Ez a történet , még abból a fatengelyes világból való ,amikor  az emberek akarattal , vagy anélkül, urakból elvtársakká váltak. Ezidőtájt már sikerült a kisipart , ugy megalázni , hogy a szegény kismesterek , tetszik nem tetszik,  kénytelenek voltak mühelyeiket bezárni, és  az állami vállalatok felé tendálni. Ez elsősorban a gyáraknak volt jó, mert  nagy hiány mutatkozott a jó szakemberekben, de a volt kis mesterek is , ha kevesebbet is de biztos jövedelemhez jutottak. Igen ám , de ide is először azok jöttek akik , gyengécskék voltak a szakmában , és nem birták felvenni a versenyt az erősebb jobb kismesterekkel.

           Történt aztán , hogy Németh Samu,  asztalos segéd, otthagyott csapot  papot és a gyárba menekült mesterétől Lath Jenőtől. A gyárba akkor nagyon könnyü volt az előmenetel , mert néhány ügyes alakitással  nagyokat lehetett ugrani a ranglétrán. Samu ezt alaposan ki is használta mert , hamar betanult néhány lozinka szöveget , és annak szajkózásával  két éven belül már részlegvezető volt, minden részlegen belüli változás, változtatás korlátlan ura , vagy elvtársa.

            Ezidőtájt  érkeztem én is -- ezerkilencszázhatvankettőben --ebbe a gyárba, ami akkor egy helyiipari vállalat  volt a maga  öt-hatszáz dolgozójával. Az igazgató elvtárs jóváhagyása után , Németh Samunál kellett jelntkezzek, hogy ő majd be oszt valahova. Rámnézett, megállapitotta , hogy nem vagyok több ötvem kilónál , tehát izmosodnom kell, és egy olyan munkacsoportba osztott be,  ahol igen --igen szükség volt az  erőre, a kézi fényezéshez , vagyis a politurozáshoz . Aki tudja , milyen nehéz munka az, az megérti , aki nem tudja az örüljön neki,hogy nem tudja. Neki is fogtam keményen dolgozni , mert hozzávoltam szokva munkához, de arra nem számitottam , hogy a csoportban lévő öregek szemében , a "fiatalok" csak lógnak nevű lozinka a menő.

            Egy olyan hete dolgoztam már , amikor megjelent  Lath Jenő, volt kisiparos, aki jóhumorú, de már az ötvenen túl lévő szaki volt , aki mindjárt kijelentette , hogy Samu küldte , hogy itt fog dolgozni , és szándéka szerint igyekszik fellenditeni a szocialista nagyipart , ha már a kisipart nem engedélyezik. Mi akkor még nem ismertük, sem személyét sem humorát ennélfogva már az is feltünt, hogy úgy mondta , hogy Samu küldött. A mesterúr-elvtárs aki szintén nem rég vándorolt be a szocialista nagyiparba mindjárt adott is neki munkát , persze sokkal finomabbat és könnyebbet , mint például nekem. Persze, eszembe sem jutott , hogy magamat hozzámérjem, azt viszont megállapitottam hogy azt a munkát én is megtúdnám, sőt inaskoromban meg is csináltam. Dehát az időtájt a fiatalnak "hallgass" volt a neve.És ezt, ha fájó szivvel is de tudomásul  vettük.

            Aztán teltek a munkáshétköznapok , dolgoztunk, és fogalmunk sem volt , hogy mennyi lesz a fizetés. Mert a fizetéseket mindig homály fedte --bár volt úgynevezett alapfizetés -- de a ha tervmutatókat nem teljesitettük , akkor annak csak bizonyos százalékát kaptuk meg, még akkor is ha egésznap csorgott rólunk az izzadság , és nem a hőségtől , hanem az erőnket meghaladó munkától.

            Aztán egy szép napon, látogatóba jött a mühelyben Németh Samu részlegvezető, aki néhány idősebb szakival lekezelt , ránk fiatalokra rá se nézett. Aztán beszélgetésbe kezdett a volt kis mesterekkel szakmai  és egyébb dolgokról. Ennek kapcsán , Lath Jenő megkérdezte , oszt Samu mondjad már, mennyi lesz a az én fizetésem?

--Ha-ha,  fizetés , majd megtudod , ha elmeséled , hogy milyen javitást  adtál te nekem  ötvenkettőben amikor én javitást kértem tőled a te mühelyedben. 

             Akkortájt a segédek nem emelést, hanem javitást kértek ,ami ugyanazt jelentette.

              És Lath Jenő mesélni kezdett: ezerkilencszáz ötvenkettőben ,amikor Samu, pardon Németh elvtárs nálam volt segéd ,egy szombati fizetés alkalmából--akkor minden szombaton fizettek  a mesterek-- azzal a kéréssel fordult hozzám , hogy : Lath úr, ha lehetne a jövő héttől egy kis javitást ha kaphatnék .

--Jól van Németh úr  lesz javitás! Na, innem meg én folytatom --mondta Németh Samu.-- Képzeljétek el mit csinált velem Lath úr, pardon elvtárs. Képzeljétek el  hétfő reggel ,amikor bementem dolgozni, a gyalupadom elé egy ócska szekrény volt rakva,  mindjárt megjelent Lath úr is , és azt mondta: Na, ezt javitsa meg Németh úr !