Önvád

    Tim forrón szeretett,

     Összehozott az élet.

     Tim elment tőlem örökre,

      De maradt ez a gyermek!

Egyetlen perc csak az egész,

egyetlen vallomás.

Egyedül semmit nem érek,

egyedül minden oly más.

Egyetlen perc csak az egész,

egyetlen szívdobbanás.

Együtt semmi nem vétek,

együtt minden oly más.

                                    Ingo és Péter, meg Hánzi úr

           Ők voltak a legközelebbi kollégák akikkel együtt dolgoztunk,immár több mint három hete.De  ez nem  jelentette azt , hogy egyebet nem is csináltunk , csak beszélgettünk. Csak annyit , hogyha beszélni valónk akadt amit  megakartunk beszélni --anélkül , hogy a munka folyamatát  megzavartuk volna--azt meglehetett tenni . Igy került sor arra , hogy beszédbe elegyedtünk és megkérdeztem , hogy hol tanulta a szakmát , ugyanis azt vettem észre , hogy az asztalos szakmában ha valami komolyabb beavatkozást kellett elvégezni azt inkább ránk bizták.

                               A  TALÁLKOZÓ

Amikor tudomást szerzett a meghívóról az izgalom elhatalmasodott rajta.Találkozóra hívták a falu ősi templomába mindazokat akik ott születtek és valamilyen okbólelszármaztak.De a gyülekezet,a közösség szeretettel gondol minden hozzátartozójára akit itt kereszteltek  és konfirmáltak az ősi templom falai között.Most is mint minden időben amig dolgozott és kiszállásra kellett mennie már napokkal azelőtt útitervet készített,hogy minden karikacsapás szerü gördüllékenységgel történjen.Foglalkoztatta az útvonal,a csatlakozások és föleg az,hogy idegenbe reggel érkezzen.Volt-e benne valami féle ráció,arra nem gondolt,de ezt szerette,így tervezte.

Szép estét mindenkinek!

A feladvány kiírásakor úgy fogalmaztam, hogy ebbe a témába most minden belefér. Mintha próféta szólt volna belőlem, – most így látatlanban is megveregetem a saját vállamat – mert valóban belefért minden. Ahány írás született, annyi féle volt: humorosak, színesek, ötletesek, érzelmesek, szépen kimunkáltak, és még sorolhatnám. Az összes történet így egyben alkot egy egészet. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a kalózhajós játékban, mert élvezet volt olvasni mindet!

Hideg van,

tovaszállt a nyár,

s ledobta a nap is

izzó mosolyát.

Fáznak a fák

mégis levetkőznek,

s csupasz karjaikkal

intenek az ősznek.

                         Érdekességek a munkahelyemen.

          Lehet , hogy csak nekem tünt fel, meg annak aki nem volt hozzászokva ahhoz, hogy itt ebben az óriási sokemeletes gyár és raktárépületben , meglehetősen kevesen dolgoznak, mert a kézi munka erőt --amit csak lehet--kiváltja az automatika, a gépesités. Mivelhogy én még ilyet nem láttam ezidáig megpróbálom  szemléletessé tenni a látottakat.

          Itt van például a vagonokból, autókból  való kirakás utáni fázis.

Még csak jegyesek, de már megjárták az Alpokat, a Kaukázust, függőlegesen átvergődtek a Kilimandzsárón. Részmunkaidős állást vállaltak; egy magas toronyóra mutatóit kalibrálták. Alattuk bogárnyi kocsitorlódás, köröttük a levegő mocskával, a pirosló horizonttal egybekötött durva, lelketlen metropolisz.

– Hány óra van? – kérdi a vőlegény.

– Ha az otthonunkra tekintünk, mindjárt hét. Ha Brüsszelre, alighanem kilenc, ha kettőnkre, akkor annyi, amennyinek akarod.

Szeretem a halk szót, ha suttogja nekem a szél,

A puha csókot, ha felém leheli a napfény.

Azt a lágy érintést, ahogy simogat az eső,

Azt a boldogságot, melyet ad nekem az erdő.

Szeretem a zenét, ahogy énekel fent a lomb,

A táncot, amely életre hívja a dallamot.

Az édes illatot, ahogy elviszi a szellő,

Azt a boldogságot, melyet ad nekem az erdő.

Szeretem az életet, mely életre kell benne,

Azt a megnyugvást, amelyet ott érez a lelkem.

Az örök igaz szerelmet, mely mindig esendő,

Ez az a boldogság, amit ad nekem az erdő.

TYRKER UTOLSÓ ÚTJA

(játékra fel)

            Hideg reggeli szél fújt az óceán felől. Habzó, fodros hullámok nyaldosták a partot. Egy gebe ló legelt a csenevész növényzetű tisztáson. Homlokán csillag volt, hátán betyárnyereg. Közelében egy magaslaton várakozott a vékony, barázdált arcú, szőke férfi és meredten nézett a távolba. Öt viking hajó közeledett. Nem csapták be táltos ösztönei Tyrkert, aki örült, hogy újból láthatja régi tanítványát.

Szeretnék szólni, hogy a soron következő iromány, egyeseknél leverheti a biztosítékot. Sajnos igaz történeten alapszik.

December 11. Hétfő.

   Apu ma volt benn az iskolában. Bejött, mert hívták miattam. Baj van velem. Az irodalomtanárom, ez a gyépés fruska, felfedezte a vágásokat a kezemen. Azt mondta, én csinálom magamnak. Hogy bolond vagyok, hogy pszichológushoz kellene járnom. Apu megmondta neki, hogy tudja, miért van ez.

    Amiatt a srác miatt, akivel járok. Vagyis inkább csak jártam.

           Friss volt a tavasz , friss volt az óriás viz, és friss volt az  élmény is , hogy újra a vizparton lehetek. Már legalább féléve nem láttam az apai kavicsbánya forrástiszta vizét. Ragyogott a nap , nemkevésbé botjaim is, de a reggeli hüvös szél élénken simogatta a vizfelületet és apró hullámokat gerjesztett rajta. Kora reggel óta vagyok itt, kapásom nem volt , de látom , hogy  messze, a tó másik végébe újabb horgászok érkeznek. Ez megnyugtat , nem csak én vagyok olyan megszállott , hogy egy ilyen hidegvizű tóban próbálkozzon a halfogással  ezen a hűvös reggelen. Rövid sétára indulok , és élvezem , hogy a sikvidék megynyitja elöttem panorámáját.

Lelkünk bugyrai : Hol vagyok?

Ezt akarom, azt akarom! Ez kell, az kell! Még mennyi mindent el kell érnem. Közben.. Lassan minden meg lesz, mi a boldogságos szükséges. De én, meg a többi ezeregy, észre sem vesszük mindezt, csak rohanunk, aggodunk, minden pillanatot beosztunk.

Most megálltam. Van helye bennem még a szépnek? Észreveszem, hogy mit élek,vagy csak élek?

Kérdések. Néha semmit sem érnek, túl rövid életűek.

Meg vagyok? Hol vagyok? Hol vagyok a világban?

               FOGJAD   KEZEM

                                     Mottó:Azért,hogy a láng lelohad,még nem alszik el a tűz,egy szélroham és fellobban a láng..

                                                            ( Petőfi )

            Az állomáson,amikor megérkezett és leszállt a vonatról,néhány percig még várt.Úgy határozott megvárja míg kimegy a szerelvény.Lehangoló érzés vett erőt rajta,már-már küzködött könnyeivel,de csak legyőzte lelkivívódásait.

                           Liza néni és a fogadó fenntartása.

           Liza néni néha panaszkodott, panaszkodott a hiányzó vendégekre, panaszkodott , az euróra , és néha még Hánzi bácsira is , de az inkább évődés volt mint panasz. Nem minden ok nélkül panaszkodott, mert igy télen kevés volt a vendég , kicsi volt a forgalom és kevés a jövedelem, a haszon. Ő úgyanis nagyon magasra állitotta a mércét. Mert ha volt szálló vendég, ha nem volt , minden második nap friss virág kellett legyen minden asztalon a bárban Mindez januárban , februárban.Ha volt vendég ha nem , a szobákat minden nap  takaritatta egy szobalánnyal .

           A Toldi utcán laktunk, akkor már Jorgának hivták hivatalosan, de senki sem ismerte igy , és sokan azt sem tudták ki is volt az a Jorga. A levél is megérkezett, még tiz év útán is ha a Toldira cimezték. Az akkor nem volt fontos, akkor fontosabb volt a Miatyánk-ból ismert mindennapi kenyerünk megszerzése, a szó legszorosabb értelmében.  Igen a kenyér --akkor akár nagybetüvel kellett volna írni.

           Apám, nagyon alapos, előrelátó ember volt, olyan "rögeszméi" voltak--amit ki is vitelezett--hogy tavaszal amikor elolvadt a hó és felszáradt a sár akkor fát kell venni , de malacot is kell venni , hogy karácsonyra  legalább százhúszkilós legyen, mert nagy a család ,három mindig éhes fiú gyereknek kell ennivalót adni.

– Na, tessék. Már a cím. A címmel már hatásvadászkodni akar, eljátszani az undok szerepét-

Mélyen tisztelt professzor úr, megengedi, hogy leírjam ezt a történetet?

– A körülírások. Azzal köntörfalaz, zavarba ejti önmagát és másokat. Áh, mit, de aztán gyorsan tegye.

Ígérem, gyors leszek. Jaj, ne, már megint ígértem...

Egy szép júliusi napon Zádori Bence, a leíró maga, vállára vett egy sírdogáló, kebles barátot. Ezt a barátot Rubinának hívták.

Parázsszárnyú démonok,

merre szálltok?

S ott mit találtok?

Apró sötét lények,

nem féltek?

Bátran beléptek?

Lelketlen gonoszok,

hát elfuttok?

Messzire osontok?

Menekülő hadak,

mint űzött vadak?

Iszkoltok haza?

Pokoli átokfajzatok,

mit láttatok?

Mikor itt jártatok?

- Olyan sötét helyre,

mint az emberi lélek,

inkább nem mennénk le.

Gyorsan változik minden.

Minden csak kérdőjel e rohanó világban.

Különös világ van.

Mit mondhat az ember?

Üresek a szavak és ferdék a betűk.

Erősnek kell lenned, hogy sok mindent

eltűrj!

Gyorsan telnek a napok.

Lassan minden csak emlék.

Egy kép marad csupán,

mit egyszer majd kezembe

vennék.

Gyorsan változik az érzés.

Egyszer sírsz, hogy aztán

nevess.

könnyeiddel küszködve,

biztos menedéket

keress…

Egyszer fenn vagy,

máskor lenn a mélybe.

          A vajda, szilárdan maga elé nézett, s látta a véres, ragadozó fogsort. Hosszú agyarakat látott, melyek töredezett kerítésként meredtek ki, a vékony ajkak alól. Látta a sápatag bőrt, a csapzott szakáll keretezte arcot, s a szemeket… Sárgás fényű, megszállott farkasszemek, melyek a menny helyett a pokol, az élet helyett a halál kifürkészhetetlen titkait firtatták, őrületet és pusztítást sugározva a lélek mélyéről, melynek ablakai voltak.

                               Itt sem szeretik cigarettám füstjét.

            Már voltak rossz tapasztalataim , a cigarettám füstjével és illatával kapcsolatban, de arra nem számitottam, hogy Hánzi úrnak sem fog tetszeni, már csak azért sem,  mert hosszú vastag szivarja egész nap nem esett ki a szájából. Ő a bárpultnál ült, én legalább tizméterre tőle a már megszokott asztalunknál, és vidáman szivtam  , a "jó" hazai cigarettámat.

Hallgatom szívemnek halk szavát

Felhevült testemnek sóhaját

Nem értve mit mond

Csak hallgatom, hallgatom.

Kis gyertyák égnek az asztalon

Tán nincs ennél meghittebb alkalom,

Hogy a csendet élvezve

A nyugalmat érezzem.

Odakinn vegyül a sok zaj

Túl sok a teher, a baj

Mindenki siet, meg nem áll

Amíg békés helyet nem talál.

Van-e nyugodtabb hely az otthonnál,

Ahol a csendben leülve álmodhatnál?

Álmodnád azt, hogy megszépül a világ

És a szeretet lesz a legeslegszebb virág.

Űzött vadként futottam, az élet sötét erdejében

Magam mögött hagyva a hosszú éveket,

Ám amelyik utolért,

Ejtett rajtam egy mély sebet.

Huszonöt seb! Ennyit mart belém ez az őrült hajsza.

S mondják: a fájdalom nemesít, felemel.

De kik mondják, nem tudják milyen a vadak sorsa:

Futni a vágyak után, s a vágyaktól el.

Nemzedékem, egy ígéretes, de megtört nemzedék;

Tagja vagyok (voltam) a seregnek én is,

Mely bőszen, büszkén indult az élet-csatába,

Most verten, csak reményt koldul mégis…

Ki az a bolond, ki még itt remélni merészel?

                             Amatőrök Vagyunk

                       Taníts Mester!

                                 4.

 Míg az Emdárok kőkemény kiképzés alá vetették Andrást, a különböző harci technikák betanulása érdekében, addig Kate Pilloy összeszedte minden erejét, s végül arra az elhatározásra jutott, hogy már most véget vet ennek az egésznek.   Mármint értitek.   Ennek az egészek.

   Kate nem igazán díjazza hogy elkezdtem egy új történetet, nem kultiválja, főként miután Ócsai Norbert legyőzte egy szemtől-szembeni küzdelemben. 

   Azzal hogy Kate Pilloy elindult az Amatőr Írók Tanácsára, kezdeményezte a kisregényem azonnali hatállyal történő befejezését.

Lehetnék madár

elröpülve minden gond elől,

lehetnék én a szél, a vihar

mely jön a hegy felől.

Lehetnék vándor 

ki jön és megy a nagyvilágban

lehetnék apró pollenszemcse

mélyen egy virágban.

Lehetnék álom

szemedre szállva éjjelente

lehetnék hangos moraj,zene

költve reggelente.

Lehetnék a múlt

vagy a terád kacsintó jövő

porban heverő tépett sorsjegy 

az egykor bejövő.

Lehetnék s mégse

mert semmi nem jobb mint önmagam

bármi lehetnék mégis maradok

énmagam.

Frederik, a kalózkapitány csalódottan ült a Vörös Pikkely nevű kalózhajó egy kabinjában. Kissé dühös is volt, ha belegondolt mitől is keseredett el annyira, hogy már abban az üveg rumban sem lelte örömét, melyet a kezében szorongatott.Egyedül volt, magányra vágyott. Csakúgy, mint a mellette levő elefánttálnyi elfonnyadt szőlő, az ő feje is lekonyult és másra sem tudott gondolni csak arra, hogy megbosszulja, amit vele tettek.

Egykor még jó viszont ápolt Kék Korall kalózkapitányával, de mióta az elcsábította a feleségét, azóta csak azt lesi, hogyan tehetné el láb alól a betyárt.

          Fel kell adjam az időrendi sorrendet, mert hiába erőltetem, az időbe való előrehaladást, minduntalan vissza kell kanyarodjak néhány évtizedet. Okát nem találom , néha már az az érzésem , hogy az emberrel  , emlitésre méltó  dolog csak fiatal korában történik , és később már  az emberi agy csak azzal van elfoglalva ,hogy mindazt elraktározza, néha elmesélje,, esetleg lejegyezze. Sőt azt is feltételezem , hogy az emberi agy  válogatós , nem jegyez meg mindent , különbséget tesz a jó és a rossz a kellemes és a kellemetlen között, sőt a rosszból mintha szándékosan  kitörölné a még rosszabbat, és a rosszba is  belecsempészne valami jót.Ezzel a történettel elébe megyek a dolognak , mert ezt egyszerüen nincs jogom elhallgatni, mert nagyon sokan tudnak róla , és jó ideig nevetés tárgya voltam cégünknél , mert naivan elmeséltem  soffőrkollégáknak ,akik majd a feleségeiknek ,innen tovább meg már úgy terjedt a hir mintha a rádió három napig egyebet sem mondott volna.

Felhasználónév: kaloz_haj0_85

Jelszó: ************

Kedves Napló!

Ma nagyon vidám napom volt. Munka után elszaladtam a piacra szőlőt venni. Találtam igen olcsón, lédús, mag nélküli, egy-egy szeme akkora volt mint egy dió. Most éppen abból szemezgetek. Holnap fogok menni újra Dr. H.-hoz. Azt mondja, nagyon jó úton haladok, hogy teljesen meggyógyuljak. Szerinte hatalmas előrelépés volt, hogy találtam munkát, s ez végre rendszert vitt a napjaimba. Nagyon örülök neki.

A kalózhajó egy eltört árbocába beakadt a selymesen puha plüssnyúl lábacskája, míg az ő füleit egy Marionett-báb függelékkötelei szorongatták. Már fáradt az elefánt, egyre jobban belevágott a hajó feneke, úgy tetszett, ki is lyukad és napozóhelység lesz a kajütből. Ujjbegynyi, műanyag palackok eljátszották magukról, hogy rumot tartalmaznak. A szegény katonáknak – merev talapzatuk egy lépést sem engedett meg nekik se té, se tova – a tasakban ficánkolva kellett továbbadniuk egymásnak.

Kell a fény, hogy tisztán láss 

kell a szív, hogy megbocsáss,

kell az erő, hogy el ne essél

valaki kit úgy szeressél

mint senki mást a nagyvilágon.

Kell az eső, hogy újra éledj 

kell egy út, hogy el ne tévedj,

kell az emlék, hogy sose feledd 

remény azért hogy el ne csüggedj

ha a sorsod megsebez.

Kellesz nekem, én meg neked,

ne félj tőlem, nyújtsd a kezed,

így az élet sokkal könnyebb,

visszafordul minden könnycsepp

és arcunk újra kivirul.

Hét

A holló szemei a világmindenség méretéről összezsugorodtak akkorára, amekkorák eredetileg  is voltak. A nő lelke lágyan lebegett a völgy felett, alant látta, ahogy a Köpcös vonszolja az erdőbe testét. Árnyékvilágnak tűnt a Völgy valósága.

Könnyed, felszabadult érzés volt lebegni a világ felett. Megszűnt minden aggodalom, minden félelem, minden megalázottság. Nem fájt Köpcös kegyetlensége, nem érezte a gyermeke miatti aggódást sem, nem érezte a fájdalmat Angeja sorsa felett sem – olyan békés és meghitt volt minden.

Egy csapat maszkos úri hölgy és férfi a többi járókelőhöz hasonlóan feltört a négyes metró Allee Bevásárlóközponti megállójának aluljárójából. A szendvicsemberek tisztelettudóan pukedliztek. ,,Adakozzon a Jehováknak!" – köszönt sajátosan. Megmaradt a közömbösség. Az egyik maszkos, egy hétéves kisfiú, előrefutott. Ő akarta vezetni a mezőnyt. Pedig már rég ismeretes volt az úti cél. Sőt, már csak egyetlen küszöbre voltak tőle.

Beértek a plázába.

Johns kapitány kilépett a kabinból, a Fekete elefántcsont nevű hajójának fedélzetére. A kalózok úgy rohangáltak, mint a csótányok a felemelt kő alatt. Az árbocon fekete vitorla feszült, a magasban pedig egy őrszem pánikba esve mutatott körbe. A hajó ugyanis a legkeresettebb kalózé volt és György király bábkatonáinak flottája vette körül. Esélyük sem volt a menekülésre, így hát Johns kapitány egyetlen dolgot tehetett.

Énekelni kezdett. Az elején csak hümmögött, míg a legtöbben fel nem figyeltek dörmögős hangjára.

                                                    Már csak...

                                     Már csak keveset látok előre,

                                     annál többet  visszapillantó tükörbe.

                                     Látok porban játszó gyermekeket,

                                     iskolába siető  sihedereket .

                                     És látom apámat anyámat,

                                     neki veselkedve a munkának.

Nem kell a szó, csak nézz rám!

Mélyen a szemembe!

Ott láthatsz tiszta érzelmeket

Úgy, mint én is a tiédben.

Láthatod, ahogy könnycseppek gyűlnek

Majd végigfolynak az arcomon,

Olyankor semmit nem mondok

Hisz tudod, hogy bús vagyok.

Én is a szemedbe nézek,

De a szavakat elhagyom

Nem kérem, ölelj meg

Nem mondom: Jól vagyok!

Nem ujjongok akkor sem,

Ha vidám az élet

Nem mosolygok akkor sem

Mikor a legszebben kéred.

Csak nézz rám!

És, ha majd mégis hozzád szólok

Gyengéden megölelve,

Füledbe súgom:

Bárhogy érzünk,

Bárhogy nézünk

Egymásra

Szemeink sohasem hazudnak

Egymásnak.

Tessék nyugodtan leülni. Nyújtott térdekkel, így áll is egy kicsit. Látja? Máris két pózban van egyszerre.

Ha az ördög verni kezdi a feleségét, a következő verés előtt kezdje el karmolászni a felhőket, és ha eső esik, Önnek köszönhetjük!

Boldog feleségnek tetszik lenni, aki megtudta, hogy végre gyereket vár? Nyújtsa át a terhességi tesztet férjének, máris ő lesz a világ első terhes férfija!

Fáj a lába? Amputálja! A másik is? Azt is vágja! Szebb az élet kézen járva!

                                         A kétbalkezes kalózcsapat

           Apja, még kalauz volt a négyes-hatos villamoson, de ő unalmasnak találta ezt a foglalkozást. Mínden áron kiakart törni, többre vágyott - meg akarta mutatni a világnak , hogy többre képes, bár azt még nem tudta, hogy miben jobb másoknál. A későbbiekben az is kiderült, hogy a szőlőlevet, úgy issza mint a vizet - és egyszerűen nem tud betelni vele.Ez a tulajdonsága még felnőtt kora bekövetkezte előtt úgy betyárbecsületből ragadt rá - társai biztatására.

Te mindig itt vagy nekem
Ha tűz a nap, ha süvölt a szél
Te mindig itt vagy velem
Ha szívemben bús ének dalra kél

Te visszavezetsz utamra, ha elkallódék
Ha lelkemben háború dúl
Te itt vagy mikor az ég már nem kék
Ha fájón érzem, hogy az idő múl

Kezem kezed fogja szorosan
El ne engedd soha!
Itt légy velem, most is és korosan
Ne engedj engem tova!

Szeretetem míly megmarad mikor elenyészek én
Átsegít majd rosszon, jón.. ahogy te is átsegítettél
Nővérem, ragyogsz nekem a fellegek egén
Mikor majdan elveszve evezek a halál tengerén

Ezt a verset kérésre töltöttem fel.  Az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja című verséből való. 

"Csak én birok versemnek hőse lenni,

első s utolsó mindenik dalomban:

a mindenséget vágyom versbe venni,

de még tovább magamnál nem jutottam.”

Kavarog bennem tucatnyi érzelem,

gondtalan napok, örömtelen percek,

és mindazt, ami történik énvelem,

elmondják szívemből született versek.

Fakul a vágy, hogy a mindenről írjak,

arra tán nem is kíváncsi a világ.

Engem a belső érzéseim hívnak,

bennük bimbózik versem, mint egy virág.

Csak én, vagy talán te is belátod azt,

szebb arról beszélni, mi odabenn van,

s hiába hallok vagy hallasz majd panaszt,

egy vers akkor is a legszebb kincs marad.

                                  Véleményezés.

                                 "De, jaj, nem tudok így megmaradni,

                                   Szeretném magam megmutatni,

                                   Hogy látva lássanak.

                                   Hogy látva lássanak".

                                   ( Ady sorai jutottak eszembe miközben írásaitokat olvastam)

              Gráma Béla:Írása minden szempontból megfelel a kiírásnak.Egy létező jelenséget dolgozott fel a paródia,a szatira és humor eszközeivel.

Odakint alkonyodott. A hátán feküdt, és belefeledkezett a mennyezeti lámpák fényébe. Már nem érzett fájdalmat, mégis különös félelem járta át erőtlen teste minden porcikáját. Érezte hogy fázik, és remegnek a végtagjai, de képtelen volt küzdeni ellene. Az egyik neoncső ritmusosan felvillant, táncra keltve a műanyag borítású lámpát. Néhány pillanatig még belefeledkezett a részegítő látványba, majd bódult tekintetével lassan kutakodni kezdett maga körül.

                                     Megérkezés

           A megérkezés, egyelőre csak  óhaj , mert még azért legalább kétszáz kilómétert kell utazzunk Oldenburgig, ami ennek a nagyon gyorsan száguldó vonatnak is, legalább egy órába telik. Hadd ne mondjam, hogy nálunk majdnem kétszerannyi időre van szükség hogy elutazzam a hetven kilóméterre lévő Nagybányáig. Igaz , hogy az szinte minden villanyoszlopnál megáll.

Pásztor Pálma: Vallomás

Íriszed zafír tükrén kinyílik a világ,
szirmot bont millió szikrából szőtt virág,
titkát őrzi a csillagok sokasága,
varázslatos lényük halhatatlansága:
talán századok óta halott jégszilánk,
és mi mégis látjuk ragyogó sugarát.
Mások csókja magányos volt, vágya rideg,
de szemem örökké őrzi tükörképed,
érints meg, nézd: a kezem is még oly meleg,
valld meg: talán soha el nem engedted.
Hogy mellettem vagy, az áldott bizonyosság:
bármi vakmerő álom lehet valóság,
legsötétebb éjre is felvirrad a nappal -
amíg élek, nekem te vagy az a hajnal.

A vonal hullámos, egyszer fent egyszer lent, ekkor zajlik az élet. Ha a vonal egyenes, akkor egy sípoló hang jelzi a halált. S zajlódhat e ez visszafelé? Hát persze, hisz vannak akik már rég halottak, csak még nem rendezték, meg a temetésüket. Én is ilyennek éreztem magam.

A mindennapok, monotonitása lassan a vállaimra nem létező súlyt helyezett. Egyedül teltek a napok. Egyedül ébredtem, egyedül feküdtem. Még az olykor beiktatott ivászat a haverokkal és az ezzel járó részegség sem csillapította a monoton életem.

Egybekéltek a táborozók sziluettjei. A kapitány kiosztotta a játékpénzeket. A kijelölt pénzfelelősre csuklómozdulattal csúsztatták a fekete kalapot. Mindennek tétje volt. De ezt senki sem tudta. A kisebbek, miután a fürgén felállított játékokban nagyot kaszáltak, legyezgetni kezdték az összeget egymás között. A nagyobbak adtak egymásnak valamirevalót. Egyesek a zsebeket metszették. A lila csapat másodkapitánya a gladiátor viadal fogadásait rendezte. Alattvalói 300 takát adtak be, de győzelem esetén ,,megtriplázták" tizennégy-ezerre.

                                     A vonaton.

           Két -három órai bámészkodás útán , elérkezettnek láttuk az idejét hogy tovább útazzunk, ezúttal ezzel a gyönyörű Intercity-vel amelyik a hátralévő nyolc-kilencszáz kilómétert képes kevesebb mint öt óra alatt megtenni. A beszállásnál nincs tülekedés, nincs lökdösődés. Egyszerüen mindenki  besétál a vagonokban ahol aztán kedvére válogathat a helyekből , mert még sok a hely , mert még átkell szelni , a háromnegyed Németországot ,és időközben még szállnak fel , na és persze le is.

Én uralom a világomat, ismerek mindent, úgy, mint a saját tenyeremet. A lakókat, járókelőket név szerint szólítom. Ez a két utca a házamtól a munkahelyig az enyém. Csak az enyém. Mit szólsz te tükör, örülj egyáltalán, hogy benned lehetek, és egyáltalán láthatsz…

-        -  Blake ekkor dühösen morgott egyet, nem bírta már tovább ezt az öntelt szöveget.

Ma királyként fogok végig vonulni, kutyám. Úgy döntöttem. Az alattvalóm lesz mindenki, különösen az újságos fiúcska, tanuljon meg végre tisztelni.

Történet egy gólya, egyetemista lányról, aki szembemegy a társadalommal és képtelen bárhova is beilleszkedni.

(Egy dimbes-dombos hatalmas parkban, a napsütötte délután, Daniel egy pulcsiban és egy farmernadrágban ül le az egyik padra miközben a közelben lányok és fiúk csoportjai piknikeznek, nevetgélnek, beszélgetnek. Daniel belekócol vállig érő, vasalt, szőke hajába. Táskájából előkapja jegyzetfüzetét, amelyet egy keménytáblás felírótáblához rögzít.

 „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél” dúdolgatta Endre az idézetet, amiről egyébként fogalma sem volt, honnan származott, csak még régen megmaradt benne ez a sor. Petőfinek tulajdonította, de a belőle áradó fennköltség miatt Arany Jánosra is gyanakodott, hiszen Petőfi egy egyszerű paraszt volt, nem konyított a finom dolgokhoz, ezért is hangzanak a versei olyan érzéketlennek és durvának. Hiába, a szavak megfelelő használatához tehetség, és tudás kell.

Harmadik fejezet

Műszak a holdfényben

Az öreg, mogorva és jobb híján deviáns kocsmáros elégedetten zárta be a kocsmaajtót. Még derűsebben akasztotta fel a karikára fűzött kulcsmindenséget a tapétázott téglafalra szerelt fogasra. Lekapta onnét a kalapját és az ócska, őszies nejlonkabátját, becsúsztatott egy félbehajtott papírt a titokzatos, tejüveges ajtóaljba, letekerte a petróleumtól mocskos lámpákat, végül – egyfajta műszakpecsételő sóhajjal kiment a hátsó ajtón, mely a raktárudvarba vezetett.

Izgatottan álltam a szoba közepén. Mosolygó arcok vettek körül.

- Minden remekül fog sikerülni. – mondták és kezüket vállamra téve, biztattak. Én mereven várakoztam, akár egy kormánybiztos. A kampány már lezajlott. Én már választottam.

Kis idő elteltével, a zeneszó az ajtó felé mozgosította az embereket, így az addig rám célzott szempillantások, az ajtóhoz érő embercsoportra szegeződtek. Én is odaléptem, és amikor megláttam újra felébredt bennem a valóság és merev testtartásom abban a pillanatban elgyengült és én megkönnyebbültem, mert megérkezetett hozzám.

Binash Yutsil

                 A székely nép közel két évezredes múltja során minden időkben meg kellett szenvedjen létjogosultságáért és őshonos földjéért. Mindig hunnak vallották magukat, mert a magyarok előtt jó néhány évszázaddal érkeztek Etelközből, a vándor népek gyülekező helyéről. Attila vezette őket és végül, Csaba királyfi az Attila fia lett az örökös fővezérük, de a bandériumban helyet foglalt Zsögöd, Mena Shag és Korond is, a királyfi hadvezérei.

A "kocka" létforma

A "kocka" gépet fejleszt
Ettől talán jobb kedve lesz?
Alaplap és processzor vétel
Lassan múlik a kétely.

A videokártya is megfelelő
A "kocka" táraz,szüntelen lő
Memória is minél több legyen
Ennyi folyamat fut egy helyen?!

A "kocka" azt gondolja:jó ez a létforma
Beülök a gép elé,bárcsak mindig így volna!
Ha valami kell itt az internet
A "tárhely" a fejemben már megtelt!

Nem kellenek az emberek,csak menjen a játék
Anyám te is hallgass,főzd azt a kávét!

Hat

Álmatlan éjszaka következett. Képzelte az a hollót, vagy valóság volt? Mindegy is, végiggondolva az életét, a hollónak igaza volt. Amikor megházasodott, azt gondolta,  elég lesz a jobb élethez az, ha szereti asszonyt és tisztességesen felnevelik a gyermekiket. Fiatal volt és optimista, bírta a napi munkát és estére még mindig maradt annyi ereje, hogy örömöket adjon a feleségének.  Néha belegondolt abba, hogy mi lenne, ha itt hagyhatná a Völgyet. Az Engedelmesek Útjához túl makacs volt, az arra az útra lépőktől sokszor próbáképpen elvárták, hogy botozzák meg a szüleiket a főtéren az egész falu szeme láttára vagy ajándékozzák lánytestvérüket valamelyik parancsnoknak.

Második fejezet

A Glóbusz sarkantyúján

Bús völgyeken, bizony ott jár az Ínség. Körötte mindenki marakodott, amiért nem őt illeti. Megszakad a szív és béke, elhuny a hallgatás és felváltja azt a gyanútlan szó. Aki bezzeg hallgat, azt népek veszik körül, s ha egyszer megszakad, szemükben rekviem csücsül. Lételeme a színjáték, amire oly sokan esküdni mernének, de ugyanakkor miért is ne? Nincs még olyan senki, aki ne ebből élne meg. Míg a pásztorok legelnek, addig ők elkísérik őket.

Öt

 Ahogy teste a földre ért, a lelke azon nyomban elhagyta azt. Látta maga felett a meztelen testét, a ledobott ruháit, Köpcös kéjsóvár tekintetét, ahogy a melleit nézi. Sötétség szállt a Völgyre, és fentebb szállni nem tudott pár lépés magasságnál. A Völgy nem csak a testet, a lelket sem ereszti, állapította meg. Az erdő sötétje egyre nyomasztóbb lett, A fák törzsei emberszerű vonásokat vettek fel, az ágaik fenyegetően mozogni kezdtek, mintha groteszk karok lennének, akik agyon akarják zúzni őt.

Négy

A férfi síró gyermekét simogatta, de nem akartak elállni a kislány könnyei. Hol van az én édesanyám, hol van az én édesanyám, kérdezgette szívszakasztó hangon.  Mit felelhetett volna neki? Motyogott valamit arról, hogy az anyja elutazott, de azt a kislány is tudta, hogy ebből a völgyből nem lehet csak úgy elutazni. A maga gyermeki módján tökéletesen megérezte, hogy valami nagyon rossz történik az anyjával , és látszott rajta, hogy ez teljesen összezavarja.  A férfi már most szíve mélyéről bánta az egészet.

Három

Igoj, a vén erdei remete minden naplementekor elsétált a falu szélére. Az erdő sűrűjében lakott, az állatokkal aludt, haját és szakállát soha nem vágta le. Egyetlen koszos köpenye volt, nem hordott sarut. Vén, cserzett bőre tele volt sebekkel és kiütésekkel. Egyetlen foga sem volt már.  Görnyedt hátú, járni is alig tudó vénember volt, akiből mégis sugárzott valami tiszteletet parancsoló, belső erő.

Olyan kéttucatnyi falusi ment ki ezen az este a beszédét hallgatni.

Aznap töltötte be tizennyolcadik életévét. Anyjával és egy jó barátnőjével együtt vásárolni indultak. Szeles, hideg idő volt, éppen, olyan amilyennek novemberben szokott lenni. Az utcán vastagon felöltözött emberek jártak, némelyik sietett, némelyik csak úgy ballagott. Dorottya, az édesanyja és a barátnője autóval indulta útnak. Nem volt nagy forgalom. Jól is haladtak mindaddig amíg egy útkereszteződésnél egy fekete macska át nem szaladt előttük.

- Állj! - szólt Dorottya. 

Az autó lassított majd félrehúzott.

Mirella vendégségbe ment. Fel volt öltözve, már új cipőjét is felhúzta. Vidáman indult el. Odakinn szeles idő volt,  a szél meg-meg csókolta puha arcát és felkavarta a port, ahogy a lány lépett. 
Néhány utcával odébb, egy kis házban, Amanda néni már várta őt, friss süteményekkel, forró teával és lágyan szóló zenével.  Amikor Mirella megérkezett hozzá, Amanda néni széles mosollyal fogadta őt és arra kérte unokahúgát, hogy a nappaliban foglaljon helyet.

Kettő

Minden ízében remegett már akkor, amikor felkelt. Igazából alig aludt, férje mellkasán nyugtatta magát. Félt a másnaptól, a lebbenő fátylak útjától, a tömeg lesújtó tekintetétől. Féltette a férjét és féltette a gyermekét, egyszerre gyűlölte magát és érezte magát hősnek.

Kurva leszel, hogy talán megments a gyermeked – és mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha a Lebbenő Fátylak Útja nem vezet sehová? Vagy épp elég, ha nem jut hozzá a hebrencsfűhöz...

Egy

Bibircsókos Berta  még egyszer az ujjaira köpött,  rettenetes erejű varázsigét mormolva. A koszos faasztalon vékonyka, láztól legyengült kislány feküdt alélten és mezítelen. Mocskos, szakadt, szürke  egyberuhája mellette hevert. Nagyon betegnek nézett ki, talán meg sem marad. 
A vénasszony letört sárga fogai, a kócokban álló, ősz haja, apró, sunyin villogó fekete szemei  megrémisztették az anyát.  Aggódva férjére nézett, aki szintén szigorú tekintettel válaszolt.

A Völgy:

A Völgy olyannyira kivűl esik a Birodalom területén, hogy még neve sincsen. Kegyetlen őrök által felügyelt börtönfalu egy nagyon mély völgy közepén, ahová olyanokat zárnak és dolgoztatnak életük végéig, akik állítólag súlyos bűnöket követtek el. Nem tudni, ebből mennyi igaz, mert minden ideérkezőt olyan főzetekkel itattak, amik végleges amnéziát okoznak. Rettenetes nyomorban, elnyomásban és betegségek között  kell kora hajnaltól késő estig dolgozniuk a földeken, amiért épp annyi terményt kapnak, hogy ne haljanak éhen.

Furcsa tükör volt. Tiszta, pontos képet adott, s mégis, mintha minden torz lett volna benne. A szívem a torkomban dobogott, mikor megérintettem. Ujjbegyeim képmásom ujjaira simultak. Hideg volt, látszott a lehelet. Igyekezve lassan venni a levegőt, felemeltem a fejem, a saját szemembe nézve. Az összes szőrszál felállt a hátamon. Tükörképem szeme matt ébenfekete volt, üres csillogással bámult rám.

- Segíts... - suttogta halkan, reszelős hangon. Mély hangú durranás hallatszott, s a tükör szilánkokra hasadt...

A büféajtót elzáró óriáskígyó csigolyáit többnyire diákok formálták. Úgy tetszett, hogy véletlenségből tornasorba mozgósították őket. Elől három ébredező kisiskolás cukorkákat vett. A kedvenc ízeik már elfogytak. Mondani sem kell, az idősebbek elpocsékoltnak érezték most azt az öt perc eddigi ittlétet. A cukorkákat mégsem lehet a kormánybiztosoknál beperelni.

Ekkor jutott eszembe először, hogy reggelenként bőségesen megreggeliztetnek otthon, így jövök iskolába; nem is vagyok éhes.

       KÜLÖNÖS LÁTOGATÓ   (játékra fel!)

                    A szerkesztőségi irodámban ültem. Gondolataim ezerfelé szárnyaltak, végül azt sem tudtam, min gondolkodom, amikor nyílt az ajtó és egy fiatalember lépett be kopogás nélkül. Annyira meglepődött, mint egy korán ébredt, eltévedt madár, de nem tartott sokáig. Felém jött és szó nélkül helyet foglalt a velem szemben lévő vendégeknek fenntartott széken.

   - Mondhatom?

A verbunkos lassan elhalkult, kilábalt Brenda Lee éneke az éterből, felerősödött a kuncsaftok zöreje. Koszos, összeszegecselt fémrudak alapzatára szögelt fadeszkákon koppantak a korsók egy-egy kortyolás után, melyekből a lila nektár szórványosan kibuggyant és a landolási zónát szimatolva végigkóborolta a helységet. Hogy miért volt ennyire kancsalítóan muszklis színe, s az is miért épp lila volt, sosem ismerték. Finom volt és megmosolyogtató, ezután pedig kit érdekel a külső?

Örökségben hitetlen,
Otromba fráter!
Beképzelt, arrogáns,
Szótlan falanszter.
Ki öntelten ömleszted
Porból önmagad,
Sírhant alá etetve
A tettedre várókat!

Jegyzőkönyvükbe szeded,
Min henceg markényi kuncogás,
Homokba a nyomokat véseted,
Másutt szablyával óvott a vallomás.
Nem jut már többé tápláló kenyér,
Nem pöccint már szélkakast a léterős tenyér.
Megmutatod nekem tükröd, mit metszett beléd
Houdini!
Ásót fricskázol kezimbe, hogy a gödröt vájjam ki,
S a bűvészi mesterművet eltiport szilánkokban
Földdel oltassam ki.

Utolsó futás

– A holnapi lesz az utolsó futásom – jelentettem ki a vasárnapi sajtótájékoztatón. Egy pillanatra a helyiségben néma csend uralkodott, aztán jöttek a kérdések.

– Miért hagyja abba? – kérdezi az egyik riporter.

– Nemsokára harminc leszek, és eljött az idő a visszavonulásra – ittam egy kortyot az előttem levő energia italból.

– Erre legalkalmasabb hely a Bostoni maraton? – jött az újabb kérdés.

Édes szerelmeim - 1. rész

Aznap reggel arra ébredtem, hogy csapódik a postaláda ajtaja; „osztálytalálkozó”, állt a borítékon. Fintorogtam egyet magamban, majd bontatlanul a szobám sarkában lévő szemetes kosárba dobtam a levelet. - Baromság! - gondoltam. Még hogy osztálytalálkozóra menjek? Én? Ugyan ki akarna engem látni? És egyébként sem voltam jó hangulatban, társaságra a legkevésbé sem vágytam. Ez nem olyan volt, mint amikor nincs kedvem dolgozni, vagy amikor úgy érzem, hogy semmi másra nincs szükségem, csak egy karton sörre meg a távirányítóra.

Készpénzfelvétel - 100 $.

A kártyatranzakció sikertelen. A számlán nincs fedezet.

Készpénzfelvétel - 50 $.

A kártyatranzakció sikertelen. A számlán nincs fedezet.

Dühös sóhajjal cibáltam ki a bankkártyát az automatából. Nagyjából fogalmam sem volt, mit tegyek. Ha nem fizetek, Doulen kinyír. Lassú, fájdalmas módon.

Kissé odébbáltam az automatától, hogy mások is hozzáférhessenek. Megfontolt(nak szánt) mozdulattal cigire gyújtottam, s miközben a füstöt szívtam-fújtam, azon gondolkodtam, hogy tudnék délutánig összekaparni ezer dollárt.

Bal, jobb, bal jobb, ezek a lábaim, szépen sorjában, ahogy már megszokták a sok-sok évtized során, egyik, a másik után, lépdelek, megyek, sétálok.

Fodrászhoz indultam, kideríteni, hogy a napnak mely időszakában frizurázza a megnőtt, lenőtt, megkopott, letöredezett hajvégeket, hajkoronákat, hajbozontokat.

„von kölyökmacskája?”, zökkentett ki gondolataimból egy ismerős hang.

Janóka, olyan kilenc, tíz év körüli, megtermett, tenyeres, talpas, szeplősképű fiúcska, vörösesbarna, a szélrózsa minden irányába meredező hajjal.

Sorsgubancok

Andrej Renkov nemrég ünnepelte adóellenőri munkaszerzésének jubileumát. Ámbár botlábú volt, és az ízlelőbimbói sem az édességek genetikájához voltak szokva, nem sumákolta el a hivatali bankettet. Csendesen az irodájába tért, a legfelső bal oldali fiókjából kicsapott egy sorsjegyet az íróasztal tetejére, kiguberált egy kétszáz forintost a kitágíthatatlan bőrpénztárcájából és satírozni kezdett. Ezek az apró kis cédulák olyanok voltak, mint egy egyszeri használatra alkalmas, hordozható és eldobható félkarú rabló, amihez se hazárdjátéktudás, se Las Vegasba szóló repülőjegy nem kellett. Csak egy kis paraszti szerencse.

Az elhagyatot haz lejteje

Egy elhagyatot haz allt a varos szelen .Az utca kongot az uresegtol nem jart s lakot ott senki.Egy hajlektalan ember oda ment alvohelyet keresni .Epp abban az elhagyatot hazba.A hajlekrtalan elaludt.Egycser arra ebredt ,hogy egy enek vizhangzik a hazba.A hajlektalan kiment megnezni ,hogy ki enekel hisz o ugy tudta,hogy ez a haz ures.Gyufaval vilagitot .Amikkol kiment a szbabol ahol aludt meglata a felboncolt alakot .Egy ember volt olyan 25 evesnek sacolom A hajlektalan elszaladt egy telefon furkehez es ertestete a rendorseget.A rendorseg kiment es felvetik a hajlektalan adatait es azt mondtak ,hogy reggel folytatjak a nyomozast .Reggel  ujbol kiment a rendorseg ahoz az elhagyatot hazhoz es taralt egy veres csikot.Ebbol a rendorseg arra kovetkeztet,hogy a felboncsolt holttestek egy zsakba vittek oda a hazhoz.Eljot az este a rendorseg elment a haklektalan lefekuldt es elaludt ugyan abban a hazba.De jot a gyilkos es megolte  a hajlektalant de nem tudta,hogy a rendoseg keszitet egy csapo ajtot es abba bele esett  a csapdaba volt egy riaszto ammi riasztota a rendorseget es a gyilkost letartoztatak es eletfotigranra iteltek.

A hazug ember

Az egyik ember egy kofa lot vitt a vasarba.A lo nagyon vezna es oreg volt.Ezert a vasarba nem kellet senkinek .A  kofa azt mondta ,hogy ez a lo kepes embertelenul gyorsan futni .Erre  sok vevo todult a lo korul mert mindenkinek ez a lo kellet.Ezert a kofa inditot egy arvelest ,hogy eldoncse ,hogy kie legyen a lo.Egy embernek adta el a lot ugyan is ez az ember nagyon sokat ajanlot erte.Ez az ember mihens haza vite a lot  elinditota egy loverszenyen mivel a kofa azt mondta ,hogy embertelen gyros.A lo a versenyen utolso lett mivel nem volt igaz ammit a lo elozo gazdaja mondot.Ez az ember visza vite a  kofanak a lovat es visza kerte a penzet .

A remenytelen szerelem

Egy nagyon gazdag foldes gazdanak volt sok foldje.A gazda kereset paraszt fiukat akkik megmunkaljsk a foldet.Bussas jutalmat igert.Ezert sokka eljotek.A sok paraszt fiu ,ferfi kozt volt egy nagyon szegeny fiu.Ermestonak hivtak.Ronygyos ruhaja poros saros volt.Ennek a gazdag embernek volt egy gyonyoru lanya.Emanak hivtak.A haja fenylet mint a nap szep szemeibol cask ugy sugarzot a baratsag.Testalkata kise gombojded de o igy volt gyonyoru .Gyonyoru ruhaja le nyugozte a paraszt fiut es rogton bele is szeretet.De eselyterenek erezte ,hogy o es a kiraly lany  oszehazasodjanak.Ekozben a gazda ember felvette a paraszt fiut foldmuvelo embernek.Kiderult ,hogy a gazda ember egybenkiraly is.A szegeny paraszt ember minden nap latta a szep lanyt es egyre jobban vagyakozot utana.

Egy regi tortenetet mondok el nektek  .Egy faluban nev szerint Talposban elt egy nagyon oreg ember.Ugy hivtak, hogy Toppogi.Toppogi nagyon oreg volt es kedves.Volt neki egy oreg kis kunyhoja amelyik oregeb volt mint o .Meg az apja epitete ammikol Toppogi meg csecsemo volt.Ez a haz sarbol es kobol allt.De ettol fugetlenul jol tartot.Toppogi szulei hivok voltak jartak az imahazba ,olvastak a bibliat .De egy gyogyithatatlan betegsegbe meghaltak mind a ketten.Mire Toppogi szulei meghaltak akkorara Toppogi  mar 16 eves volt.A szulei halara utan Toppogu gyermek othonba kerult amig 18 eves nem lett.A gyermek othonba jol bantak vele de eljot az ido ,hogy Toppogi elerte azt a kort amikol mar elhet szabadon.Toppogi mihens kijot az alva hazbol haza ment.

Az űrhajó hatalmas robajjal lépett a légkörbe, majd szinte lángra lobbant az orra. Mögötte az idegen anyahajó magatehetetlenül lebegett, mint valami óriási förtelmes tintahal. Az elit kommandó tagjai ki sem tudtak kémlelni olyan erővel préselődtek a székbe.

A fékezőrakéták sugara ellensúlyozta a gravitáció erejét, majd óriási gombaernyők terültek szét a küldetéséből visszatérő űrrepülő mögött.

A becsapódás még így is fájdalmasra sikeredett, de a négy férfi, bár kissé kábultan, de sértetlenül megérkezett.

TENGERPARTI MARATON  (Játékon kívűl)

             Dobrodzsa szintén olyan színes és vegyes összetételű, mint Erdély. Ide is az románok beözönlöttek az őslakók közé,akár a cigányok. Túlnyomó részt lipovánok,ez egy orosz ajkú népcsoport,törökök meg tatárok lakták. Persze, amíg nem létezett Románia,csak vajdaságok, Dobrodzsa török fennhatóság alatt álló bolgár terület volt, melyet körbeölelt a Duna és  Fekete-tenger. Nehéz volt a megközelítése, de a vajdaságok idején kész paradicsom volt a rabszolgaságból megszökő és menekülő cigányoknak.

                                          Maratoni lótás - futás

             Jaj, imádom a sportokat, a sportnak minden formáját. Még a maratoni hosszúságúakat is. Ezért aztán néhányat meg is emlitek itt és most. Azt sem tudom , hogy melyikkel kezdjem, mert rengeteg ötletem lenne néhány sportág szabályait megreformálni. De előbb tisztázni szeretnék valamit. Lehet , hogy nincs igazam , de a maratoni futással kapcsolatban nekem  más információim is vannak.

Eletem csak kegyelem. Kegyelem de kegyelem, Kegyelelem a kenyerem . Kegyelem az eletem, Szeretet kegyelem,szeretet kel nekem. Benne van a kegyelem ,Istenem kegyelem, Ez Husvetkor  tortenhetet. De harmadnap feltamadt , Jovendolest bevaltva.

Virradt is magasra a telt napocska, mely alatt a párolgó fátyolfelhők feketében törpültek el. A szavannák felett mindig ilyen csodás a kikelet. Nem hiába öröklődött meg az antikváriumokban könyvborítókon, ártatlan impresszionista képeken.

Magasan ágaskodtak a fűszálak, jól megbújt bennük a gazella. De ahogy szemét érte a fény, rögvest szökdécselni kezdett. Eleinte belefeledkezett, ám a majomkenyérfák közelében beléje rezzent az intuíció, hogy valahol kellemetlenségek lapulnak.

– Mondd el, még százszor, s ezerszer, hogy szeretsz! – epedezett a lázas lány a még lázasabb fiúnak, aki a derekába gyökerezte húsos ujjait, s már-már a körmét is azon kezdte el élezni.

– Elmondom neked, százszor, s ezerszer, szeretlek – szólt vissza a megfelelni akarás.

– Hazudsz – hisztériázott a lány, szemei vérré vörösödtek –, ha igazán szeretnél, milliószor mondanád. Gyűlöllek! – azzal kiszalajtott egy varrótűt a füle mögül és a fiú gerincébe döfte.

Ma délután már megint a múzsámat kellett vigasztalnom. Kezdek kiszeretni belőle, hogy csak pityeregni, pironkodni, butáskodni tud. De tisztelni és imádni kell, különben elszökne és egyedül hagyna.

De ma én is pityeregtem vele.

A dolog ott kezdődik, hogy ő falun él. Nem annak hívják, de most elég, ha annyit mondok: falu. Élt ebben a falucskában az ő háztömbjével tucattal arrébb egy derék legény. Ez a derék legény szeretett a feje helyén sörényt viselni, gitárt pengetni, s közben pengetőket harapni.

JÁTÉKRA FEL!   - KIÉRTÉKELŐ

               Ismét elérkezett az izgalmas kiértékelő, és legyen ember a talpán, akit nem hoz izgalomba. Ilyenkor mindig eszembe jut, fiatal koromban, amikor a Kezdők Műhelyébe jártam, melynek vezetője Erdély és a magyar irodalom neves írója Molter Károly volt. Egyetlen mondása, ami egy életen át elkísért: „az író ne kritizáljon, és a kritikus ne írjon, mert a kettő nem összeegyeztethető. Én valahogy az évek során mindig úgy voltam, hogy csupán pár szavas véleménnyel járultam hozzá egy-egy íráshoz, nem fitogtatva „felkészültségemet”, igaz mindössze három könyvem jelent meg,de nem is törtettem a hírnévre.

                                         Konstanca

           Ez volt az az alkalom amikor nem morogtam a kiszállás miatt.Bár munkámhoz és kenyérkeresetemhez tartozott, de nem volt mindegy , hogy utószezonben Konstancára vagy télidőben valami kellemetelen helyre kellett mennem. Most viszont szeptember van. Nem is akár milyen - és oda kell mennem ahol egyszer már vagy nyolc hónapot eltöltöttem. Igaz akkor nem kimondottan nyaralási céllal , de attól függetlenü szép emlékeket örizgettem magamba a tengerpartról.

Gimnazistaként gyakran ücsörögtem az iskolai könyvtárban. Na, nem azért, hogy olvassak, mert azt nem illik, de hogy segítsek az elektronikus adattárhelyet megvalósítani. A hely maga nem volt könyvtári, túl kicsi volt. Két négyzetméter között kábelháborúzott két számítógép a konnektorokért. Az egyik új volt, a másik nem. És mivel a középkorú berendezések nem tudják felfogni, mi az a vezeték nélküli internetkapcsolat – és még imádkozni sem tudnak –, mindig a fiatalságra kell hagyatkozni.

Játsz/ma válság

Béla a napilapokkal együtt egy levelet is talált reggel a postaládájában. A kézzel írott szöveg csak ennyi volt: „Kedves Béla! Telefonon többször is próbáltunk elérni, de nem sikerült. Kérlek, holnap gyere be a templomba istentisztelet után! 2014.08.05. István atya.” Ez azt jelentette, hogy alig fél órája maradt. A levelet tegnapi dátummal írták, az istentisztelet pedig most kezdődött el. Éppen ezért gyors öltözködésbe kezdett.

                              Amatőrök Vagyunk:

                 Taníts mester

                                              3.

Emdárok hada szállt fel magasra az égen, s úgy szelték át szárnyaikkal a felhőket, mint frissen élezett konyhakés a paprikás-csípős kolbászt. Tudom, már van ennél egyszerűbb és hitelesebb hasonlat, de most reggel azt reggeliztem és nagyon megbántam volna, ha ezt kihagyom!

A BAMBUSZÁLLVÁNY

A háború után nehezen indult az élet. Ólomlábakon járt az idő amig lassanként hazatalált a falu régi lakossága.

Ki menekülésből, ki a frontról jött , esetleg csak a híre érkezett, hogy orosz vagy amerikai fogságba esett. Az elnéptelenedett falu elhagyottnak vélt házaiban kezdtek meghúzódni a hegyekből alámerészkedő betolakodók és ismeretlen helyekről ide kallódott cigányok. Az értelmes össze fogás következtében szinte minden egyes házért meg kellett küzdeni és kiebrudalni a betolakodókat.

Épp most ért haza a bizonyítványosztásról, s talán még soha nem kellett ennyit magyarázkodnia. Szó esett tanári elírásokról, azok erkölcstelenségéről, lekicsinyített diákcsínyekről és megbocsátandó sunnyogásokról. De ez nem változtatott semmit: megbukott, tanulnia kell tovább.

– Jól van – mondták a szülők –, nem az én nyaramat rontottad el. Megebédeltek, s a fiú lebiggyesztett arccal tért ki az utcára. Utána nyílt a konyhablak.

– Ha már odakinn vagy, itt ez a lista, amit reggel írtam – mondta az anya – én egész nap takarítottam, valamit te is csinálj!

Csattan az ég, füstöl a villám.

A levegő ózonszagtól terhes.

A fákat fecnivé tépi a szél, lám

repülő felhők közül a Hold is előles.

Dörgés gurul át a hegyen

Gallyak nyikorognak a fej felett

Szükségtelen próba, hogy félelmetes legyen

a táj, mit ember már elfeledett.

Ott állok én. Hegy lábánál.

Előttem a földet döngöli a jég.

Ha élnél még, most mellettem állnál

De nem élsz, mert már megöltelek rég.

Süvít a szél a kukorica közt.

Égzengéssel a szívem egyszerre dobban.

Kanálka Pitány riadtan kereste a gondozót a bástya tetején, de csak a holdfényes piknikzónák vették körbe. Szeretett felesége, Monroe K. Ini és hű inasa, Napó Lajos alkották együtt az offszájdot. Hamarost sirálykacsókról nyilatkoztak a másik bástyán. 'Minimális homokömlés a faltetőn!' rikkantották.

A kastély lakosságát gondos kezekkel barkácsolták össze kanálból, szalmából és gesztenyéből. A termés héjából összefont bikini Monroe kisasszony számára embernagyságban kókuszdió volna.

Ígéret

Ne érints, ne láss,

Ne beszélj.

Ne ölelj, ne találgass.

Egyenes a szóbeszéd.

Szemembe nézz, gondold,

Mit ígér az eskületét.

Ígérted az örökkön légző mécsest,

Hogy frissen átszűrje a vágati fénytelenséget.

Súlyos bányacsillét, súrolja a síneket

A légtől, mert lihegtet a kirándulás,

Messze menőkig fordul ellen a kiábrándulás.

Mész előre, idősödsz: nyárból ősz, őszből tavasz.

Izmain közt a gyújtózsinór parazsas.

Az  igazmondó  plánéta

Magányomban elgondolkozva gyakran elmerendtem azon,hogy milyen furcsa az ellenségeskedés,már-már gyógyíthatatlan betegségként kezelhető,melyet valamennyire enyhít a békítési szándék,de a csiráját kiirtani lehetetlen.Mikor már krónikussá fajul sok esetben gyílkoló kimenetelü.Ha példaként vesszük Kain és Ábel esetét,a szofoklészi tragédiákat esetleg a Shakespeare-i király-drámákat csirájukban igazolják feltevésemet.

Bemutatom Nórit. Az iskolában mindig a hátsó padban ül, csak akkor szól, ha kérdezik, és akkor is a lehető legrövidebben. Barátkozni talán sosem jutott eszébe, senki sem tudja miért. Nem tudják, hogy elégedetlen, elvarázsolt vagy boldog egyedül. Még a tanárok előtt is rejtély, hogy a 14 éves lány miért ennyire hallgatag. Már majd egy éve jár a gimnáziumba, nyugodtan ismerkedhetett volna a többi diákkal, de nem. Nem öltözködik kihívóan, nem vagdossa magát, egyáltalán nem sminkkel, úgy tűnik, hogy még véletlenül sem akar feltűnni senkinek.

 Pulzusa stabil, vérnyomása rendben. Állapotában változás nem történt. Látogatókat továbbra sem fogadhat. 

 Az ügyeletes nővér, eredeti nevén Kedves Nővér, a régi betegeknek csak Nővérke, sorra járta kortermeket, elesettek után kutatva. Ezen példányokból nem szűkölködött a hely, lévén, hogy elfekvőről van szó ebben a darabban. Mégis azon az éjszakán, mintha megkegyelmezett volna a sötétség a mindenség felett. Lágy semmivel takarta az alvók álmát, korszerű ultradesign fotelekbe csomagolta a sérültek fájdalmát. 

 Pulzusa gyönge, vérnyomása alacsony.

A Szent Fűzfa

8-10 éves lehettem, amikor horgászni mentünk a Tiszára a bátyámmal és a barátaival. Mindenkinél legalább 6 évvel voltam fiatalabb, így csak kolonc voltam a nyakukon. A folyónak azon a partszakaszán, ahová tartottunk széles erdősáv húzódott. Mikor megérkeztünk a bátyámék leugráltak a biciklijükről, és ahogyan előzőleg megbeszélték gyors futásnak eredtek a keskeny ösvényen, ami a parthoz vezetett. A tervük az volt, hogy engem lekoptatnak, de én megpróbáltam utolérni őket.

                                     A   P R É D I K Á C I  Ó

Mennyire másabb a templom néma csendje,mint a sírí  csend.Belépsz,szinte lábujjhegyen közeledsz a padhoz,pedig senki sincs benn,de beléd rögződött az elővigyázatosság,óvakodsz attól hogy valakit megzavarj elmélkedésében.Helyet foglalsz.Körülvesz a néma csend,a békés néma csend és áthat a templom különös illata,az a megmagyarázhatatlan,amit csak itt érzel.A költő ezt nevezi  Isten szagnak.Gondolataidba merülve ülsz,probálod meghatározni jöveteled célját,mit kell tárnod az Úr elé,örömet,bánatot,mindent ami Tőle jött és amiért hálával,köszönettel tartozol.Fellapozod utolsó heted eseményeit,de vigyázz,nem szabad takargatnod semmit,mert még kisiskolás korodban tanultad:”Isten szeme mindent lát”

Próbálkozol,de nehezen megy.Sok tettedért pironkodsz.Amikor a koldus kért és nem adtál,háborogtál,hogy miért nem dolgozik,pedig az Úr azt mondta,ha egy elesetten segítsz,rajtam segítsz.Nekem adsz.De minden megbánás ellenére ezek már visszacsinálhatatlanok,csak bánkodni tudsz felette,s örülhetsz,ha feloldozást kapsz.Nem

a pap,Isten az aki megbocsátAztán elkavarognak gondolataid,összekuszálodnak az emlékek útvesztői,régebbi döbbenetek sorakoznak és néha vigasztal,hogy tudsz emlékezni.Gondolatfoszlányok suhannak át lelkeden,váltakozva kigyulnak mint a csillagok de nyomban ki is

hunynak.Emelt lélekkel,lángolón kezdel imádkozni,de alig hogy belekezdtél elkalandozol vissza a múltba,hisz olyan csend vanLelkiszemeid előtt megjelenik Regina,a volt szomszédasszony aki nemrég halt meg Tel-Avivban.Megrázó volt a hír,de megnyugtató,hogy nem láttad holtan.Így emlékeidben örökké él.Évtizedeken át voltatok szoros barátságban.A három gyermeket,a három testvért őszintén szerette és foglalkozott veletek.A kép zavaros.Az is lehet,hogy a nagy szeretet amit kimutatott gyötrelmes szomorúságból eredt,hiszen veletek egykoru három gyermekét veszítette el Auschwitzben.Átélte a zsidokra mért átok összes borzalmát.Bizony sokaknak közülük akik életben maradtak az a fájóbb,hogy mindenre kell emlékezzenek.Nem felejtődhet az embertelen körülmény,évtízedek után is a hangos zajra riadtan ébrednek,kísért az SS veszély a mértéktelen túlkapás.Sok visszaemlékezést,naplót olvastam azok tollából akik átélték a földi gyehennát,de Reginától sohsem érdeklődtem,nem akartam fájó sebeket feltépni.

  Miklósék a Japánban jó helyet kaptak. Távol Afrikától, távol a világ zajától. Miklósnak rögtön feltűnt, hogy János tisztán, érthetően beszéli a nyelvet. Az anekdoták másról emlékeztek. János ujjai közt úszóhártya feszült, persze egyáltalán nem látványosan. Öltönye kiváló, testre szabott, Franz Reichelt műhelyéből való. Kellemes úriember benyomását keltette. Már túl voltak a kötelező körökön, amikor János a beszélgetést az érdemi részre terelte.

Volt nekünk régen a kertünkben egy terebélyes, örökzöld cseresznyefa. Ő volt a legnagyobb testépítő bajnok, mert kitartóan lógatta ki magából a mázsás súlyokat, hogy aztán nyáron leszakajthassuk takarmánynak. Nem tudnám már visszaidézni hány szalmakosár maradt üresen. Talán egyik se. Pedig túl jól felvoltunk készülve.

Apámnak a méteres falétrával kellett elérnie a tetejét, én meg a kicsi háztartásival garázdálkodtam a tőben. Egyszer akkorát rántottam az egyik ágon, hogy leborultam és a szomszédos palántát megtörtem.

 Sári késve érkezett a találkozóra, de Miklós már hozzá volt szokva, hogy a nőnek az üzleti etikett nem erős oldala. 

 - Hello idegen! - köszöntötte Sári és kiöltötte villás nyelvét Miklósra. Miklós maga is meglepődött, de a látvány erotikusan hatott rá.

 Sári a legutolsó módi szerint öltözködött, állítása szerint, hogy ne tűnjön ki a tömegből. Piros nadrágtartó, mahagóni színű sétapálca, vékony rajzolt bajusz és fekete keménykalap az akkortájt elterjedt Lloyd, vagy ki tudja milyen szalmakalap helyett, hogy a lehetőség szerint valamelyest kitűnjön a tömegből.

Tévedni emberi dolog

       Dr.Aaron Thompston az orvosi egyetemen sebészetet tanult. Igaz már egyetemista korában vonzotta és társult egyik szeretett professzorához a rákkutatásban. Az Egyetem végzése után is folytatta tanulmányozásait, de nem horgonyozott le a kutatás területén Számára elsőbb rendű volt a sebészet, amit tanult és gyakorolt. Idővel, amolyan meseszerűen héthatárra szóló hírnévre tett szert, nagyon sokan keresték és szerették volna nála kezeltetni magukat.

                                        Útolsó kivánság.

            Hát kérem szépen, én már több évtizede állok itt, esőben , hóban fagyban, de forró nyárban is . A  tavaszt azért  mondom külön, mert azt szeretem  a legjobban, bár ez rám nézve  egyre inkább veszélyes. Én annyi mindent láttam , hallottam, és elhallgattam , hogy az már sok.Már már azon csodálkozom , hogy nem lettem idegbeteg. Én láttam ,  amikor  megjelent az első autóbusz  Szatmárnémetiben -- milyen viszolyogva szálltak fel az emberek rá , azért az ötven baniért , amig megnem szokták.

   Végzetes hadgyakorlat (Játékra fel!)

           Yehud Shay ezredes, az izraeli szárazföldi kiképzés parancsnoka különleges és rendkívüli hadgyakorlatot tervezett. A színhely a Nagy Pusztaság, ahonnan már sikerült a tevék téli takarmányát elszállítani. Megbeszélésre hívatta Daniel Marash tizedest, akire a gyakorlat során nagy feladat hárul. Daniel végigvonult a parancsnokság ódon épületének hosszú folyosóján, melynek végében a hatalmas izraeli zászló, jelezte a főparancsnok irodáját..

 A HŰTŐSZEKRÉNY REJTÉLYEI

   Valaki az idők folyamán csak kitalálta, hogy nem singgel mérik az embert. Hiszen történelmi nagyságok is emelkedtek magas szintre annak ellenére, hogy alacsony növésűek voltak. Ki ne tudná, hogy Napóleon nevéhez egy korszak fűződik Európa történelméből és azt, hogy a XX. Század megörökítette Hitler és Sztálin nevét, nem utolsó sorban a Kárpátok Géniusza, Ceausescu is közéjük tartózik. Az alacsony méretű emberekhez.

 Miklós kávéscsészével kezében, belépett az iroda konyhájába. Andi és Anikó éppen bájcsvejt folytatott az egyik feltörekvő alkalmazottal. Miklósnak imponált a két nő viselkedése, ahogy kezelték, pontosabban, ahogy hülyére vették az illetőt.

 - Csatlakozhatom? - kérdezte Miklós, de már csatlakozott is.

 - Hát persze, gyere csak - invitálta Anikó és Miklós karjába karolt. - Zoli éppen egy történetet mesélt, ami a golfpályán történt vele tegnap délután.

Diszkó királynő és időeltolódás

- Elkészültél. Mindjárt három. Fuss, mert még elkésel! – mondta a fodrász Mártának.

Márta sietve indult el az ajtó felé. A fodrász még utána rohant a koronával és a fejére tette. A lány nagyon ideges volt. Megint úgy érezte, hogy rosszul döntött, de már koncentrálnia kellett. Mindjárt kezd és égő lesz, ha nem szerepel jól...

***

Tim reggel kilenc előtt soha nem hívott senkit telefonon. Most is tartotta magát ehhez a szokásához.

- Csakhogy itt vagy! - köszöntötte Andrea, egy vaskos íróasztal mögül. Miklós megkerülte a kacatokkal teli, mozdíthatatlan darabot, átölelve Andit, a levegőbe cuppantott és ő viszont.
- Csinos a szoknyád - jegyezte meg és helyet foglalt az asztalon.
- Ne hízelegj, te pimasz dög! - fegyelmezte Miklóst, mint egy doromboló macskát szokás.
- De most komolyan, majdnem kilátszik a bugyid, még szerencse, hogy a járógéped eltereli a figyelmet - Miklós felnevetett, elharapva a mondat végét.

Gyöngyösi utca

Egyiket a másik után... nyeli el

A végtelen fokokat a mozgólépcső szája

Zöld palánkkal keretezett fogaskerék temető

A lelkemet mélyen a vas alá zárja

Mint surrog a levegő a csempés falak közt

Töredezett köveken oson el a tegnap

Már vágyom a dohos metrókocsik után

Hol szennyes múltadat az ülés alá dugtad

Megtalálsz még ott egyszer, igérem

Szellemem két peron közt elveszve kódorog

Hallgasd csak a zenét, mit tompít a menetszél -

A kerekek zajában az én szavam is feldobog.

–Jeanne d’Arc (zsandark). Az Orleansi szűz, aki magának isten szavának sugallatára fegyvert ragadott, és egyesítette Franciaországot, a megszálló angolokkal szemben. –mondta a lány a telefonba.

–Jaj, Anita. De ugye nem vetted megint olyan komolyan ezt a bulit, hogy teljes páncélzatban akartál eljönni, mint a múltkor? –szólt a másik végéről egy lány.

–Pfff. Nem! –adott hangot sértődöttségének a teljes páncélzatba öltözött tizenhét éves lány.

                                          Különös lány

            A lány némi feltünést keltett, amint  a tizenkilencedik századi divat szerinti öltözékében végig illeget-billeget -  csupa csipke fodor és zsabó öltözékében -  a kis város főterén . Krinolinos szoknyája szabályosan leszoritotta a járókelőket a keskeny járdáról.Kezében a diszkógömb, egyáltalán nem illett az öltözékéhez.Az emberek kerülgették , és néha megjegyzéseket is tettek.

Hamarosan a forgatagban találta magát és a város vérkeringésének részévé vált a többi hangyával egyetemben. Átjárta a lüktetés, a közös küldetés gondolata, a boly teljes jogú tagjává vált, bár a legutolsó divathullámtól visszahőkölt, amikor szembetalálkozott vele nap mint nap. Miszerint: Girardi, egyesek szerint Lloyd kalap, vékony bajusz, fehéren-fekete vagy feketén-fehér lakkcipő, nadrágtartóval megspékelve, ráadásul sétapálca és mindennek a tetejébe unisex.

Az elavult felderítőrendszer

     A lány uszállyal, letűzött redőkkel és ékszerekkel díszített hosszú pamutruhában, magabiztosan sétált végig a nem túl forgalmas utcán. Az arcán szűnni nem akaró bárgyú mosoly a beszámíthatóság teljes hiányáról árulkodott. Egy fekete diszkó gömböt cipelt, de hogy mi célból, azt homály fedte. A szél kezdte kibontani finoman összefogott haját, de ez jól láthatóan nem zavarta. A közelében tartózkodó néhány ember kikerekedett szemekkel bámulta, ahogy a lány, szemöldökét fel-le mozgatva zavartalanul méregeti őket, és kecses járással közeledik feléjük.