A beteg asszony miután a tanítónő
ezt megtette a következő dolgot
kérdezte meg tőle, ami így hangzik.
- Mit mondott a főorvos úr? - Hát
kedves Julika néni, a héten meg még
a jövő héten is itt kell maradnia a
kórházban, ugyanis sajnos a cukor
szintje annyira megugrott, hogy az
okozta a rosszul létet. Miután a
tanárnő ezt elmondta szomorúan
kérdezett vissza az ágyban fekvő
beteg asszony. - Akkor ez azt jelenti,
hogy cukros vagyok? - Édes Istenem,
mi jöhet még ez után? Az asszony
miután ezt elmondta sírva borult rá
a szomszédasszonyára, vagyis Ildikó
tanárnőre. Mikor ez megtörtént nem
sokkal később a nővér is megérkezett
a lázmérővel, ahogyan azt ígérte a
tanítónőnek. Miután belépett az
ajtón odament a két asszonyhoz,
majd átnyújtotta lázmérőt Ildikó
tanárnőnek, aki ezt követően
lerázta azt, majd oda adta a
szomszédasszonyának. Eközben a
gyerekosztályon a kis Norbikát ismét
megvizsgálja Anna doktornő, aki a
következő dologra jön rá, s amit el
is mond a vizsgálatok alatt bent
tartózkodó főnővérnek. - Főnővér,
maga szerint is az van, amire én
most gondolok? Kérdezte az
orvosnő, mire Ildikó főnővér a
következő választ adta, ami így
hangzik. - Nem tudhatom, hogy
konkrétan mire is gondol a
doktornő. - Nos, arra kedves
főnővér, hogy a kisfiú kiszáradás
miatt van bent az osztályunkon,
ugyanis vagy nem adtak neki
elegendő folyadékot, vagy ő
nem vitt be annyit, hogy tényleg
elkerülhető lett volna a kiszáradás.
- Mind ez azt jelenti, hogy itt súlyos
mulasztás történt, ráadásul a kisfiúnak
a mandulái is be vannak gyulladva,
amit muszáj lesz kivenni előbb, vagy
utóbb, mielőtt még nem lesz nagyobb
baj. A doktornő miután ezt elmondta
a főnővér így reagált a szavaira. - Akkor
ez azt jelenti, át kell, hogy szállíttassuk
majd az orr fül, gége osztályra? - Igen,
lehet, hogy már holnap erre is sort
kell kerítenünk. Tette hozzá az
orvosnő, miután a kisfiú így reagált
az elhangzottakra. - Nem akarok innen
elmenni, mert akkor Ildikó tanár néni
nem fog engem megtalálni. Az orvosnő
azt követően, hogy a kisfiú ezt elmondta
megkérdezte a főnővértől a következő
dolgot, ami így hangzik. - Ki az - az
Ildikó tanárnő, akit a kisfiú megemlített?
A nővér miután ezt az orvosnő megkérdezte
a következő választ adta, ami így hangzik.
- Ő egy kedves barátnőm, aki a Lackner
Kristóf általános iskolában tanít, és eljár
azon gyerekekhez is, akik a József Attila
gyermekotthonban élnek. - Az igen, nem
semmi tanítónő lehet. Tette hozzá az
orvosnő, miután a főnővér így reagált
az elhangzottakra. - A barátnőm, nagyon
szereti a gyerekeket, s tényleg őt is viszont
szeretik, az iskola számára ő egy főnyeremény,
mert amelyik kis gyereken csak tud: segít,
legyen az leckeírás, vagy egy beszélgetés,
teljesen mindegy, mindenre kész az Ildikó
tanárnő. - Akkor ezek szerint ez a kisfiú
is azért szereti őt annyira? - Igen. Tette
hozzá a főnővér, ami után az orvosnő
kiment a szobából, s csak a nővér
maradt bent a szobában a kisfiúval,
aki elmondta a következő dolgot, ami
így hangzik. - Kicsim, az Ildikó tanár
néni a barátnőm, s anélkül, hogy ő
tudna róla, arról, hogy el mégy, az
osztályunkról el sem engednélek.
Mondta a főnővér, ami után nem
sokkal később szorosan magához
ölelte a kisfiút. Eközben Ildikó tanárnő
mielőtt elköszönt a szomszédasszonyától
előtte megkérdezte a következő dolgot,
ami így hangzik. - Holnap mit hozzak
kedves Julika magának? - Jaj, Ildikó,
már így is sokat adtál számomra, már
azt se tudom így is, hogy hogyan adjam
vissza majd. - Ugyan már aranyos,
ez csak természetes, hogy segítek, s
legnagyobb öröm az számomra, ha
segíthetek másoknak, így többek
között önnek is, de most már lassan
indulnom kell, mert még vissza kell
mennem a kis Norbikámhoz is, aki
a gyermekosztályon van, s már
nagyon vár ő is engem, hogy
visszamenjek hozzá, ezért ha nem
haragszik, most el is mennék, de
holnap újra jövök. Mondta Ildikó
tanárnő, ami után mielőtt elindult
szorosan magához ölelte az ágyban
fekvő beteg asszonyt. - Vigyázzon
magára kedves Julika néni. Majd
ezt követően, hogy ezt elmondta
búcsúzóul megsimogatta az asszony
fejét, s arcát, ami elindult a szoba
kijárata felé. Miután kilépett a
tanítónő a folyosóra elindult
a belgyógyászati osztály kijárata
felé ahonnan a lépcsőházon keresztül
lement ismételten a büfébe, hogy
vegyen egy két dolgot a kisfiúnak,
amik a következők voltak: egy
csomag Negro-t, egy csomag
ropit, két tábla csokit: egy Nestlé
tejcsokoládét, és egy Kinder tojást,
valamint azon felül két doboz rostos
üdítő italt. A tanárnő miután megvette
ezeket a dolgokat, elindult a kis
tanítványához vissza a gyermekosztályra,
ahol már nagyon várta őt a kisfiú, valamint
vele együtt a barátnője, vagyis Ildikó
főnővér is. Nem sokkal később, hogy
oda ért Ildikó tanárnő a gyermekosztályra
a kisfiú mikor meglátta őt fölállt a főnővér
mellől, majd oda szaladt az asszonyhoz,
aki miután meglátta, hogy feléje tart a
kisfiú fölvette őt, és szorosan magához
ölelte őt. Miközben ezt megtette a
következő dolgot mondta neki. - Itt
vagyok kicsim, most már nem lesz
semmi baj. A tanítónő miután ezt
elmondta megsimogatta kisfiú fejét,
ami után a kisgyerek a fejét Ildikó
tanárnő vállára hajtván ezt mondta.
- Tanító néni nagyon szeretem
magát, kérem, hogy ne engedje,
hogy elvigyenek innen! A kis
Norbika mikor ezt elmondta a
tanárnő meglepődve kérdezte
meg a kisfiútól a következő
dolgot, ami így hangzik. - Ki
akar innen elvinni kis madárkám?
A szomorú kisfiú miután az asszony
ezt megkérdezte a következő választ
adta, ami így hangzik. - A doktor néni,
aki az előbb volt bent nálam a szobámba.
Mondta a kisfiú, miután a tanítónő a
következő kérdést tette föl neki, ami
így hangzik. - És mit mondott még a
doktor néni, hogy miért kell elmenned
innen? Kérdezte ezután a tanítónő,
mire a kisfiú a következő választ adta,
ami így hangzik. - Nem tudom. Adta
válaszul szomorúan a kis Norbika,
miután az asszony megsimogatta a
fejét, ami után bevitte őt a szobába,
ahol lefektette az ágyba, amit
követően kivette a vásárolt dolgokat
a szatyorból, majd azt a kisfiú mellett
található szekrényre helyezte. Ildikó
tanárnő nem sokkal később, hogy
ezt megtette a kisfiú kezét a kezébe
vette, s elmondta a következő dolgot,
ami így hangzik. - Kis madárkám, ne
félj, hisz én melletted leszek, bárhova
is kerülsz a kórházon belül, s vigyázni
fogok rád. Tette hozzá a tanítónő, majd
ezt követően megsimogatta a kis Norbika
fejét, ami közben óvatosan a kezét a
homlokára helyezte, hogy megnézze
azt. - Kicsim, úgy látszik, ismét megint
kezd tűz forró lenni a kis homlokod
úgy, mint szombaton. - Szerintem
meg kellene, hogy mérjük a kis
lázacskádat angyalom, akarod, hogy
szóljak a nővérke néninek? Kérdezte
ezt követően a tanítónő, mire a kisfiú
a következő választ adta, ami így
hangzik. - Nem akarok most lázat
mérni, ugyanis szeretném, ha a tanító
néni itt maradna velem, s vigyázna
rám. - Ne félj kis madárkám, hisz
nem lesz semmi baj, apropó, mielőtt
még kibontod a csokit, előtte elmegyek,
hogy beszéljek a doktor nénivel, ugyanis
szeretném meg tudni, hogy mi miatt is
kell majd elmenned innen, de ígérem,
hogy sietni fogok vissza. - Az jó lesz
tanár néni. Mondta a kisfiú, ami után
az asszony szorosan átölelte őt, mielőtt
elindult beszélni Anna doktornővel.
Ildikó tanárnő mielőtt elindult a
szobából a kijárat felé előtte megfogta
a kisfiú kezét biztatásul, majd ezt
mondta neki. - Ne félj kis madárkám,
egy pár pillanat, és újra itt leszek veled,
csak megkérdezem a doktor nénitől,
hogy miért mondta azt, hogy el kell
menned innen, illetve kérek egy
lázmérőt is egyben, hogy megtudjuk,
mennyi is a lázacskád, mert most is,
ahogyan a kezemben tartom, a kis
kezecskédet egész melegnek érzem azt.
A kisfiú miután az asszony ezt elmondta
megkérdezte a következő dolgot, ami
így hangzik. - Nem lehet, hogy a tanító
néni fázik? - Édes kis madárkám, nem
tartom kizártnak, hogy én is fázok, de
viszont a tényekhez tartozik az is kicsim,
hogy a te kis kezed is, igen csak meleg,
s hogy megnyugodjunk, mind ketten
megmérjük, a kis lázacskádat mielőtt
haza megyek. Tette hozzá a tanítónő,
ami után mielőtt kiment a szobából
szorosan magához ölelte a kisfiút,
miközben az ölelés közben elkezdte
énekelni a következő dalt, amely
így hangzik:

Én nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted,
a jó tündér sem én vagyok.

De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
amit megszüntetni nem lehet.

De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Hát mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?

Hát mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

A tanítónő miután elénekelte ezeket
a sorokat a kisfiú szomorú arccal kérte
meg őt a következő dologra, ami így
hangzik. - Tanító néni, ha van folytatása
az éneknek, énekelje végig, mert nagyon
szépen tetszik énekelni. A kisfiú miután
ezt elmondta a tanítónő tovább folytatta
az éneklést, s miután a refrénhez ért az
asszony a kis Norbika csatlakozott az
asszonyhoz, s a dal végét együtt énekelték
el.

Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
Hogy holnap is majd veled leszek,
sajnos nem ígérhetem.

De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Hát mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?

Hát mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Mit tehetnék, áruld el nekem!
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Miután elénekelték a dalt a
kisfiú a következő dolgot mondta
a tanító nőnek, ami így hangzik.
- Egy dolognak nagyon örülnék,
ha megtenne értem a tanító néni.
- S mi lenne az angyalom? Kérdezte
ezt követően Ildikó tanárnő, mire a
kisfiú a következő választ adta, ami így
hangzik. - Annak nagyon örülnék, ha
ezt a szép éneket együtt énekelhetnénk
el az iskolában, amikor meggyógyulok
énekórán. - Kicsi madárkám, ígérem,
hogy ezt meg fogom tenni számodra,
hisz nagyon a szívemhez nőttél,
ahogyan a többiek is, énekórán el
fogjuk énekelni közösen együtt ezt
a szép dalt. A tanítónő miután erre
ígéretet tett a kisfiú nem sokkal
később e szavakkal köszönte meg
Ildikó tanárnő ígéretét, ami így
hangzik. - Köszönöm szépen tanár
néni, hogy ezt meg tetszett ígérni
számomra. - Ha nem haragszik
most lepihennék, mert egy kicsit
fáj a fejem. A kisfiú miután ezt
elmondta bebújt az ágyba, ami
után betakarózott.

Folyt. köv.

( 24. oldaltól - 31. oldalig. )