Beszélgetés egy kölyökkel

   Nagyjából százötven kilométer lehetett már a valagam alatt, mire visszaérkeztem imádott falumba. Végig lakott területen vezettem. A nap melegen sütött, úgyhogy nagyon elegem volt mindenből. Mindössze háromszor álltam meg sörözni, meg egy alkalommal lenyomtam két kisfröccsöt. Ilyen kismértékű folyadékbevitel mellett nehéz odafigyelni az utakon és normálisan vezetni, így elég rendesen elfáradtam. Ki is száradtam, mint a Góbi sivatag. Gondoltam, mielőtt hazamegyek, beugrok még egy-két sörre az egyik helyi krimóba.

   Szitkozódva parkoltam le a kocsma előtt, mivel az árnyék, éppen pont nem úgy vetődött a fákról, hogy hűsben tartsa a kocsimat. Pedig utálok szaunázni.

   Ahogy beléptem a csehóba, látom, hogy ott ül egy haverom félrevonulva, magányosan a legtávolabbi asztalnál, és teljesen maga alatt van. Ott gubbasztott, a lamentáció fogalmát abszolút kimerítve. Egy kölyök, a tőlem húsz évvel fiatalabb korosztályból, akit én ezen egyszerű oknál fogva, csak Kölyöknek hívok… Aztán, ki tudja. Az is lehet, hogy nekem köszönheti a génjeit. Ezért ösztönösen hívom Kölyöknek. Volt elég olyan buliban részem fiatalabb koromban, ahol nagyon messzire száműztük az absztinenciának még a gondolatát is. A másik végletet viszont végletekig kimerítettük, így számtalan eset részletei tisztázatlanok mind a mai napig. Mit lehet tudni ekkora tömegben!

   - Szevasz Kölyök! – léptem oda hozzá. Kezet fogtunk, aztán leültem vele szemben.

   - Szia Zoli bácsi! – viszonozta a köszönést egykedvűen.

   - Mi van veled? Úgy tartod magad, mint akire utoljára virradtak a Magasságos, napsütötte órái.

   - Áá, semmi. Csak üldögélek és kólázok.

   - Ne próbálj átbaszni, Kölyök! Látom, hogy szarul vagy. Ha jobban lógna a fejed, akár bele is hugyozhatnál az orrodba.

   Erre mintha mosolygott volna kicsit.

   - Iszol egy sört, Zoli bátya?

   - Kölyök, tőled bármikor elfogadom.

   - Tudom. Aazt, tudom – mondta letargikusan, azzal indult a pulthoz.

   Nekem hozott egy korsó csapoltat, magának még egy kólát és ledobott az asztalra egy csomag Marlboro-t. A korsó tartalmának nagy részét egy slukkra kiittam, Kölyök pedig kibontotta a cigit. Rágyújtottunk. Nem szólalt meg, csak bámult bele a hamutartóba, a parázzsal meg ide-oda tologatott benne egy gyufaszálat. Ez így ment legalább fél percig, aztán megtörtem a csendet.

   - Nő van a dologban? – kérdeztem.

   - Háát… igen.

   - Mennyi idős is vagy? Tizennyolc, tizenkilenc?

   - Tizenkilenc… Végül is, a huszadikban vagyok.

   - Értem – bólogattam, hüvelykujjammal megtámasztva az állam, mint valami psichoterapeuta –, és a hölgy, hány éves?

   - Mint én. Csak pár hónappal fiatalabb.

   - Kirúgott, mi?

   - Így is fogalmazhatunk.  

   - Ühüm… Figyelj, Kölyök! Egy cseppet se bánkódj! Lehet, hogy nehéz lesz elfogadni, amit mondani fogok, az is lehet, hogy egyáltalán nem fogsz hinni nekem. Ami tök normális, mivel még nincs meg a megfelelő tapasztalatod. Viszont az évek engem fognak igazolni. Hogy majdan fel tudd emlegetni a dumámat, én most kiokosítalak.

   - Hallgatlak, Zoli bátya – mondta ezt úgy, mint akinek már tényleg minden mindegy.

   - Na, szóval… Mikor még körülbelül ennyi idős voltam, mint most te, én is totál befordultam, ha lapátra tett egy csaj. Persze csak akkor, ha nem én indítványoztam a dolgot. Olyankor még többet züllöttem, mint amúgy. Minden szakítás alkalmával kétségbe voltam esve, hogy: - Jaj, mi lesz velem?! Most már biztos, hogy egyedül maradok! Úristen! Rejszolhatok egész életemben! – Meg efféle hülyeségeken rágódtam… Egészen addig, amíg bele nem csöppentem egy tartós kapcsolatba.

   - Mit értesz azon, hogy tartós kapcsolatba?

   - Azt, amikor minimum egy évig ugyanazzal a csajjal kefélsz. Zéró változatosság. Nagyjából ezt.

   - Aha – bólintott, Kölyök.

   - Hol is tartottam? Ja, igen. Belekeveredtem az első tartós kapcsolatba. Ne hidd, hogy az leányálom! De nem ám! Eltelik néhány év, elkezditek unni egymást, és onnantól minden apró hülyeséget észrevesztek egymás dolgaiban. Jönnek a balhék, melyek abból adódnak, hogy folyamatosan be akarjátok szabályozni egymást. De ez még mind semmi. Úgy érzed egy idő után, hogy megöl az egyhangúság. Változatosságról pedig nem is álmodhatsz. Illetve álmodni azt lehet, de semmi több. Marad az asszony, ugyanazzal az anyajeggyel, ugyanazokkal a didkókkal stb. Csak éppen folyamatos, lassú állapotromlást mutatva… Nem jó ez, hidd el nekem! Ameddig ütőképes faszi vagy, semmi esetre se menj bele komoly kapcsolatba! Mindig tarts talonban két-három nőt, akikhez bármikor mehetsz, ha rád jön a kangörcs, vagy, ha nincs kedved egyedül tévét nézni!

   - És mi lesz, ha idősebb leszek? – kérdezte Kölyök. – nem akarok egyedül maradni.

   - Ne viccelj már! – csapkodtam meg a vállát az asztal fölött. – Ha idősebb leszel? Akkor lesz a legjobb sorod! Minden településen hemzsegnek az unatkozó, elhanyagolt háziasszonyok, vagy az elvált csajok. Rengetegen vannak a megkeseredettség határán, akik bármire hajlandóak egy jó fizikumú emberért, aki néha rendesen kikormolja őket.

   - És a férjük?

   - Nézz körül, Kölyök! A legnagyobb részük hetekig nem nyúl a feleségéhez, csak sínylődik mellette. Elhíznak, szőrösek, mint az állat, kirohadnak a fogaik, és tök igénytelenné válnak. Ez mind azért van, mert befásultak. Csakúgy, mint az asszony. És itt jössz te, hogy turkálj a zavarosban. Persze, ha nem akarsz balhét, akkor szakosodj kizárólag az elvált nőkre! ...sőt azok a legjobbak. Rendszeresen meg voltak dolgozva, most pedig csak a rejtett fiókot nyitogatják éjszakánként.

   - Ez tényleg így van? – csodálkozott, Kölyök.

   - Persze, hogy így! Negyven éves vagyok, nekem elhiheted. Ezek a legjobbak. Nem várnak cserébe semmit. Se hűséget, se menő kocsit, semmit. Csak néha egy kis kedvességet és üzemképes farkat. Felőlük aztán azt csinálhatsz, amit akarsz. Soha nem fognak baszogatni semmiért. Örülnek, amíg megvagy nekik… Ha meg eljön az idő, és vén fasz leszel, akkor kiválasztasz magadnak egy korodbeli öreglányt, hogy mégse őrülj meg egyedül a lakásban… Ennyi az egész. A mise véget ért.

   - Valóban nincs tapasztalatom – mondta a Kölyök mostanra már némileg életképesebb ábrázattal -, de ha ez így működik… az tényleg nem rossz.

   - Így működik, Kölyök.

   - Zoli bácsi, nem semmi életfilozófiád van! – mondta most már szinte vidáman. – Hozhatok neked még egy sört?

   - Kölyök, tőled bármikor elfogadom!

   - Tudom, Zoli bátya. Aazt, tudom – mondta mosolyogva, majd odament a pulthoz.

   Kivettem egy szál cigit a csomagból és rágyújtottam.

   - Hozz egy pálinkát is! – kiáltottam utána. – De a pult alól kérj a házi vegyesből!