Nagyon örültem neki, hogy az ünnepek ellenére időt szántatok a történetek megírására, ismét kiváló alkotások születtek, ebben szerintem egyetértünk. :) A véleményem pedig szigorúan szubjektív most is, ahogyan az lenni szokott. Objektív műelemzésre nem tudnék vállalkozni, ha lenne ilyen irányú szándékom, akkor sem. Lássuk hát!

Ócsai Norbert: Kérdések

Nem olvastam még tőled ilyen elvont írást, ezért meglepett a műved, de kellemesen. A megfogalmazott kérdések pedig nagyon is konkrétak voltak, amelyek mindannyiunkban ott motoszkálnak, mégsem kapunk rá válaszokat. Érezhetően ott lappangott a sötét múlt, amely majdnem magával ragadta az elmesélőt, aztán végül mégis ebben a komor, viharos világban rekedt, továbbra is megannyi kérdéssel az elméjében. A végén visszamaradt a bizonytalanság, hiszen ott a csomag, felbontatlanul. Mint a régmúlt egy darabkája, ami még érintetlen maradt, ami segít az emlékezésben akkor is, ha az fájdalmas. Mintha vétek lenne felnyitni. Ezt mesélte nekem ez a történet, méghozzá kiemelkedően magas színvonalú megfogalmazásban. Ehhez külön szeretnék gratulálni!

Balogh Zoltán: Odakint és idebent

Amikor a saját életed eseményei adnak ihletet egy-egy írásodhoz, sokszor érzem bennük a személyre szólóság varázsát, amitől elbűvöl és megérint a történet. Ez a mostani írásod is egy ilyen, felettébb különleges darab a repertoárodból. Amikor az emberi akarat nem számít, s egy nap már más ország polgáraként virrad rád a felkelő nap, azt hiszem, ez egy olyan érzés, amit próbálunk ugyan megérteni, mi, akik ezt nem éltük át, de sosem fogjuk tudni úgy átérezni, ahogyan azt a határ túlsó felén reked magyarok. Az ilyen alkotások azonban segítenek abban, hogy közelebb vigyenek minket ehhez az érzéshez. Hogy már-már megtapinthassuk, ha csak a szavak útján is, de átélhessük. Nagyon hálás vagyok neked ezért az élményért.

Zádori Bence: A kirakatból, szeretettel

Nagyon tetszett az elgondolás, a kirakatban ücsörgő viaszbaba, karácsonyi öltözetben, ölében a csomaggal, amint bentről szemléli a kinti életet, és megannyi benyomását nem tartja magában, hanem a maga különös szemszögéből elmesél mindent, amit lát, és amire visszaemlékszik. Végigkísérte a művet a tenni akarás és a tehetetlenség közt feszülő ellentét. A külső tényezőktől való kiszolgáltatottság és a passzivitás kényszere. Matolcsiék családi találkozója magában hordozott némi társadalomkritikát is, majd kiszállt a rendőrség is, elvitték a kiszemelt képeslapot is, bizonyára bizonyíték gyanánt. Remélem, jól értelmeztem, mert ezt a részét a történetnek már nehezen tudtam fejben összekapcsolni a többivel. Összességében kissé elnehezült írás, az alapötlet viszont remek volt.

Légrádi Eloise: Mert élek

Legelőször is a csodaszép leírásokat szeretném kiemelni, amiket megfogalmaztál a történetedben. Aztán ott van ez a kettősség, ahogy a főhős végig bizonygatja életfunkcióinak meglétét, hiszen fizikailag életben van, s ezt nem egyszer nyomatékosítani is igyekszik, miközben folytonos a küzdelem a lelki értelemben vett életben maradásért. A kapcsolatok tönkremenetele után „szokásos” életérzés, a „meghalnék, de mégis élnék” végig ott lépked a sorokban és azok között is. Hiszen nem számít, milyen nap van, karácsony, vagy éppen nem, a fájdalom ugyanúgy jelen van, nincs tekintettel az ünnepekre sem, mígnem egyszer csak elérkezik az elengedés képességének állapota. Amikor a tényleges „élés” már túlmutat a lélegzetvétel és a vérkeringetés képességén.

Kozma Norbert: Reszkessetek a betörőktől

A feladványra készült művek közül kiemelkedett azzal, hogy rendkívül szórakoztató és könnyed stílusban fogalmaztad meg az egyébként nagyon is valós és komoly szituációt. Először is ott volt a „Télapó” és a „krampuszai”, akik cseppet sem voltak jóságosak, netán kedvesek, helyette igazi gonoszság és önzőség lakozott bennük, aztán pedig arra gondoltam, milyen rendes volt tőlük, hogy legalább a karácsonyfát nem lopták el a kisfiú orra előtt. Aztán ott volt az az áhítattal átszőtt gyermeki naivság, amelyhez még csak nem is kell gyermeknek lenni, az ilyen megátalkodott, gátlástalan alakok lazán keresztülgázolnak a jóhiszemű felnőtteken is. Egyébiránt abszurdnak is tűnhet ez a történet, de éppen egy hete történt nálunk egy eset, amikor is hajnalban elloptak egy összekötözött fát egy családi ház kerítéssel védett teraszáról. Ez megerősített abban, hogy igenis sok olyan ember él, akiknek semmi sem szent. A történetedre visszakanyarodva, a karácsonykor szinte kötelező jelleggel levetített Reszkessetek betörők! tökéletesen kivitelezett reinkarnációja volt ez, és nagyon szórakoztató volt olvasni annak ellenére is, hogy egyébként a szomorú valóságot jelenítetted meg.

Bármelyik írás megérdemelten foglalhatná el a képzeletbeli dobogó legfelső fokát. Erre azonban nincs mód, így bármennyire is nehéz volt, egy történetet ki kellett emelnem a többi közül. S bár tudtam, nem dönthetek rosszul, mégsem volt annyira könnyű, mint ahogyan sohasem az. A győztes, és a heti játékmesteri cím birtokosa Eloise lett! Azt írtad, hogy inspirált az általam megfogalmazott kezdő gondolatsor, én azonban azt emelném ki, hogy ezen írásod kétség kívül mindannyiunkra igazán nagy hatással volt. Egyszerre volt professzionális és őszintén érzelmes, minden leírt szó, kifejezés és mondat mesélt, és kavargó érzéseket bontakoztatott ki. Fogadd őszinte gratulációmat!