BÁLINT ESETE GÁBRIELLEL

  Bálint nagyon restellte a történteket a felesége előtt, mert hosszú együttlétük alatt ilyesmi nem fordult elő. Eleget bánkódott, hogy ha már meg volt a lehetőség miért éppen tyúk akart lenni. Bánatát többnyire sörbe fojtotta, de nem beszélt, hogyan is beszélhetett róla bárkinek. Azon morfondírozott, miért nem jön még egyszer az a Péter, hogy változtathasson a dolgon. Hallgatag lett, magába fordult, már-már a feleségéhez is alig szólt. Berta ,a felesége közömbös volt, hisz a szart is neki kellett kimosni, de dühítette, hogy Bálint megint egyfolytában csak kocsmázik, s mikor lefekszik, csak azt a savanyú sör bűzt fújja. Hátat fordított és úgy aludt. Az éjszaka leple alatt mély álom szakadt rájuk.

      Bálint lépteket hall és felül az ágyban

-         -  Ki baklat ott mert menten belévágom a szekercét!

Rózsaszín fényben megjelenik egy magas alak, feje fölött glória.

-          - Gábriel arkangyal vagyok, kedves hívem! Én súgtam a Mária fülébe, hogy ő fogja megszülni Jézust. Az Úr meghallgatta bánatod és azért jöttem!

-         - O, fenség, téged az Isten küldött, hogy segíts rajtam.

-         - Valóban így van.

-         - A napokban itt járt egy ministránsod, Péter. Rám ijesztett, hogy nem mehetek haza csak feltétellel. Belátom abban én is ludas voltam, hogy tyúk lettem, de melléfogtam a választással. vissza kell mennem mindenként, mert Bertát meg kell vigasztalnom.  Megkérlek, ha lehet, inkább kutya lennék.

-         - Kedves hívem, mivel nem tértél el Isten útjáról, megteszem! De mégis, milyen kutya szeretnél lenni?

-         - Mindegy, csak kis kutya legyek, mert a nagyok állandóan verekednek egymás közt.

A falu szélére pottyant egy bokor tövébe. Állt tanácstalanul, nem tudta mitévő legyen. Nem sokára messziről látta, hogy közeledik egy meglett erőteljes komondor. Kintebb jött az útra, hogy látószögben legyen.

-        -  Te kié vagy kis poronty – kérdezte a komondor és szemügyre vette a kis fekete göndör szőrű kutyust.- Hogy csatangoltál ilyen messzire? Kik a szüleid?

-         - Nem tudom. Talán nincsenek is.

-         - Akkor te olyan eldobott kóbor vagy. Ne félj, lesz gondom rád! Első lépésben a szükségletekre foglak tanítani. Mindenekelőtt, ha csontot rágsz, hasra fekszel és a két első lábaid közé fogod, de ne erőltesd, a fogad nehogy beletörjön. Amikor a nagy dolgodat végzed, üríteni kell, a két első lábaidra támaszkodsz, a hátsokkal csak a tappancsod éri a földet, a farkad felemeled, és úgy pottyantod. Ezeket felfogtad?

-         - Igen, jóltevőm.

-         - Akkor most elsétálunk hozzám, és útközben is demonstrálok néhány hasznos dolgot. A mi világunkban fontos szerepet tölt be a hugyozás. Ezt jól jegyezd meg. Mikor már nagy leszel és saját területed lesz, azt be kell jelölni. A kutyavilágban a szag után tájékozódunk. Körbehugyozod a birodalmad, és bárki jön, érzi, hogy az elfoglalt terület. Ami nagyon lényeges, egy legenda mindig fennmaradt egyik ősünkről, aki hugyozás közben nem biztosította be magát és rádőlt a kerítés. Nagyon figyelmesnek kell lenned. és ezt gyakorlatban is bemutatom.  Megállsz  egészen közel, a kerítés felöli lábaddal megtámasztod a kerítést, és amikor biztonságban érzed magad, hugyozhatsz. Nosza rajta csináld utánam.

A kis kuvasz utánozta a nagyot, de rettenetes dolog történt, mintha a kerítés ledőlt volna. Berta kiugrott az ágyból és harsogva üvöltött.

-         - Elment az eszed, te disznó! Kivetkőztél emberi voltodból? A faromra emeled a lábad és egyenesen a seggembe hugyozol?! Ennek vége, disznóval nem fekszem többé. Felmegyek a hiúba és lehozom a súrgyét. Neked aztán annyi, vagy elvonó kúrára iratkozol, vagy kórházban kezelteted magad, mert az eszed is elittad!

-