LÉNYEGRETÖRŐ PÁRBESZÉD

Márton Ferenc az a kigyúrt szemrevaló férfi volt, aki után megfordul minden kíváncsi. Korai acélszürke apró göndör haja inkább érdekességre adott okot, mint koravénülésre. Közvetlen viselkedésével nyerte meg az embereket, különösen a gyenge nemet. Sokan irigyelték a feleségétől, de akiket titokban behálózott, azok más véleményen voltak. Belevalóságával igyekezett minden gyanút elterelni. Feleségét teljesen lenyűgözte a hajnali szexszel. Annyira belelovalta magát, hogy az már elkerülhetetlen program volt. teljes bedobással pihenten irányította az élvezetek örömét. Egy ilyen reggeli parti után, még könnyedén feküdt feleségén és nyakába lehelte fáradalmait, amikor felberregett a telefon. A titkárnője értesítette, hogy, kellene, igyekezzen, mert egy bizottság jelentette érkezését. Mit sem törődve felszínesen és hiányosan öltözködni kezdett, belebújt a nadrágba, mert az alatt úgy sem látszik, ha nincs semmi, ing, nyakkendő zakó és máris robogott a hivatalába. Amint belépett a titkárságra, Gizike, a titkárnő árgus szemekkel figyelve rögtön észrevette a furcsaságot, de restellte direkt szólni.

-         Igazgató úr, gondolom sietségében nyitva felejtette a garázsajtót.

Ferenc ügyet sem vetett a titkárnő „szószátyárságára” besietett irodájába és kényelmesen elhelyezkedett börszékében. Majdhogynem vízszintesre nyúlt.

-         Gizike, mondták, hogy hány órakor érkeznek? – szólt ki.

-         Nem, csupán annyit, hogy időben értesítenek.

Felvette a nyugtalanul csörgő telefont. A felesége kereste, háláját fejezte ki a reggeli partiért, és kéjesen közölte, hogy délben hazavárja. Beszélgetés közben Ferenc végignézett magán és akkor vette észre, hogy a nadrág slicce nyitva van. Rögtön felvillant a titkárnő kerülgető figyelmeztetése, amit hagyott a füle mellett elszállni. Pillanatok alatt rendbe szedte magát és kávét kért a titkárnőtől. Rövid idő teltével Gizike tálcán hozza a gőzölgő kávét és leteszi az asztalra. Már indul  kifelé ,amikor Ferenc utána szól

-         Gizike, amikor nyitva látta a garázsom ajtaját, látta benne a hatalmas jaguárt is? – Gizike az ajtóban megáll, kissé gondolkozik, majd kevély mosollyal mondja.

-         Nem. Nekem úgy tűnt mintha egy kis Trabant lenne ott felejtve. – kilépett és becsukta az ajtót. Az igazgató nem akarta érezni a lekicsinylést, nem lázongott, megtartotta higgadt ítélőképességét. Csak nézte a becsukott ajtót és kéjes érzések feszültek benne. „ Ej, ha behajtanék azzal a Trabanttal a garázsodba, a kerekek ezerfelé gurulnának!” - gondolta fanyar mosollyal, de képzeletében ott feszengett az elkerülhetetlen megvalósítás.