Hat

Álmatlan éjszaka következett. Képzelte az a hollót, vagy valóság volt? Mindegy is, végiggondolva az életét, a hollónak igaza volt. Amikor megházasodott, azt gondolta,  elég lesz a jobb élethez az, ha szereti asszonyt és tisztességesen felnevelik a gyermekiket. Fiatal volt és optimista, bírta a napi munkát és estére még mindig maradt annyi ereje, hogy örömöket adjon a feleségének.  Néha belegondolt abba, hogy mi lenne, ha itt hagyhatná a Völgyet. Az Engedelmesek Útjához túl makacs volt, az arra az útra lépőktől sokszor próbáképpen elvárták, hogy botozzák meg a szüleiket a főtéren az egész falu szeme láttára vagy ajándékozzák lánytestvérüket valamelyik parancsnoknak. Ilyesmire ő soha nem lett volna képes.

 A Bátrak Útja pedig...

Néha elsétált az út kezdetéhez.

Egy kietlen, kiégett rétet látott, aminek a közepén egy hosszúszárú, kinyílt kirág nyújtózott. Fehér szirmai legalább két tenyér nagyságúak lehettek, furcsa, átlátszó virág volt, inkább látomás, mint valóság. A virágtól nem messze egy halott vizű folyókanyar húzódott, poshadt víz állt benne. A kanyar mögött sűrű nádast látott, nagyon messze pedig egy csónak ringatózott, benne egy fekete köpenyes, csuklyás alak ült. Rá várt, de ő nem mert elindulni felé. Ez a fekete csuklyás révész tudta minden titkát, és érezte, hogy hívja őt. Azt akarja, hogy üljön bele a csónakba és el akarta vinni őt valahova. Mutatni akart valami nagyon fontosat.

 A messzeségben egy sötét, félelmetes erdő húzódott –a fák törzsei emberi arcot vettek fel és fenyegetően őt nézték. A fák sűrűjében kékes lidércfények látszottak. Holt lelkek gonosz szellemei a nevét sikoltozták túlvilági hangjukon, gonosz röhögésük betöltötte az erdőt. Ez nem lehet valóság, gonosz  boszorkány varázsolta ide ezt a káprázatot -gondolta. Azonnal visszafordult és úgy gondolta, más utakat keres, noha lelke mélyén tudta, hogy ez rossz döntés.

De most belátta, hogy azóta – hány éve is volt ez már – azóta csak becsapja önmagát. Számára nincs más út, csak az, ha végigéli az életét a völgy reménytelenségében, vagy az, ha belevág a Bátrak Útjába. Erről az útról egyetlen embernek van tapasztalata. Fel kell tehát keresnie a vén Igojt és megtudni, ő hogy járta végig. 

Beleborzongott, amikor szembesült azzal, hogy ez azt jelenti, találkoznia kell a csuklyás révésszel, bele kell ülnie a csónakba, és meg kell tudnia, mit akar neki mutatni ez a kísérteties alak.

Nem sokkal napfelkelte előtt sikerült elaludnia. Álmodni kezdett, olyan valóságosnak tűnőt, hogy nem tudta eldönteni, tényleg csak álom-e. Holló alakját öltötte fel, és végigrepült a Völgy fölött. A telihold óriási tányérja világított az éjben,  ő pedig repült. Látta a rozoga kunyhókban alvó falusiakat, a  falut körbevevő sűrű erdőt, az erdőben alvó madarakat, alaktalan szörnyeket, még Igojt is, két farkassal összebújva egy búvóhelyen…

Elkezdett felfelé szárnyalni, fel, az egekbe és tovább , a csillagokig, onnan lenézett az alvó völgyre,  szívét nehéz szomorúság szállta meg. Az éj sötétje végeláthatatlan rátespedt a világra alant.

 A völgyet körbeölelő hegyek mögött a tenger hullámzott, méltóságteljes, nagy hullámai mögött lassan, de biztatóan megcsillantak a Nap első vöröses sugarai.