Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ez az évszak ugyanúgy van. Kamasznak, előegyetemistáknak, nyugalmazottaknak. Mindenki láthatja: a legnagyobb közelség a Naphoz, forrongás, léghullám, s kétszer meggondolt látnivalók – pislantásra elillan, vagy életekig szilárd.
Egy kicsit a zsigerek is szusszannának ilyentájt. Mégsem lehet. Se perc se óra nem maradt meg a modernségnek; a légvételek egészséges áramlása, örökmozgók, emberi mókuskerekek; hogy farkatlan patkány faja lehessünk – ez még, hevenyészve, áll. És súlyos gyalu kell, hogy kifektessék.
Mintha a tudathasadás helyett, akár a szegény, koramúlt halandók, paplanvégig nyújtóznának, pezsgő vér, gondok híján boldogok, ha teát kínálhatnak szomszédjaiknak, s önmaguk ott lustulnának a homloklebenyen. Igen, a zsigerek – ők sem jogtalanok az életvesztésre.
A képzelet is így kap szarkalábat: elébb kamasz vízió és szívdobpergés múzsacsókkal ízesítve; egy pici elbújás a koporsóban, fészekben, citadellában, majd levegőt inni üdítőnek – és a bolygónk a törzsvendég! –, s lássunk csodát; a képzelet már diktafonként szuperál – csenget a hitelügyekben, gyermekünk gőgicsélésekor, vagy ha aránk lába duzzog a lakodalomtól (és ha ekkor még ara, sok kérdés marad fenn!).
Annyit mondhatnék még, de ifjúságban is még és máris késő. Úgy írok itt, akár egy gép. A gondolat zavarba ejtő, úgy szeret. Néha kopogtat egy könnycsepp, hogy szeretne körbenézni, ha már úgy csiklandozom. De már ő sem érdekelt. Hova száműzhetném szegényt?
Attól még túl messze állok; miként most a felhalmozott tegnapoktól, s a csinovnyik holnaptól.
Ma mindkettőt terheltem egy kicsit.
Csak kívánjon a sok zsiger továbblépni…
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Atombomba Bébi
Az átváltozás krémje
Átmeneti gyász (Játékra fel!)
Isten hozzád, Karády!