Amatőr írók klubja: Kivetettek - 1. A vallomás (1. rész)

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 361 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7329 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 361 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7329 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 361 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7329 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 361 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7329 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Az ódon ajtó nyikorogva nyílt ki előtte, melyen belépett. Egy hatalmas terembe ért, amit azelőtt soha nem látott. Nem láthatta, hiszen ide csak azokat hozták, akiket megvádoltak. A többiek nem léphettek be. A falakat legalább ezer évesnek tippelte, és minden mást is, ami bent helyet foglalt. Ez alól nem volt kivétel a rajta kívül bent tartózkodók egyike sem. Mintha mindannyian a falakkal, a boltíves mennyezettel együtt öregedtek volna meg. Az egészet tekintve mindez olyan hatást keltett, mint egy ősi kastély. Régi, ódon és dohos.

A terem végében öt emelvény foglalt helyet, ahol megpillantotta bíráit. Szigorú tekintetek szegeződtek rá. A legsúlyosabb bűnnel vádolták, melyet elkövethetett. Csalódottan sétált az ítélőszék tagjai elé. Még mindig az események hatása alatt állt.

Előresétált és megállt előttük, majd lassan felemelte tekintetét, hogy döntéshozói szemébe nézhessen. Tudta, hogy szigorú büntetésre számíthat annak ellenére, hogy a lelke mélyén még mindig úgy érezte, helyes döntést hozott. Lemondóan sóhajtott egyet, és arra gondolt, milyen ironikus, hogy az angyalok világában tárgyalás zajlik.

 A pulpituson ülők közül egy hosszú ősz hajú és szakállú öregember ránézett társaira, majd a férfi felé fordult, és emelt hangon megszólalt:

 – A parancsmegtagadás egyenlő az árulással! A mi világunkban az egyik legsúlyosabb bűn az árulás. Tisztában kellett lennie ezzel a ténnyel! Seifer, mi történt ezen a küldetésen? Az ön érdekében részletesen mesélje el!

A vádlott megtört arccal felnézett, vett egy mély lélegzetet, és mesélni kezdett.

Azt az információt kaptuk, hogy a Szövetséges Birodalom északi határánál lévő Icram kolostorában él egy erős, mágikus erejű szent jelölt, Írisz. Ez a lány minden tudását és erejét a gyógyításnak szentelte. Soha nem válogatott a betegek között, ugyanúgy ellátta a halandó embereket, mint az angyalokat. Sőt, még arról is pletykáltak, hogy néhány alacsonyabb rendű démonnak is segített.

A kolostor környékét egyre több támadás érte, ezért az égiek valószínűnek tartották, hogy a lány túlságosan nagy varázsereje vonzza a bestiákat. Köztük is főleg azokat a lényeket, akiknek fő jellemzőjük a nagy energiával rendelkező mágusok lelkének felfalása. Azt a parancsot kaptam, hogy biztonságos helyre vigyem a lányt, és védjem meg minden támadástól.

A parancs kézhezvételét követő napon indultunk útnak. Segítőimnek két tapasztalt társat kaptam, Weist és Leont. Késő este nyitottuk meg az átjárót, a kolostortól nem messze elterülő Lacri erdő egyik tisztásának a szélén. Amint átértünk a kapun, egyből a szent hely felé vettük az irányt. Ahogy közeledtünk, egyre erősebben éreztük a gonosz aura jelenlétét. Olyan erős volt a kisugárzás, hogy az egész tájat befedte.

 

Az Icramot körülvevő falut már jó messziről megpillantottuk. Amikor közelebb értünk, akkor már csak a lángoló házakat, és a mindenhol szétszóródott holtestek maradványait láttuk. Körbenéztünk, hátha vannak még túlélők, de egyetlen embert sem találtunk, aki egyáltalán lélegzett volna, ezért a kolostor hátsó bejáratához siettünk. Ott rengeteg sérült ember feküdt a földön, akiket néhány pap és földműves próbált ellátni. Legelőször ők vettek észre minket. Ahogy megláttak, összekulcsolták a kezüket, térdre rogytak előttünk, és hálát mondtak az égieknek, hogy ott vagyunk. Megkönnyebbülten sóhajtottak fel.

– Az Istenek elküldték a harcosaikat, megmenekültünk!

Legelőször egy keservesen síró gyermeket pillantottunk meg az egyik fal tövében. A ruháján rengeteg koszt és vértfoltot láttunk. Fejét az apja simogatta, aki a hasa tájékán sérült meg. Ő is felfigyelt ránk. Lehajolt az ölében tartott fiához, súgott valamit a fülébe, és egyik kezét felemelve felénk mutatott. A gyermek a szemével követte a felemelt kezet, majd elmosolyodott. Ugyanígy tett az apja is.

– Látod, kisfiam, megmondtam, hogy nem lesz semmi baj! – vigasztalta a sebesült kisfiút. Ennek a szívszorító jelenetnek voltunk a tanúi. Összeszorult a szívem, ha a parancsra gondoltam. Hiszen mi tudtuk, hogy egyértelmű az utasítás. Csak a lányt kell biztonságba helyezni. Ezzel az ők, és a többi ember sorsa is megpecsételődött. Össze kellett szednem magam, hogy végre tudjam hajtani azt, amivel megbíztak.

– Egy Írisz nevű lányt keresünk. Elvezetne hozzá? – fordultam az egyik szerzetes felé, aki láthatta az arcomon átfutó érzelmeket, amiből rögtön megértette, hogy az embereket nem fogjuk megmenteni, csak a lányt. Megbocsájtóan elmosolyodott, lehajtotta a fejét, és egyetlen szó nélkül elindult. A faltól nem messze egy ösvényre vezetett, melynek a legvégén egy eldugott kis kert állt.

Miközben mögötte lépdeltünk a csillogó, ezüst páncélunkban, a sérült, halálra rémült emberek szemében reményt láttam megcsillanni. Számukra a fényes harci öltözetünk olyan hatást keltett, mintha Isten fénye ragyogna körbe minket.

 

Beléptünk a kovácsoltvas kertkapun, és megálltunk, hogy szétnézzünk. Ahol álltunk, onnan ötven méterre, a túlsó oldalon, egy legalább két méter magas, kétszárnyú, fából készült, masszív bejárat magaslott. Hallottuk, amint a túlsó felén lévő bestiák egyre erőteljesebben ostromolják azt. De úgy hittük, hogy kitart még egy darabig. Ettől függetlenül, a hangokból arra következtettünk, hogy elég sokan lehetnek, így sietőssé vált a dolgunk.

A kert egyik sarkában, a fűben több tucat ember feküdt teljes összevisszaságban, sebesülten. Talán némelyikükből már a lélek is eltávozott. Akadtak olyanok is, akik mellett térdelt, vagy ült egy másik ember, és őket próbálták meggyógyítani. A beteg emberek közt pillantottuk meg a lányt.

Egész testét halványkék fény vette körül. Barna szemei és nyugodt arca csak szeretetet sugárzott. Látszott rajta, hogy nagyon koncentrál. Ölében egy fiatal fiú fejét tartotta, akinek a szájából vér szivárgott. Ennek ellenére teljesen nyugodtan lélegzett. Írisz kezeiből zöld fény áradt, azzal próbálta meggyógyítani. A fiú megérezte, hogy már nincs sok hátra az életéből. Erőtlenül felemelte a kezét, megfogta vele a lányét, majd egy picit arrébb tette. Aztán még utoljára rámosolygott, majd örökre lehunyta szemét. A lány óvatosan tette le a halott fejét a földre. Lassan felállt, miközben vörös haja eltakarta a szemét.

– Kérem, segítsenek, ezek a szörnyek mindenkit megölnek – szólt hozzánk első ízben.

– Azért jöttünk, hogy magát biztonságba helyezzük.

– És a többiekkel mi lesz?

Erre nem akartunk válaszolni, Írisz akkor értette meg. De mielőtt a sírás erőt vehetett volna rajta, odalépett hozzá egy barát, a vállára tette a kezét, majd a szemébe nézett, és halkan, mégis érthetően beszélni kezdett.

– Nekünk nem lesz semmi bajunk. Az istenek szolgái érted jöttek, hogy elvigyenek. Fent döntöttek így, ne ellenkezz a sorsoddal! Hiszem, hogy hallunk még rólad. Nagy dolgokra vagy hivatott. Most ne velünk foglalkozz leányom, menj velük, ők majd vigyáznak rád!

Ezután magához húzta és megölelte, mintha a saját gyermeke lenne. Írisz vállának rázkódásából tudtuk, hogy eleredtek a könnyei.

– De én nem akarlak itt hagyni benneteket – szipogta.

Megindított az a szeretet, amit ez a két ember érzett egymás iránt, de nem tehettem mást, mint amiért odamentünk, így odaléptem hozzájuk.

– Én itt maradok az embereket védeni, de akkor önnek a két társammal kell tartania. Egy biztonságos helyre fogják vinni. Ahogy a többiek biztonságban lesznek, én is maguk után megyek. – Alig fejeztem be a mondatom, Weis megszólított.

 – Nem felejtem el, hogy ön a küldetés vezetője, de hadd emlékeztessem, hogy nem ez a parancs!

 – Tudom, és azzal is tisztában vagyok, hogy minden felelősség az enyém. De nem hagyhatom őket magukra.

– De, uram… ennyi bestiával maga sem tud elbánni!

– Ha nem sikerül, akkor itt az utam vége, ezt szánták nekem.

Weis és Leon Írisz mellé álltak, és mielőtt a lány bármit mondhatott volna, maguk után húzva, futásnak eredtek a déli torony irányába. Ránéztem a papra, és megkértem, hogy zárkózzanak be az épületbe.

– Egyedül akar azzal a sok szörnnyel szembeszállni? – kérdezte.

Nem válaszoltam, csak sietős léptekkel távoztam. Pár méter után visszanéztem, és láttam, hogy eleget tesz a kérésemnek.

Mindeközben a kapu kezdte megadni magát. Egyes részein már több lyuk is tátongott. Így nem várhattam tovább, kieresztettem szárnyaim, előhúztam az ezüst nyelű, hosszú pengéjű kardom, melyet mágiával kezdtem el feltölteni. Ekkor tört be a kapu.

 

 

Címkék: akció fantasy kaland misztikus

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ócsai Norbert üzente 3 éve

Nem igazán hiszem, hogy a klíséket olyan nagy vésszel kell kerülni, mint azt mondani szokás. Azért lettek klísék/sokat használtak, mert működnek, elvégre. Persze, tökéletesen jó, ha az ember egy új dolgot is tud mutatni, de szerintem a klísékkel sincs akkora gond :)

Válasz

Emilly Palton üzente 3 éve

Szia!

Igen, igazad van. Sajnos, sok tőmondatot használok. Mindig próbálkozom, hogy kibővítsem őket, de akkor meg átesek a ló túloldalára. Még nem sikerült eltalálnom az arany középutat, de azon vagyok.

Köszönöm szépen az észrevételed. Elég sokat dolgoztam azon, hogy logikailag minden stimmeljen. Sajnos, ezen átsiklottam.
Remélem jössz még, és észreveszed a bakikat, hogy tanulni, fejlődni tudjak.

Köszönöm, hogy olvastad!

Válasz

Emilly Palton üzente 3 éve

Szia!

Köszönöm, hogy elkezdted olvasni. Remélem, nem okozok majd csalódást. Próbálom kerülni a kliséket. Több-kevesebb sikerrel :)
Remélem, a következő részek is érdekfeszítőek lesznek!

Válasz

Emilly Palton üzente 3 éve

Szia!

Köszönöm, hogy elolvastad. Azt, hogy mi történik Írisszel, majd csak a következő részekben derül ki. Mint ahogy az is, hogy az angyal döntésének milyen következményei lesznek :)

Válasz

juhasz aron üzente 3 éve

nem rossz írás, de nekem túl sok benne a egyszerű, rövid tőmondat, valamint helyenként érzek ellentmondást a történetben

' Legelőször ők vettek észre minket' szerintem ide nem kell a felsőfok, elsőnek, először ők vettek észre

valamint akkor a szóismétlés is elmarad

'Legelőször egy keservesen síró gyermeket pillantottunk meg az egyik fal tövében'

és ha tudjuk, hogy ők már megpillantottak, tehát kvázi mi is látjuk őket, akkor már nem tudunk megint legelőször meglátni valakit - szerintem

Válasz

Ócsai Norbert üzente 3 éve

Végre én is jelen vagyok eme történetnél! :)

Érdekfeszítő a kezdés, és a téma engem is megfogott. Mágia, angyalok, feltehetően egy középkori világ... Yes! Ritkák errefelé a fantasy műfaj képviselői, de minden alkalommal örömmel fogadott. A történetmesélés rendben van, a fogalmazás szép képeket vetít elém; Ez is jó párosítás.

Akkor tudomásom szerint jelenleg három olyan történet is fut az oldalon, ami valamilyen módon elénk tárja az angyalokat, mindhárom különböző módon és szemszögből nézve. Ez felettébb tetszik nekem! :D Imádom a párhuzamokat, remek élmény haladni velük és nézni, melyik hogyan alakul.

Igyekezni fogok mihamarabb felvenni a ritmust és elolvasni az eddig feltöltött részeket a nap folyamán.

Válasz

. Léda üzente 3 éve

Érdekes világot mutatsz be, ahol erősen jelen van a mágia. Kíváncsi vagyok, hogy kicsoda Írisz és mégis hova viszik. Remélem az angyal nem fogja megütni a bokáját, amiért az emberek védelmezése mellett döntött.

Válasz

Amie Mon üzente 3 éve

Ez... A sok sérült látványa és a parancsszegés nyilvánvalósága miatt.

Válasz

Emilly Palton üzente 3 éve

Szia!

Köszönöm!
Messze áll ez a sóhajtól, csak olvasd tovább, és megtudod, hogy miért :)

Válasz

Amie Mon üzente 3 éve

Nagyon remélem, hogy a menny összes angyala parancsszegő... Tetszik az írásod. Mint egy hatalmas sóhaj.

Válasz

További hozzászólások 

Ez történt a közösségben:

Kovács Gergő 2 napja új blogbejegyzést írt: Ördögszekér

juhasz aron 1 hónapja új blogbejegyzést írt: kézzel-lábbal

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu