Ülj le Péter, egyes!

A gyerekek fájó nyakkal görnyedtek a jegyzetfüzetek felett, a ceruzák szorgalmas kopogásának hangja töltötte meg a tantermet. Általános frusztráció telepedett a gyerekekre a jövő heti kisdolgozat miatt, amit ráadásul az izzasztó meleg is fokozott.  A tanárnő mereven a táblát figyelte, rá sem hederítve a gyerekekre. Julcsa valahogy mégis megkísérelte felhívni magára a tanár néni figyelmét. Vékonyka hangján megszólalt és bátortalanul emelte fel kezét a magasba.

Itt a karácsony a szeretett ünnepe . Mindenki aki tudd együtt tölti ezt az ünnepet a szeretteivel. Sokszor ilyenkor ismerjük meg a család új tagjait. Mint nálunk is a bátyám karácsonykor tervezi bemutatni a barátnőjét. Ami egyrészt hatalmas öröm de azért kicsit félelem is. A bemutatás napján édesanyám valamilyen ismeretlen oknál fogva előszedte a kép albumokat , amik megörökítik a mi gyerekkorunkat vagy éppen ciki helyzetünket. Bár nem mondtam neki de szerintem nem ezzel kellene kezdeni a bemutatkozást, hogy a bátyám pucér kis kori képeit mutogatja barátnőjének.

Másnap reggel Valéria vidám csiripelésre ébred, vagyis minden bizonnyal szörnyű nap vár rá. A legelső pillanatban elmosolyodik a hangra, hisz édesanyjától mindig azt hallotta, hogy a madarak dalára ébredni szerencsét hoz. Ezután gyorsan rájön, hogy miért is töltötte előző két hetét a temetőben, és már a pokol mélyére kívánja a természetet meg a szerencséjét.

Pontosan egy hónapja történt, hogy egy hasonló, álnok csiripelés felébresztette. Ugyanezen a napon vesztette életét az édesanyja.

Zick, a fiú, aki még sosem félt a haláltól

Sosem értettem, miért késik mindig. Legtöbbször türelmesen vártam, cigiztem a kortynyi espresso mellé. Egyszer aztán visszamentem érte. Olyan volt, mintha két kis karjával próbálta volna leverni vad vihar magassá hergelt hullámait. Szíve halk dobbanásai jelzőtűz a mindent elsöprő hurrikán kellős közepén, ha forgalmat irányít… Életveszély. Ilyenkor harcolt a leghevesebben. A legelszántabban akkor, amikor az idő is ellene fordult.

Forralt bor

A Kárász utca narancssárga kövezete ideális terep volt, Szeged hétköznapi történéseinek. A hely állandó színtere volt a szórolapot osztogató alkalmi munkásoknak, a gitározó fiataloknak és a mókás ám annál sanyarúbb sorsú hajléktalanoknak. Gyönyörű épületek emelkedtek az utca két oldalán tökéletesen elegyítve a régi és új korok stílusát. Lakkozott fapadok hatalmas bástyákként védelmezték a házak falait, két végükön homokszínű gigászi virágcserepek őrködtek.

a nagy találkozások 
fénye kialudni látszik
nem éget meg téged
kicsit sem, vagy egyáltalán
remény az órájára néz
indul a buszom, többet ne várj

ismerős utcák közt
idegen emlék nem hisz
benned, sem a hitedben
hitetlen ösvényed
margójára ír
óriás, nagy betűkkel

az önsajnálat

hová vezet, félsz
magadba nézni
elmerülni ebbe az
érzés-gondolat áztatta világba
és mégis reménytelenül 
eljön ez a nagy találkozás

#include <iostream>

#include <string>

#include <boost/lexical_cast.hpp>

void Run( const std::string& v, int tgt, int start ) { for( ; tgt >= 2 * start + 1; ++start ) Run( v + ' ' + boost::lexical_cast<std::string>( start ), tgt - start, start + 1 ); std::cout << v << ' ' << tgt << std::endl; } int main() { Run( std::string(), 10, 1 ); getchar();}