A vacsora

           Öt óra tájba értünk haza , mert egyáltalán nem siettünk ,azon egyszerű oknál fogva mert  bámészkodni akartunk egy kicsit, és az idő is kedvezett, mert bár már jó benne voltunk a délutánba  a nap hétágról sütött , igaz hogy szinte párhuzamosan a föld felszinével. De igy is nagyon szép volt, mert ilyen megvilágitásban a környéket még egyáltalán nem láttuk. A nagy pusztaságba , nagyon messze ellehetett látni , igaz nem sok látni való volt  , de láttunk egy másik kis erdőt  , és egy tarkamarha csordát is, és azontul láttuk ahogy egybe  mosódik  az ég a földdel.

            Otthon tekintettel arra hogy hárman voltunk  , már előző este , kaptunk egy két ágyas, meg egy egyágyas szobát . Magyar nemzetiségű kollégám ragaszkodott hozzá , hogy mi menjünk egy szobába , mert úgy jobban eltúdunk beszélgetni , mint a harmadik kollégánkkal . Kötélnek áltam mert  akkor még nem tudtam, nem ismertem újdonsűlt kollégám természetét. De aztán megismertem. Mániákus tévénéző volt, és rettenetesen bosszantotta , hogy a látottak , a nyelvismeret hiányában nem jutnak el a tudatáig. Ezt , úgy próbálta megoldani , hogy állandó kérdésekkel bombázott , olyan dolgokról amit én sem értettem. Hát nem voltam könnyű helyzetben , mert ha azt mondtam , hogy -- pajtikám ezt én sem értem, akkor gyanusan nézett rám mert azt hitte , hogy , tudom csak neki nem akarom megmondani , puszta irigységből.Emiatt aztán már az első naptól kezdődően , nem igazán voltunk szimpatikusak egymásnak. Megjegyzendő , hogy itt ebben a fogadóba --ami tévénken-- kizárólagosan csak az alsószászországi tévéadók mentek, igaz ebből volt legalább nyolc . Érdekes módon , a fogadósok sem néztek semmilyen más adót , mint mondjuk az RTL-eket  SAT -1, vagy egyébb központi adókat . Egyszer megis kérdeztem Hánzi úrtól , hogy nem szokták nézni a központ csatornákat, esetleg politikai adásokat. Hánzi úr nevetve mondta , hogy a politika nem érdekli , és nekem sem ajánlja mert a politika nem tisztességes embereknek való. Különben is a politikusok állandóan csak arról beszélnek , amit tulajdonképpen nekik kellenne megoldani.

           Közeledett  a fél hét , és már megtanultuk , hogy a pontosságot nagyon komolyan veszik, vagy ahogy Frau Liza mondta : Ordnung ist das halbe Leben! (A rend fél élet.) Egy-két perccel korábban mentünk le a vacsorához, és én a magam, részéről , elvártam volna , hogy valami higabb ennivalót , mondjuk valami levest, küldhessek le a gyomromba, annál is inkább mert még szinte éreztem a halacskát hasamba. De megint nem volt szerencsém, mert újra jött a  gyerekbiciglikerék nagyságú tányér, rajta babfőzelék egy jó nagy darab  disznócsülökkel , Az illata kitünő, a megjelenési formája megragadó , és étvágygerjesztő, de én akkor is becsapva éreztem magam. Mondtam is Frau Lizának , hogy nem lehetne valami könnyebbet vacsorára , mondjuk valami levest, mert az én gyomrom nehezen viseli az egésznapos tömény ennivalók

tömkelegét. Ezen egy kicsit meglepődött Frau Liza , de azonnal felvilágositott ,hogy a dolgozó embernek igenis ílyen tömény ennivalókat kell ennie , hogy birjon dolgozni , és ő nem veszi a lelkére,hogy itt az ő kosztján valaki is lefogyjon. Akkor ránéztem Hánzi úrra,akinek a kerülete deréktájba sokkal több volt mint a magassága. Ekkor már tudtam, hogy itt,a feltételeket Liza néni diktálja,és  Hánzi úr a derékbőségét neki köszönheti, meg annak hogy ő kezeli a sörcsapot.

           Társaimnak izlett a finom vacsora , nekem is izlett volna , ha egy kicsit hosszabb lére engedték volna, de sajnos a szokás hatalma  ezt nem tette lehetővé. Liza néni semmikép sem akarta megérteni , hogy én leveses vagyok és leves nélkül -- igy három nap útán , kezdenek  kiütközni rajtam az elvonás tünetei , ami abban nyilvánul meg , hogy egyebet nem is tudok megenni, lenyelni. Úgyanakkor azt is megemlitettem, hogy tudom  drága a viz , de annnyira nem lehet drága, hogy egy jó levest nelehessen főzni. Ekkor Frau Liza töredelmesen bevallotta , hogy ők nem esznek levest és nem is főznek , mert évente maximum egyszer -kétszer  van rá igény.

           Ekkor merész lépésre szántam el magam , mert a gordiusi csomó kibontása óta tudjuk , hogy a túl bonyolultnak látszó dolgok lényegében nagyon egyszerüek--vettem  az asztalon található kancsó vizet és meglocsoltam vele a babfőzeléket. Liza néni  megróvó tekintettel nézett rám , mert ő úgy fogta fel , hogy én elrontottam az ő finom főztjét. Én viszont mosolyogva bekanalaztam a most már számomra is elfogadható állagú egykor volt babfőzelékből általam átalakitott paszúlylevest. Ezekútán hetente kétszer -háromszor kaptam  levest.