Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Forralt bor
A Kárász utca narancssárga kövezete ideális terep volt, Szeged hétköznapi történéseinek. A hely állandó színtere volt a szórolapot osztogató alkalmi munkásoknak, a gitározó fiataloknak és a mókás ám annál sanyarúbb sorsú hajléktalanoknak. Gyönyörű épületek emelkedtek az utca két oldalán tökéletesen elegyítve a régi és új korok stílusát. Lakkozott fapadok hatalmas bástyákként védelmezték a házak falait, két végükön homokszínű gigászi virágcserepek őrködtek. Valahol az utca kellős közepén, szinte mindig történt valami. Fotó kiállítás, vagy néhány bodé felállítva a karácsonyi ünnepségek vagy bor és pálinka meg ehhez hasonló fesztiválok végett.
Akárhogyan is nézzük a hajléktalanok valahogy kihagyhatatlan és már már eszenciális részét képezik a városképnek. Hihetetlen hogy milyen küzdelmeken mehetnek keresztül, ott ülnek fagyban esőben, a részegség ködös mámorában. És élnek. Hogy jutottak oda? Meg érdemlik-e? Nem tudom, számos kérdés merül fel ezzel kapcsolatban a gondolkodó ember fejében.
Éppen a kárászutcán sétáltam, kabátom melegét élvezve haladtam végig az enyhe téli hidegben. Egy különös figura üldögélt az egyik ormótlan padnál, kézzel hajtható kerekes székében. Háta görnyedt, arcával bambán mered előre. Vaskos szemüvege fél arcát fedi le. Nem kéreget, nem is csinál semmit. Nem gitározik, nem énekel, nem produkálja magát csak malmozik a kezével mint aki éppen szobája melegében üldögél. Éppen egy tejfeles szájú kamaszgyerek sétált felé, lelkes szapora léptekkel és egy fahéj illatú, édes, forralt borral kínálta a látszólagos békességben és nyugalomban lévő embert. A kamasz az orra alá dugta a bort, mire a hajléktalan felnézett és a következőt mondta.
-Köszönöm nagyon kedves tőled de én ezt nem szeretem.
A fiatal egy pillanat némaságot adományozott a történteknek majd tovább állt és megitta borát.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Kis Karácsonyi szomorúság
Boldog Karácsonyt Kívánok! :)
Ellentétek és vonzások 1.
Emlékezős anzix