Friss volt a tavasz , friss volt az óriás viz, és friss volt az  élmény is , hogy újra a vizparton lehetek. Már legalább féléve nem láttam az apai kavicsbánya forrástiszta vizét. Ragyogott a nap , nemkevésbé botjaim is, de a reggeli hüvös szél élénken simogatta a vizfelületet és apró hullámokat gerjesztett rajta. Kora reggel óta vagyok itt, kapásom nem volt , de látom , hogy  messze, a tó másik végébe újabb horgászok érkeznek. Ez megnyugtat , nem csak én vagyok olyan megszállott , hogy egy ilyen hidegvizű tóban próbálkozzon a halfogással  ezen a hűvös reggelen. Rövid sétára indulok , és élvezem , hogy a sikvidék megynyitja elöttem panorámáját. Messze ellehet látni a tiszta levegőben. Keletre ,a szinérváraljai dombok élesen látszanak, távolabb a máramarosi hegyek bontakoznak ki a ködfátyolból . Más most ez a táj  , a tó körül,  lóval  traktorral --kinek mije van -- szántanak vetnek az emberek. A földdaraboknak  újra hátuk van , és barázdák választják el a földszomszédokat.

           Ídős úr köszön rám --románul , majd beszélgetni kezdünk , hol románul , hol meg magyarul. Tudom , hogy a falusi ember legszivesebben a földjéről az állatairól beszél, ezért ezek után érdeklődöm.

           --Hogy megy az egyéni gazdálkodás bátyám?

           --Megy, megyeget -- mondja és már meséli is , hogy két éve kapta vissza négy és fél hektár földjét , pont akkor amikor nyugdijba ment a vasuttól . Kezével mutatja a földet amit magáénak mondhat újra, de ezzel mintha el is fogyott volna mondanivalója. Elcsendesedtünk. Az öreg úr elment , hogy megterelje  három tehenét , majd nem sokára vissza is jött. Én időközben megnéztem bevetett horgaimat, és sajnálattal tapasztaltam , hogy a halak  nem nagy kárt okoztak a horogra akasztott gilisztákba.Aztán eszembe jutott , hogy az elmult évben a tóba veszett egy  tizenhatéves gyerek , amit meg is emlitettem neki, mire ő elmondta , hogy ismerte a gyereket és nagyon sajnálja , dehát ennek a tónak nagyon sok áldozata volt és van!

           -- Ha már az áldozatoknál tartunk, elmesélek magának egy esetet. Úgy az ötvenes évek közepén -- mert ez a tó már akkor is itt állt,  kavicsot , homokot termeltek ki belőle -- egy szombat délután , magasrangú pártvezérek  érkeztek  ide a tó partra. Rengeteg italt , és ennivalót raktak ki a kocsijukból, és estére odarendelték az apai cigányokat is muzsikálni. Persze , idegeneket , még a tó közelébe sem engedtek. Képzelje , mi voltunk az idegenek , a saját földünkön! Óriási dáridóba kezdtek. Ettek,  ittak , horgásztak , és húzatták a cigányokkal. Nagy dinom-dánom volt , elhallatszott egészen a faluig , pedig az legalább két kilóméterre van. Egyszer aztán elcsendesedtek.

            Ám hajnalban, amikor világosodni kezdett, és részeg agyuk gondolkodásra is képes kezdett lenni , kezdték egymást megszámolni , hogy nem-e hiányzik valaki, mert úgy tünt nekik mintha kevesebben lennének mint előző este voltak. Jól sejtették, eggyel kevesebben voltak , és pedig,  rangban, a legmagasabb pártvezér hiányzott. Élénk keresésbe kezdtek, de részeg bódult fejjel csak egy jó órányi keresés után találtak némi nyomokat a fövényen ,amelyek a viz irányába vezettek. Ebből azonnal  rájöttek , hogy a pártvezér a viz irányába  távozott, csak éppen az okát nem tudták , hogy miért.

           Ekkor , megkezdődött a kétségbeesett futkározás, kapkodás, segitségkérés, de minden hiába mert a tizenöt-húszméteres vizben  semmi esélyük nem volt arra, hogy csónakból és a falusiaktól  kapott vasmacskákkal megtalálják az eltünt pártvezért. 

           Másnap buvárokat hozattak, akik egy félnapi keresés után  találták meg a pártvezér indigókék jéghideg hulláját, olyan húsz-huszonöt méterre a parttól, horgászbottal a kezében , üresen fityegő zsinórral.

           A legenda fináléja, legalább két változatban él a köztudatban. Egyesek szerint egy óriás hal huzta be a tóba , mások szerint egy vetélytársa  taszitotta  a holtrészeg pártvezért a vizbe , ami a legnagyobb nyárban is csak a felszinen melegszik fel, egy-két méter mélységig.Bárhogy is történt az alkoholnak jelentős szerepe volt benne.

          Egyik botomon  megrezdül a kapásjelző majd felkapódik. Tenyérnyi sügér jéghideg teste igazolja hogy az apai kavicsbánya-tó fenekén a viz jéghideg.

          A református templom harangja tizenkettőt ütött. Az öregúr kezét nyujtja -- mennem kell itatni-- mondta,és tekintetével körbeölelte nemrég visszakapott földjét . Én meg ott maradtam  a tóval , amelyik sok titkot rejteget magában.