Kinn vagy az éjben. Fák, virágpor, szél. Úgy kimondanád, úgy megnyílnál, csendben. Eggyé válnál a mindennel, a hajnallal, a dallal, a zöldülő éggel. Mégis fogva tart ez a valami. Valóság ez vajon? Mert te szárnyalsz továbbra is szabadon. Pillangókék ez az éj, már nem félsz, ó, soha többé nem kérsz, hisz’ mindvégig benned élt. Nem látja a kinti madár, hogy mily’ messzire elszálltál már. Éneked halk hótáncot jár az éjben. Megérinted őt: könnyeket zúdít a pislákoló szélbe, virágillatot fest az álmodozó fénybe.

Hova tűntél édesem?
Mért nem jöttél el velem?
Kiléptél az ajtómon,
Szívembe költöztél bunkón.
Virtulatitásba kedves vagy velem,
De élőben már nem jelensz meg.
Másfél hónap telt el,
Bennem élsz,illatod érzem.
Ahogy még fogod a kezem,
Ott a disco előtt leltem:
Szívem dobbanásait.

Ujjaim azóta keressik a tiédet.
A hajnallal együtt tűntél el.
Nem akartam,hogy menj,
De ott vesztünk el mindketten.
Azóta van te meg én,
Gondolatok sorra él.
Nem jöttél,hiába vártam.
Tekintetemmel kerestellek,
De te egyszer sem bukkantál fel,
S én a messzeségbe meredtem.

Kösz a fuvart!

Üzleti útról tartottam hazafelé. Debrecenben voltam, hosszú tárgyalásokat ültem végig, és még csak meg sem kellett szólalnom. Szellemileg lefáradtan vezettem haza késő este és a holdat bámultam, sosem láttam még ilyen gyönyörűnek. Mintha felhasadt volna az ég, és két dimenzió közt ott lebegett volna. Fényesebben ragyogott, mint bármikor máskor.

            Ahogy haladtam haza, egyszer csak egy csinos kamasz lányt pillantottam meg az út mentén. Nem tűnt prostinak, inkább egy buliból tarthatott haza.

Óvakodj a törpétől!

   A hajnali órákban érkezett meg a vándorcirkusz, és azonnal hozzáláttak tagjai az előadósátor építéséhez. Délelőtt tízre már el is készültek vele. Ízlésesen elrendezték köré a pótkocsikat és utánfutókat a mindenféle egzotikus állatokkal és azok kajakészletével, a sátor bejárata mellé pedig felállították a jegyárusító bódét. Nem volt egy bonyolult épület. Négy fémcsőből álló váz, körbehuzatozva valami koszos lepedőszerűséggel, amin vágtak egy kis ablakot.

Haljunk meg együtt

            Pestről mentem Budára, vagy Budáról mentem Pestre, a franc se tudja már. Egy kisebb tömeget pillantottam meg a hídon. Valaki éppen öngyilkos akart lenni, bele akarta vetni magát a vízbe. Ott állt a korlát túloldalán és le akart ugrani. Senki sem fogta vissza, csak a telefonjaikkal kameráztak. Oda mentem a csávóhoz és átléptem a korláton én is.

            -Szevasz! –köszöntem oda vigyorogva.

            -M… Mit akarsz? –dadogta.

FELTÁMADUNK!

      Az újonnan szabadalmazott vallásszabadság következtében és igyekszik teret hódítani a valamikori tiltott szekták újjáéledése. Sokan vannak, akik a történelmi egyházaktól eltérően, igyekeznek Isten palástja alá nyomulni. Minden formájuknak egyetlen vezérfonala a félremagyarázás .A katolikus egyház régente részben okosan tette, hogy a közembert eltiltotta    a Bibliaolvasástól, azt csak papok és arra hívatottak tehették, mert a Szentírás annyira mély és nehéz filozófia, hogy aki nem ismeri a vezérfonalat, akarva-akaratlan félremagyarázza.

Mocorogsz. Anyagoddal tömködnéd levegőd, tágítanád tered, rést keresnél tetődön, de tested látványból kiöntött betonkeret: mozdíthatatlan. Pedig érzed, biztosra véled, sejtjeidben ott bugyog a félresepert tudat, hogy kiutadhoz csak meg kéne találnod saját élménykutad. Láncaidat letépve magad köré nyílnál, minden benső kételyt szabadságra hívnál. Színes lyukakon, vak horizonton, felgyújtott utópián át szivárgó tükreidhez érve, valamennyit áttörve, egyiket sem értve – először és utoljára a valóságba férve.

Baszszarfasz. Óvjuk magunkat a szavaktól. Ápoljuk kultúránkat, műveljük nyelvünket, féltjük énképünket. Néha engedünk a kísértésnek, mely tüskét törhet lényünkbe, társadalmi fényünkbe. De miért? Melyik a nagyobb gyilkos, a szó vagy a gondolat? Egy gondolatot számos szóba bújtathatunk, de entitásán nehezen változtathatunk. A köz előtt mégis az öltözék kicsengésére ügyelünk és figyelünk. Arra, melyet szabadon választhatunk: vörösbe, feketébe vagy csíkosba öltözzünk?

Na, azt már nem!

            Este az utcán sétáltam, mert ki kellett szellőztetni a fejemet, amikor szembejött velem egy ilyen buzi csávó. Leopárd mintás, vagy mit tudom én milyen pólót viselt. Kilógott belőle a hasa. Baromi szűk farmergatya volt rajta. Ez épp elég indok volt, szóval kapott is egyet a képibe. Az orra alá találtam be, a fogainak tuti nem tett jót. Elvágódott a földön, de én csak rugdostam és tapostam a szemetet. Védte az arcát a faszi, de azt amúgy is megkíméltem, akkor állat nem vagyok, hogy tönkre tegyem valaki arcát.

TÁNCOS VIRRASZTÓ

     Tankó Jóváki már gyermekkorában arról álmodozott, hogy híres szűcs lesz, és amint legeltette a juhokat, marhákat,elnézegette és látta lelki szemei előtt milyen bekecs lenne mindeniknek a bőréből. Sőt még a finom borjúbőrt is elképzelte horzsolt irhának. Igaz a borjú irhát nehezebb viselni, mert súlyosabb, mint a könnyű báránybőr, de aki tetszeni akar, csak rajta! Jóvákiék a Gyímes-völgyén laktak. Becsületes, tisztességes csángó család őseikre visszamenőleg.

Nyitódik a gyóntatófülke ajtaja, egy bőrkabátos, hosszú, sötét hajú férfi lép be, arcát egy nagy heg csúfítja. Nem emlékszem, hogy láttam volna már korábban.

- Lawrence atya, kérem segítsen!

- Mi a baj, gyermekem?

- Hogy mi a baj? Nem olvassa a híreket? A porig égetett árvaház, ahol gyerekek haltak meg, a pedofil rendőr, aki megerőszakolta a saját lányát. A városban minden napra jut egy öngyilkosság, miközben bűnösök és mészárosok mászkálnak szabadlábon. Mondja, hogy csinálja?

IV.

Akármennyire is esett jól, hogy az autó próbált álomba ringatni, képtelenség volt Laci csámcsogása mellett elaludni.

-Laci, mi az anyádat csinálsz?

-Semmit.

-Mit eszel?

-Nem eszek semmit, Kocka, hagyjál már!

-Nincs semmi a szádban te meg csámcsogsz, baszd meg!

-Héj, most mért beszélsz így?

-Mert tudod nagyon jól, hogy ha valami kiborít az a csámcsogás. Próbálom elviselni, mert nem lehet tenni ellene semmit. De azt már nem bírom elviselni, ha a semmin a csámcsog az ember.

Akácfák alatt

   Amikor az ember már túljutott élete delén, lezárt egy fontos szakaszt az életében, egyszerre elterpeszkedik egy kényelmes plüssfotelban, amelyet az égiek ajándékoztak az embernek, és már csak visszafelé tekint, hogy számot vethessen életének minden egyes tettével. Olyankor végre elmerenghet az álmokban elkövetett kihágásokon, azokon a bűvös utakon, amelyeken nőkhöz igyekezett; az emlékezés fotói egyre inkább pörögnek, váltakoznak, hogy a végén a zűrzavarból egy egész álljon össze.

Ránc-ránc, ezer ránc

Ezer ráncon őrült tánc

Idegeknek lazult lánca

Nem egy örömtánc

Harmincnyolc év munkaviszony

Sok, és, kevés, jaj, ez iszony

Nincsen nyugdíj, nincs munka sem

Miből hát, az iszom, eszem

Felnevelve lányod, fiad

Kérdezhetnéd, nekik, ki ad

Életüknek szabad teret

Két kezükbe lágy kenyeret

Fejük fölé, majd fedelet

Hol az apjuk, franc se tudja

Talán, épp, macáját dugja

Vagy talán egy féldekással

Májat bomlaszt, nagy hatással

A munkához, öreg vagy már

Ha keresed, mondják, hagyjál

Másnak kell az, te meg húzz el

A jövődtől, így, búcsúzz el

Púp vagy te már a hátakon

Büdös zokni, a lábakon

Vidd kereszted, látón-vakon

Összenőttél úgy is vele

Mit lépsz az egészre zsezse

Harmadik rész

Kivételes este, nemcsak, mert utolsó estém itt, hanem mert egymagam üldögéltem az ivóteremben. A többi kevés vendég odafenn gubbasztott a szobákban, én pedig áldottam a békés csendet, szokásaimmal ellentétben ugyanis most egyáltalán nem esett volna jól szó-, majd pengeváltásba vagy akár széptevésbe keveredni. Persze Pedro gazda éppilyen erősen átkozta a gyér forgalmat, mindegyre felemlegetve, hová is lettek a régi szép idők, amikor még az istállószalmát is aranyért adta megkésett vendégeinek…

Bár azok az aranyidők véleményem szerint csupán álmaiban léteztek, nem tettem szóvá előtte. Ha egyszer attól lesz neki könnyebb, hogy egy sosemvolt világot sír vissza, akkor miért ne tegye?

Nyár, nyár, vége már

Itt is, ott is ökörnyál,

Ám,

Nem az ökrök pofájából,

Csak

Pókmirigyek zegzugából

Szellő hátán, szélnek szárnyán

Ide-oda száll

Kicsiny pókok útra kelve

Pókos nótát énekelve

Fickándoznak, ugrándoznak

Mikor végre, elfáradnak

Pókmamához hazatérnek

Otthon mindent elmesélnek

Esti fészkük melegén

Oly édesen elpihennek

Mint, akárcsak, te, meg én

MENEKÜLÉS A VIHAR ELŐL / 2

         Éva már rég elszaladt, mikor engem is menekülésre sarkallt a mindegyre sűrűsödő eső, a hatalmas fekete felhő, mely beborította az eget. Nyárutói nagy vihar szakadt a tájra. A telepen még a kutyákat is bevonszolták a putrikba. Berohantam a viskómba és összezsugorodva kerestem helyet a vackomban. Mert minek lehet nevezni egy lécekből összetákolt priccset, rajta egy szalmazsák, tele szalmatörmelékkel és leterítve egy durva pokróccal..

(egy) varázsbuborék története

Lélegzik, s eközben színt vált. Lelohad, megdagad, összeesik, majd talpra áll. Savanyúból keserűvé, sósból édessé válik. Tapintása olykor szúrósan selymes, olykor bársonyos érdes. Egyszer forró és kemény, feszült és zajos, máskor hideg és csendes, nyugodt és lágy. Csak néhány jellemzője azoknak a buborékoknak, melyek minden létezőt varázslatos módon összekötnek és egybetartanak. Alakjuk, természetük és akaratuk pedig különös módon változik.

.

A pillanat megragad, hív a hűvös délután

Árnyéka takar, feledteti fáradt emlékem

Kövek neheze rám nyomul, békém álcázott szem

Új arcok körülöttem, mély ráncok visszakoznak

Hangos merészkedő tánc, csermelyek kiszáradnak

Utcavégek palotáznak, fecskék vándorolnak

Leáldott a nap

s az élet sivár

Putri mögött

rozsdás kutyaól áll

Nincs itt egy úr

s a vendég is csak átjár

Midőn majd a sötét beáll

csillagok hatalma áldást vár

A sánta nyúl az oka

   Ahogy megérkezett a két koma a borospincéhez, rögtön megeresztettek egy kétliteres kancsóval a hordóból. A gazda kirakott az asztalra két darab jó vastag üvegből készült kocsispoharat, megtöltötte őket, aztán egy huzatra benyelték. Csak ezután rakták le a hátizsákjaikat, amikben a megtöltésre váró boros ballonok voltak némi kenyér, hagyma és szalonna társaságában. Nem csoda, hogy kifáradtak és alaposan megszomjaztak, hiszen a bokáig érő hó betyárosan megnehezítette a másfél kilométernyi gyaloglást.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden hozzászólónak, akik véleményt nyilvánítottak Rémálomvalóság című írásomhoz. Egy ideje megakadtam a munkával, de a sok pozitív hozzászólás és építő kritika hatására újult erővel folytatom a regény írását. Hálás vagyok érte, átlendítettek a holtponton. Amíg teljesen be nem fejezem a vázlatok kidolgozását és nincs kész az egész történet, már nem szeretnék több fejezetet feltölteni. De ígérem nem leszek hálátlan.

Ujjamat rendületlenül afelett a bizonyos gomb felett tartom, de egyelőre nem bírom megtenni. Csak bámulom bambán a falat, és közben azon töprengek, hogyan süllyedhettem ilyen mélyre. De már nincs visszaút. Tudom jól, bevégeztetett. A férgesének mennie kell.

Ekkor vad erővel felrántja valaki a szobám ajtaját. Viktória az. Szánalmas kis életemnek egyetlen fénypontja. Most mégis úgy ront felém, olyan feldúltan, már-már gyűlölködőn, hogy szívem megszakad.

                               Történelmi tények és érdekességek.

           Ezernyolcszáz hatvannyolc decemberében a kiegyezés utáni évben alakult meg a birodalom keretén belül a magyar véderő:Ungarische Landwehr, néven. A birodalom lakosainak száma  akkor harmincnégy, harmincöt millióra volt tehető. Ehhez képest a magyar véderő nagyon kis létszámú volt , mert a birodalom összvédereje  nyolc-kilencszázezret számlált,amiből a magyar véderő  négyezerötszáz gyalogos és kétezer  lovasból állt.

Kedves barátaim!

Egy újabb, érdekes és erotikus pályázatra invitállak benneteket az E-book Könyvház és Kiadó jóvotából!

Részletek:

http://www.facebook.com/events/441862465857075/?ref=notif&notif_t=plan_user_invited

A mogorva, ragyás képű futár türelmetlenül nyújtja felém a csomagot, közben ragadósra zselézett haja tövét vakargatja a füle mögött.

Az ismeretlen feladó térítette a szállítási költséget, ezért nem is számít jattra. Ingzsebéből egy összerágcsált végű tollat nyom a kezembe, és az átvételi elismervényen rámutat a pontozott vonalra.

-         Itt kell aláírni. – mondja, és a vállam fölött kíváncsian bámészkodik a kollégiumi szobámba.

Sziasztok!

Beugrottam, és hoztam egy pályázatot:

http://e-konyvbolt.eu/2012/09/17/uj-erotikus-novella-palyazat/

Ha valakit érdekelne....

Gyászkeringő

Szól a nagybőgő, sír a harang

Jajgat a zongora.

Szökken a férfi, hátrál a nő,

Gyászolók tábora.

Néma a sikoly, csendül a perc

Mindenki csak hallgat.

Csak egy rossz lépés, apró hiba

Halálba zavarhat.

Elrongyolódott, szakadt ruha,

ami hófehér volt.

Elkopott mosoly, mi rég minden

hű szivet elrabolt .

Egy tánc, egy parti, szórakozás,

Ennek indult minden!

Most már félelem, buta élet,   

Halott fátyol libben…

Táncol az ember, mereven

Életéért küzdve,

Nem mer se jobbra, se balra

Nézni, csak előre.

Esti séta egy régi ismerőssel

            Hazafelé tartottam. Az utcák üresek voltak, egy árva lelket nem lehetett látni. A fülemben zene szólt, hogy elnyomja a szörnyű csendességet. Egy fémkerítés túloldalán mintha valami mozgolódást véltem volna felfedezni. Senkit sem láttam, így tovább haladtam a lakótelepre. Valaki mégis követett, de amikor megfordultam nem volt ott senki. Éreztem, hogy figyel, éreztem a tekintetét a tarkómon. Hiába fordultam mindig hátra, sikerült elrejtőznie.

Második rész

A bor már jócskán a fejembe szállt, a várt mámoros kábulatot nem hozta el mégsem. Ellenkezőleg. Fájdalmas pontossággal idézett fel egy évekkel korábbi tragédiát.

Ami elől úgy akartam menekülni.

Akkoriban szerelmes voltam egy fiatalasszonyba. Ő volt az én első nagy szerelmem, és én azzal az ifjonti hévvel szerettem, amiről azt gondolják az ifjak: soha többé az életben… Azután ráébrednek, hogy: de igen, mégis.

Kivéve engem.

Az is igaz, hogy azóta is kétségbeesetten menekülök a szerelem elől, csak a múló gyönyört keresem, és megfogadtam: többé nem hagyok lehetőséget nőnek, hogy úgy megalázzon, mint Bianca tette.

Hosszú idő után rájöttem, hogy az én fajtám máshogy pusztul ki. Ezt lehet megcáfolni, nyugodtan lehet, ahogy azt is, hogy én pontosan tudom – a közhiedelemmel ellentétben –, hogy miről beszélek. Ezenkívül pedig azt kell mondjam, a depresszió örökölhető és néha tényleg arról szól az egész világ, az szól a világban és az szól a világról. Mondjuk tekinthetjük nagyon művészi, elgondolkodtató, istent-látó vagy játszó cigarettázó hipszter viccnek. Csak az nem lenne egyenlő a valósággal.

Gyurka bácsi

   Hazánk kommunista korszakában, főleg az ötvenes években senki nem érezhette magát biztonságban. Bárkit, bármikor letartóztathattak minden különösebb ok nélkül. Elég volt egy feljelentés valamelyik haragos által. Az sem számított, ha csak egy névtelen levél útján történt. Bőven kimerítette a kommunizmus iránti elégedetlenség „bűncselekményét” ha információ érkezett a hatóság felé, hogy X. Y. rendszerellenes gondolatokat táplál.

Álmosan kivánszorgok a konyhába, és addig rakom a kávémba a cukrot, amíg sűrű barna szirupos lötty nem lesz belőle. Ami furcsa, mert amúgy nem kifejezetten szeretem az édességet.

Ma reggel is megpróbálom kihagyni a rádióműsort, de függőségem a rossz hírek és az üres értelmetlen fecsegés iránt győzedelmeskedik. Rövid hezitálás után bekapcsolom a rádiót.

A mai eredménye a média és Felix Damno egyenlőtlen küzdelmének- 1:0.

A bemondónő karcos hangja kellemesen simogatja a fülemet, és beindítja elszabadult fantáziámat.

                                Szervusz Jóska--Szervusz Jóska.

          Ílyesmit manapság  nem is illik megirni, mert az emberre azonnal ráfogják , hogy szimpatizált a kommunizmussal ,azaz az ördöggel. Pedig ebben is van némi tanulság, ami remélem a végén kiderül.

          Bocsátassék meg nekem , hogy az évszámra már nem emlékszem pontosan , csak arra , hogy valamikor a hetvenes években  történt , amikor egy délutáni váltásban feltürt ingujjakkal keményen épitettük a szocializmus homokvárát.

III.

Visszahajtottunk a főútra, hogy elhagyjuk a várost. A toronyház melletti buszmegállóban egy váratlan meglepetés fogadott, egy átkozott légkalapács, egy félbe maradt útfelújítás mellett. Egyetlen zombit láttunk a távolban, de nem foglalkoztunk vele, túl messze volt és nem érdekeltük őt. Nem lőttük le, nehogy a többiek ide csődüljenek a hangra. Így újra kiszálltunk, hogy megvizsgáljuk. Ütött kopott volt, néhány helyen majd megette a rozsda. Isten tudja, hány éve volt már itt a szabad ég alatt.

Gina több mint egy órája bent van a fürdőszobában, és nekem már annyira kell pisilnem, hogy úgy érzem a húgyhólyagom mindjárt szétreped és a belső szerveimet elönti a forró vizelet.

Sürgetően kopogok az ajtó.

Gina abbahagyja fület bántóan hamis énekét, és hallom a víz loccsanását, amikor megmozdul a fürdőkádban.

-         Most kezdem fürdeni, mi van már megint?- kérdezi.

-         Órák óta bent vagy, mindjárt behugyozok!- válaszolom toporogva.

                                       Modernség.

                          Elég nagy baj az,

                          ha valakit, homlokon csókol

                          a modernség,

                          de sajnos nincs meg benne

                          a hozzá illő

                          tehetség.

II.

-A kutyát minek hoztad, Laci? Csak bajt hoz a nyakunkra.

            -Ugyan Csabi, mi baj lehetne? Ez csak egy kutya, nem igaz?

            -Felnyal valami vértócsát, vagy kitépi valamelyiknek a lábát. Aztán megnézhetjük magunkat, mit kezdünk egy zombi Farekkal?

            -Miért vagy ilyen paranoiás?

            -Nem vagyok paranoiás, egyszerűen elővigyázatos vagyok!

            -Ne veszekedjetek, inkább kapaszkodjatok meg.

A hatórási hírekben, a bemondónő, aki úgy jelenik meg lelki szemeim előtt, mint egy kollagénnel feltöltött szájú focilabdányira felfújt mellű pornó sztár, érzéki hangon felolvassa a tegnapi nap fontos eseményeit.

Egy hat hónapos csecsemő, még tisztázatlan körülmények között kiesett egy lakótelepi lakás kilencedik emeleti erkélyéről. A helyszínre érkező mentősök a gyermeket már nem tudták megmenteni. A rendőrség első számú gyanúsítottja a csecsemő huszonhárom éves anyja, akit vizsgálati fogságban tartanak.

Néhai édesapám a Gyertyához emelte borostás fizimiskáját, s a tűz megvilágította komorságát. Régen láttam már, gondoltam magamban. Már lassan három éve, hogy egy szombati napon elvágta élete fonalát. A Gyertyán kívül más fényforrás nem volt a sötét helyiségben. Egy kis asztalnál ültünk, ami, akár a székek, ütött-kopott volt. Apu farmerzsebéből előkapott egy piros malbi cigarettát, a Gyertya tűzéhez emelte. Sikeres volt az akció: a cigi meggyulladt. A füst belerepült a sötétségbe.

A Zombi Apokalipszis után:

A születésnap

I.

Apám egy ilyen művészlélek féle. Sosem rajongott ugyan a festményekért, de voltak kedvencei. Még kicsi voltam, amikor elvitt a fővárosba, hogy szerezzen nekem pár képregényt. Miután kirámoltuk a boltot elindultunk vissza a kocsinkhoz. Az utca üres volt, de egyszer csak egy förmedvény ugrott ki a szomszéd üzlet ablakán. Apám villámgyors volt és rögtön fejbe lőtte. Majd percekig szótlanul bámulta a vérfoltot a falon.

Jeges verítéktől nyirkos tenyérrel megigazítom a vállaimba mélyedő, tankönyvekkel telepakolt táskám pántjait, és igyekszem a legkisebbre összehúzni magam, vagy akár láthatatlanná válni, ahogy közeledem a biológia terem ajtaja előtt hangosan röhögve ácsorgó nagyfiúk felé.

A szívem dobogása lüktet a fülemben, a gyomrom görcsösen összeszorul, érzem, hogy a lábaim elgyengülnek és remegni kezdenek.

Lehajtott fejjel, a szemembe lógó hajam alól figyelem őket, és úgy érzem magam, mint egy két lábon járó élő céltábla, nagy vörös körrel a homlokán.

A kegyetlen

Amióta leszállt az éj senki sem ment át a hídon. Egyetlen sötétruhás kapucnit viselő férfi támaszkodott csupán a korlátra. A lámpák fényének tükröződését figyelte a keskeny, szelíden csobogó patak felszínén. Magas sarkú cipő kopogása törte meg a csendet. Egy fiatal nő lépett a hídra. Amikor oda ért a férfihez, ő hírtelen elé állt. Próbálták ki kerülni egymást, de a férfi a pulóvere zsebéből egy pisztolyt vett elő. Az oldalához szorította csípőmagasságban és felfelé célzott vele a nőre.

Felhők égi lesen

Kezem a kezedre kulcsolva,
Mosolyom a tiédre ragadva.
Hársfa kondul,rózsa röppen.
Vörös ruha a szélben libben:
Csak veled,csak veled.

Arany angyal dala száll,
Kis röptében megtalál.
Az álom huppan,kikerül.
Sötét vízbe elmerül:
Csak még fáj,csak még fáj.

Léptemre riad mókus,pacsirta.
A hangjegyek egybe olvadnak,
S magasban vár minden király,
Majd herceg,mely arany lovon vár:
S mely te vagy,mely te vagy.

Álom libben,nem akarom.
Öblös öltésekkel szívem varrom.
Hagyod veszni,azt mi a miénk,
Kósza szélben az árnyék nem kímél:
Hol vagy?Merre tűntél?

Van egy álmom,

Mi sosem fog teljesülni.

Van egy hely,

Hova sosem fogok eljutni.

Van egy érzés,

Mit sosem fogok megismerni.

S van egy ember,

Kit sosem fogok átölelni.

De van egy hang,

Mi szívem melengeti.

Lelkem dallama,

Mi ritmusra zengi.

Újra s újra,

Boldognak kell lenni.

Muszáj volt

            Nemrég szedtem össze ezt a csajszit, egész jó meg minden. Tényleg tök jó vele. Most hozott el bemutatni a szüleinek. Harmadnapja vagyok már náluk, de nem bírom tovább. Gyötört, kínozott idáig, de most már muszáj volt elmenni, szarni egyet. Elég szemérmesen mentem el, nem szeretem idegen helyen kitolni a kábelt, értitek, ez meg aztán nagyon új hely volt. Nem szeretem, ha más emberek érzik a szagát, más házában büdöset csinálok.

A szórakoztató reggeli rádióműsort megelőző hírekben a

Jutta a kishúgom a háromévesek töretlen, hiperaktív lelkesedésével rángatja az ülésem fejtámláját, a fogaim hangosan összekoccannak, és leöntöm a vadiúj pókemberes pólómat, amit nemrég kaptam a tízedik születésnapomra, azzal a dobozos kólával, amiből épp inni készültem.

-         Én akajok ejöje ülni! - sikítja fülembe teljes hangerővel.

Miközben én dühösen törölgetem a habzó, ragacsos üdítőt Peter Parker piros maszkos arcáról, anyám az útról egy pillanatra levéve a szemét, félig hátrafordítva finoman rendreutasítja.

Menekülés a vihar elől

 Nagyon szeretem az őszi nosztalgiát. Amikor még zöld a réten a sarjú, de már fakulni kezd a határ, minden megtelik az érett gyümölcs illatával. A fák levelei sárgulnak és az enyhe szellő, már letépi az ágakról és sodorja maga előtt. A Maros is mintha fájdalmasabban csobogna. Mint a nyárutó szülöttje szeretek ebben a harmonikus elmúlásban, távol a cigányteleptől, a cigányrét selymes sarjújában hanyattfeküdve elnyúlni és csodálni a bágyadt kék eget, követni a bárányfelhők mozgását és az útra kelő vándormadarak csivitelő húzását a légben.. Kimondhatatlanul nyomasztó érzések kergetőznek lelkemben.

A helybeli búcsú

   Ez a vásáros alkalom mindig a legnagyobb ünnepnek számított a falu életében. Erre a napra szokták legtöbben kifesteni a házat kívülről belülről, de ha azt mégsem, a kerítést mindenképpen. Ilyenkor majdnem annyi rokon jelenik meg a helyi családoknál, mintha temetés lenne. Csak éppen sokkal jobb hangulatban. A reggeli vagy délelőtti órákban hatalmas puszizkodás mellett betoppannak a vendégek. Addigra már le vannak vágva a tyúkok, ki van nyújtva a rétestészta és nyálcsordító illatokat árasztva, sercegve sül a rántott hús az olajban.

Forrt a mulatság az ósdi fogadóban, csakúgy, mint minden más estén, és nem is csak az estéken: gyakorta megesett, hogy a díszes vendégkoszorú tagjai már jóval korábban megkezdték a poharak ürítgetését.

És olyan nagyon én magam sem különböztem ezektől az érdemdús spanyoloktól. Az igaz ugyan, hogy tanult ember vagyok, és elolvasok mindenféle utamba kerülő könyvet – meg egy jópár olyat is, amelyeket személyesen kell felkutatnom, mivelhogy tisztelt Inkvizíciónk nem tartja helyesnek a tanulmányozásukat… No, és nagyapám jóvoltából nemeslevéllel is rendelkezem.

Titkos Háború

Osama bin Ladent megölték.

Az al-Kaida bejelentette, hogy atombombát rejtettek el valahol Európában, amit fel is robbantanak, ha esetleg vezetőjüket megölik. Hónapok teltek el, de semmi sem durrant. Egy atombombát nem lehet csak úgy észrevétlenül behozni az országba akármit is gondolsz vagy látsz a filmekben. De az arabok ezt is megoldották. Megőrülsz, ha meghallod hogyan. A Joker név mond neked valamit? Ne gondolj túl messzire, pontosan Batman ellenségére gondoltam.

Cselédszállón

   Hárman jelentkeztek a hetvenes évek fiataljai közül az alkalmi jelleggel működő nyári munkára. A maguk tinédzseréveivel ők voltak az egyik véglet, míg a másik egy hetvenvalahány éves férfi. A közbeeső réteget tette ki a középkorosztály. Nagyjából harminctól ötvenig. Egy buszravaló, durván negyvenfős koedukált munkacsoport. Kukoricát mentek címerezni Baranya-megyébe. A munka abból állt, hogy kitépkedjék a még ki nem nyílt címervirágokat az anyasorokon.

Időmester

            Biztos ismered azt az érzést, amikor reggel a világ legédesebb álmából ébredsz fel olyan kipihenten, mintha éveket aludtál volna át. Aztán ez a fantasztikus érzés egyik pillanatról a másikra átcsap azzá az iszonyú rémületté, amikor rájössz, hogy hétköznap van és elaludtál. Pont ez történt velem is, kiugrottam az ágyból és a mobilom után kutattam. 9 óra 11 percet mutatott. Berohantam a fürdőszobába, egy turbó fogmosásra és fésülködésre.

Amikor Jézus, futásnak eredt

   Ma már az életnek szinte minden területén automatizált világban élünk. A harangszó-szolgáltatást is mindenhol automata gépezet végzi. Pontosan beállítva, hibalehetőség nélkül. Legfeljebb csak egy áramkimaradás okozhat némi anomáliát. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még nem így működött. Minden harangkörzetben, alkalmazásban állt valaki, aki vagy nyugdíjasként tengette életét, vagy nem jutott neki más munka, így gond nélkül eleget tudott tenni a napi szinten szükséges kötelezettségnek.

Semmi sem utalt a katasztrófára

Akkor sem jutottak többen akasztófára,

mint máskor, illetve kellett volna nekik;

pompásan működtek a KFC-k és Mekik,

az emberek boldogan híztak, haldokoltak,

kutatták sötét oldalát a Holdnak,

nyugodt tudatlanság sírjában feküdtek,

nem is léve tudatában igazi helyüknek,

boldogan tékozoltak, adóztak a gyönörnek,

de nyoma sem volt semmiféle könyörnek

azon a szép napon.

Hirtelen jött a rémes robbanás,

a borzalom, üvöltés, halállátomás,

milliárdok haltak, mások szenvedtek,

mindegyik partján mindegyik tengernek,

hiába a pénz, a vagyon, minden javak,

sikermunka, elitiskola, felelősek, komolyak,

mindennek vége, sötétség jön, ordít,

mindent a visszájára fordít,

haldokló kezek kapálóznak mindenhol,

s a Föld nem Föld többé: galaktikus pokol,

tűzakol.

 I. Egy rónin halála

A távoli múltban járunk, abban a korban, ahol a becsület és a tiszteletét még számított valamit. Japán erdeinek mélyén, egy úr nélkül maradt szamuráj vándorolt, míg el nem eredt az eső. A hegyekben egy vízesés közelében ballagott, így talált egy barlangot ahova behúzódhatott pihenni. Valaki már járt itt korábban, mert maradt bent egy kis száraz fa, amiből szamurájunk tüzet gyújthatott. A jéghideg eső és szél elnyomhatta a rendkívüli érzékeit, ugyanis nem vette észre, hogy egy rossz szándékú idegen lohol a nyomában.

Díszes templomok, imatermek, pár

híres főpap, mi mindig neki jár:

hírnevét fényes arannyal óvja,

S híveinek, mint könyöradományt,

mint gazdag család a szegény cselédlányt

szép szavait nagy malaszttal szerteszórja.

Minden földrész, minden világ,

hervad alatta, mint taposott virág,

s elhiszi: jobb ez neki most.

Kultúrák dőlnek feneketlen sírba,

emberek menekülnek vérezve-sírva

s mindennnek eljön a vége hamarost.

"Szeresd az Urat, vagy pokol a sorsod,

s hiába töröd orrom alá borsod,

mögöttem a Megváltó, mi jobb, mint tied.

Beszélgetés egy kölyökkel

   Nagyjából százötven kilométer lehetett már a valagam alatt, mire visszaérkeztem imádott falumba. Végig lakott területen vezettem. A nap melegen sütött, úgyhogy nagyon elegem volt mindenből. Mindössze háromszor álltam meg sörözni, meg egy alkalommal lenyomtam két kisfröccsöt. Ilyen kismértékű folyadékbevitel mellett nehéz odafigyelni az utakon és normálisan vezetni, így elég rendesen elfáradtam. Ki is száradtam, mint a Góbi sivatag.

Időutazók

A két jó barát, Jani és Fecó egy csendes délutánon a munkától megfáradtan egy kocsmában beszélgettek legújabb találmányukról, az időgépről.

-Mégis hova menjünk vissza? -kérdezte Jani.- Melyik pillanatára vagy kíváncsi a történelemnek? Nézzük meg a világ teremtését, esetleg Jézust? Vagy verjük szájba Hitlert? Tán a jövőbe is mehetnénk, hogy megnézzük a nyerő lottószámokat.

-Az még várhat: -szólt Fecó és az asztalon lévő almára mutatott.- Látod ezt az?

Szövegekről

   Tisztelgés Bohumil Hrabal előtt!

   A bölcsesség és a fény felé haladva néha elvétem az utat, gyakran mellélépek annak az ösvénynek, amelynek talaját mezítláb tapogattam ki még kicsike gyermekkoromban, de én legjobban azokat a mellélépéseket szeretem, azokból okulhatok, ha nekimegyek egy falnak, hát nagyot koppan a fejem, és már tudom, merre kell mennem, hogy visszaérjek az útra, és akkor már folytathatom is tovább a menetelést, mintha légiós lennék, csak megyek és megyek… És valahányszor negatív kritikákat kapok, akár az életemről, akár a műveimről van szó, mindig mosolygok, jólesik nekem a dorgálás és ledegradálás, a fene tudja, hogy miért, én valahogy szeretem azt, hogyha nem értenek meg, ha félreértenek, az még rosszabb a meg nem értésnél, és én azt még jobban szeretem, nem azért, mert nem ér célba nálam egy negatív kritika, nagyon is megérint, csak éppen bennem a pozitív gombocskát kapcsolja be, így aztán erőt merítek belőle, hogy újra felvegyem nem létező kesztyűimet, és a nem létező csatatéren újra hadrendbe álljak.

                        A madárdal is idegen(X faktor)

                                Engem

                                már

                                irritál,

                                nem

                                hagy

                                hidegen,

                                hogy

                                magyar

                                földön

                                már

                                a

                                madárdal

                                is

                                idegen!

A Félszemű Faszi

Igazából nem is félszemű. Vagyis még régebben egy kocsmai verekedésben valami pöcs kibökte az öreg Laci szemét. Nagy mákja volt, mer meg tudták menteni. Igaz, fél évig szemfedőt kellett viselni. Már meggyógyult, de az idő alatt megkedvelte a félszeműséget. Azt mondja, teljesen máshogy látja a világot, mintha egy új dimenziót mutattak volna meg neki. Máshogy méri fel a távolságot és magasságokat. Azóta is azon gondolkozik, hogy vajon melyik a valóság, amit két szemmel lát, vagy amit csak egyel.

Sűrű füst gomolygott Budapest utcáin. Örök világosság uralkodott a városon és ágyuk dörgése süketítette a fülünket. Tél volt, hideg, fagyos tél. Dohos pincékben nyomorogva vártuk, hogy eljöjjön az édes, mindent újjáteremtő tavasz.

Az egyik pincében töltött estén, amit szokás szerint a szomszédos bérház lakóival töltöttem, egy hangra lettem figyelmes. Mély, megnyugtató férfihang volt az, amint mesébe kezdett a halálra rémült, didergő kisgyerekeknek.

DÉLI VIRRASZTÓ

        Már jól benne voltunk az őszben. Rég befejeződött a betakarítás, a mezőn már csak traktorokat és lófogatos szántó-vetőket lehetett látni. Néha végigszáguldott egy vékony szél a határon, ahogy az öregek és a cigányok nevezték a túl hideg, csípős légáramlatot. Ilyenkor már állig gombolkozva, behúzott nyakkal igyekeztek a munkák befejezésével. Mert másképpen hat az idő múlása a szobában,a vígan pattogó tűz mellett,

        Az iskolában is már szinte feledésbe merült a tanévnyitó becsengetés.

Sose tudtam, hogy kell egy bevezetés bekezdését elkezdeni. Ott vannak mindig az elcsépelt módszerek: leírom a tájat, meg az időjárást, aztán okádhatnékom lesz attól, ahogy az első pár sorban a giccs fogalmát nem hogy kimerítem, de megerőszakolom, és magamra öltöm, mint a zöld köntösömet reggelente. „Elsöprő erővel érkezett a vihar Kelet felől…”. Borzalmas. A lényeg az, az egészben, hogy mindenki szerint máshogy működik ez is, mindenki másra esküszik, meg mással esküszik, meg én is mindenkinek más vagyok.

 Petros lassan indult lefelé az úton, abba az irányba, ahol a két nő eltűnt a szeme elől. Végignézett a tengerparton, kezével beárnyékolva a szemét. Tőle nem túl messze meglátta a két alakot, a fehéret és a feketét. Az anya egy kövön üldögélt, szemüvegét levéve, arcát a nap felé fordította. A lány a vízparton állt, a tengert bámulta. A fövenyre kiszaladó hullámok időnként körbenyalták a bokáját. Azután tett néhány lépést befelé. A víz már a térdéig ért, egy- egy felcsapó hullám a combját, a nadrágja szárát nyaldosta.

találkozásunk katarzisa helyett

ostobán bámullak

ismerős arcod tekintetét lesve

azt se tudom ki vagy

létezésed kegyetlen tréfa

magamban keresett remény

örömtelen illúziója

valami beteg vágyakozás, hogy

megteremtettelek

lenne mit megbánnom

mégsem teszem több sebből

vérző gondolat

hogy itt vagy velem

bénult szavak torlódnak fel

nyakamon izzó vasként tekereg

fojtogat a félelem.

                                 Achilles élete 3. rész

Most egy étteremben vagyok? Ráadásul egy lányt hoztam magammal?

A puszta gondolattól, még a tarkója is verejtékezett Achillesnek. Miután beléptek az étterembe, a kiszolgáló pult mögül egy fiatal pincérhölgy surrant ki, aki rögvest asztalhoz kísérte őket. Achilles nem érezte a végtagjait, egyedül szíve heves dobogását hallotta, azt is a torkában. Ám azonban, mintha az égiektől kapott volna segítséget, hirtelen magabiztossá vált.

   2. rész

   Egyszer csak arra sétál egy öreg néni, és észreveszi Morzsit.

Morzsi felvakkant, mert örül hogy valaki megtalálta. Odamegy a néni és megfogja, azután hazaviszi magával. Amikor hazaértek kivette a dobozból, és látta hogy a nyakörvére rá van írva , hogy Morzsi. Erre azt mondta a néni.

-Szóval a neved Morzsi.

-Akkor most menjünk fürdeni, utána meg aludni.

Így is lett. Morzsi szép tiszta lett, de már nagyon álmos volt, hát elaludt.

A következő részt nemsokára láthatják a hírekben!

A reggel Petrost már a St. Vincent 3. előtt találta. Éjszaka valóban meglehetősen rosszul aludt, sokáig hallgatta a tenger morajlását. De az, hogy most először nem az elveszett kedvese, Isabelle járt az eszében, hanem egy másik nő, csak reggel tudatosult benne. Ő maga sem akarta elhinni, hogy egy hónapok óta tartó gyötrelmet, bánatot, hogy tesz semmivé egyetlen pillantás, egy szomorú szempár.

Lezuhanyozott, megborotválkozott, sűrű, sötét haját hátrafésülte, felvette sportcipőjét és futott néhány háztömböt. Utána leült a mólón, bámulta a halászokat, akik az éjszakai zsákmányt rakodták a partra.

Emlékek törnek rám régről.

Lehoznám a csillagot az égről,

Hozzád visz a sajgó szívem.

Hiszem, hogy lehetsz még enyém.

Sebzett szívem szúr és sajog.

Hiányzol, és ez fáj nagyon.

Veled vágyam messze száll.

Nélküled az idő is megáll.

Velem vagy körbe táncol a fényed.

Tündöklik a hold, fénylő a csillag.

Lángol a lelkünk, szívünk összeér.

Andalító dallam halkan hívogat.

Ha pirkad, nem látom már kedves arcodat.

Szemem vérben úszó könnycsepp-harmat.

Szegény emberek,és még szegényebbek,koldúsok,nincstelenek és banki hitelek.Fáradt vagyok,kimerült,küzdök,hajtok,és számolok.Álandóan számolok fizetek.Bankok zsebei dagadnak,magyar emberek becsapva.Kormány rendelet,ez így továb nem mehet.Ítt akor is fizetned kell ha bele gebetc.Behajtók jönnek mindent visznek,életet temetnek,de nem kérdeznek.Maradj egézséges,szakadj meg és fizess.

Alku nincs, bankok számolnak nagyon sokat,úgy hogy be csapva vagy. Sötét napok ,pénzed nincs, számláid gyűlnek,hűtőd üres te akkor is fizess.Gyereked éhezik, a házadat elviszik..Segítséged az isten aki most rád nem figyel,de maradt a két kezed, és az eszed és talán túl éled.Úgy hogy marad egézséges,szakadj meg és fizes.

   1.rész

   Karácsony estéjén történt a Martin családban. Melinda szólt a fiának , hogy jöjjön le vacsorázni, de Márk nem szerettett volna enni.

Ezért inkább lefutott a karácsonyfához, hogy megnézze mit kapott. Észrevette a kiskutyát, de nem tetszett neki,  ezért tovább kutatott még ajándékok után.Észrevett egy baseball ütőt aminek már jobban örült.Szegény kiskutya ,milyen sors vár rá. Márk apukája József ,azt gondolta ,ha nem kell a fiának kiteszi az utcára és ott hagyja.

Szar lett az élet, szar lett a lét,

  egy levert faj élete: túl nagy a tét,

    túl nagy az ár, túl nagy a tömeg,

      a vénádat karcolja a széttört üveg,

            patakzik a vér, de ez jó, igen, remek,

                  már nem is érzem, hogy remegek,

                      fura álom hevít, szememet lezárom,

                             s elfelejtem azt, hogy a gyűlölettől fázom,

                                  széttört álmok bulvárja, ahol sétálok*,

                                      arctalan, lélektelen élőlénnyé válok,

                                         álom a jelenben, jelen az álomban,

                                           semmi nem tud lekötni a saját világomban...