Egy

Bibircsókos Berta  még egyszer az ujjaira köpött,  rettenetes erejű varázsigét mormolva. A koszos faasztalon vékonyka, láztól legyengült kislány feküdt alélten és mezítelen. Mocskos, szakadt, szürke  egyberuhája mellette hevert. Nagyon betegnek nézett ki, talán meg sem marad. 
A vénasszony letört sárga fogai, a kócokban álló, ősz haja, apró, sunyin villogó fekete szemei  megrémisztették az anyát.  Aggódva férjére nézett, aki szintén szigorú tekintettel válaszolt.

-Ő az egyetlen, aki tud itt gyógyítani és szóba áll velünk – súgta oda a férfi. –Nincs más választásunk, bíznunk kell benne.

-Ez a tanya nem gyógykunyhó, hanem férgek és patkányok odúja – suttogta a nő.

-Hallgass és imádkozz Toghoz – zárta le a vitát a férfi.

A boszorkány révült tekitentettel nézte a kis gyermektestet,  ráncos, foltos kezeit a homlokán tartva. Háromszor hangosan levegőt vett, majd fújt egy nagyot.

-Megszállta a  mocsári szellem – állapította meg.

A szülők megdöbbenten néztek rá. Ez volt a legrosszabb hír, amit a Völgyben el lehet képzelni.

- Átmenetileg el tudom mulasztani a lázát – krákogta a vénasszony, de újra és újra elő fog jönni. Hamarost meghal, egy éve sincs hátra, ha nem kezelem megfelelően. 

- Mit lehet tenni? – kérdezte mindkét szülő egyszerre.

- Ki tudod űzni belőle, te vén szipirtyó? – kérdezte a férfi.

-A módját tudom, hogyan kell kiűzni, de gyógynövényem nincs hozzá.

- Mi kell hozzá, és honnan lehet megszerezni?: Válaszolj, de vén boszorkány, mert itt helyben kitekerem a nyakad! – gyúlt éktelen haragra a férfi. Felesége kezét érezte a sajátján, ahogy húzta vissza.

A boszorkány felnevetett.

Hebrencsfű kell hozzá, legalább 12 szál. Ebben a Völgyben ilyet azonban nem találsz.

- Akkor merre keressem? – ordított a férfi,

- Az Udvar kertjében nő ilyen, nem is kevés. De ahhoz – vihogott – be kell jutnotok az Udvarba!

Döbbent csend lett úrrá a kunyhóban. Néhány pillanat múlva a boszorkány itatott a kislánnyal valami főzetet, aki némi idő után kissé jobban lett tőle.

-Édesanyám... – nyöszörgött vékonyka hangján. Anyja  odarohant hozzá, felöltöztette és magához szorította.

A völgyön túl van a gyógyír. Kilenc hónapotok van, ha addig nem iszik a gyógyitalból, a lányotok  elviszi a betegség.

Az asszony először csak nézett maga elé, majd lassan elkezdtek folyni a könnyei.  Kimért léptekkel, komótosan ballagtak haza.

A sárkunyhó, amit az otthonuknak hívhattak, belül szinte üres volt. Egy törött lábú asztal, néhány ülőalkalmatosság, és egy rossz ágy, ez volt mindenük. Leültek, a gyermeket lefektették, aki már az úton elaludt. Végig kellett gondolniuk, mitévők legyenek.

- Tudod, hogy csak egy járható út van – kezdte a nő. A többi reménytelen, és amúgy is túlságosan kevés az idő!

- Nem, nem akarom, hogy ezt tedd! – sírt fel a férfi. Hangjában aggódás, szeretet és félelem volt. –Beszélünk Igojjal, ő mindig azt mondja, hogy az egyetlen igazi út a Bátrak Útja... talán még nem..

- Bolondokat beszélsz – mondta halkan, de határozottan a nő.  A Bátrak Útjáról nem tudunk semmit, azon kívül, hogy a egy hülye öregember sokat beszél róla.  Azt állítja, hogy végigjárta, és volt olyan balga, hogy visszajött, pusztán azért, hogy elmondja a völgy lakóinak, hogy lehetséges a kiút.

- Igen, ez az, ami...

- Hallgass, kérlek. Ez a völgy egy börtön, minden helyek közül a legrosszabb. Itt minden nap megvernek a Botosok,  halálra dolgoztatnak, nincs pihenő, nincs remény a jobb életre, nincs élet, csak nyomor,  verejték és szenvedés van .  Ide senki nem jön vissza magától, érted? Senki.  Csak a három út van kifelé. Az Engedelmesek Útjához te már nem egy elég erős. Nem lennél jó katonának. Szomorú vagyok, hogy ezt kell mondjam, de túl öreg vagy már hozzá.

- Van még bennem szusz. horkant fel a férfi.

- Nem is kevés, erős vagy még és kelleni fog ez az erő. De te is tudod, hogy nem vagy már tizenéves. Nem fogják hagyni, hogy elindulj az Engedelmesek Útján, és kilenc hónap amúgy is kevés ahhoz, hogy az Udvarba juss. Teljesen reménytelen.  A Bátrak Útja?  A vén bolond Igoj meséin kívűl semmit nem tudunk róla. A harmadik úton viszont van még esély – ott sem sok, de legalább van valami valós reményünk., úgyhogy...

- Mondd ki a nevét bátran, miért nem mond ki? Csak nem szégyelled? – lett féltékeny és zavarodott a férfi.

- Lebbenő Fátylak Útja, miért ne merném kimondani – mondta tettetett magabiztossággal a nő.

-A kurvák, ringyók és cafkák útja! –kelt ki magából a férfi.

- Tudsz jobbat, nem tudsz te sem. Mit gondolsz, ha lenne más választásom, nem azt választanám. de itt most nem rólam van szó, nem a te érzéseidről és szégyenedről, a lányunk meghal, ha nem jutok el oda...

- Ezen az áron? Veszítsem el lányom és feleségem is egyszerre? Hát hogy bírhatnék meg ilyet? Ebben a völgyben nincs semmi, csak ti vagytok nekem, ami öröm, ha ti is odalettek, akkor nekem nincs tovább miért élni!

Mindketten sírni kezdtek.  A férfi átkarolta a nőt, aki odahajtotta a fejét a férfi erős vállára. Egymást ölelve hallgattak, és valami olyat éreztek, amit már évek óta nem. Szenvedélyes, lassú csókkal nyugtatták meg egymást.

- Tudod, hogy nincs más út – mondta a nő – ne nehezítsd még tovább, így is majd beleszakad a szívem.

- Tudom, értem, de mégis...

-A lányunk mindennél fontosabb. Engedj el, engedd, hogy elhozzam azokat a növényeket. Ha ez az ára, hát ez ára, megfizetem. Azt mondják, mindannyian bűnöket követtünk el, mielőtt idekerültünk. Ki  tudja,  talán egy szakadt  szajha voltam,  aki kizsebelte  a vendégeit...

- Elég, ne fájdítsd tovább a szívem... nekem kell elviselni, hogy összesúgnak majd a hátam mögött, a lenéző pillantásokat, meg az állandó pletykákat arról, hogy látod, ott az az ember, akinek a felesége kurvának állt...

- Gondolj a lányunkra, és arra, hogy így talán megmenekül – sírt a nő.

- Csak erre gondolok, ha másra gondolnék , beleőrülnék.

Végignézett a feleségén. Látta, hogy még mindig szép nő, nagyon is szép és kívánatos.

- Holnap reggel indulok, nincs vesztegetnivaló idő – mondta a nő.

- Rendben, menj, mindenem sajog a fájdalomtól, de elfogadom.  Tedd, amit a szíved parancsol. Ma éjszaka még megmutatom, milyen az, amikor úgy ölel férfi az ágyban, hogy  szeret is, mindennél jobban szeret. Ez az érzés kísérjen majd utadon, amikor feláldozd a tested a lányunkért.

Talán soha nem volt még  ilyen forró éjszaka a kopott kunyhó jéghideg falai között.