TÖRTÉNET EGY NYÚLRÓL (mese mindenkinek) (Február)

Ült a nyuszi az erdő szélén egy hatalmas fa árnyékában. Annyira teletömte magát, hogy már a körülötte lévő kövér fű sem kecsegtette, sőt undorkeltő volt. Ellustult és nem tudta mivel verje el a nap hátralevő részét. Még az sem vidította fel, ha arra tévedne egy nyuszi társ és elhancúroznának a hűs árnyékban. Amint ül elernyedten, arra lesz figyelmes, hogy egy öszvér legel a közelében. Rászól

-          Szia! Te ki vagy és hogyan lettél?

-          Én vagyok az öszvér. – mondja -. Párosították a lovat a szamárral és így lettem én! – végig nézi a nyuszit, és röhögni kezd - Te akkorák a füleid. Tudod, hogy Olténiában a szamárra azt mondják, hogy oltott nyúl, mert nagyok a fülei, míg a Székelyföldön oldali bolondnak  nevezik, mert mindig a hegyoldalakon koslat. – Még egy nyerítésnyit röhögött és tovább legelt.

-          A pofátlan! Még ilyet, oltott nyúl, meg oldali bolond. Szégyellje magát - morfondírozott a nyuszi. Nemsokára szaglászva közeledett egy kutya.

-          Szia! Te ki vagy és hogyan lettél?

-          Én vagyok a nyomozó farkaskutya. A farkast párosították a kutyával és így lettem én.

-          Milyen balga – tűnődik a nyuszi – Nem látszik az ábrázatán sem a farkas vadsága, sem a kutya hűsége.

Közben egy galamb száll a fa ágára és turbékolva hívja a párját.

-          Szia!- köszön a nyuszi - Te ki vagy és hogyan lettél?

-          Én vagyok a pávafarkú fajgalamb. A pávát párosítottak a gerlével és így lettem én.

-          Mennyi gőg és büszkeség van, benne - tűnődik újra a nyuszi. Ennyi ismeretség után elmerengve nézi a földet és egyszer csak észreveszi, hogy egy rovar kúszik figyelmesen, Hosszú a potroha és a feje mellett védő lapátok vannak.

-          Szia! Te ki vagy és hogyan lettél?

-          Én vagyok a lótetű!

-          Óh, ne isz mondd tovább! – elszörnyülködött a feltételezéstől..

Hirtelen végignéz magán és rájön, hogy jó lesz ha mielőbb rendbe teszi magát,mert eddig is mennyi látogatója volt. Gondolja, elsőként a manikűrrel kezdi. A hátát nekiveti a fa törzsének és elkezdi reszelni a körmeit.

-          Mit csinálsz te izgága?- kérdezi az arra sétáló medve.

-          Csak csínján a jelzőkkel! Reszelem a körmöm, megölöm az oroszlánt és én leszek az állatok királya.

Nem sokára egy farkas megy arra felé.

-          Mit csinálsz, te nyeszlett?- kérdezi a nyuszit

-          Vigyázz a szádra, mert megjárod! Reszelem a körmeim, megölöm az oroszlánt és én leszek az állatok királya.

A róka is arra téved. Már messziről figyeli a nyulat, hogy milyen jó falat lenne.

- Mit csinálsz te finom falat, kóstolnám meg a füleidet

- Óh, te hízelgő- szól a nyuszi elpirulva – Reszelem a körmeim, megölöm az oroszlánt és én leszek az állatok királya. Új hivatásomben majd gondolok rád is!

Nagy későn méltóságteljesen megérkezik az oroszlán. Nyugodtan leül szemben a szorgoskodó nyúllal, majd dörgedelmes mély hangján megszólal.

-          Mit csinálsz nyuszi pajtás?

A nyuszi megijed, halálsápadtan megáll a reszelő a kezében, fülei lekonyulnak, kancsalul bámul az oroszlánra.

- Oh, szemmi különösz, csak reszelem a körmeim és beszélek hülyeszégeket.

- Tanulj tőlem egy bölcsességet, barátom. A múltra emlékezz, a mában élj és készítsd a jövőt!

„ Ó, a mafla nem látja, hogy a jövőn dolgozom?!” – de ezt csak magába motyogta, nem merte hangosan mondani.