A cigány meg a tejfel

          Történetünk , valamikor még abban a fatengelyes világban történt, amikor a  nagyáruházak helyén,  szántó-vető emberek dolgoztak, és termesztették a kenyérnek valót és egyéb élelmiszerek alapanyagát. Annak idején amikor már minden padlás le volt seperve, és a paraszti munka a háztájira szorult vissza, afféle jövedelem kiegészitésként - mert azt mindenki tudta , hogy a tszcs-ből nem lehet megélni. Ez a meggazdagodáshoz édes-kevés volt, de elkerülhető volt vele az éhenhalás. Mit tehetett a szegény mezőgazdasági dolgozó, abból élt meg amije megmaradt. Ott volt az egyetlen tehénkéje, amit nehezen úgyan, eltudott tartani ,mert a töltésoldalon lehetett legeltetni , sőt kaszálni  is egy kis télire valót a tehénkének. Azonkivül, a ház előtti árokpartot is  ügyesen letudták takaritan a tehenek , szép nagy lepényeket hagyva maguk után.

           Igy aztán összetudtak legelni egy néhány liter tejecskének valót, amire feltétlenül szükség volt a család táplálkozásának fenntartásához. Eddig minden rendben is lett volna , de a mezőgazdasági dolgozónak pénze sohasem volt mert a tszcs-ből csak kenyérnek valót kapott, meg egy kis kukoricát, évente egy kis pénzt is  - már ha jutott! Ezért aztán a gazdasszony addig fejte tehénkéjét ameddig ki nem csalt belőle annyi tejet , hogy csinálhasson egy kis tejfölt is -  és inkább spórolt a saját hasán , hogy még el is tudjon adni belőle.Csak arra vigyázott ,hogy a paszulylevesen keresztül ne lássa a tányér fenekét. Az idő tájt a tejfelt félliteres , literes beföttes üvegben árulták mifelénk, egy textil anyaggal szépen lekötve. A házi asszony tudva ezt vitt magával üveget otthonról és csak kicserélték a telit az üressel , majd kóstolás után fizetett.

           Gazsi más technikával próbálkozott. Megszámolta kevéske pénzét, és rájött hogy éppen elég az, egy félkiló kenyérre.Meg is vette a kenyeret és mindjárt majszolni is kezdte a belét, közben oda-oda sanditott a tejfelt áruló asszonyokra. Minél többet nézte annál nehezebben csúszott le a száraz kenyér a torkán. De ekkor mentő ötlete támadt. Oda ment  az egyik asszonyhoz és kért egy félliter tejfölt.

-Aztán mibe teszi?- kérdezte az asszony, mit sem sejtve.

-Hát ide a kenyérbe, mert az asszony nem adott üveget , hogy mibe tegyem. Aztán fogta magát az asszony és beleöntötte a tejfelt a veknibe. Ekkor eszébe jutott Gazsinak, hogy megkéne kóstolni a tejfelt. Az ujját belemártotta a tejfelbe, majd elfintorodott - Má nem haragudjon, de én ezt nem viszem haza, mert ez olyan savanyú mint az  ecet, és ezzel kezdte visszatölteni a tejfelt az asszony befőttesüvegébe.Az asszony csak nézett egy darabig mert nem fogta fel hogy mi történik. Gazsi már éppen indulni készült amikor az asszony rájött , hogy Gazsi csak tejfeles kenyeret akart enni. Ekkor fogta magát és félig üres tejfeles üveget Gazsihoz vágta. A szája táján találta el, akin végig csorgott a ki nem fizetett tejfel. Ha savanyú, akkor  legyen még savanyúbb tette hozzá az asszony. De Gazsi felkötötte a nyúlcipőt és a száját nyalogatva kereket oldott.