ÉS ELKÍSÉR A SÍRIG !

    Ebben a mai modern világban, ahol az információ minden csapon folyik, csak mosolyogni tudok gyermekkoromon, amikor a pletykaforrást „csepűtelegráfnak” becézték, mert minden hír, legyen jó, vagy rágalom azon terjedt. Akkor nem létezett okosító internet, csak bekapcsolsz a facebookra és már ömlik minden féle ismeret, felvilágosító írás, meg mindenkinek a tudálékossága, hogyan kezeld magad csodaszerekkel olcsón különböző betegségek ellen.

- Gratulálok, Runiel - sóhajtozta, fáradtan. - Teljesítetted a második próbatételedet! Tönkretetted egy vállalkozó életét!

Megszeppenve néztem rá, mialatt ő tisztában volt vele, hogy ezzel egy szavát se értettem meg, így folytatta.

- Azzal hogy kirúgtad alóla a létrát, egy életre tolószékbe kényszerítetted - emelte a karját és mutatott a mellettem fekvő, mozdulatlan férfira, akire már innentől fogva, egészen más szemmel néztem, mint eddig. - Többé nem fog tudni lábra állni, így nem tudja tovább vinni a vállalkozását és el fogja adni a birtokát is! 

- Mi?

1.

Judit a mának élt. Egyedülálló, fiatal nőként, rugalmas munkabeosztásának köszönhetően mindig talált lehetőséget egy kis szórakozásra. Nagy kanállal habzsolta az életet, nyitott volt minden újra. Jól keresett, így könnyedén kifizette a kétszobás, belvárosi apartman bérleti díját.

Nem sokat tartózkodott otthon, de amikor igen, akkor a fürdőszobában töltötte a legtöbb időt. Imádta a vizet. Egyszer, amikor szokásos fürdőjéhez készült (amit majdnem elfelejtett), szeleburdi mosollyal konstatálta a hálóban lévő rumlit, a szétdobált ruhákat, és arra gondolt, gyakrabban érdemelne ilyen minőségi szexet, mint amiben egy órája volt része.

András újra gyakori vendég lett a csapatnál. Az egész azzal kezdődött, hogy egyik nap felhívta Károlyt, hogy Nagykálba hozott valamit, és beugorjon-e. Aztán azzal végződött, hogy énekelve tért vissza a tesztelőkkel, a Tisza-tónál végrehajtott kalandról. Egy hét múlva már a mérnök hívta meg a nagy ünnepségre, amit annak alkalmából rendeztek, hogy megkapták a hatósági engedélyt. A pilóta viszont most vonattal jött, Nóra hozta be az állomásról. Amikor meglátta a nőt és az autóját a pályaudvaron, nem hitt a szemének.

Miközben a hajó a Sziget felé száguldott, a tanácsos a nap eseményein gondolkodott. Végül mégis úgy döntött, hogy önként leadja vagyonát, utána elmegy az egyetem adatbankjába. A gép egy scanner segítségével negyed óra alatt feltérképezte az agyát, kivetítette, majd rögzítette a felhalmozott információkat.

Ennyi egy élet munkája. Negyed óra – gondolta Tobiah elkeseredetten.

A házat viszont sajnálta. Születésétől kezdve ott élt, sok szép emléket kellett otthagynia.

A Ragnarök úgy közeledett, mint a futótűz, és Odin most először érezte, közeleg a végzete. Nem félt, az idő kezdetétől tudta, hogy elfog jönni a világvége pillanata, mikor egy végső csata keretében, a régi megszűnve, átadja helyét egy újnak.
 Persze emberi szemmel nézve még akadtak évek, de ez egy isten számára egy lélegzetvételnél is kevesebbnek számított. -Meg kellet történnie, és miközben sajnálkozva nézte a hitevesztett emberi világot, ahol a szívekért istenek tolongtak, és most a vég közeledtével úgy tetszett, egy halhatatlan sem marad győztesen, hiszen az emberek kinőtték teremtőiket, és, új, gonoszabb világot kívántak maguk körül látni.

A sárkányvár

A hatalmas óceán közepén az Üveghegy lábánál egy kis szigeten élt az egyfejű sárkány. Grönlandról menekült ide, ott született, de szülei megvénültek, és a birodalmukat a legöregebb sárkányfiú kezére játszották. Bátyja nem hagyta békén, minden ürügyet megragadott, hogy megkeserítse öccse életét. Nyílt szándéka volt, hogy addig tör borsot öccse orra alá, mígnem eléri, hogy önszántából továbbáll, nem veszélyezteti a trónt, a megszerzett birodalmat.

Negyedik rész

A Három Lúd Filemon emlékei szerint mindig is csendes hely volt, most azonban egyenesen némaság borult az alacsony mennyezetű ivóteremre. Egy lélek sem iddogált vagy épp evett a kecskelábú asztalok mellett, és ez az elhagyatottság nyomasztóan hatott.

- Miben lehetek a senor szolgálatára?

Összerezzent a váratlan hangra; beletellett pár pillanatba, hogy lecsillapítsa szívdobogását. Azonban felesleges volt aggódnia, csak a fogadós volt az. Gyors léptekkel átszelte a termet és megállt a söntés előtt.

NYUGTÁVAL DÍCSÉRD A NAPOT

        Aranka már a kezdetek óta együtt dolgozott Varga Jánossal. Irodájuk eléggé rejtett helyen volt és hivatását illetően nem a forgalmas helyiségek közé tartózott. Jó kollégák voltak, de Aranka sok mindent furcsállt és majdhogynem tanulmányozta Jánost. Átlagember volt, aki nem tűnik ki a tömegből: két lába, két karja feje és teste volt, mint mindenkinek. Még az enyhén szétálló fülei sem jelentettek kihívást, esetleg a húsos ajkai, amelyre azt mondják, csókos száj, és a vékony keskeny bajusza, ami kiemelte az átlagosságból.

Istók Ferenc unottan lépdelt a folyosón. Reggel volt, álmosan vonszolta magát. Egy kicsit mindig korábban érkezett, a napi induláshoz szüksége volt függőségének kielégítésére. Odaballagott a reggeli-automatához.

– A szokásos kávémat!

A gép felismerte a hangját. Jó napot kívánt neki, elkészítette a kívánt folyadékot, és megkérdezte, esetleg valamilyen péksüteménnyel szolgálhat-e mellé.

– Nem.

A szikár magas ember szigorú szemmel nézett az automatára, ami kiírta a kávé díját, és illedelmesen megköszönte a vásárlást.

          Nagypapi délután a  kertben ásott.

      Olykor leszúrta a földbe az ásót, és a nyelének a végére támaszkodott. Nosztalgikus hangulatot sugárzó szemekkel tekintett a puszta messzeségbe. Én a kávémat szürcsölgettem a teraszon és azon tűnődtem, hogy van ennyi türelme és energiája ekkora terület kerthez és ennyi állathoz? Mi fiatalok meg hisztizünk, ha el kell mosogatni néhány edényt. 

Odamentem hozzá, amikor távolról találkozott a tekintetünk.

Másnap Mills és a doktor az indiánfaluba indultak, hogy meggyőzzék a főnököt arról, hogy lányának egyetlen esélye van a túlélésre. Tudták ők is, hogy őrültség William ötlete, de jobbat ők sem tudtak. Végül is ez Mataoka döntése. Rajta áll, hogy Új Hajnal életben marad, vagy meghal.

- Mataoka, egyetlen mód van a lánya megmentésére! – mondta Mills.

- Mi lenne az? – kérdezte Mataoka.

- William apját a démonok visszahozták a halálból, talán rá tudjuk beszélni őket, hogy a lányát is meggyógyítsák!

Akkor, kezdjük újra. Úgy döntöttem, újra közzéteszem az eddigi életművemet. Ez talán ösztönözni fog, hogy mire avégére érek, elkészüljön az új.

***

Az elfekvő

Tobiah Krudop tanácsos türelmetlenül járkált fel-alá az ezredes irodája előtt. A titkárnő már vagy tíz perce bejelentette, és neki fogalma sem volt, mi tarthat ilyen sokáig. Már csaknem negyven éve volt befolyásos tagja az Egyesült Kontinensek vezető testületének.

                                 Kézcsókom nagyságos asszony 

           Kézcsókom nagyságos asszony, tessék csak tessék.. Kérem a csomagokat, azt majd  bepakolom én, a csomagtartóba.

- Hogy tetszett venni a tököt? 

- Két lej volt kilója.

- Nahát, annyiért már dinnyét is lehet venni,A nővérem meg már vett is, de a másik  piacon. Ja, hogy oda nem tetszik járni , pedig ott minden olcsóbb. A múltkor egy bilit, vett a nővérem ott, mert olcsó volt.

A LEGÉNYBÚCSÚ

    Nem kutakodtam, kinek volt anno az ötlete, hogy a sorozásokat általában tavasszal hajtják végre és a berukkolás mindig ősszel van. Az unokatesóm tartotta legénybúcsúját, melyre meghívott engem is. Már késésben voltam, amikor a Moszkva térről kellett igyekeznem. Sohasem használtam ezen a szakaszon tömegközlekedési járműt, mert mindössze két megálló a Hertelendi út sarka, és azt élvezettel lehet lesétálni, mert az emelkedő sem nagy.

LÉNYEGRETÖRŐ PÁRBESZÉD

Márton Ferenc az a kigyúrt szemrevaló férfi volt, aki után megfordul minden kíváncsi. Korai acélszürke apró göndör haja inkább érdekességre adott okot, mint koravénülésre. Közvetlen viselkedésével nyerte meg az embereket, különösen a gyenge nemet. Sokan irigyelték a feleségétől, de akiket titokban behálózott, azok más véleményen voltak. Belevalóságával igyekezett minden gyanút elterelni. Feleségét teljesen lenyűgözte a hajnali szexszel.

               Amikor leakaszkodtam a fóliáról és megfordultam, egy alacsony, kék szemű idős nénit pillantottam meg, aki a kezeit tördelve, a kapuban állt. Fején, a kötényéhez hasonlóan szürke fejkendő volt. Első ránézére, kedvesnek tűnt. Főleg, mert a röhögőgörcs, ami az iménti "párzó majmokéhoz" hasonlított, már tépni kezdte az ajkát. Ám még mielőtt elindultam volna lefelé, megbizonyosodtam arról, hogy nincs közelben a kakas. Nincs hát.

Kellemes nyári este volt, a haverokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kocsmázni. Én kissé hamar értem oda így nem volt még ott mindenki. Addig is kértem egy sört és türelmesen kortyolgattam, vártam a többieket.

Nemsokára jött is a barátom István, autóval jött. Mondtam is neki, hogy így nem valami szerencsés sörözni.

- Nem is akarok! – mondta. – Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a sörfesztiválra, majd én vezetnék.

Nekem jól hangzott. Természetesen megvolt az oka annak, hogy miért ajánlotta fel kedves barátom, hogy ő vezet.

BÁLINT ESETE GÁBRIELLEL

  Bálint nagyon restellte a történteket a felesége előtt, mert hosszú együttlétük alatt ilyesmi nem fordult elő. Eleget bánkódott, hogy ha már meg volt a lehetőség miért éppen tyúk akart lenni. Bánatát többnyire sörbe fojtotta, de nem beszélt, hogyan is beszélhetett róla bárkinek. Azon morfondírozott, miért nem jön még egyszer az a Péter, hogy változtathasson a dolgon. Hallgatag lett, magába fordult, már-már a feleségéhez is alig szólt.

Péter megszokta már, hogy nagyon meleg van az épületben, amiben dolgozik, de nem mindenki volt ilyen lelkes. A fiú napjai különféle üvegcsarnokokban teltek. Vagy a szüleinél dolgozott, vagy az Új Hangárban, ami sajnos minden erőfeszítésük ellenére melegebb volt még a környezeténél. Pedig éjszakánként mindent kinyitottak, nappal pedig szigorúan zárták. A nyár megállíthatatlanul vette át az uralmat, és sajnos erre nem tudtak még felkészülni. Ugyan Nóra többet utalt át egy kicsit, mint a nyomtató, és Zoltán is nagyon gáláns felajánlással tette nagyobbá a mozgásterüket, a klimatizáló rendszer kiépítését már korábban meg kellett volna kezdeni.

Haskell arra ébredt, hogy Snow nyugtalanul kaparássza az ajtót. Felkelt megdörzsölte szemeit és kábán indult el az ajtó fele.

- Ugyan már Snow! Most tényleg ki kell, menjek veled? Igazán megtanulhatnád, az éjjeli edényt használni! – mondta álmosan Haskell és elindultak le a lépcsőn.

Mikor kiértek a bordély elé, Haskell valami zajt hallott távol az utca másik végén. Nagyra nyitotta szemeit, hogy tisztán lásson. Emberek voltak, fáklyákat tartottak a kezükben és kiabáltak, úgy tűnt nagy a káosz.

            Másnap reggel, hidegzuhanyként érintett a mobiltelefon idegesítő ébresztő zsinata. Az első gondolat a fejembe, ami már az agypusztító lárma bekussoltatása után a tudatomba hatolt, hogy a jó büdös francért ittam meg tegap azt a két doboz sört. Nem mondhatom, hogy másnapos vagyok, de hogy nem is ébredtem olyan frissen, az tuti biztos. Úgy éreztem magam, mint akit megvertek. Nehezen és lassan mozogtam. A fürdőszobába menet, úgy csoszogtam, hogy még rá is szóltam magamra.

                                         A betőrés

             Amikor a házunkat megvettük, a pince még nem volt szabad. Nem volt mit tenni várni kellett türelmesen, hogy az italellató kiköltözzön belőle. Nem nagyon akaródzott neki , kiköltözni mert valami őserő, még jóideig benntartotta öket az összes pálinkás és boros üvegeivel együtt. Na igen, és voltak likőrös üvegek is, nem is akár milyenek. Olyan régen álltak már a pincénkben, úgy meg sürüsödtek, hogy szinte már alig folytak.

                                       Nem vette észre , hogy leszúrták

            Nagyon szórakozott ember volt, nem vette észre hogy óráját, a zakoját, a nadrágját, sőt a feleségét is elopták, csak hat hónappal később vette észre. És hogy leszúrták azonnal el is felejtette 

                                        Giliszta vadászat közben meghalt

             Veszélyes üzem, gilisztára vadászni, nem kell úgyan engedély, de ismerni kell a giliszta szokásait.

BÁLINTNAPI MEGLEPETÉS

Hazaérkezve Bálint lefeküdt, homlokon csókolta a feleségét és elmerült a mély álmok birodalmában. Kis idő után nagy fényességet lát az ágya mellett és meglepődve nézi, de a nagy fénytől nem látszik az arca.

-          - Ki vagy te ? –rivall rá

-          - - -   Én vagyok Szent Péter, fiam!

-           --    -Atya Isten! Csak nem kerültem a Mennybe?

-         -   - Még nem, csak a kapujába.

TÖRTÉNET EGY NYÚLRÓL (mese mindenkinek) (Február)

Ült a nyuszi az erdő szélén egy hatalmas fa árnyékában. Annyira teletömte magát, hogy már a körülötte lévő kövér fű sem kecsegtette, sőt undorkeltő volt. Ellustult és nem tudta mivel verje el a nap hátralevő részét. Még az sem vidította fel, ha arra tévedne egy nyuszi társ és elhancúroznának a hűs árnyékban. Amint ül elernyedten, arra lesz figyelmes, hogy egy öszvér legel a közelében.

                                   Jósnőnek adta ki magát Lajos

            Ez Lajos  nagyon vicces fiú volt, már bölcsődében rózsaszin cuccbe járt.

Persze akkor még nem lehetett tudni hogy miben sántikal - csak később. Akkor mikor jósnőnek adta kimagát és jósolt,  Hogy mit az a pénzösszegtól függött. Nagy pénz jó jóslat kis pénz rossz jóslat.

                                    Menet közben evett a trolivezető.

Mills és Haskell éppen kiléptek a bordély ajtaján, mikor Nantakvodot vették észre, feléjük tartott. Nagyon idegesnek tűnt.

- Sápadt arcú férfi, megtámadta falut! – mondta Nantakvod mikor közelebb került a két férfihoz.

- Mikor, milyen férfi? – kérdezte a seriff.

- Most nem rég, megszállta a rossz szellem kék volt a szeme! – mondta Nantakvod.

- Ez Dyton lesz! – mondta Haskell.

- Mi történt vele hol van most a férfi? – kérdezte Mills az indiánt.

- Indián harcos levágni a fejét!

                            Hízlalják Sanyit, a lány sünit

             Szóva,l arról van szó hogy Sanyit férjhez akarják adni. DE ilyen soványan nem lehet ezért elkezdték hizlalni, mert mégis hogy néz ki egy sovány süni mennyaszony. És ha kiderül hogy Sanyi fiú - akkor mi van?

                             Temetésre  mentek meghaltak.

              Egy idős házaspárról volt szó, akik elmentek egy temetésre.

Eszter az üvegház tetején ült, és koptert vezetett. Jánossal kettesben már majdnem végeztek a napelemek és hővédő lapok felszerelésével. Már most élhetőbb lett a klíma odabent. Megint csak ketten voltak, a fiúknak dolga akadt. Pedig hárman könnyebben haladtak, nem kellett néhány elemenként lemászni, hogy a gép meg tudja emelni a lapokat.

– Biztos megint annak a nőnek az autóját bütykölik – fakadt ki a lány a jámbor agrármérnöknek.

– Mi bajod Nórával?

                            Nem ölték meg, csak  feldarabolták

            Ennyi volt a képernyőn, és máris kezdték a magyarázatot, a hirmagyarázatot, de azt én már nem hallottam mert agyam képernyőjén,megjelent egy baltás, fürészes ember, aki aprora apritja a meg nem ölt embert. És senki nem látta hogy szóljon neki, hogy vegye észre magát: darabolják!

                            Lánc fürésszel rendelt sört   

             Nagy valószinűséggel sokan voltak, és ő nagyon sietett, Képzeljük el hogy egész nap kint vágta fát az az erdőbe, sehol egy korcsma sehol egy kis tisztavizű patak, hogy a szomját oltsa.

Akkor kezdődött, amikor a fiam elég idős lett ahhoz, hogy megértse a meséket. Nem érte be az otthon tartott animációs filmek tömkelegével, amint azokra ráunt, folyton a fülemet rágta, hogy meséljek.

Sosem voltam egy intellektuális fazon. A nejem még hagyján, neki legalább volt pár kötete. Így hát, amikor már harmadik napja is elfelejtettem kikölcsönözni egy rohadt meséskönyvet, és a gyerek arcán láttam, mennyire elkeseríti a dolog, belekukkantottam az asszony éjjeliszekrényébe – ahol könyvespolc híján azt a néhány könyvet tartotta –, és miután átvizsgáltam a három kötetet, kivettem az egyetlen szóba jöhetőt: Szólások és közmondások.

Harmadik rész

- Non nobis, Domine, non nobis sed etiam tuam gloriam – suttogta az ifjú inkvizítor, tekintetét áhítattal emelve a kápolna falán függő Szűzanyára – Segíts meg ezen az első nagy küldetésen. Add, hogy mihamarabb végezzek itt, látod, eljöttem, látod, minden eltévelyedett lélek fontos nekem is… de félek, Uram, és fogy az erőm. Ha nem érek időben innen Carmonába… Ha megneszeli jöttünket az ottani főeretnek, még ki talál szökni az inkvizívició markából!

Az ördög vinné el, hogy itt nem lehet hasábokat létrehozni. A szövegszerkesztőmben úgy írtam meg, hogy a cím alatt a két történet, hasábokban, egymás mellett, szimmetrikusan helyezkedik el. Nem pedig így, egymás alatt. Átkozott legyen az oldal, hogy nem ad teret a kreativitás kiélésére, ráadásul elrontja az olvasásélményt. Nem sok értelmét látom így bemutatni a történetet, de ha már megírtam… Te meg kapd be, network!

Győzni és veszíteni

A poszméh az egyik gyermekláncfűről röppent a másikra.

A tanár értetlenül mered az utolsó padban ülő diák homlokára, melyen fekete filccel az áll: felelni akarok. Az osztályon kuncogások és pisszenések moraja fut keresztül. A tanár ezt kérdezi: Ki írt a homlokodra? A kuncogás elhal, a csendbe bűnösök suttogják: Senki.

„Már megint engem vádolnak!” – szól, kinek szívében a karcolat: egy Senki vagy! – „Mond meg nekik, hogy nem én voltam!”

A tanár megkéri a diákot, hogy mondja el, ki tette ezt vele, mire a diák ezt feleli: Senki.

Az első pörkölt (február)

A hagyma kicsúszott a kezemből, miközben próbáltam leszedni a héját. Kapkodva igyekeztem még reptében elkapni, mire kettőt pattant a kézfejemen, majd egyenesen a szemetest vette célba. Olyan gyorsan elkaptam, hogy még magam is alig hittem el. Büszkén körbenéztem a konyhában, de nem, nincs senki, aki látta volna, mekkora király voltam! De hát én akartam így főzni, hogy ne legyen itthon anya, mert csak így tudom, hogy képes vagyok –e rá.

A szekrény legfelső polcán heverő táska hirtelen mozgolódni kezdett. A benne tárolt játék katonáknak úgy sikerült lepottyanniuk a padlóra, hogy földet éréskor még a táska szája is kinyílott.

– Gyerünk, kifelé! – rohant ki elsőként az ezredes, miközben a többieknek ordított. – Utánam, katonák!

A húszfős sereg követte őt, míg végül mind kijutottak a szőnyegre. Felsorakoztak, hogy végighallgassák az ezredes beszédét.

– Elérkezett hát a mi időnk!

Vasárnap volt, Dawsont és környékét vastag hótakaró borította. Annak ellenére, hogy tiszta volt az ég és sütött a nap rettentően hideg volt. 

A kínai negyedben emberek hosszú sorai álltak egy kis meleg ételért. Ugyan fogalmuk sem volt arról, hogy mit esznek. A lényeg, hogy meleg étel volt és jól laktak vele.

Távolabb a nyüzsgő piactól, a kápolnában Johnny Shepard tiszteletes misét tartott. Nem voltak sokan nem igazán érdekelte az embereket a vallás, ők az aranyért jöttek ide.

                                 Találkozásom a színházzal

           Nem mindennapi érzés azt tudni, hogy a városunknak a tizennyolcadik század vége, a tizenkilencedik század eleje óta  köszinháza van. És ha még azt is hozzágondolom hogy a magyar fővárosban szintén csak akkor öntöttek lelket bele - magyarul - akkor joggal lehetek büszke. Jelenlegi állapotában  ezernyolcszáz negyvennyolc óta van. Ma kétezer tizenhat februárjában teljesen felujitva áll a városközpontban.

A történet innen messze, egy távoli, lakható bolygón játszódik, ahol az égitestek, a légnyomás, a gravitáció, és a lakosok is valamelyest kisebbek a számunkra megszokottnál. A bolygót zöld lények lakják, akik bár hasonlítanak ránk, fejük hosszúkás, kezeik-lábaik pedig olyan rövidek, hogy mozogni csak rettentően kacsázva képesek. A tudósaik sosem derítették ki, miként élhették túl a vadászattal töltött évezredeket, de a tudomány mai állása szerint csak valamilyen csoda segíthette őket.

         Az aktus után, Bea semmire sem emlékezett.

  Fábrel felhívta rá a figyelmemet, - már ha utólag is - ha elernyedt testünket a feltápászkodásra kényszerítjük, valamint nekiláthatok a szőnyegre spriccelt magömlésem apró cseprő bizonyítékait feltakarítani, utána a kézjel okozta kábulat elmúlik. Kiváncsivá tett a gondolat, hogy egész pontosan honnan fog emlékezni Bea a dolgokra. Legszívesebben ott maradtam volna, hogy megbizonyosodjak benne, de az ingem begombolása közben, Fábrel az íróasztal mögött, határozottan a fejét rázta, hosszú karját előrenyújtva, a kifelé vezető ajtóra mutatott.

   Hazaérve rögtön megbontottam egy olcsó bort. Fehéret. Arra az esetre, ha megint hánynék, lássam, mi van benne. Féltem bele inni, mert rettegtem a következményektől, de amiért meg voltam ijedve, és elgondolkodtam a következményeken, jobbnak éreztem, ha jól meghúzom az üveget. Ugyanakkor, úgy éreztem magam, mintha másnapos lennék, nagyon régen volt már ilyen, nem is értettem. Nem kellett sokat várni, pár korty után éreztem, hogy rögtön vissza is kívánkozik.

Tizenkét ember üldögélt a tárgyalóban. Dühösek ugyan nem voltak, de elgyötörtek annál inkább. Nagy többségük legalábbis. Zoltán végig karmesterkedte az elmúlt másfél hónapot. Károly és Dávid pedig alig tartottak szünetet. Zsolt a lelkét is kidolgozta, és bár megdicsérték érte, sőt meg is fizették, de nyúzottnak látszott. Marika a székén pihegett. Ritkán kellett ennyit főznie. János, ha nem volt mit csinálnia az Erőműben, és nem bírta nézni, ahogy a nyüzsgő gépek és emberek letapossák a védőterület termőföldjeit, inkább Eszterrel szépítgette a leendő főhadiszállásukat, lelkes társadalmi munkában.

Budapest: lehet kapni papírt és tollat; szép a kilátás a tanteremből; nem üt el a villamos, ha elábrándozom; nem zavar senki - bár egyszer valaki ollót kért tőlem a zsúfolt metrón, és én nem törődve azzal, hogy az ereit, vagy az idegeinket akarja-e vele vagdosni, gyorsan adtam neki egyet, hogy tovább írhassak, végül csak a táskáját szabadította ki vele az ajtó fogságából - egy szóval, semmi bajom Budapesttel.

Aztán megállít egy férfi. A szívem hevesebben kezd verni, bár nem szőke, és fehér lova sincsen, de érzem, szeretne tőlem valamit.

         Szóval nem jött össze, még csak a csók se. Ennyi, ilyen az én formám.   Amikor kinyitottam a szemem, Bea már vagy négy-öt lépésnyi távolságra állt tőlem, az egyik plafonig ágaskodó szobanövénye hátterében. Tekintete ijesztően szegeződött rám, karjai pedig annyira megfeszültek, mintha egy késelő banda ellen próbálna menekülni. 

- Mi a faszt csinálsz? - rikácsolta, tátott szájjal. - Magadnál vagy?

Alapjába véve, nem is az lombozott le igazán, hogy nem sikerült megcsókolnom, hanem ahogy utána beszélt velem.

           Ekkor pillantottam meg életemben először Kürti Beát, aki a maga harmincegy évével, simán letagadhatna egy tíz évet. Alacsony teremtés volt, festett fekete haját feltűzve hordta, csokoládé bőre a rendszeres szoláriumi látogatásairól tanuskodott, rikító kék szeme pedig olyan volt így messziről is látva, akár a tenger. Tiszta és csodaszép. Még az is megfordult a fejemben, hogy vette őket. Most miért? Akinek van pénze, megteheti nem?

Összegezve egy egyperces novellánál is rövidebb és jellegtelen volt. Életének egyetlen haszna , hogy a halálával munkát adott a sírkövesnek
Pont olyan az egész, mint a Nagy háború, csak az kicsit hosszabb, de ugyan úgy jellegtelen, és egyedüli haszna a sírkövesnek volt belőle
Tehát mi a következtetés? 
A temetkezési iparban dolgozni nem is lehet olyan rossz. Gondolta Kerge Margit, miközben a továbbtanuláson  2 pontos felvételivel agyalt, és haladt át a főúton, körbenézés nélkül
Másnap érkezett is a rendelés a sírköveshez a nevére.

           Talán apámban támadt fel az ősi ösztön , a vándorlás , a kivándorlás,a meggazdagodás reménye, a kalandvágy. Egyiket sem találtam elfogadható érvnek--apámat ismerve. Talána az ősi ösztönre való hallgatás lett volna  az elfogadható , bár apám  nem volt az az  elvakult  vallásos ember,  de az is igaz , hogy sohasem tagadta meg  vallását.

            Apám tettére  nem találtam igazolást , ezért az ügyet nem tudtam lezárni magamban, csak magamnak találtam felmentést , azon a cimen , hogy akkor én még gyerek voltam , és nem sok beleszólásom volt  a felnőttek dolgaiba.

Krisztián távozása után lassan megszűnt a Szabóékkal való kapcsolatunk. Míg eleinte naponta érdeklődtek, hogy nem hallottunk-e valamit a fiúról, később egyre ritkábban jelentkeztek, nem hívtak sem ebédre, sem vacsorára. Számomra két dolog maradt Krisztián után: a levél, melyet még mindig őrzök, és a kétely, mely sokáig a szívembe nyilallt. A történtek után szüleim kedve is meglankadt. Anyám az elmaradt házasság, apám a félbeszakadt üzleti kapcsolat miatt búslakodott.

A bonyhádi csata

Irdatlan hőség volt ezen az áprilisi napon is, mintha csak az időjárás is az ellenséghez pártolt volna. Már hosszú ideje folyamatosan emelkedik az átlaghőmérséklet, ami gyilkos hőség nekünk, az az araboknak régen megszokott körülmény. A harminc fokos tavaszi szellő bennünket megizzasztott, az arabok felfrissültek tőle. Sehol egy felhő, és az időjósok már napok óta nem beszélnek esőről. Az erők összevonása megtörtént, az időjárásra hivatkozva nem odázhattuk el a csatát.

                                       Az első.

            Nagyon sok mindenkivel találkoztam, koromra való tekintettel, ezért nem emlitek meg mindenkit, csak aki jelentett nekem valamit az életemben. Azt is csak meg boldogult fiatal  koromból. És még abból sem mindenkit, mert az is száz főlé lőné a számúkat. Na, ennyi elég is lesz bevezetőnek. Meg emlitem, hogy amikor alkalmazásba kerültem, akkor még az igazgatóval is magyarul beszéltem.

Finta Sándor ádáz csatát vívott az eső helyért. Masszív autója minduntalan összecsapódott a nagy riváliséval. A célegyenesben, az utolsó kanyar után már nem sok taktika létezett. Mindkét gép külsőre egy romhalmazzá vált, a poros kősivatag és a gyilkos hegyi futam megtette a hatását. A kavicsfelverődések és egymás lökdösődős gyilkolása leamortizálták a borítást. A menetszél darabokban tépkedte lefelé a maradék elemeket.

A vezetőfülke izzasztóan meleg volt. Nem csak a helyzet, de a klíma is.

                                 Egy Éva monológja.

           A hölgy megkért , hogy álljak fel , és tegyek néhány lépést. Nem tudtam mire vélnia dolgot , de megtettem. Erre ő sohajtott egy nagyot, és leereszkedően közölte, sajnos nem tud alkalmazni , mert túl  szép  és fiatal-- és persze nagyon csinos vagyok, és  ahogy a férje temperamentumát ismeri, csak bonyodalmat okoznék családja életében.

           Viszontlátásra--mondtam--  miközben kifelé haladtam az utcára vezető uton ,és tekintetemmel végigsimitottam a kis July-t A kapuban hallottam még amint a kislány számonkéri édesanyjától, sőt, szemrehányást tesz , amiért nem tartott ott.

Nagyon elnyúlt ez a fejezet, ezért két részletre bontottam.

A leszokás velejárói

            Ettem volna valami pirosat?

A sok bortól amúgy is rohadt bizarr színű szokott lenni a székletem, fekete meg ilyenek, mindig meg is lepődöm rajta. De ebben volt valami piros, ami nem hagyott nyugodni. Átkutattam a szemetest, hogy rájöjjek mi a fenét ehettem, amiben van valami piros. Semmi. Kenyér, felvágott, leves, csoki, gabonapehely, bab konzerv, túró, joghurt… Várjunk!

             Annak ellenére, hogy a tragikus történtek, az őrangyal felbukkanása és a nem mindennapi küldetés beszámolója még javában pumpálta belém a stresszt, nem kellett elringatni éjszaka, hogy elaludjak. Nem, nem a kényelmes párnahuzat finom tapintása és nem is a meleg takaró ölelése okozta a hamari álomba merülést. Apám! Ha belegondolok, hogy ezelőtt, egy totál idegen srác verhette a farkát a helyemen. Én meg itt fekszek, hasi görcsökkel megáldva és ingerültségtől virbáló tekintettel.

Második rész

- Lányom, én aggódom. Carlos testvérünket ma nem láttam a soraitokban.

Sofía olyan indulattal harapott az ajkába, hogy csaknem vér serkent utána. Teljes szívéből tisztelte a lutheranus papot, tudta jól, mit kockáztat az igehirdetéssel; de most a legszívesebben megismertette volna pár vaskosan keresetlen szóval. „Jól látja, atyám” – gondolta epésen – „Elismerésem a sasszeméhez; isteni adomány ebben az érett korban, igazán… És mégis, mit vár most tőlem azonfelül, hogy megerősítem a nyilvánvalót?”

- Valóban – hajtott ehelyett alázatosan fejet – Én is kerestem, de… ma nem jött el.

           Néhány napig a fényképésszel történt incidensem  hatása alatt voltam. Nem tudtam megmagyarázni magamnak, egyszerüen nem tudtam felfogni ,hogyan lehet az aljasság utján olyan messze elmenni, hogy néhány perces bevezető után egyenesen leakarjon teperni  és a leghalványabb  hajlandóság jele nélkül , érzelmeimre való tekintet nélkül csúnyábban bánjon  velem mint egy közönséges utcalánnyal.Érthetetlennek tünt annak ellenére , hogy  nem egy ilyen esetet hallottam, olvastam, ismertem , csupán azt nem tudtam elképzelni , hogy ilyen dolog velem is megtörténhet.

A Deák térre zörögve, szuszogva megérkezik a hármas metró, megcsikorgatja kerekeit a síneken. Még mielőtt megállna, már nyílnak az ajtók, és megindulnak rendjük szerint az emberáramlatok.

A peron kiürül, szürke kövei semmitmondóan lapítanak a helyükön. Csak egy piros folt zavarja meg a peron egyhangúságát. Egy elhullt rózsaszirom. A metró jelzőhangja egy nagy kvintet ugrik fel, becsapja az ajtókat, és elindul.

A menetszél megpiszkálja a peron közepén gubbasztó rózsaszirmot, majd meg is ugrasztja egy kicsit, de az szépen visszaszállingózik a talajra.

3. rész

Bár az óra megdöbbentően keveset mutat, az éjszakai sötétségben jégvirágok jelennek meg a kocsi ablakán. Hegedűs és Julis a buszpályaudvarhoz legközelebbi parkolóban állnak, és várakoznak. A kislány, hátán sajátjára húzva viseli Melódia kabátját, és a zsiguli kosztól átláthatatlan hátsó ablakán alkot. Rálehel, majd rajzolni kezd, és amikor végzett, újra lehel, hogy eltüntesse a nyomokat. Hegedűs eközben dideregve szorongatja egyik kezével a kormányt, amolyan kezdő sofőrökhöz illő reflexként, másikkal a "kövér patkányt", akire ő vigyáz az utóbbi fél órában.

                                          Találkozás

           Hogy kivel, meg mivel azt a kedves olvasó rövidesen megfogja tudni, mert azt csak azok tudják akik velem egyszerre kezdték, vagy talán még régebben. Volt ídő amikor ötven szóból már egy jó kis  cikket, lehetett kanyarintani, százból már egy kis novellát és egy regényhez sem kellet sokkal tőbb mint ennek a többszöröse.  Én a központi sajtót figyelve csak arra voltam képes hogy megtanuljam , hogy nem szabad irni.

Hazatérés

Vajon mi történt velem? Vagy talán nem is bennem van a hiba? Szétnézek magam körül és mintha egy másvilágba csöppentem volna. Csak rohanok és keresek valamit kétségbeesve. És mikor megállok egy pillanatra levegőt venni, nem ismerek már semmit. Egy idegen szobába lépekbe, bár valamikor kedvenc énekesem poszterei tarkították a falát. Már nincsenek ott. Más vette át a szobámat, a húgom. Nem haragszom rá, hisz nem lakhat az én holmim közt. Megvannak a dolgaim, karton dobozokba csomagolva, a gyermekkoromat csomagolták oda be.

Február

 A február, a fagyos tél utolsó hónapja, elhozta végre a farsangi időszakot. Ennek fényében mulassunk, nevessünk, vigadjunk, hagyjuk máskorra a szomorkodást, és egyúttal intsünk búcsút az évszaknak!

A hónap két témaköre:

1: Az első találkozás a(az)…

(Az első…)

2: Humor, irónia, paródia, mese.

Lássuk kicsit bővebben is!

1: Az első találkozás a(az)… lehet személlyel kapcsolatos élmény, mondjuk az anyóssal való legelső ütközet.