A LEGÉNYBÚCSÚ

    Nem kutakodtam, kinek volt anno az ötlete, hogy a sorozásokat általában tavasszal hajtják végre és a berukkolás mindig ősszel van. Az unokatesóm tartotta legénybúcsúját, melyre meghívott engem is. Már késésben voltam, amikor a Moszkva térről kellett igyekeznem. Sohasem használtam ezen a szakaszon tömegközlekedési járműt, mert mindössze két megálló a Hertelendi út sarka, és azt élvezettel lehet lesétálni, mert az emelkedő sem nagy. A szemerkélő őszi esőben szerencsém volt, hogy a 61. villamos épp indulni készült. Felszálltam és rögtön döntöttem, hogy nem lyukasztok jegyet, mert két megállóért nem érdemes, s amíg az ürge ideérne az ellenőrzéssel már rég leszálltam. A legénybúcsútól eltérően inkább vonzott a nagybátyám társasága, akivel a finom siklósi vörösbor mellett elmélázunk az erdélyi kirándulásainkon. De nem volt szerencsém, amint becsengettem Feri bátyám nyitott ajtót és közölte, hogy a fiúk már elmentek a Böszörményi úti kocsmába, és ott várnak. Hiába óvakodtam az esőtől, csak fel kellett áldoznom magam, mert arra nincs jármű, az a szerencse, hogy nincs messze.

      A kocsma ajtajában egy pincér állta utam útbaigazításként, de Balázs hamar észrevett és karlendítéssel jelezte, hol vannak. Helyet foglaltam én is az asztalnál mely körül Balázs három barátjával rostokolt előttük fél deci tequila.

-        -   - Parancsol? – kérdezte a pincér

-          - Ugyanebből egy decit, de minden sallang nélkül, sem só, sem citromszelet.

Amíg kihozták, látom, két srác feláll és indul a WC felé, majd két darázsderekú hosszú hajú éjjeli lepke köszön Balázsnak és ők is a WC felé igyekeznek. Nemsokára szedelőzködik Balázs is. Egyedül maradtam,. Hallgattam a zongorista  andalító hallgatóit. Aztán a fiúk egyenként szédelegve kezdtek visszatérni, csak Balázs maradt a két csajjal. Feltűnt, hogy a poharakban szinte érintetlen az ital, akkor mitől szédelegnek? Én is megcéloztam a WC-t. Miután beléptem, az előtérben Balázs összeölelkezve a két lánnyal adják egymás szájába a már csikkszámba értékelhető cigit. És az egyik nyújtsa felém, hogy én is szívjak belőle. Rögtön rájöttem, hogy ezek mutyiban füveznek. Ledobtam a cigarettát és rátapostam.

-          - Elment az eszed? – rivallt rám Balázs. – Ez volt az utolsó!

-          - Ki innen szépfiú! Fokozatosan kezdelek megismerni!

-          - Pipikék, - szolt a lányokhoz – holnap gyertek fel hozzám és ott folytatjuk.

Erős szorításomból nem tudott szabadulni. Leültünk asztalunkhoz és kortyolgattuk a piát.

-          - Te észnél vagy Balázs? Ilyen nyílt helyen füvezni? Hátha valaki rátok tör és feljelent?

-          - Olyan nincs, mert a pincér haver és bármilyen gyanús jelenségről értesít!

-          - Na, azt már nem kell megtegye, mert most szépen rám támaszkodsz és  direkt haza cipellek.

Amint kiléptünk a kocsmából az eső sűrűbben hullott. Átfogtam a legényt a hona alatt és vonszoltam hazáig. Beértünk a lakásba, csendben, hogy ne keltsünk zajt betuszkoltam a szobájába és úgy sáros cipővel felöltözve belelöktem az ágyába. Én kényelembe helyeztem magam az egyetlen söberágyban, mely gondolom a Pipikék áldozati helye, és a nagy csend,a cipekedési fáradtságtól kimerülve elaludtam. Később a Balázs horkolása felébresztett, de nem volt veszélyes. Reggel harsogó üvöltésre ébredtem. Feri kiáltott torkaszakadtából.

-          -  - Mi az Isten keservét csinálsz Balázs? Elment az eszed, hogy sáros cipővel fekszel a tiszta ágyban? – majd felém fordult - Miért engedted?

-          - Biztos vagyok benne, hogy ő adhat kiadósabb magyarázatot! – Balázs felült, de nem szólt semmit.

-          - Így is jó! Figyelj Feri, miután kimentem, nem szeretném részletezni, de Balázs a havereivel a WC-ben drogozott. Füvet szívtak és már csak kábultan lézengtek. Te nem veszed észre, hogy itt a szobájában, a cserepekben vadkender zöldell?

-          -  - Valóban? Ki a franc ismeri? Nekem azt mondta, hogy afrikai fűszer.

-     -   - Fű, de szer nélkül!

Feri hirtelen sarkon fordult és egy konyhakéssel tért vissza. Nekiesett és darabokra szecskázta a kendert. Balázs üvöltött, hogy ne tegye, mert drágán hozták Hollandiából, de Ferit már nem lehetett leállítani. Gondoltam kilépek a családi perpatvarból, és amíg Feri gyűjtögette a szemétlapátra, hogy a WC-n lehúzza, a konyha felé indultam. Akkor érkezett meg dugásra a két esti csaj. Mennyire betartják az adott szót, gondoltam és beléptem a konyhába. Kitöltöttem egy vizespohárral a finom siklósi vörös borból és a szüretre gondoltam, amikor hallom az előszobából a bátyám felháborodását.

-          - Eltakarodjatok ronda dögök, mert dugás helyett felduglak az anyukátok füves valagába!

Egy nagy csattanás, bezárult az ajtó és a beálló csendben Feri jött a konyhába. Nézte a kancsó bort, de nem töltött magának

-           -Mit nem ér meg az ember, hogy tudják félrevezetni?!

-          - Megtörténik. – mondtam, hogy épp ne hallgassak.

-          - Csak tudod, én hittem neki, és az ebédi salátába belevágtam három levelet, hogy fűszeresebb legyen. Most mi lesz?

-         -  Semmi különös, csupán a végelszámolásnál nem mondhatod az ÚRnak, hogy tiszta vagy a fűtől!

-          - O, kérlek, ne csináld, hogy okádjak!

A beálló néma csendben néha a Balázs fájdalmas szipogása hallatszott. A konyhát beragyogta a felkelő nap és mi poharazgatva vetettünk véget a legénybúcsúnak.