A tanítónő nem sokkal később,
hogy ezt elhatározta megfogta a
kis Norbika kezét, ami közben
a következő dolgot mondta
neki, ami így hangzik.- Nagyon
szeretlek kis madárkám, s nagyon
nagy öröm számomra, hogy
segíthetek neked angyalom.
Az asszony nem sokkal később,
hogy ezt elmondta tovább folytatta
a kisfiú fejének simogatását.
Miközben ezt csinálta a tanítónő
egyre jobban úgy érezte, hogy
hatásos volt a vizes törölközős
lázcsillapítás, mert a kisfiú fejét
sem érezte annyira forrónak,
mint amilyen volt az előtt, hogy
megcsinálták a lázcsillapítást,
hogy ezt megtudja, mennyit is
csökkent a láza kis tanítványának
ismét megmérte azt. S mielőtt
még a lázmérőt oda adta a kis
gyereknek Ildikó tanárnő, előtte
lerázta azt, majd segített neki
berakni azt. Miután sikerült
betenni a lázmérőt az asszony
elkezdte simogatni a kisfiú
kezét, amit úgy érzett, hogy
koránt sem olyan meleg, mint
egy órával korábban volt. A kis
gyerek, mikor az asszony a kezét
simogatta a következő dolgot
mondta, ami így hangzik. - De jó,
ahogyan simogatni tetszik a kezemet
tanító néni. Az asszony mikor a
kisfiú ezt elmondta megkérdezte
tőle a következő dolgot, ami így
hangzik. - Nem hideg nagyon a
kezem kis madárkám? - De, egy
kicsit tanító néni, hideg volt, de
nem annyira, mint az előbb volt,
amikor lázas voltam. Tette hozzá
a kisfiú, ami közben a tanítónő
megpuszilta a fejét, majd a
következő dolgot mondta neki,
ami így hangzik. - Nagyon szeretlek
kis madárkám. Az asszony miután
ezt elmondta tovább simogatta a
kisfiú arcát, majd azután a kezét
a kezébe vette, majd megpuszilta
azt. A tanítónő miközben ezt tette
lehunyta szemeit, miközben e
kedves szavakkal mondta a
következő a dolgot, ami így
hangzik. - Istenem, add, hogy
mielőbb meggyógyuljon a kis
madárkám, hogy újra védő
szárnyaim tudjam venni őt
az intézetben, s tudjak neki
segíteni a tanulásban. Miután
ezt elmondta a kisfiúnak
felcsillant a szeme, s egy
pillanatra az asszony szemeire
tekintett, amit látott számára
meglepetést okozott, ugyanis
a könnyel tele szemmel mondta
el számára mind azt, amit
elmondott a tanítónő. A kisfiú
mikor ezt meglátta e szavakkal
kérdezte meg az asszonytól
a következő dolgot, ami így
hangzik. - Mi a baj, tanító
néni, talán attól tetszik félni,
hogy nem fogok meggyógyulni?
- Édes kis madárkám, ilyesmi
nem fordulhat elő, hisz nem
azért kerültél be a kórházba
kis bogaram, hogy ne gyógyulj
meg, csak tudod féltelek téged,
mint kis tanítványomat, mert
nagyon - nagyon a szívemhez
nőttél. Tette hozzá a tanítónő,
ami után mielőtt kivette a kis
Norbika a lázmérőt szorosan
magához ölelte őt óvatosan,
majd nem sokkal később
megkérte a kisfiút a következő
dologra, ami így hangzik. - Drága
kis madárkám, mivel, letelt az öt
perc, ki veheted a lázmérőt. A
tanítónő miután ezt elmondta a
kisfiú kivette a lázmérőt, amit
oda adott Ildikó tanárnőnek, aki
e szavakkal állapította meg a
következő dolgot, ami így
hangzik. - Azt mondja, hogy
fellélegezhetünk, vagyis a láz,
amilyen gyorsan jött olyan
gyorsan el is ment, ugyanis
a kis tested hőmérséklete
normalizálódott kis madárkám,
ami annyit jelent, hogy 36.7°C -on
állt meg a lázmérő. - Akkor ez most
mit jelent Ildikó néni? Kérdezte a
kisfiú szomorúan, mire az asszony
a következő választ adta, ami
így hangzik. - Nem tudom kis
madárkám elképzelhető, hogy
már holnap meg is műtenek,
de az is lehet, hogy csak
csütörtökön. Tette hozzá a
tanítónő, ami után ismét
megpuszilta a kisfiú arcát,
majd azt követően mielőtt
haza ment oda adta neki a
szatyrot, ami a következő
dolgokat tartalmazta: kettő
csokit, egy csomag Negro-t,
egy csomag ropit, valamint
egy doboz rostos üdítő italt.
A kis Norbika miután oda
adta a tanítónő a szatyrot
felcsillant a szeme, majd
megkérdezte a következő
dolgot, ami így hangzik.
- Ezt mindet nekem tetszett
hozni mindet tanár néni?
- Igen kis madárkám, neked.
Adta válaszul a tanítónő, ami
után nem sokkal később Anna
doktornő ismét visszament
a kisfiúhoz, hogy megvizsgálja
őt. Miután úgy látta, hogy nem
szükséges semmilyen vizsgálatot
elvégezni meghozta a következő
dolgot, ami így hangzik. - Nos,
máris szólok a főnővérnek, hogy
már ma vigyék át a kisfiút az orr,
fül, gége osztályra, mert a kisfiú,
ahogy látom, jó állapotban van,
vagyis altatható, és műthető is,
ezért nem tartom szükségesnek,
hogy további megfigyelésre az
osztályunkon tartsuk. Nem sokkal
később, hogy az orvosnő ezt
elmondta a kisfiú megszeppenve
kérdezte meg a tanítónőtől a
következő dolgot, ami így
hangzik. - Tanító néni, most
mit fognak velem csinálni a
másik osztályon? - Nyugodj
meg kis virágom, hisz nem
lesz semmi baj. Mondta az
asszony, ami után oda
helyezte a kisfiú párnájára
a fejét ő is, hogy érezze azt,
hogy mellette van, s bármi
is történjék mellette is marad
mind végig, amíg a kórházban
fog lenni. A kisfiú miután
a tanítónő ezt megtette a
következő dolgot mondta,
ami így hangzik. - Nagyon
szeretem magát tanító néni.
- Én is drága kis gyöngyvirágom.
Majd miután ezt elmondta az
asszony ismét megsimogatta
a kisfiú fejét nyugtató mozdulatokkal,
mire ő így reagált. - Nem akarok
elmenni innen tanár néni, mert
félek, hogy a másik osztályon nem
lesz jó nekem. - Drága kis madárkám,
nyugodj meg szépen, hisz nem lesz
semmi baj, igaz, hogy a műtét ideje
alatt sajnos nem lehetek melletted,
de mihelyt felébredtél, én már itt
leszek melletted, s addig maradok
veled, ameddig csak szeretnéd.
Nem sokkal később, hogy Ildikó
tanárnő ezt elmondta megérkezett
az egyik műtősfiú az orvosnő
kérésére, aki tolószékkel ment be
a kis Norbika szobájába, hogy
átvigye őt az orr, fül, gége osztályra.
Ám mielőtt oda ért a kisfiú ágyához
a tanítónő megkérdezte a következő
dolgot, ami így hangzik. - Már át is
kell vinni a kisfiút ilyen hamar az
orr, fül, gége osztályra? - Igen, jobb
minél előbb túl lenni a műtéten, ezért
kell már most átvinni őt innen a másik
osztályra, ahol elvégzik a szükséges
vizsgálatokat, majd holnap pedig
meg is műtik a kisfiút, ezért az
lenne kérésem kedves Ildikó, hogy
ne nehezítse meg a kisfiúnak ezeket
a perceket, mert amint észrevettem,
nagyon ragaszkodik magához,
szinte, mint ha csak az édesanyja
lenne neki. - Tudom doktornő,
és ebben igaza van. Reagált az
elhangzottakra Ildikó tanárnő,
majd így folytatta mondandóját.
- Viszont nem egy utolsó
szempont az, hogy a kisfiú
számára én jelentem azt a
biztonságot, amire szüksége van
most, amit nálam megtalált, ezért
muszáj, leszek átmenni vele az
orr, fül, gége osztályra. Mondta
az asszony, mire az orvosnő így
reagált az elhangzottakra. - Rendben
van, legyen úgy, ahogyan szeretné.
Majd miután a tanítónőnek
megengedte az orvosnő, hogy át
kísérje az orr, fül, gége osztályra
előtte elénekelte a kisfiúnak a
számára egy igen kedves dalt,
amely Szécsi Pál dala, s címe:
Ne félj.Nézd, milyen szép az éjjel,

Ránk köszönt csillagfénnyel,

A Hold mily fényesen ragyog

És én oly boldog vagyok.

Jöjj, ne félj, senki se lát,

Bújj hozzám, ölelj át!

Két fénylő szemed látom,
Oly szép ez, mint egy álom.
Jöjj, semmitől se félj!
S ha majd elmúlik, az éj
Én itt maradok Veled,
Nyújtsd hát a két kezed!

Mikor ezekhez a sorokhoz ért Ildikó
tanárnő a kisfiú, ahogyan a dalban
kérte oda nyújtotta az asszonynak a
kezét, majd fölkelt az ágyból, és
elindult a szoba kijárata felé, ahol
az asszony mielőtt kiléptek a folyosóra
tovább folytatta az éneket.

Oly régen kerestelek, kutattalak,

Nem tudtam merre kell indulnom

Ahhoz, hogy valahol
Végre majd megtaláljalak.

- Drága kis madárkám, bizony
oly régen kerestelek, s bizony
itt vagy nekem, mint egy új
remény, s számomra ez nagyon
nagy boldogság, hogy segíthetek
neked, aranyos kis csillagom.

Nézd, közeleg a hajnal,
Ránk köszönt madárdallal,

A Nap is lassan ébred már

És minket együtt talál.

Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám és ölelj át!

A tanítónő mikor elénekelte
e csodálatosan szép dal utolsó
sorait, amelyben "bújj hozzám
és ölelj át" szerepelt záró
mondatként a kisfiú könnyes
szemmel bújt oda hozzá, akit
ő szorosan ölelt magához, ami
közben a következő dolgot
mondta neki, ami így hangzik.

- Nagyon szeretlek drága kis
madárkám. - Én is nagyon
szeretem tanító nénit, ezért
akarom, hogy maga vigyen
át az orr, fül, gége osztályra,
és ne pedig más. Mondta a
kisfiú szomorú arccal, mire
az asszony a kisfiú kérésének
eleget téve átkísérte őt az orr,
fül, gége osztályra, ahol már
várták őket, történetesen nem
éppen Ildikó tanárnőt, hanem
a műtősfiút, aki átvitte volna a
kisfiút, de mivel nem ő tette
meg a dolgot, hanem a kisfiú
tanárnője, így a következő
képpen fogadták. - Jó napot
kívánok, kezeit csókolom,
szervusz, kis barátom. Köszönt a
főorvos, miután megkérdezte
a következő dolgot a tanárnőtől,
ami így hangzik. - Ha szabad
érdeklődnöm, maga kije a
kisfiúnak? Az asszony miután a
férfi ezt megkérdezte a következő
választ adta, ami így hangzik.
- Én a tanítónője vagyok a kisfiúnak,
és egyben Lackner Kristóf általános
iskolában tanítok. Adta válaszul
Ildikó tanárnő, miután a főorvos e
szavakkal kérte meg a kisfiút, és
a tanárnőt a következő dologra, ami
így hangzik. - Kérem, kövessenek!
Majd nem sokkal később, hogy a
férfi elindult a kisfiú és a tanárnő
is elindultak utána. Ahogy haladtak
a szobák előtt a folyosón a kisfiú
szomorúan kérdezte meg a tanítónőtől
a következő dolgot, ami így hangzik.
- Itt kell maradnom? - Drága kis
madárkám, sajnos igen, de tettem
számodra egy ígéretet, mégpedig
azt, hogy nem foglak magadra
hagyni még akkor sem, ha esetleg
másik osztályra kell átjönnöd,
csak, hogy tudd kis madárkám,
én itt leszek melletted, s fogom
a kis kezecskédet. Tette hozzá az
asszony, ami után a kisfiú szorosan
bújt oda szeretett tanítónőjéhez.
A főorvos mikor hátra fordult, s
meglátta, hogy a kis Norbika
nagyon ragaszkodik Ildikó
tanárnőhöz megkérte a mellette
ballagó főnővért a következő
dologra, ami így hangzik. - A
hölgyet, aki a kisfiúval van,
ne engedje, hogy bárki is azt
mondja neki, hogy nem jöhet
a kisfiúhoz, mert ő az egyedüli,
akiben megbízik. Mondta a
főorvos, mire a főnővér így
reagált az elhangzottakra.

- Rendben főorvos úr, legyen
úgy, ahogyan szeretné. Nem
sokkal később, hogy megérkeztek
a kisfiú új szobájához megálltak
mindannyian, majd az orvos ezt
mondta. - Meg is érkeztünk a
fiatalember új szobájához, ahova
szépen be is lehet rendezkedni,
majd ha végeztek küldöm a
doktornőt, aki majd megvizsgálja
a barátomat. - Rendben főorvos
úr, s köszönjük szépen a segítségét.
Tette hozzá Ildikó tanárnő, ami
után bement a kisfiúval a szobába,
ahol azokat a dolgokat, amiket
átvittek a gyermekosztályról
elhelyezték azokat a kis
szekrényre. A főnővér mikor
ezt meglátta megkérte a tanítónőt
a következő dologra, ami így
hangzik. - Ha egy mód van rá
kedves, fogyasszanak el ma
mindent, mert holnap reggel
a kisfiút megműti a főorvos úr,
s ha esetleg mégsem fogyasztanák
el, akkor vigyen haza mindent,
és holnap hozza vissza, amikor
jönni tetszik. - Rendben van
főnővér. Tette hozzá a tanítónő,
ami után a kisfiú leült az ágyra,
ahol szomorúan tekintett rá az
asszonyra. Mikor ez megtörtént
Ildikó tanárnő e kedves szavakkal
kérdezte meg a kisfiútól a következő
dolgot, ami így hangzik. - Mi baj
van kis madárkám? - Miért vagy
oly szótlan, és szomorú, talán
nem örülsz neki, hogy itt vagyok?
A kisfiú mikor a tanítónő ezt
megkérdezte a kezét az asszony
kezéhez tette, majd megkérte
őt a következő dologra, ami
így hangzik. - Tanító néni,
kérem, hogy fogja meg a
kezemet, mert nagyon félek.
- De mitől félsz kis madárkám,
hisz itt vagyok melletted, s a
kis kezedet is kezemben tartom,
miért vagy még most is oly
szomorú angyalom? Kérdezte
a tanítónő, mire a kisfiú a
következő választ adta, ami
így hangzik. - Azért vagyok
szomorú, mert félek, hogy
holnap meg fognak műteni.
- Ó, édes kis madárkám, ne
félj attól, hisz ez csak kis műtét
lesz, amit a doktor bácsi fog
csinálni. Mondta a tanítónő,
ami után szorosan magához
ölelte a kisfiút. Mikor ezt
megtette egyre jobban úgy
érezte ismételten, hogy a
kisfiú keze egyre melegebb
kezd lenni a kezében.

Folyt. köv.

( 37. oldaltól - 44. oldalig. )