Szép estét mindenkinek!

A feladvány kiírásakor úgy fogalmaztam, hogy ebbe a témába most minden belefér. Mintha próféta szólt volna belőlem, – most így látatlanban is megveregetem a saját vállamat – mert valóban belefért minden. Ahány írás született, annyi féle volt: humorosak, színesek, ötletesek, érzelmesek, szépen kimunkáltak, és még sorolhatnám. Az összes történet így egyben alkot egy egészet. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a kalózhajós játékban, mert élvezet volt olvasni mindet!

Balogh Zoltán: A kétbalkezes kalózcsapat

Egy humoros, rendkívül szórakoztató történetet elevenítettél meg számunkra, amiből megtudhatjuk, hogy a borivásban tehetséget mutató exlégiós, miként válik rumivásban is tehetséges kalózkapitánnyá.  Szedett-vedett bandája nemcsak kétbalkezes, de – ezt már csak én teszem hozzá – a kétballábasság tüneteit is magán viseli. Frappánsan mutatja be egy kitörni vágyó fiatal életútját, amely alacsonyan ragyogó szerencsecsillagának köszönhetően sajnálatosan rövidre sikeredik, miközben megerősíti az olvasót abban az örök igazságban, mi szerint az emberi ostobaság határtalan.  (Itt kérek elnézést, ha az üzenetnek ez nem képezi részét, de mikor már többször is a történet végére értem, csak nem tudtam kiverni a fejemből.)

Weaver Róbert: Kalózdal

Nagyon szemléletesen írtad le a tengeri csatát, pörögtek az események, és villogtak a képek a szemem előtt. Igazán élvezetes olvasmány volt! A kalózdalként szolgáló vers különösen tetszett, én bizony dúdoltam magamban, és szépen keretet adott a történetnek. Tökéletesen hozta a „Ha nem tudod megváltoztatni az eseményeket, hát fakadj dalra” érzést.

Légrádi Eloise: Kalózkodás három felvonásban

Egy rendkívül izgalmas feldolgozása volt a témának.  A hagyományos kalózkodáson messzemenően túlmutat, bravúrosan lépi át a fejben felállított korlátokat, minden szempontból. Az egyes gondolati elemek pont ott voltak, ahová a legjobban passzoltak, nagyon tetszett a beleszőtt önelemzés. Tipikusan olyan írás, amit nem elég egyszer elolvasni, mert minél többször olvasod, annál többet kapsz általa. Sokadik olvasásra is tudott újat nyújtani, mindamellett, hogy szórakoztató volta mindvégig megmaradt.

Zádori Bence: Csapatszellemek

Rögvest az első sor olvasásakor kiült a vigyor az arcomra, aztán úgy maradtam. Ötletes megoldást választottál, előcsalogatja a régi (kinek mennyire…) kisgyermekkort, amikor még annyi minden lehetséges volt. Számítottam valami bizarr befejezésre is, de őszintén megkönnyebbültem, hogy senki sem tépte le a parasztlányka valamely testrészét. Tetszett a romantikus finálé, jóleső érzés volt olvasni az egész művet.

N Sýmur: Kedves naplóm!

Sokszor eszembe jutott a történeted. Nem tudom miért, de beszippantott az elején, aztán kiköpött a végén. Baljóslatú volt kezdettől fogva, mintha minden újabb bejegyzéssel az elkerülhetetlen felé araszolnánk. Néha megcsillant a remény, de olyan haloványan. Bár nem derült ki, hogy milyen gyakoriak voltak ezek a bejegyzések, mégis jó lett volna még többet olvasni a részletekről. Mert így kénytelen vagyok tovább gondolkodni rajta…

Kozma Norbert: Kalózok a Toldi utcában

Egy kedves óvodaudvari történetet keltettél életre. Hajlamosak vagyunk ezt gondolni, ami persze tévedés. Szerintem. Mert valójában egy véresen komoly hatalmi harc tanúi lehettünk, és ennek súlyából mit sem von le az a tény, hogy épp gyerekek benne a főszereplők.  Ha bárkit összehozott már a jó sors egy-két Karcsika-szerű embertársával, annak igazi lelki megnyugvást is képes nyújtani ez a történet. Rendkívül olvasmányos volt, átgondolt, precíz és remekül kivitelezett.

Nagy Tünde: Csend a Vörös Pikkelyen

Izgalmasan indult a bús kalózkapitány története, akinek feleségét elcsábította egy régi barátja, s ezért most bosszúra éhes. A bosszú elmarad, a bú megmarad, kicsit kurta lett így a történet. Csattanóként akár azt is el tudtam volna képzelni, hogy szegény elkeseredett Frederik végül megleli lelki nyugalmát, mikor hírül kapja, hogy a Kék Korallnak nyoma veszett. Nagyon tetszett a szerelmi bánat ötlete, érdemesebb lett volna nagyobb teret adni neki, hogy kibontakozhasson az érzelmi világ.

Perger Zoltán Gyula: Tyrker utolsó útja

Mindig élvezetes olyan, történelmi háttérrel megtámogatott írást olvasni, amely a valós eseményeken alapuló volta miatt (is) képes okítani, s e mellett még érdekes és izgalmas olvasmány is egyben. Ilyenkor mindig eszembe ötlik, hogy talán szívesebben tanulnák a diákok a történelmet, ha ilyen formában juthatnának az ismeretanyaghoz.  Rengeteg esemény belefért ebbe a rövid történetbe. Jó volt egy kicsit utána olvasni az eseményeknek, talán még Tyrker magyar származását is bele lehetett volna szőni, csak hogy még közelebb érezzük magunkat a karakteréhez. Nagyon tetszett, és úgy láttam, hogy a „szőlő” szó pont kapóra jött az új vidék felfedezésénél. :)

Amikor az embert ennyi érték, ennyi jó, és ennyi tehetség veszi körül, nehéz döntést hozni. Pláne, ha minden mű magával hordozza a maga személyes üzenetét, amitől gyakorlatilag összehasonlíthatatlanná válnak.

De a döntés megkerülhetetlen, így hát Légrádi Eloise, szívből gratulálok Neked, te leszel a jövő heti játékmester!

Izgatottan várjuk az új feladványt!