Történet egy gólya, egyetemista lányról, aki szembemegy a társadalommal és képtelen bárhova is beilleszkedni.

(Egy dimbes-dombos hatalmas parkban, a napsütötte délután, Daniel egy pulcsiban és egy farmernadrágban ül le az egyik padra miközben a közelben lányok és fiúk csoportjai piknikeznek, nevetgélnek, beszélgetnek. Daniel belekócol vállig érő, vasalt, szőke hajába. Táskájából előkapja jegyzetfüzetét, amelyet egy keménytáblás felírótáblához rögzít. A táblát az ölébe teszi majd írni kezd. Közben oda-oda pillant a néha rápillantó csoportokra, akik mosolyognak, nevetnek és jól érzik magukat egymás társaságában. Daniel a padon ülve belemerül az írásba, de a következő pillanatban felkapja a fejét, amint elhalad mellette egy csakugyan kopott farmernadrágot viselő férfi. A magas, izmos, jóképű férfi, aki már a harmincas éveihez közeledik és feszülős fehér pólót visel, leül egyenesen Daniel mellé, akinek tátva marad a szája a látványtól. A férfi lecsapja a pad elé válltáskáját majd macsósan szív egy kortyot a friss levegőből. Daniel végig nézi őt majd hirtelen elkapja a fejét és folytatja az írást.)
(A férfi széles mosollyal a lányra néz majd megszólal)
Brad:Mit írsz?
(Daniel egy pillanatra felnéz a férfira majd vissza az írótáblára, ami az ölében hever)
Brad:Nem láttalak én téged már valahol?
(Daniel félrehúzza a száját egy pillanat erejéig)
Daniel:Mi már találkoztunk ezelőtt.
(A férfi még jobban elmosolyodik és rákacsint a lányra)
Brad:Azt meghiszem.
Daniel:Nem. Brad. Tényleg találkoztunk már ezelőtt.
(Brad meglepetten néz végig a lányon)
Daniel:De teljesen rendben van az, hogy te már nem is emlékszel rám.
Brad:Nekem nagyon jó a memóriám.
Daniel:Oké.
(Daniel végigsimítja a haját majd folytatja az írást)
Brad:Amúgy meg... Szia!
(A lány egy kissé elmosolyodik, de tovább folytatja a firkálgatást)
Brad:Jó régóta nem láttalak már.
(Daniel fel sem néz a papírok felöl csak flegmán válaszolgat)
Daniel:Igen? Nem úgy érződik, mintha emlékeznél arra, hogy mi valójában már találkoztunk egyszer.
Brad:Dehogynem! Emlékszem rád! Te is író vagy.
Daniel:Aha.
Brad:Én is író vagyok. Én is szoktam írni.
Daniel:Azt meghiszem.
Brad:És azt mondom, hogy mi írók tartsunk össze. Az írók egy kicsit bízzanak egymásban, nem?
(Daniel elneveti magát)
Daniel:Ja. Ez nem kérdéses.
(A lány felkapja a fejét majd a férfi szemébe néz)
Daniel:Főleg, hogy előfordul amikor a legjobb barátaid próbálnak téged tönkretenni. Még az is megtörténik, hogy az ember családja az, aki meg akarja akadályozni azt, hogy a gyereke író legyen.
(Brad elmélyülve figyeli Daniel-t)
Brad:Ja.
Daniel:Borzasztóan fáj amikor megbízol valakiben vagy valamiben és aztán rájössz, hogy nem függhetsz tőle és nem is számíthatsz rá, egyáltalán. Amikor az a valaki azt mondja, hogy majd hív vagy, hogy majd ír.. de soha nem teszi. Ott vannak azok a csajok is.
(Daniel egy öt emberből álló csoportra mutat, akik a földön ülnek egy kockás terítőn és közben szendvicseket esznek és narancslevet isznak.)
Daniel:Azok a csajok.. azok mind utálják egymást. Csak megjátsszák, hogy nem. Megpróbálnak egymásra kapszkodni, hogy aztán lenyomhassák a másikat és feljebb kerülhessenek. Csak hízelegnek és miközben majd belehalnak abba, hogy egy folytonos szerepet kell játszaniuk és nincs saját identitásuk. Emellett még cinikusak és nagyképűek is. Egyszerű kis ruhákat viselnek, szoknyákat, nem kirívó topokat, tunikákat, közben meg nem mernek olyan darabokat viselni, amelyeket az ismerőseik sem viselnek, mert félnek attól, hogy mi lesz majd mások véleménye. Félnek attól, hogy önmaguk legyenek és hogy a saját útjukon járjanak. Mindig csak búvalbaszott hangulatú emberekről írnak, meg elcsépelt tinédzser szerelemről. Unalmas vámpíros, Twilight feldolgozásokat csinálnak vagy olyan fiatalokról írnak, akik sztárok akarnak lenni vagy épp sztárokkal kavarnak. Hülye anime-manga baromságokat és közben meg elolvassák egymás történetét és csak dícsérgetik egymást, pátyolgatják egymás egoját miközben maguk is tudják, hogy amiket írnak azok egy rakat szart sem érnek. Nem lennék egyik helyében sem, az már biztos. Inkább vagyok egyedül, minthogy egyedül érezzem magam egy nagy társaságban.
(Brad felemeli a kezét majd rácsap a pad kéztámlájára)
Brad:Teljesen igazad van. Velem is megtörtént már nem is egy ilyen.
(Daniel flegmán elmosolyodik majd felemeli az egyik kezét és Brad vállára teszi azt)
Daniel:Csak nem azt mondtad, hogy veled is történt már ilyen?
Brad:Ja.
Daniel:De ugye nem rám értetted?
Brad:Dehogyis! Nem! Dehogy!
Daniel:Oké.
(Daniel tovább folytatja az írást)
Brad:Mért gondolnám azt?
Daniel:Hát...
(Daniel kissé zavarba jön, elpirul)
Daniel:Azután az este után. Miután együtt voltunk. Ígéreteket tettünk egymásnak.
(Daniel suttogni kezd)
Daniel:A film. Az este. Az ígéretek. És aztán semmi.
Brad:Nem.. én nem..
(A lány közbevág mielőt még a fiú befejezné a mondanivalóját. Daniel kissé ingerültebben reagál)
Daniel:Én tökre örültem volna, ha felhívhatlak, de valami olyasmi volt a bibi, hogy nem adhatod meg nekem a számod, mert céges telefonod van és, hogy helyette inkább én adjam meg a számom és aztán majd küldesz egy SMS-t egy másik számról, amit majd elmenthetek, mert az lesz a te valódi telefonszámod, ami nem a céges.
Brad:Ez így van, mert a cég, amelyiknél dolgozom fizeti a céges telefonom számláját. Szóval két telefonom van, egy magán meg egy céges. Ezutóbbi a cégé, nem az enyém.
Daniel:Az teljesen oké. De én nem ígérgetek meg másoknak olyan dolgokat, amelyeket úgysem fogok betartani.
Brad:De az e-mail címemet megadtam nem? Amikor elmentünk onnan a..
(Daniel közbevág)
Daniel:Nem! Aznap este elvittél moziba, megnéztünk egy filmet és utána egész éjfélig csak sétáltunk és beszélgettünk aztán meg megkérdezted, hogy fel akarok-e menni hozzád és akarok-e ennél többet. Én meg azt mondta, hogy nem. Úgyhogy szépen kitettél a kollégium előtt, ahol lakok és aztán elhajtottál. De előtte még megígérted, hogy másnap felhívsz vagy hogy küldesz egy SMS-t, attól függ. De semmi ilyet nem tettél.
(Brad elkezd legyezni a levegőben majd hebegve-habogva próbál magyarázatot adni)
Brad:Hát én.. hát én.. izé.. én felhívtalak volna, de izé.. valami nagyon fontos dolog jött közbe. Munkaügy. Nem tudtalak felhívni, mert munkaügy jött közbe.
Daniel:Egyáltalán emlékszel még a nevemre, Brad?! Emlékszel rám?
Brad:Persze, hogy emlékszem rád. Akkor is írtál valamit. Valami.. izét. Szappanoperát, nem? Abban volt valami féltékeny feleség, aki megölte a férjét, hogy elvegye a vagyonát, nem?
Daniel:Én soha nem írtam még szappanoperát.
Brad:De..
Daniel:A nevem Brad! Emlékszel a nevemre?!
Brad:Mondom, hogy emlékszek rá! Mondom! Emlékszek rá!
(Daniel legyint egyet majd újra a papíros fölé görnyed)
Daniel:Oké. Oké. Nekem nyolc.
Brad:Na! Ha azt mondom, hogy emlékszek rá, akkor emlékszek rá.
(Daniel elmosolyodik)
Daniel:Rendben. Én hiszek neked.
Brad:Köszönöm szépen.
(Brad újra a telefonjával kezd el babrálni)
Daniel:De azért, hadd nézzem csak meg...
Brad:Hé!
(Daniel hirtelen kikapja a srác kezéből a telefont)
Daniel:Na erre kíváncsi vagyok.
Daniel:Te jó ég!
(Daniel a mobil képernyőjét kezdi el nyomkodni)
Daniel:Jó sok csaj neve van itt.
Brad:Vannak ott férfinevek is.
Daniel:Aha. De sok-sok csaj neve van itt.
Brad:A csajokkal jobban kijövök.
Daniel:Na persze.
Daniel: 6 darab Kriszti?
Brad:Az egy nagyon gyakori név.
Daniel: 7 darab Klaudia. És 11 darab Enikő? Úristen. Miért van az egyik Enikő mellett az, hogy ,, B - A keménykezű Enikő"
Brad:Az egy csaj, aki hátmasszázst szokott adni nekem és...
Daniel:És?
Brad:Hátmasszázst szokott adni nekem.
Daniel:De befejezni már nem tudod a mondatot.
Brad:Én befejeztem a mondatot.
(Daniel rámutat az ujjával az egyik névre, majd visszaadja a telefont Brad-nek)
Daniel:Ez az én számom. Csak mondom.
(Brad elveszi a telefont majd a combjára csap és felsóhajt)
Brad:Aaa! Tudtam, hogy D-vel kezdődik. Daniel.
(Brad szemérmetlenül rámosolyog a lányra)
Brad:Szia Daniel.
(Daniel mérgesen néz vissza)
Daniel:Bocs. Ez csak egy teszt volt. Próbálkozz újra.
(Brad arcáról hirtelen eltűnik a mosoly miközben Daniel idegesen lapozgat a felírótábláján)
(A párra egy darabig csend ül; Brad magábazuhanva néz a semmibe majd hirtelen, halkan megszólal)
Brad:Klaudia?
(Daniel szánalmas pillantást vet a férfira majd megrázza a fejét)
Brad:K-val kezdődik legalább?
(Daniel fel sem néz; tovább folytatja az írást)
Brad:Amúgy mit írsz?
(A lány felnéz, egyenesen a férfi szemébe)
Daniel:Egy történetet egy lányról, aki kioszt egy srácot, aki komplett seggfejként viselkedett vele. Elég jól alakul.
(Daniel zsebében megrezzen a telefon. Előkapja, rápillant majd hirtelen felugrik a padról, felveszi táskáját és gyors távozásnak ered)
Daniel:Ne haragudj, de most mennem kell. Szia.
(Daniel elrohan miközben a férfi csak táott szájjal figyeli őt, ahogy távolodik és tűnik el a park területéről)
----