Itt a karácsony a szeretett ünnepe . Mindenki aki tudd együtt tölti ezt az ünnepet a szeretteivel. Sokszor ilyenkor ismerjük meg a család új tagjait. Mint nálunk is a bátyám karácsonykor tervezi bemutatni a barátnőjét. Ami egyrészt hatalmas öröm de azért kicsit félelem is. A bemutatás napján édesanyám valamilyen ismeretlen oknál fogva előszedte a kép albumokat , amik megörökítik a mi gyerekkorunkat vagy éppen ciki helyzetünket. Bár nem mondtam neki de szerintem nem ezzel kellene kezdeni a bemutatkozást, hogy a bátyám pucér kis kori képeit mutogatja barátnőjének. Szóval érdekes ebéd lesz kilátásba. De térjünk vissza a kép albumokhoz. Valahogy engem is megfogott és elkezdtem lapozni őket. A képek szinte minden kis kori lépésünket vagy nagyobb eseményeket megörökítik . Benne vannak az első mosolyok , karácsonyok , megtaláltam az ovis műsorokról készült képeket, a családi összejövetelekről szóló képek is ott sorakoztak. Aztán ahogy ezeket néztem rájöttem, hogy egy idő után mintha elvágták volna és alig- alig fotózkodtunk, pedig ugyan úgy történtek családi vagy iskolai események. Rájöttem miért nem akart senki a fényképező gép elé állni, mert elvesztettük az egyik apró családtagunkat. És mivel akkor még kicsi voltam nem nagyon fogtam fel de most a képek láttán rájöttem , hogy a szüleim ugyan úgy bezárkóztak a maguk módján mint ahogy észrevétlenül én is csináltam. Az ember sokszor észre sem veszi , hogy a gyász mennyire megváltoztatta dolgokat.Olyan mintha nem tudnánk igazán élvezni az életet mert valaki mindig hiányzik és sehogy se tudjuk elfelejteni. Mert akit szeretünk sose felejtsük el igazán. Hiszen a legváratlanabb helyzetbe tud az eszünkbe jutni és hiányozni. Egy klisével élve az élet megy tovább ők se szeretnék ha megrekednénk és a múltban merengenék mert akkor tényleg lemaradunk olyan dolgokról , amik lehet fontosnak bizonyulnak az életben. Szóval emlékezzünk de lássuk meg az örömöt főleg ilyenkor karácsonykor minden apró dologban.

UI: Elnézést kérek akiknél szomorú emlékeket hoztam fel. :)