Mint valami emberi méhkaptár, úgy zsongott az FBI egyik zsúfolt előadóterme az emberzsivajtól. Susan Collins ügynök érdeklődést színlelve hallgatta kollégája prosztó sztorizgatását a hétvégi családi grillpartiról.

– … aztán Lionel bácsikám atom részegen beleesett a medencébe. Ott kapálózott, hogy segítsünk már neki, mert nem tud úszni. – heherészett a kopaszodó, negyvenes éveiben járó férfi.

– Remélem, megfulladt. – gondolta magában cinikusan Susan.

A karosszékben, keresztbe tett lábakkal, ölében egy nyitott könyvvel ül. Kattint, világosság, szív, tüdőz, kifúj. Füst gomolyog körülötte, és ő csak ül és néz. Néz előre, a nagy semmibe, mintha megannyi világ tárná ki kapuját. Néz, mintha ezernyi színben pompázna a rég nem látott tóparti ház, mely lepkeszárnyon emelkedik fel, fel egészen a piros ég felé. Néz, mintha csak a ház egyetlen bedeszkázott ablakán keresztül látná a rózsákat, ahogy töviseik hívják édes szerelemre.

Elektromos zárak ötven hertzes berregése, súlyos fém rácsok és ajtók csattogása. Állatias hangok. Mint a „gyere már, éhes vagyok” vagy a „csak egy kicsit közelebb” esetleg „lehetne több”. Mezei úr hallgatta őket. Úr? Mit úr? Nem is Mezei, csak egy szám. 64738-as elítélt. Egyedül volt a cellájában. Eddigi rabtársa pár napja szabadult. Az aprócska, szürkülő festékű helyiség most hatalmasnak tűnt. Egyetlen lakóját mégsem zavarta a magány. Örült neki.

– All in – harsogta Red, és magabiztosan az asztal közepére tolt egy tekintélyes méretű zsetonkupacot. – Te jössz, dagadék!

A balján ülő kövér, fekete hajú férfi idegesen dobolni kezdett ujjaival, majd szívott egy mély slukkot a cigarettájából, miközben gyanakodva nézett Redre.

– Biztosan tudod, mit csinálsz, vöröske? Kevés leszel ide. Call! – mormogta cigivel a szájában, és ő is középre tolta a zsetonjait.

– Basszátok meg, pedig fasza lapjaim voltak.

Második rész

- A… lánya? De… én… én nem is tudtam, hogy…

Zavartan hallgatott el. Elvégre is, szidta magát, miért kellene tudnia róla. A senor arcát azonban pír futotta el, bár hogy haragjában vagy szégyenében-e, azt a lány elsőre meg nem mondta volna. Mindenesetre Valentino gondosan kerülte a tekintetét; olyan kitartó figyelmet szentelve porlepte csizmája orrának, mintha életében először látná.

- Én sem.

Ysabel először fel sem fogta az épphogy csak elmormogott szavakat.

           Újabb fadarabokat raktunk a tábortüzre!

           Nóra története. Az ötödik kerék.

           Régi összeszokott társaság voltunk, hosszú évek barátsága , közös múltunk , közös sorsunk összetartott bennünket. Bár ídőközben barátaim, végleges, vagy csak időszakos partnert találtak maguknak --én viszont nem --mégis egymáshoz tartozónak  tartottuk magunkat.Továbbra is együtt buliztunk, szórakoztunk, kirándultunk függetlenül attól , hogy nekem volt partnerem  vagy nem  volt.

Öt év magány

Semmit sem értettem. Bár nem próbáltam elemezni az őrületes pánikrohamom okát. Egyetlen dolog járt az eszemben: hogy mennyire fontos a légzés. Hogy milyen fontos lenne!
Légvétel nélkül róttam a métereket, a hegyre emelkedő erdőben. Tüdőm egyre feszült, orromból a jéghideg levegő nem jutott mélyebbre.
Látás nélkül trappoltam egyre fel, csak a méregzöld levelek elmosódott kavarját érzékeltem szemem sarkából, néhol egész közelről – ahogy arcomba vágódott egy-egy elvadult ág.

                                         A vacsora

           Öt óra tájba értünk haza , mert egyáltalán nem siettünk ,azon egyszerű oknál fogva mert  bámészkodni akartunk egy kicsit, és az idő is kedvezett, mert bár már jó benne voltunk a délutánba  a nap hétágról sütött , igaz hogy szinte párhuzamosan a föld felszinével. De igy is nagyon szép volt, mert ilyen megvilágitásban a környéket még egyáltalán nem láttuk.

Hasogató fejfájással kezdem a napot. Hiába reménykedek, a friss levegő sem segít rajtam. Sikerült olyan egyszemélyes bulit csapnom, amit ha tehetné, még a paradicsomszósz is letagadna. 

A főnök irodájába veszem az irányt, már a folyosón hallom krákogását. Húsz éve nem tudja letenni a bagót, hiába liheg már attól is, ha három lépcsőfokot kell megtennie. Szerencsére nem kell már aktív nyomozóként szelnie az utcákat,  de lássuk be, hogy ilyen állapotban nem is aratna világraszóló sikereket. 

- Jó reggelt!

                                            Az ebéd.

           Hazai szokás szerint -- arra gondoltam, hogy na most eszek egy jó, akármilyen levest, a többivel meg majd csak elboldogulok valahogy. De itt ért az első meglepetés. Nem volt leves! Egytál étel volt! Igaz a tányér átmérője , lényegesen nagyobb mint nálunk oda haza. A másik meglepetés meg az volt hogy , hogy lehetett válogatni mert kétféle étel volt , igaz minda kettő hal volt , de más volt a garnérung.

Az irodaépület kamerái szinte egy négyzetcentiméternyi területet sem hagytak felügyelet nélkül. A képeket egy földszinti helyiségbe közvetítették, amelyet a recepció mögötti ajtón át lehetett megközelíteni. A terem kialakítása minden szempontból megfelelt a legújabb ergonómiai követelményeknek. A hosszabb falon végig monitorok sorakoztak, három sorban. A kezelőpultot a faltól valamivel távolabb helyezték el, így az ügyeletes biztonsági őr úgy dolgozhatta le a munkaidejét, hogy közben nem fájdult meg a szeme.

A hajnali ég vágykönnyei

Idegen helyen ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, a vaksötéten kívül semmit sem láttam. Napfényes rétillatú volt az ágynemű. És akkor eszembe jutott az előző este. Bevillant, hogy tenyerem kinek a mellkasán pihen.

Savként buggyant fel bennem a lelkiismeret-furdalás. Kezem egy ideig még hagytam Tamáson pihenni. De túl fájdalmas volt. Még lélegzetén is hallani lehetett, mennyire ki van merülve. Négy gyerekhez igazán nem hiányzik neki egy ötödik, aki miatt még pluszban fájhat a feje.

                                   A munkahely

           Még mielőtt a munkahelyre értünk volna , addig még történt egy-két dolog. Ugyanis, Frau Liza még az este folyamán ismertette velünk a munkahelyi programot, de azt is , hogy ő mikor hajlandó bennünket  reggelivel uzsonnával és vacsorával ellátni. Ekkor már minden világos volt.  A munkaidő reggel fél hétkor kezdődött, két negyedórás , kávé illetve cigaretta szünettel,   egy félórás ebédszünettel --és délután fél ötig tartott.Gyakorlatilag efektiv kilencórát kellett dolgozni , nem megfeszitetten , de állandó jelleggel.

                Felkérést kaptam moldvai barátomtól-- de inkább sorstársamtól--levélírás ügyben. Nem voltam túl jó viszonyban vele, mert szokásaink nagyon sokban különböztek egymástól-- olyan forrón tudta enni a levest, hogy én megmosdani sem tudtam  volna olyan meleg vizben-- nagyon zárkózott volt, és állandó jelleggel szomorú.Ezen felül rendkivüli tiszteletet  éreztem iránta , mert egy alkalommal, fogadásból,  három zsák cementet, a vagontól mintegy harminc méterre  lévő raktárig elvitt.

Jó otthon

Nem érzékeltem az idő múlását. A múltba mélyedve a jelenlét óramutatói végtelen időtlenségbe kattogtak.
Az ablaknál álltam. Az égre rózsaszín alkonysávokat szántott a nyugvó nap. Lángtestét a krematórium tisztító füstje lehelte szürkévé. Az este eljövetelével a színek mélyebbé váltak, míg végül mindent ellepett az ébenfekete.

Akkor az ablak már csak kettőzött tükörképemet mutatta. A kórteremben a halogén világított, kint az élet.

A lány, aki farkast kiáltott

- Norci! - Kávéillatú hangja.

- Alszom!

- Látom, de indulnunk kell! Előtte pedig el szeretném mondani, hogy mi ez a gyógyszer, amit éjjel adtam. Hatott?

- Még mindig éjjel van! - förmedtem rá.

Résnyire nyitottam a szemem, arca egyik felét a mélysárga olvasólámpa világította meg, míg a másik fele árnyékba veszett. Mosolygott.

- Hat óra van! - erősködött, és kibontott a takaróból. Felültem, nyögve a fájdalomtól, de nagy meglepetésemre csak megszokásból nyöszörögtem.

Haskell szobájának ablakából, Harry jól látta a felcsapó lángokat. Egy darabig csak figyelte, ahogy a magasra csapó lángok nyaldossák a fekete égboltot, majd a doktorhoz fordult.

Jane az ágyon feküdt, doktor Lyam vizsgálta. Snow az ágy mellett várakozott, tekintetét a lányra szegezve, mintha ő is a diagnózisra várna.

- Nagyon megszorította a nyakát a lepedő, de nem lesz baja. Csak bekékült. – mondta végül a doktor Harrynek.

- De miért tetted ezt Jane? – fordult vissza a doktor, betegéhez.

                                                             ****

Nell visszasietett a földre. Ismert ott egy híres varázslót, aki tartozott neki egy szívességgel. A mágus a hegyekben, egy kis kunyhóban, remeteként élt. Arra gondolt, hogy meglátogatja, elmondja neki a tervét, hátha tud neki segíteni. Talán még arra is ráveheti, hogy vele tartson.

Késő délután érkezett az emberek világába. A házikótól pár mérföldre lévő falu határán ért földet.

Az elhangzottak után, pár percig minden csendbe borult a teremben. Seifer szárnyait még mindig rögzítő kötések borították, a válla sem gyógyult meg, még azon is látszott a sebesülés helye. A bírák hitetlenül néztek egymásra, utána pedig a vádlottra.

– Meg tudja erősíteni azt a feltevést, hogy valóban egy Warlord ezért a felelős? A szaván kívül van rá bármi más bizonyítéka? – tette fel a kérdést az öt tag közül a középen ülő. Hangja mennydörgésként csattant a csendben.

Három alacsonyabb rendű bestia lépett be az udvarra. Úgy néztek ki, mintha fekete farkasok lennének, vörös szemekkel. A szemük izzott a gyűlölettől, és engem figyeltek. Lassú léptekkel közeledtek felém, azzal a céllal, hogy bekerítsenek. Hangos, morgásszerű hangot hallattak, miközben agyaraikkal vészjóslóan fenyegettek.

Az egész udvart beterítette a sötét, vérszomjas aurájuk. A hozzám legközelebb lévő, a jobboldalamon rögtön támadásba lendült. Egy tűzgolyóval próbáltam eltalálni, de sikeresen elkerülte.

Elhervatt virágok a réten,

Míg tüntetők a téren.
Elszáratt fák,

Míg ott egy pár száz megrongált ház.

Égnek a falvak,

Míg máshol ezen jót mulatnak.

Benzinkút felrobbanva,

Míg Feri a barátját oltogatja.

Valentino fogadalma – Első rész

- Merre vezet a legrövidebb út Sevillába?

- Át az erdőn, szolgálatára – hajolt meg készségesen a fogadós. A fiatal férfi ugyan éppúgy bőrig ázott, mint mindenki más, aki a vihar elől menekült a tavernába, de lerítt róla, hogy nemes. Sőt a fogadós reményei szerint pénzes nemes, nemcsak afféle hidalgó – De, engedelmével, útivezetőre lesz majd szüksége hozzá.

- Nem lesz. Ha megmondod, merre menjek pontosan, magam is elboldogulok.

Újabb nap, újabb kihívások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkes kiscserkész módjára haladok az iroda felé, ugyanis ismét nem sikerült békés alvással töltenem az éjszakámat. A folytonos rémálmoknak hála mindig felriadtam és csak hosszú percekkel később tudtam visszaaludni. Akkor pedig folytatódott, ahol abbamaradt a rémség. Szóval mondjuk úgy, hogy nem vagyok valami fitt. 

Daniel már az asztalánál ücsörög, valami pékárut nyammog. Annyi ereje nem volt, hogy kivegye a papírzacskóból, inkább azzal együtt eszi meg.

A második bál és az első műtét

Aznap reggel még az intenzíven ébredtem. Ültem az ágyon, és valami súlyos dolog törött bennem szilánkokra. Hajtincset csavargatva számláltam magamban, hányszor léptem át élet és halál határvonalát.

A határ. Hajszálon egyensúlyozó határérték voltam. Időzített bomba, mely bármikor kivérzésbe robbanhatott. Tehettem bármit, vizsgálhattak halomra, pótolhatták hiányzó vérfehérjéimet, én akkor is újra és újra meghaltam. Az idő sem nem segített.

           Magasan lobogott a láng a tábortűzön.

           Gábor története. A tét: A NŐ.

           Néhány üveg hoszúnyakú elfogyasztása útán  négyen maradtunk a vendéglői asztalnál  egy nő , és három srác. A jozanság régen elszállt , de a részegség nem érkezett meg . Mind a hárman reménykedtünk abban , hogy az éjszaka hátralévő részét  Lilivel tölti, édes kettesben. Lili , olyan húszonéves lehetett   sok ismerőse, és barátja volt, de Liliről azt is tudtuk , hogy nála bizonyitani kell , és nem csak szexuálisan, hanem kiszámithatatlan , fantasztikus  ötleteinek is eleget kell tenni .Egyik barátunk mesélte , hogy neki felkellett mászni  egy nagyon magas fára, lekellett hozza a sasfészkéből a tojást , majd visszavinnie, és csak azután kapta meg méltó jutalmát Lilitől.

                                   A fogadó.

          Némileg megnyugodva taxisunk  újra megragadta a volánt, kapcsolt  és továbbhajtott.  Számitásaim szerint nem lehettünk túl távol a céltól mert már negyvenöt perce úton voltunk és én beszámoltam azt is , hogy zuhogó hóesésben , egy kicsit hosszabb az út és persze valamivel drágább is. Nem tévedtem mert , egyszer csak kezdett megvilágosodni , és kibontakozni egy egyemeletes sarok épület, amelyik teljesen megegyezett  a nálam lévő fényképen lévő épülettel.

Az egyetem

– Mormonok?! – kérdeztem vissza fennakadt szemekkel.

Elnevette magát, ahogy megkerülte az íróasztalt – széthányva tornyosodott tetején a kartonom, megannyi vizsgálati eredménnyel, nyomtatott lapokkal és előhívott filmekkel.

– HÖ-hormonok – ismételte elém lépve.

– Ja, hormonok! Azt hittem hirtelen, hogy már te is az ateizmusomat firtatod.

Nevetése kételyekkel teli mosolyba csitult. Szemét némán ragasztotta az enyémbe.

Ruszlana

Az ég tüze mindig napnyugta előtt égetett a legerősebben. A süllyedő alkony magába szívta fűszálaink kilélegzett páráját. Magamhoz gyűjtve könnyeiket, végigfuttattam tenyerem simogató élükön.

A legtöbb este ott ültünk. Ketten, a lemenő nap vér-arany színeiben. Órákon át beszélgettünk, míg arcunkon a fény szürkületbe nem hajlott.

Aznap este kértem, hogy vigyen a falu határán túlra. A saját szememmel akartam megbizonyosodni arról, milyen pusztítást vitt véghez anyám akarata.

A kis csapat este tíz óra körül érkezett meg Arany-völgybe. Hála Basilnek és a Járőrnek, észrevétlenek maradtak egész úton. A város volt a veszélyesebb, az autópályától már ritkultak a kamerák. A műhold szerencsére nem jelentett problémát, mivel nem saját autóval mentek. Igaz, a jármű elvileg lopott volt, de Basil ezt is megoldotta.

Ez a program egy csoda! – gondolt egyre gyakrabban jó érzéssel a Járőrre.

Megérkezésükkor éppen csak útba ejtették Clare házát, de nem álltak meg.

Éliás, a katona

Hajdanában, nem is olyan régen a nagyon fiatal férfiak első igazi próbatétele a sorkatonai szolgálat volt. A behívó eljutott minden zugba, falusi paraszt gyerekre éppúgy sor került, mint a városi vagányra. Sokan első alkalommal szakadtak el családjuktól hosszabb időre az óvó szülői kötelékek nélkül  önálló életvitelbe, felelős döntésekbe kényszerültek. Valójában a honvédség  szintén védte őket, csak éppen sajátos módszerekkel..

Az Olga-tó

– Van valami a szádban?

Tengerészcsíkos ruhában ácsorgott előttem. Arcát furcsa kifejezéssel emelte felém.

– Neked van valami a szádban! – rémültem meg. – Tamás! – egyenesedtem fel körbekiáltva a tóparton.

– Köpd ki azonnal! – hajoltam le újra hozzá.

Nem reagált. Összeszorított szájjal ingatta a fejét.

– Tamás! – sikítottam a távolba.

Kezemet napellenzőként használva emeltem homlokomra. Akkor végre megláttam, ahogy fut felénk.

Az ódon ajtó nyikorogva nyílt ki előtte, melyen belépett. Egy hatalmas terembe ért, amit azelőtt soha nem látott. Nem láthatta, hiszen ide csak azokat hozták, akiket megvádoltak. A többiek nem léphettek be. A falakat legalább ezer évesnek tippelte, és minden mást is, ami bent helyet foglalt. Ez alól nem volt kivétel a rajta kívül bent tartózkodók egyike sem. Mintha mindannyian a falakkal, a boltíves mennyezettel együtt öregedtek volna meg. Az egészet tekintve mindez olyan hatást keltett, mint egy ősi kastély.

Nyugtalanul ficánkolva, lábunkat mocorogtatva várjuk, hogy végre elénk lépjen a laboros lány az eredményekkel. Daniel olyannyira izgatott, hogy még reggelizni is elfelejtett, pedig ez nála napindítónak számít. Ami engem illet, csodával határos módon megúsztam hányás nélkül a reggelt, és remélem, hogy ez a lányomra is igaznak bizonyul. 

Végre elérkezik a várva várt pillanat. 

- Megvannak az eredmények – szólal meg a fehérköpenyes. -  A piros furgon alapos takarításon esett át, így abszolút nem maradt látható jele annak, hogy Junioron kívül más is ült volna benne.

Még ezen az este összeült, Farnum és Haskell újabb tervet kieszelni.

- Ez a csontképű zsidó nem adja fel soha! – dühöngött Farnum.

- De, fel fogja adni! – mondta Haskell, miközben italt töltött maguknak. – A te terved is jó volt, de nekem támadt egy sokkal jobb ötletem. És addig kell végre hajtanunk, amíg a seriff beteg! Így is gyilkossággal vádol, nem hiányzik még ez is!

Farnum felnevetett, de nem sokáig. Haskell komoly pillantásától elszállt a kedve.

- Szóval, mi a terv?

                                  Még mindig Nürnberg.

           És még mindig az állomás. És nem véletlen , mert az állomás akkora , hogy néhány szabolcsi falut nyugodtan ellehetne helyezni benne ,minden tumultus nélkül. Na meg itt van például,a tisztaság problémája. Nem tudom honnan , honnan nem , de ha véletlenül leesik egy darab papirfecni a mozaikra , pillanatokon belül piroskabátos , seprűs lapátos emberek jelennek meg és a szemétnek nyoma sem marad.

Ádi-illat

A mellkasán feküdtem. A bőre forróbb volt, mint a kandalló tüze, mely narancscsóvákkal pattogtatta szobánk árnyait. Csupasz vállam felett szőnyegillatú volt a pokróc. Ujjai hullámtáncot siklottak a hajamban.

- Ádi tudta – szólaltam meg.

A fogászat óta először. Napok teltek el azóta. Tanulós, túlórás szótlan napok, teljes némaságban.

Nem tudtam, mi járhat a fejében. Minél inkább próbáltam kitalálni sötétbarna pillantásaiból, annál jobban bezárkóztam.

Iskolafogászat

Két nap múlva újra iskolába kellett mennem. Utoljára ősszel jártam itt. Aztán közbeszólt a hetekig tartó hasfájás, utána pedig a megmagyarázhatatlan láz, a furcsa pillangóalakú kiütésekkel. Majd a hónapokig tartó őrület – elsüllyedve bármiben, ami meg tudta állítani az időt.

Egyelőre azt sem tudtam, nem rúgnak-e ki, vagy nem kell-e évet ismételnem... Nemhogy érettségi tizenhét évesen!

A téglavörös épület rács-udvarkapuját négy fegyveres őrizte.

Haskell még az igazak álmát aludta, mikor erősen ütni kezdte valaki a szobája ajtaját. Hunyorogva ébredt, kintről hangok ütötték meg fülét.

- Értse meg doktor, hogy még nem kelt fel a főnök!

- Nem érdekel, ez nagyon sürgős! – vágta rá a doktor.

Haskell felkelt és az ajtóig vánszorgott majd kinyitotta.

Eleanor egy csésze kávét kevergetetve ment az egyik félreeső iroda felé a kihalt irodaház folyosóján. A munkaidőnek már régen vége volt, az épületben a biztonsági alkalmazottakon kívül jóformán senki sem tartózkodott. Egyébként sem lehetne semmi probléma, hiszen az egész ház a SilverSky Corp. tulajdonában áll, így az utolsó szó úgyis az övé lenne, de azért jobb az ilyen ügyeket úgy intézni, hogy ne láthassák kíváncsi szemek.

Kimondottan jó hangulatban volt, habár arra még most is ügyelt, hogy mindebből semmi ne látszódjon rajta.

A KÁVÉ ÍZE 2

   Jelentős szerepe volt a településen és a környéken az apámék lakodalmának.. Első házasságkötés távol a hazától. Persze hamar híre ment az eseménynek, mert a faluk eléggé közel voltak egymáshoz, és mindenkiben kíváncsiságot érlelt, nem tudtak minket kategorizálni, hová sorolni. Sokan jöttek csodát látni, s ettől vérszemet kapva a csángók kitettek magukért, hogy valóban látványos legyen a menyegző. Amint a templomból kijöttek kezdetét vette az otthoni csújjogtatások, szinte egymás szavába kiabálva fokozták a zűrzavart.

Édesapa

Ha annyi forintom lett volna, ahányszor a fejemhez vágták: „kiköpött anyád vagy”, a világ leggazdagabb embere volnék. Ebben nőttem fel.

Megszólalásig hasonlítottam a sátánra. Így aztán nem csoda, ha az egész életemet önelemzéssel töltöttem. Minden tettem, gondolatom, megnyilvánulásom mögött anyámat kutattam.

Orrvérzésig erőlködve küzdöttem azért, hogy a külsőmön kívül, semmi másban ne hasonlítsak rá. Sokáig azt hittem, hogy belső egyezést azért nem találok, mert nem is ismerem.

A KÁVÉ ÍZE

 A reggeli zápor elhúzott nyugat felé, helyet adva a földtől égig magasodó csendnek. Keleten a felkelő nap sugarai amint fényesedtek bearanyozták az eget, majd hullámzott a külváros jellegzetes hangulata és illata. Az ébredező háziállatok ürülék szaga keveredett a virágillattal és a megázott por frissességével és belengte a külvárost. Senkinek nem volt szokatlan a jellegzetes szag, mert itt éltek, azt érezték nap, mint nap. Az épület sem tűnt volna ki az általánosságból, ha nem itt működött volna a városszéli kávéház, amit mindenki csak ekként ismert. Bizonyára, amikor épült nevén szólítottak, mert akkor a török vendégmunkások találkozó helye volt.

Channá

Egyszerű lány vagyok, egyszerű élettel magam mögött, ami felfelé látszik ívelni. Sokat filozofálok az emberi lét értelmén, és működésén, szeretem megfigyelni embertársaimat. Nézem az arcukat, mimikájukat, és próbálok belelátni a gondolataikba. Egyszer, mikor a buszon ültem, várva, hogy az elinduljon, a koszos, párás ablakon keresztül figyeltem meg egy kislányt, aki egy idősebb úrral ácsorgott a buszmegálló fedele alatt, ami menedéket adott a szitáló eső elől.

Biopszia

Tarthatsz szünetet az élet nevű játékban. Kimaradhatsz a dobásokból, de ez nem tarthat örökké. Amikor pedig visszatérsz, rá kell eszmélned, hogy a dolgok még kuszábbak lettek, mint azelőtt voltak.

Használhatsz tudatmódosítókat, amelyek megmachinálják szervezeted boldogság érzékelését. Új világot teremtenek, olyat, amilyet csak megálmodsz magadnak. És nem tűnik fel, nagyon sokáig egyáltalán fel sem tűnik, hogy ez nem a valóság. Még csak nem is a menny, hanem maga a pokol.

Újraéledés

Még akkor sem bírtam abbahagyni az imádkozást, amikor az autó megállt. Először csak miatta suttogtam a szavakat, tudtam, neki mennyit számít. Neki, aki Isten szolgája volt.

Majd azon kaptam magam, hogy a szavaknak súlya lett. Akaratlanul is, őszinte imába sodortam magam.

Miután a mentősök kigurították a kocsiból, a nyelvem újra kiszáradt. Egyedül már nem tudtam hinni abban a felsőbb hatalomban, aki elvette a bátyámat. Megnémultam.

Amikor kiszálltam a mentőből, Zsoltival találtam szemben magam.

Miután meghaltál - Fuldoklás

– Nem tudok lélegezni – suttogtam az ablak felé.

Tamás még várta, hogy folytassam. De nem volt mit folytatni. Lassan egy hónap telt el, és én még mindig csak ezt a pár szót hajtogattam.

Ránéztem. Könnyben úszott zöld szeme, akárcsak az enyém. Bár próbálta elpislogni, de észrevettem, miközben újra az ablak felé fordultam.

– Dehogynem – szólalt meg.

Fehér köpenyben ült előttem a belgyógyászat egyik kezelőjében.

5

Madarak vidám énekére ébredtem. Kinyitottam a szemem, de még mindig félhomályba volt burkolózva minden. A talaj nyirkos és hideg volt. Mintha tegnap este még több helyem lett volna a levél alatt. Sehol egy kijárat, be vagyok zárva. Amint megfordultam, vettem észre egy kis nyílást ott, ahol a  levél  a talajt érte. Puszta kezemmel kezdtem el álni a földet azzal a céllal, hogy  olyannyira tágítsam,melyen kibújhatok. A föld még vizes, latyakos volt a tegnapi esőtől, így könnyen el tudtam  két markommal lapátolni.

                Egy kicsit üres lett a szivem --nem tagadom-- mióta  Marianna kiköltözött belöle, de vigasztalt az a tudat, hogy napközben a hőmérő higanyszála meghaladta az öt fokot, barátságosabbak lettek a szelek, és magasabb  pontokról  látni lehetett a tengert. Megközeliteni csak inkognitóban lehetett, azt is majd csak később. Szigoruan ránkparancsoltak, és kötelezvényt irattak alá velünk , hogy semilyen körülmény között nem  megyünk a tenger közelébe.

Az átok csókja

És akkor az a pillanat végleg megölt. Feladtam. Éreztem, ahogy fejem felől süllyedni kezd bennem a remény. A temérdek hónap emléke - minden napját minden percét feltüzelt állapotban töltöttem várva, mikor toppan be végre – most végigborzongatta testem, majd végképp elszívta belőlem a padló. A szilveszter előtti nap volt az utolsó, amikor apró gyomorcsomóba ugrott bennem a vágy, hullámokat rázva testembe. Többé nem bíztam abban, hogy visszajön...

                                   A nürnbergi állomáson.

          KIkászálódunk az autóbúszból. Amig a csomagjainkra várunk megpróbáljuk felmérni a terepet, szétnézni egy kicsit ismerkedni a nagyváros forgalmával hangulatával. És persze megnézzük , hogy hol szálltunk le , mert hazamenetelünkkor, ugyanitt lesz a találkozó.  Túl sokat nem láttunk , mert az éppen fel-vagy leszállni készülő köd homályba rejti a környéket .

                        Gondolatok az éjszakába.

           Bár messze voltunk úticélunk végállomásától, még sem volt sürgős senkinek a továbbrohanás. Csak a sofőr többszöri felszólitására voltunk hajlandók elfoglalni helyeinket , amelyek már teljesen igazodtak hátsó felünk formájához. Több mint tizenkét órát voltunk  már uton ezért már minden ülési , támaszkodási  poziciót kipróbáltunk, hogy kényelmesen  érezzük magunkat, de ez sajnos  egy félnap elmultával már nem volt lehetséges , és nem azért mert nem voltak kényelmesek az ülések hanem azért ,mert mi nem voltunk hozzászokva ennyi időt egyfolytában ülve eltölteni .

Éppen a reggeli kávé és fánk perceket tartjuk Daniellel, mikor megcsörren a férfi mobilja. Kérdőn pillantok rá, majd sejtelmesen közli, hogy a csinos kis teniszedző lány csörgeti. 

- Itt Daniel Clint! – veszi fel. Gyorsan a hátsó ülésre dobja a fánkot, mintha nem is ő ette volna a cukormázas mérget. – Mi a gond? Mikor? Azonnal ott vagyunk! 

A hirtelen sebességváltozás miatt a műanyagpoharas kávém is a fánk mellé huppan hátul. Sebaj, ennek az üléshuzatnak már nem árt semmi. 

- Ott van a kukkoló a pályánál!

Dávid

A hetekig tartó iszonyú kín a következő reggelen már csak szörnyű rémálomnak tűnt. Másodszorra ébredtem azon a hajnalon – most fájdalom nélkül. Minden idegsejtemmel a hasamra koncentráltam várva, mikor hasít belém a szokásos halálos érzés. Nem mertem mozdulni. Testem minden porcikája lesben állt, mikor feszít meg újra. De a fájdalom egyszer csak elszállt. Tompa lüktetést sem hagyott maga után, mintha soha nem is létezett volna.
Talán egy óráig is feküdtem, mozdulatlanul, várva a testemet szétszaggató vihart, de végül a csendet nem a fájdalom, hanem egy hang törte meg.

           Újra élesztettük a már majdnem kialvó tábortüzet.

           Sári története: Ági lumbágója.

           Ágival meghitt baráti kapcsolatba vagyunk már nagyon régen. Ezt a kapcsolatot  megtartottuk , sőt továbbfejlesztettük házaságaink után is,olyan értelemben , hogy a velünk történt kisebb vagy nagyobb eseményeket mindig megtárgyaltuk kielemeztük, a későbbiekben férjeinkkel együtt is. Számos bulin , összejövetelen vettünk részt, közösen és külön-külön is, ennélfogva amikor külön buliztunk  akkor  hosszú ideig tudtunk beszélgetni pasikról csajokról ,és persze a mások félrelépéseiről is.

– Nem fognak észrevenni! – válaszolt türelmetlenül Basil Adelaide akadékoskodására.

– Jól van, na! Nyugi! Csak mert te mondtad, hogy a térfigyelő kamerák figyelnek.

– Kik figyelnek? – kérdezett közbe Lizzy.

– Elintéztem. Észrevétlenek maradunk, egyelőre csak Richard lakásáig. Ott majd átgondolom, mi legyen.

– Honnan tudtad, hogy hol lakik? – kérdezte a lány gyanakodva. Basil rosszallóan rápillantott.

– Te magad mondtad, nem emlékszel?

Mindhárman egy alig néhány perce ellopott autóban ültek.

Eliza igazán dekoratív nő, aki odafigyel a tisztaságra és rendre. Azt gondolná az ember, hogy ennek a nőnek biztosan nincs semmi különösebb heppje. Mosolya is teljes éberségről árulkodik, tekintete a legjózanabb, amit valaha ember látott. Már 34. életévében jár. Férjével az utóbbi időben kissé elhidegültek. A három gyerek és a munka elveszi közös idejüket. Csak lopva váltanak egy-két szót, gyereketetés közben, mikor a férj a kulcsát keresi, vagy elalvás előtt 3 szót gyorsan mielőtt elnyomná őket az álom.

4

Amikor újra kinyitottam a szemem,  egy számomra ismeretlen táj képe tárult elém.  A vonatban szétáradó szürkeség teljesen eltűnt, sőt a vonat sem volt már sehol a láthatáron. Mindent homályosan láttam magam körül. Megdörzsöltem a szememet, hogy kiélesedjen a látásom, de nem láttam magam körül csak óriási zöld növényeket, amik nyílegyenesen törtek a magasba, elzárva előlem a tájékozódás további lehetőségeit.  A titokzatos idegen nem volt már mellettem, teljesen egyedül voltam.

Hózárlat

Még sosem jártam azelőtt a másik oldalon. Autóval öt kilométer, a mezőn átvágva viszont csak másfél. A ház cseppet sem volt otthonos. Lezárt szobák, lepedővel takart bútorok tették rideggé, mintha senki sem lakott volna itt. Vagy... És akkor döbbentem rá, lehet, hogy épp kiköltözés alatt állt a ház.
– Szóval nem mi megyünk el, hanem Zsolti – leheltem bele a lámpafény sárga porszemeibe.
Ádám rám nézett. Szeme a reszkető testemet vizslatta, emlékeztetve a tényre, hogy a lázam még mindig nem csillapodott. Nem szólt, csak behúzott a nappalinak tűnő helyiségbe, és lerángatta a kanapékról a lepedőket.

Olga szívszakajtó jövendölése

Álmomban anyám hangja szólt hozzám. Kedves volt, csicsergős, amilyennek még sosem hallottam.

– Nora!

Szemhéjamon átderengett a nyári napfény, arcbőrömön éreztem hajnali simogatását.

– Nora-Nora!

Anyám hangja a fülem mellett, majd fölöttem a gördülő függönyrobaj. Felugrottam.

Először a kezét pillantottam meg, csontos ujjait, ahogy egy talpas poharat az éjjeli szekrényemre rak, benne szőlőillatú, szénsavas üdítővel.

                                 Túl a vasfüggönyön.

          Annak előtte sosem láttam, csak hallottam  róla , most sem láttam, , még nyomaiban sem, mégis éreztem valami nyomást, valami megfoghatatlan jelenlétét annak  ami a valóságban már régen  nincs , de lelki szemeiim még látni vélik és tovább küldik agyamba, ami egyszerüen nem tud  mit kezdeni az információval--csak tudomásul veszi.

         Nem tudom , hogy a sofőr hányszor járt itt, és azt sem tudom, hogy utitársaim,jártak-e már erre, csak azt láttam , hogy az autóbusz megáll és az utasok egytől -egyig kiszállnak a buszból, pedig alig több mint egy órája hogy újra útnak indultunk a határ túloldaláról. Ennek a helységnek van valami varázsa, valami kimondhatatlan sajátossága, mert ez a hely,  maga a  szabadság szimbóluma, megtestesitője.

A bál előtt

Anyámékat szombatra vártuk haza, emiatt voltam egészen biztos abban, hogy részt fognak venni a bálon. Így aztán én sem bújhattam ki a – kimondatlan – kötelesség alól. Még akkor sem, ha a lázam sehogy sem akart csillapodni, és a hatalmas seb a combomon is inkább otthonülésre sarkallt, mint széttáncolni a cipellőimet. De sejtettem, hogy bénán is ott kellene lennem, ahogy Dávidnak is félvakon...

A sulinak vége lett. Az évzáróra nem mentem el, de minden létező oklevelet és dicséretet megkaptam.

2.

Soha nem felejtem el azt a kora tavaszi estét, amikor barátnőmmel  együtt beléptünk a Candid utca ír kocsmájába. Erika még mindig családoknál takarított, neki nem volt saját autója, így az én szolgálati járgányommal mentünk. Az ír kocsma közelében volt egy rejtett parkoló, ahol mindig volt szabad hely. Nem is tudom milyen oknál fogva nem volt közismert, de Erika ismerte, mivel egy közeli házba is járt dolgozni.  Amint kinyitottuk a szórakozó hely bejárati ajtaját , azonnal megcsapott bennünket az a tipikus kocsmai szag.

1.

Verőfényes délután volt. Irodám nyitott ablakán keresztül behallatszott a tavasz első megnyilvánulása, a madarak vidám éneke. Friss, lágy szellő illant be a nyitott ablakon keresztül a helyiségbe, messziről beterelve  a nárciszok és tulipánok fennséges illatát. A nap kíváncsian kukucskált be hozzám, sugaraival elvonva  figyelmemet a számítógép képernyőjéröl. Nehezemre esett a munkámra koncentrálnom, de össze kellett szednem minden erőmet, hisz a nyakamon volt már a hó végi elszámolás.

Tamás várt. Jobb dolga nem lévén a csillagokat nézte. Heves város zavartalan, fényszennyezés mentes egén milliárd számra világítottak a távoli, felfoghatatlan méretű természetes fúziós reaktorok. Sosem érdekelte igazán a csillagászat, vagy az űrutazás. Szeretett a Földön, bár gyakran a föld felett lenni. Az utolsó nagy hír, ami még lázba hozta, hogy 2063-ban milyen nagy lelkesedéssel várta a világ, hogy eljöjjön Zefram Cochrane, és utat nyisson a csillagok felé.

Nem bírom tekintetemet levenni az előttem elterülő pusztáról, úgy érzem, ha átsétálok a lábam előtt elterülő földúton, egy másik dimenzióba kerülök. Hátam mögött egy modern város magasodik ki a betonföldből. A zajok már nem bántják a fülemet. A lelkem más téma. Dudáló autók, fékcsikorgások, nevető és síró gyerekek, muzsikusok, kéregetők imái, főnökök harsogása, alkalmazottak zokogása, dübörgő léptek egyszerre, mint egy elefántcsorda. Szitkozódás, karambolok, építkezés, rombolások, és oly sok beszéd, vita, buta viták, annyian elbeszélnek egymás mellett.

3.

Egy teljes hónap telt el. Az időjárás teljesen nyáriassá változott, a rádióban mást sem  lehetett hallani, minthogy az évszakhoz képest ilyen meleg még sohesem volt. A hömérők nappali értéke meghaladta a harminc fokot. Mi lesz majd augusztusban?

Az idei húsvét április  tizennegyedikén és tizenötödikén  volt. Ilyenkor mindig szabadságot vettem ki, s két hétre hazautaztam édesanyámhoz meg három gyönyörű macskájához. Mivel a Bajoroknák a  nagy péntek is munkaszüneti nap volt, így a két hetes szabadságra nem kellett csak nyolc napot föláldoznom.