A munkahely

           Még mielőtt a munkahelyre értünk volna , addig még történt egy-két dolog. Ugyanis, Frau Liza még az este folyamán ismertette velünk a munkahelyi programot, de azt is , hogy ő mikor hajlandó bennünket  reggelivel uzsonnával és vacsorával ellátni. Ekkor már minden világos volt.  A munkaidő reggel fél hétkor kezdődött, két negyedórás , kávé illetve cigaretta szünettel,   egy félórás ebédszünettel --és délután fél ötig tartott.Gyakorlatilag efektiv kilencórát kellett dolgozni , nem megfeszitetten , de állandó jelleggel. Hogy munka legyen arról ők gondoskodtak. Úgy látszik , hogy egy kicsit előre ugrottam , mert még csak háromnegyed öt van, és mi  öt órakor kelünk , félhatkor reggelizünk és hat óra után indulunk. A reggeliről kell szóljak néhány szót. Mire mi lemegyünk reggelizni , asztalunkon már ott van a felvágott a kenyér a vaj az iz, lekvár tea kávé és gyümölcs , plusz egy nájlonzacskó tekercs , ha esetleg vinni is akarunk  magunkkal, akkor csomagolhatunk. De a legkedvesebb dolog amit tapasztaltam az az volt , hogy a teáskanna, és a kávéskanna egy kis fémállványra volt téve , ami alatt egy szál gyertya  égett , ami biztositotta a fogyasztásra  ideális  hőmérsékletét a reggeli italoknak.Nagyon kellemes volt  a reggeli már megjelenitésében is, és elkellett ismernünk , hogy bőségesebb és változatosabb mint odahaza. Jóizüen , jó hangulatban megreggeliztünk.

           A falióra  hatórát mutatott amikor Frau Liza megjelent , és intett , hogy mehetünk. Vettük a kabátunkat és beszálltunk Liza néni Opeljébe. A Steinhoff cég olyan jó három kilóméterre volt,  amit  csak hazafelé jövet tudtunk igazán felmérni mert Liza néni néhény perc alatt odaröppentet bennünket , közben felhivta figyelmünket , hogy jól nézünk szét mert, mert hazafelé már egyedül kell jöjjünk. Bevallom nem sokat láttunk a hajnali sötétben, de az út sem volt túl bonyolult összesen kétszer kellett eltérni--persze az nem volt mindegy , hogy  hol. A cég kapujában Frau Liza kipakolt bennünket és egy Y fordulattal elviharzott.

           Jelentkeztünk a kapusnál és mondtuk , hogy mi járatben vagyunk. A kapus telefonált és két perc mulva megjelent Ingó , aki bevitt bennünket az épületbe , égészen a mühelyig, ahol a másik kolléga  Péter várt bennünket mert még volt néhány perc fél hétig a munkaidő kezdetéig.Ezt arra használtuk fel ismerkedtünk , és elmesélték  mi a feladatunk. Ekkor megszólalt a csengő és mindenki neki fogott dolgozni. Itt elkell mondjam, hogy ez egy nagykereskedelmi  gyártó és raktározó cég  volt ,és a világ minden tájáról importált elsősorban bútort , de egyéb tárgyakat is , példaul disztárgyakat-és  a világ minden tájára exportált is.

            A mi feladatunk az  volt , hogy a vagonszámra érkezett faipari termékeket  szúrópróbaszerüen ellenőrizzük, a talált kisebb hibákat kijavitsuk azonnal helyben, de ha  egy alkatrészt kellett kicserélni akkor azt is elkellett végezni. Nem csak mi voltunk ott hanem volt egy lengyel brigád is , akik úgyanazt a müveletet végezték egy másik mühelyben. Na, nem folytatom  a szakma csinjával binjával ,mert ebben a pillanatban rájöttem , hogy miért olyan kevés a film, a regény, festmény, vagy bármely müvészeti alkotás amia munkáról szól. Mert az hogy dolgozik az ember , az nem érdekes , azt nem érdemes leirni , megfesteni kifaragni. Mert az ember arra van kódolva , hogy valami különlegeset kapjon, amit élvezni tud amibe eltud mélyülni , amin nevet , amin sirni tud, vagy extázisba esni . Itt viszont csak olyan dolgok vannak , ami itt természetes , csak nekünk keletieknek különös , mint ócskavas közt a harapófogó! Itt van például a munka , ami nem érdekes de nekem feltünik , hogy két német kollégám csak akkor beszélget , ha éppenséggel olyan közel vannak , hogy szinte suttogva is  hallják egymást. Nincs a mühely egyik sarkábóla másik sarkába való kiabálás, nincs ugratás munka közben , esetleg szünetben. De megnézhetem a szállitómunkásokat akik ügyes kis targoncáikkal beszaladnak a vagonba üresen és kiszaladnak raklapokkal megrakva, majd egy számitógépbe beütik a kivett áru kódját és mennek tovább . Nincs beszélgetés, hülyéskedés , és nem cseng percenként a Handy--igy becézik  a mobiltelefont-- csak kizárólag szünetben hivják őket , vagy ők hivnak valakit. Nincs főnök nem is kell mert a központi számitógépen minden mozdulat megjelenik, és ha  nem jelenik meg akkor meg nincs aktivitás. Eleinte hiányoltam főnökéket , Ingóék felvilágositottak , hogy nem kell főnök , mert odafenn mindent tudnak, és nagyon nagy baj kell hogy történjen , hogy valami főnök lejöjjön. Úgyhogy úgy döntöttem , hogy munkáról csak  abban az esetben irok ha az valamilyen okból , fontos de legalább érdekes. És most hogy megszólalt az ebédhez hivó csengő csatlakozunk a lengyel kollégákhoz --náluk ketten is beszélnek németül -- és megérdeklődöm , hogy náluk ismerik-e azt a mifelénk használt vicces történetet , amikor a segédurak elküldik az inast  a kanyarfuróért. És láss csodát, ismerték. Úgy látszik , hogy az ilyen szakmai szokások viccek nem állnak meg az országok határánál.