Az asszony nem sokkal később,
hogy ezt megérezte nem sokkal
később megnézte a kis Norbika
homlokát is, majd a következőt
állapította meg. - Kis madárkám,
úgy érzem, hogy nagyon félsz
valamitől, elárulod nekem, hogy
mi az? Kérdezte a tanítónő
kedvesen mosolygós arccal,
mire a kisfiú a következő
választ adta, ami így hangzik.
- A műtéttől félek tanító néni.
- Jaj, Istenem, drága kis madárkám,
nem kell félned, hisz a doktor
bácsiék vigyázni fognak rád a
műtőben. Mondta a tanítónő,
ami után elkezdte énekelni a
következő dalt, ami így hangzik.

Volt idő mikor még nem voltál,

S nem éreztem, hogy fájna, majd ha nem volnál;

és most látod, féltelek, őrizlek, védelek;

Mert lesz, idő meglehet, hogy nem leszel már.

Voltak, akik szerettek, úgy hiszem;

Ma sem tudom végül miért hagytak el;

De téged most már féltelek, szeress, úgy hogy jó legyek;

Őrizz meg - elveszek, ha nem figyelsz rám!

Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;

Bújj hozzám, ne hagyj el;

Ha én mennék, ne engedj el.

Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;

Bújj hozzám, ne hagyj el;

Ha én mennék, ne engedj el!

Próbáltam másokkal, máshogyan;

Ma egyik is, másik is messze van;

És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek;

őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!

Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;

Bújj hozzám, ne hagyj el;

Ha én mennék, ne engedj el.

Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;

Bújj hozzám, ne hagyj el;

Ha én mennék, ne engedj el!

- Tanító néni, ez nagyon szép ének,
s kérem, hogy ami a dalban hallható:
"ne engedj el" én is kérem, hogy ne
engedjen el, kérem, hogy öleljen
szorosan magához. A kisfiú mikor
ezt kérte a tanítónőtől az asszony a
kérésnek eleget téve szíve teljes
szeretetével ölelte magához a kis
Norbikát könnyes szemmel. Mikor
az asszony ezt megtette nem sokkal
később kopogtattak az ajtón. - Kipp
- kopp, kopp. - Tessék. - Ki az?
Kérdezte Ildikó tanárnő, mire a
folyosón álló Angéla doktornő e
szavakkal válaszolt a föltett
kérdésre, ami így hangzik. - Az
ügyeletes gyermekorvos vagyok,
szeretném megvizsgálni a kisfiút,
bemehetünk? Kérdezte az orvosnő,
mire Ildikó tanárnő a következő
választ adta, ami így hangzik.

- Persze, természetesen, kérem,
jöjjenek be. Mondta Ildikó tanárnő,
ami után a főorvos, és az ügyeletes
gyermekorvosnő bementek a szobába,
ahol miután ezt megtették e szavakkal
kérték meg a tanítónőt a következő
dologra, ami így hangzik. - Ha nem
haragszik kedves tanárnő most egy
pillanatra menjen ki a szobából,
csak addig, amíg a doktornő
megvizsgálja a kisfiút. - Rendben
van főorvos úr. Angéla doktornő,
mikor ezt meghallotta, hogy
kiküldik a tanítónőt a szobából e
szavakkal kérte meg a főorvost a
következő dologra, ami így hangzik.

- Ne küldje ki a tanárnőt, mert ő
jelenti a kisfiú számára a biztonságot,
ahogy látom, ezért nem tanácsolnám
semmi féle képpen, hogy a hölgyet
ki tessékeljék a szobából. - Egyszóval
a tanárnőnek bent van a helye.
- Rendben van doktornő. Tette
hozzá a főorvos, ami után az
orvosnő elkezdte a vizsgálatot.
Eközben a tanítónőt otthon keresi
a kolléganője, vagyis Judit tanárnő,
de mivel nem találja otthon, ezért
úgy határoz, hogy egy kicsit később
fogja keresni őt. A kis Jakuncsik
Jánoska ez idő alatt már otthon
van, és éppen azt meséli szüleinek,
hogy Ildikó tanárnő hogyan kezdte
el az órát. - Képzeljétek el a tanár
néni úgy kezdte az órát, hogy nagyon
sok szeretettel köszöntött bennünket:
"- Szervusztok, gyerekek a nevem:
Ildikó néni, s mától kezdve együtt
fogunk dolgozni, illetve nevetni, és
játszani is. - Nem szeretnék hosszú
bevezetőt mondani, csupán csak
annyit, hogy mindenben számíthattok
rám, és örömmel segítek számotokra,
amiben csak tudok, legyen az egy
verseny, vagy éppen az óra anyaga,
amit természetesen mind a korrekció,
és az osztályfőnöki órák keretein
belül megbeszélhetünk. - Ezen felül,
el szeretném mondani nektek aranyoskáim,
hogy a tanórákat szeretném, ha hasznosan
töltenénk el, ezért nem csak a tanulásra
fogunk összpontosítani, hanem sokkal
inkább a játékra, ahol szeretnélek
benneteket bevezetni a betűk, és a
számok varázslatos világába, igaz
nem meseszerűen, hanem azért némi
valóságszerű dolgot is bele viszünk,
természetesen, ha ti is szeretnétek."
- Erre nagyon sokan azt mondtuk,
hogy jó lesz a tanító nénivel együtt
dolgozni, illetve tanulni." A kisfiú
apja, mikor ezt elmondta így reagált
az elhangzottakra. - Akkor nagyon
aranyos tanító nénit kaptatok. - Igen,
és egyben mókásat is, mert nagyon
szeret mókázni ám, ma például
sokat mókáztunk, és beszélgettünk
a mókázásról is. Tette hozzá a kisfiú,
ami után a következő dolgot mondta
még a szüleinek, ami így hangzik.
- Már nagyon várom a holnapot,
hogy találkozhassak újra a tanár
nénivel, mert olyan aranyos, és
mókás, és képzeljétek el, ha valamit
nem tudunk azt mondta, hogy bármikor
elmehetünk hozzá, és segít nekünk.
- És a tanár néni hol lakik, legalább
itt a közelben? Kérdezte a kis Jánoska
édesanyja, mire ő a következő választ
adta, ami így hangzik. - Nem itt lakik,
hanem ott ahol az iskola van. Adta
válaszul a kisfiú, miután az édesapja
a következő kérdést tette föl, ami így
hangzik. - Akkor ő a Jereván lakótelepen
lakik? - Igen. Adta válaszul a kisfiú,
ami után elment a szobájába játszani,
legalábbis úgy tűnt, hogy oda megy,
de mégsem játszott, hanem a számára
kedves Ildikó tanárnőre gondolt. Mind
eközben a Soproni kórházban, Angéla
doktornő miután nem sokkal később,
hogy végzett a vizsgálatokkal a következő
dolgot mondta el a főorvosnak Ildikó
tanárnő jelenlétében, ami így hangzott.
- A helyzet a következő: a kisfiú műthető,
és altatható, viszont ha esetlegesen
előfordulna az, hogy lázas lesz a kisfiú
a műtétet semmi féle képpen nem
javaslom végrehajtani, ugyanis azzal
többet ártanánk, mint használnánk.
Mondta a doktornő, ami után hozzá
tette a következő dolgot. - Tanárnő,
önre bízom a kisfiút a továbbiakban,
s kérem, hogy továbbra is vigyázzon
rá, úgy ahogyan eddig tette. Miután
az orvosnő ezt elmondta e szavakkal
köszönt el a kisfiútól, ami így hangzik.

- Szervusz, kicsim, és jobbulást kívánok
neked. Mondta Angéla doktornő, ami
után, hogy elköszönt elment a főorvossal,
és a főnővérrel megbeszélni a további
teendőt. Ildikó tanárnő, nem sokkal
később, hogy kimentek a szobából
oda ment a kis Norbikához, majd
megfogta neki a kezét, s e szavakkal
búcsúzott el tőle, ami így hangzik.
- Drága kis madárkám, lassan
nekem is haza kell mennem, mivel,
hogy holnap egész nap szeretnék,
itt lenni veled a kórházban el kell,
hogy intézzem a másik tanár nénivel,
hogy helyettesítsen engemet az
iskolában, ezért bármennyire is nem
szívesen hagylak itt, de sajnos muszáj
haza mennem, hogy ezt elrendezzem,
és holnap itt tudjak lenni melletted
kis madárkám. Mondta az asszony
szomorúan, ami után megkérdezte
a kisfiútól a következő dolgot, ami
így hangzik. - Amiket hoztam neked
drága kincsem, akarod, hogy haza
vigyem, vagy ma még megeszed?
- Nem akarom, hogy elmenjen a
tanító néni, olyan jó, amikor itt
tetszik lenni velem. Ildikó tanárnő
miután a kisfiú ezt elmondta úgy
határozott, hogy mégsem megy
haza, hanem a kórházból telefonál
Judit tanárnőnek, aki egyben a
szomszéd asszonya is. Miután az
asszony ezt eldöntötte elmondta a
kisfiúnak e kedves szavakkal, hogy
hogyan is döntött. - Drága aranyos
kis madárkám, úgy döntöttem, hogy
mégsem megyek most haza, s ahogyan
kérted itt maradok veled, viszont ahhoz
azt kell, hogy elengedj telefonálni,
ugyanis haza kell, hogy szóljak a
Juditka tanár néninek, aki holnap
átveszi egy napra az osztályomat,
legalábbis addig, amíg itt leszek
melletted, s fogom kis kezecskédet.
- Jó tanár néni, legyen úgy, ahogyan
szeretné. Mondta a kisfiú, ami után
az asszony ezt követően elengedte a
kis tanítványa kezét, majd elindult
a szoba kijárata felé, ahol megkérdezte
tőle a kis Norbika a következő dolgot,
ami így hangzik. - Megígéri, hogy
sietni tetszik vissza? - Igen kis
madárkám, ugyanis csak ide megyek
a nővérke nénikhez, hogy telefonáljak.
Tette hozzá a tanítónő, ami után integetett
a kisfiúnak, majd e szavakkal a következő
dolgot mondta. - Sietek vissza nagyon,
kis bogaram. Majd ezt követően kiment
a szobából a folyosóra ahol a nővéri pult
felé vette az irányt. Nem sokkal később,
hogy oda ért megkérdezte az ott tartózkodó
nővértől a következő dolgot, ami így
hangzik. - Bocsánat, elnézést, telefonálni
szeretnék a kolléganőmnek, megtenné
nekem, hogy felhívja őt innen? A
tanítónő mikor ezt megkérdezte
a pultban álló nővér a következő
választ adta, ami így hangzik. - Ne
haragudjon, de ilyesmi itt nem
engedélyezett, de ha telefonálni
szeretne, menjen le a földszintre,
és hívja fel onnan a kolléganőjét a
nyilvános állomásról. - Köszönöm
szépen a segítségét. Mondta a tanárnő,
ami után visszament a kis Norbikához
a szobába, ahol mikor visszaért
elmondta a következő dolgot, ami
így hangzik. - Sajnos nem sikerült
telefonálnom kis madárkám, ezért
sajnos megint el kell, hogy menjek,
csak ide megyek le a gyerekosztályra
ahhoz a nővérke nénihez, aki leejtette
a lepedőket, megkérem őt, hogy
segítsen nekem. - Sietek kis
madárkám vissza. - Csak addig
anélkül nem indultam el, hogy ne
jöjjek vissza hozzád megmondani,
hogy egy kicsit később jövök vissza.
Mondta a tanítónő, ami után bátorításul
megfogta a kisfiú kezét, majd a következő
dolgot mondta neki, ami így hangzik.
- Nagyon szeretlek kis madárkám, s
ígérem, hogy sietni fogok vissza,
ahogyan csak tudok. - Én is nagyon
szeretem a tanító nénit. Tette hozzá
a kisfiú, ami után szorosan átölelték
egymást. Miután ezt megtették Ildikó
tanárnő ezt követően fölállt a kisfiú
mellől, majd elindult a szobából ki a
folyosóra, ahonnan az osztály kijárata
felé vette az irányt. Ahogy haladt az
asszony a kijárat felé sokat gondolt a
kis Norbikára, ami után nem sokkal
később, hogy kiment az ajtón elindult
a lépcsőházban le a gyermekosztály
irányába, ahol mikor oda ért odament
a nővéri pulthoz. A nővérek, akik ott
voltak megkérdezték a tanítónőtől a
következő dolgot, ami így hangzik.
- Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok!
Köszönt vissza a tanárnő, ami után
megkérdezték tőle a következő dolgot,
ami így hangzik. - Miben segíthetünk?
Ildikó tanárnő miután a nővérek ezt
megkérdezték tőle a következő választ
adta, ami így hangzik. - A főnővért
keresem, aranyos, tudna neki szólni?
- Máris, ide hívom. Tette hozzá Ildikó
tanárnő kedves szavaihoz az osztályos
nővér, aki ezt követően elment megkeresni
a főnővért. Nem sokkal később, hogy
a nővér elment egyszer csak megjelent
Ildikó főnővér, aki egyből a tanítónő
felé vette az irányt. Ahogy haladt a
nővéri pulthoz, már messziről intett
neki, majd mikor oda ért megkérdezte
tőle a következő dolgot, ami így
hangzik. - Miben tudok neked
segíteni aranyos barátnőm?
- Nem is tudom, hogy mondjam.
- Miért, talán történt valami a kis
tanítványoddal? Kérdezte a főnővér,
mire a tanárnő a következő választ
adta, ami így hangzik. - Nos,
szerencsére a kis Norbikám egyem
meg a kis szívét jól van, vagyis
jobban van, hogy sikerült lehúznunk
azt a csúnya magas lázát. - Viszont
akadt egy probléma. Adta válaszul
a föltett kérdésre Ildikó tanárnő,
miután a barátnője a következő
kérdést tette föl, ami így hangzik.
- Miben tudnék neked segíteni?
- Nos, szeretnélek megkérni arra,
ha megoldható lenne, tudnál
telefonálni a kolléganőmnek a
szomszédba, ugyanis ő is az
iskolában tanít, s cserélni
szeretném a holnapi napot.
- Jaj, értelek, gyere be az
irodámba, onnan telefonálhatsz
egész nyugodtan. - Köszönöm
szépen drága barátnőm,
megmentetted az életem.
- Ugyan már ez csak
természetes, hisz mire
valók a barátnők, ha nem
erre? Tette hozzá a főnővér,
ami után a tanítónővel
együtt ment be az irodájába,
ahol e szavakkal kérte el a
telefonszámot, amit hívni
kell. - Mondd a telefonszámot
barátnőm, s máris tárcsázom
neked. A tanítónő barátnője
miután ezt elmondta nem
sokkal később beüttette a
telefonszámot Ildikó tanárnő,
majd miután kicsörgött átadta
a telefonhallgatóját, és a helyét
e szavakkal. - Gyere, drága
barátnőm, ülj ide egész nyugodtan.
Invitálta helyére Ildikó főnővér,
ami után a kérésnek eleget téve
a tanítónő leült a barátnője székébe.
Nem sokkal később a harmadik
csengés után fölvette Judit tanárnő,
aki így mutatkozott be. - Haló tessék,
Simon lakás, Simon Jánosné vagyok.
- Szervusz, Juditkám, jaj, de jó, hogy
te vetted föl a telefont. - Volna egy
kérésem. - Sajnos holnap nem tudok
menni, dolgozni, ugyanis az egyik
kis tanítványomnak a manduláját
veszik ki, éppen ezért megkért,
hogy legyek mellette, ha meg
tudnád oldani nekem a cserét
annak nagyon, örülnék, vagy, ha
össze tudnád vonni a te osztályodat,
az én osztályommal, úgyis nagyon
jó lenne, csak valamilyen úton,
módon holnapra szeretnék majd
szabadságot kérni, ezért gondoltam
rád. - Egyet se félj Ildikó, megoldjuk,
menj csak el egész nyugodtan holnap,
s intézd a dolgodat, ha te úgy látod
jónak, hogy a kórházban van, dolgod
végezd csak egész nyugodtan az
osztályod felügyeletét, pedig bízd
csak egész nyugodtan rám, meg
fogom oldani. Tette hozzá Judit
tanárnő, ami után megkérdezte
Ildikó tanárnőtől a következő
dolgot, ami így hangzik. - Holnapra
megvan a tanmenet? - Igen, azzal,
hogyha haza értem azonnal keresni
foglak, bár mondjuk a hétre nem
terveztem túl nagy tanulást
a gyerekekkel, sokkal inkább a
játékot terveztem, mert még igen
csak az elején vagyunk a tanévnek,
s még nem szoknak össze a kis
csemetéim, addig úgy terveztem,
hogy legalább a hónap közepéig
játékkal, és beszélgetésekkel töltjük
az órákat. - Aha, értelek, akkor
értsem úgy tulajdonképpen, hogy
szabad foglalkozást terveztél?
Kérdezte a másik tanítónő, mire
Ildikó tanárnő a következő választ
adta a feltett kérdésre, ami így
hangzik. - Így van, színezés, rajzolás,
zenehallgatás, bár mondjuk, nálatok
ezt nem tudom, hogy megoldható
lenne-e? - Persze, hogy megoldható,
ha te így látod jónak, részemről benne
vagyok, legalább nekem sem kell túl
hajtanom a harmadikosaimat, s lesz
nekik is egy játékos napjuk, örülök,
hogy ezt sikerült megbeszélnünk,
legalább holnap nem kell külön
tanmenetet vezetnem, se nektek,
se nekem. Tette hozzá Judit tanárnő,
mire a kolléganője így reagált az
elhangzottakra. - No, látod, milyen
jó, hogy szóltam neked, de majd
még, tényleg ha haza értem
beszélünk. - Addig előre is nagyon
szépen köszönöm a segítségedet.
- Ugyan már Ildikó, örülök, ha
segíthetek nektek. - Akkor estefelé
kereslek. - Szervusz, Juditkám!
Köszönt el Ildikó tanárnő ezt
követően, ami után kolléganője
is elköszönt tőle e szavakkal,
ami így hangzik. - Szia, Ildikó,
akkor várlak. Majd ezt követően
mind ketten letették a telefont.
- Hjaj, hála Istennek, végre
sikerült ezt is lerendeznem, hála
neked aranyos, drága barátnőm,
köszönöm neked, hogy megengedted,
hogy telefonáljak a kolléganőmnek.
- Ugyan már, szóra se érdemes, s ha
kell, esetleg valami csak szólj egész
nyugodtan, rám számíthatsz. Tette
hozzá a főnővér, ami után Ildikó
tanárnő e szavakkal köszönte meg
barátnőjének a kedvességét, ami így
hangzik. - Köszönöm szépen, igaz
jó barátnőm vagy, s szerencsére
segítőkész is vagy, amit bizony
nem fogok tudni számodra eléggé
meghálálni. - Még egyszer nagyon
szépen köszönöm. - Apropó, ma
ügyeletes vagyok itt az osztályon, s
természetesen, ha akarod, nagyon
szívesen átugrok a kis Norbikához
az orr, fül, gége osztályra, hogy
vigyázzak rá, amikor már te nem
leszel itt. Tette hozzá Ildikó főnővér,
mire a barátnője így reagált az
elhangzottakra. - De aranyos vagy,
köszönöm szépen, hogy segítesz
nekem. - Ugyan már drága barátnőm,
ez csak természetes, hisz számomra
legnagyobb öröm, ha segíthetek.
Mondta a tanítónő barátnője, ami
után az asszony megkérte őt a
következő dologra, ami így hangzik.
- Holnap meg fogják műteni a kis
Norbikát, ha nem túl nagy kérés
este mielőtt elalszik, előtte menj át
hozzá, és hozd át azokat a dolgokat,
amiket hoztam neki, ha esetleg addig
nem fogyasztaná el. - Rendben drága
barátnőm. Mondta a főnővér, ami után
nem sokkal később Ildikó tanárnő e
szavakkal köszönt el barátnőjétől,
ami így hangzik. - Nagyon szépen
köszönök mindent, amit értünk
tettél drága barátnőm, már most
elég hosszasan vagyok itt, ezért
hagylak tovább dolgozni, én pedig
még egy kicsit visszamegyek a kis
Norbikához, nehogy azt higgye,
hogy már nem megyek vissza
hozzá, mielőtt elmegyek haza,
ezért ha nem haragszol, most
elköszönök tőled: szervusz,
drága barátnőm. - Szia, kedves
Ildikóm. Mondta a főnővér, ami
után elindult ki az irodából a
folyosóra, ahonnan a tanítónő
elindult a gyerekosztály kijárata
felé. Ahogy haladt Ildikó tanárnő
a gyermekosztályról a lépcsőház
felé sokat gondolt a kis Norbikára,
akihez éppen visszatér, mert nagyon
a szívéhez nőtt neki. 1992. szeptember 1.
kedd délután 16 óra 50 perc. A tanítónő
miután visszaért a kis Norbikához a
több mint fél órás távollét után a
kisfiú örömmel kelt föl az ágyból,
és szaladt oda az asszonyhoz, aki
őt szorosan magához ölelte. - Jaj,
Istenem, de drága vagy kis madárkám,
hogy így szeretsz engem, de szerintem
igen csak korai, hogy így szaladozzál
kicsim, nehogy újra belázasodj kis
madárkám. Mondta a tanítónő, ami
után leült a kisfiúval az ágyra, s
elmondta neki a következő dolgot,
ami így hangzik. - Lassan haza kell,
hogy menjek édes kis madárkám,
mert még otthon el kell, hogy
menjek megbeszélni a tanító
nénivel a holnapi napot, ugyanis,
hogy itt tudjak lenni veled
aranyoskám meg kellett oldanom,
hogy valaki átvegye egy napra
az osztályomat. - Akkor ez most
azt jelenti tanító néni, hogy holnap
itt tetszik lenni velem, egész nap?
Kérdezte a kisfiú, mire Ildikó
tanárnő a következő választ adta,
ami így hangzik. - Igen édes kis
bogaram. Majd miután az asszony
ezt elmondta a kisfiú kezét a kezébe
vette, majd elmondta neki a következő
dolgot, ami így hangzik. - Most amit
hoztam neked kincsem nem viszem
el tőled, de viszont ma este mielőtt
elalszol, előtte át fog jönni hozzád
az Ildikó nővérke néni, aki majd el
fogja kérni a csokikat, a ropit, és a
cukrot tőled, mert holnap már nem
szabad semmit se enned, ezért kérlek,
hogy fogadj szót majd neki, és add
oda, hogy ő hagyj, tegye el biztos
helyre. - S miután megműtöttek, és
felébredtél a nővérke néninek szólunk,
és visszahozza a finomságokat, sőt,
még én is hozok egy pár apróságot.
- És mi lesz az a finomság tanár
néni? Kérdezte ezt követően a kisfiú
érdeklődve, mire az asszony a következő
választ adta, ami így hangzik. - Nem
árulom el kis madárkám, mert akkor
az már nem lesz meglepetés. Tette
hozzá a tanítónő kedvesen mosolygós
arccal, ami után el kezdte simogatni
a kisfiú kezét. Miközben ezt csinálta a
következő dolgot mondta a kisfiúnak,
mielőtt elindult haza. - Drága kismadaram,
Űbár mennyire rossz neked, s nekem is,
sajnos haza kell, hogy menjek, de ígérem,
hogy reggel korán jövök hozzád, és
végig itt leszek melletted, s fogom a
kis kezecskédet, hogy érezd: itt vagyok
melletted, s vigyázok rád. - Az jó lesz
tanító néni, mert nagyon félek. Mondta
szomorúan a kisfiú, ami után szorosan
bújt oda Ildikó tanárnőhöz.

Folyt. köv.

( 44. oldaltól - 54. oldalig. )