Ha valóban elérted a célod, akkor nincs is nagyon miről beszélnünk. Jó érzés talán kicsit önelégült érzés lehet. De engem azért érdekelne, hogy miféle cél az, ahol a kétségkeltés a motiváció, és ráadásul olyan eszközökkel, ami nem kimondottan tisztességes. (Vagyis valaminek nevezve van, de az csak az általad ráaggatott név. Valójában mást kaptunk.) Még egy hasonlat erről, aztán lapozok. Mindenféle zöldségeket pakolok egy üstbe. Teszek hozzá vizet, fűszereket, és elnevezem húsos káposztafőzeléknek. De miért? Káposzta és hús nincs is benne. Ezt még megmagyarázom valahogy. De azt már nem, hogy miért nem gyújtottam alá.

Válasz

Még valami : minden érzésetek az, amit el akartam érni. Tehát, Norbi, a nevetős rész a mennyben valóban szánakozás. Eloise, te sem éreztél véletlenül kétséget. Ez volt a cél. Tehát még egyszer köszönöm a segítséget, rájöttem, milyen jól átadom az érzelmeket.

Válasz

Norbert : az az elírás ott az elején jogos. Mindkettőtöknek köszönöm a hozzászólásokat, sok igazság van bennük. Nem ígérem, hogy mostantól betartom őket vagy hogy betartom, idő kell ahhoz, és egyelőre abból van a legtöbb.

Válasz

Norbert, csupa olyan dolgokat fogalmaztál meg, amiket én is éreztem, csak nem vettem a fáradságot a kijegyzetelésükre, tudván, hogy félreérthető a szöveg. (Amihez kapcsolódik.) Ezért csak jeleztem, hogy nálam is gubanc van a részletekben. Persze összességében, mint ahogy azt írtam lentebb, tetszik a mű. Csak engem is bizonytalanságban tart, hogy tényleg arról szól, amit gondolok? Miért nem értek egyet minden mondattal? Miért érzek benne ellentmondásokat? Lehet azért, mert maga az elgondolás az rendben, de egy hiba is kizökkenthet. Ha így írsz, és tévedsz benne, akkor az olyan, mintha miattad zuhanna le egy repülő, csak mert elnéztél a koordinátákból egy aprócska számot a toronyban. Oda bekerülni csak a legjobbak tudnak. Sokan vágynak rá, mert ott minden adott. A feszültség, az adrenalin, a siker, az elismerés és az egzisztencia. Ha ezek megvannak, plusz vegyük még hozzá a szeretetet, akkor nem akarna senki sem öngyilkos lenni.
Az említett szavaktól bennem elindul egy egyfajta tagadás a művel szemben. Irritálóak. Amúgy jók az ötleteid Bence, de zsúfoltan jeleníted meg azokat. És így időnként elvész közöttük a logika. Ez, mint említettem is, felszínes olvasásnál nem annyira zavaró, de ha biztos akarok lenni abban, hogy értem amit mondani akarsz, úgy már hátrány az a sok 'idétlen' szó.
Azokat a szavakat jobban szeretem, amik egyszerűségében ütnek nagyot, és nem abban, hogy túlcifrázottak a magyar nyelvhez képest. Remélem ezzel a kis hozzászólással én is segítettem megfejteni, hogy mi lehet a 'probléma'.

Válasz

Elég sok minden kering most a fejemben, ez az írásod most nálam betalált, elgondolkodtatott, és ami a legfontosabb, eléggé lekötött ahhoz, hogy kétszer is elolvassam, és megpróbáljam a lehető legpontosabban értelmezni. De figyelj csak: "Sikerült egyedülállóan könnyeket kibocsátanom, központba kerülnöm". - Hogy is van ez? Te könnyeztél vagy téged sírattak? Nem ugyanaz. Esetleg kibocsáttatnom? Perger Zoltán írta neked még korábban, hogy ebben a stílusban nem hibázhatsz, mert akkor végképp oda az értelmezhetőség. Volt még egy ilyen, az "igazolvány" szó megjelenése. Ahogy az utolsó mondatban használod, teljesen más jelentést kap, mint az elején, ahol az életkedv hiányát fejezed ki így. Ez zavaró. "Jól sikerült volna az igazolványom" - Itt viszont már az öngyilkosságra utalsz vele. Magyarul két jelentést is adtál a szónak, de egyik sem az, amit a közéletben használunk. Egy még nem lenne baj, kettőt már soknak érzek.

Olvasás közben akaratlanul is előjöttek azok a magánéletedre tett utalások, melyeket korábban itt az oldalon is említettél, így azért könnyebb volt azonosulni az írásoddal. Sajnálom, hogy ilyen gondolatok dúlnak benned, ugyanakkor megértem. Az őrjítő tehetetlenség, a depresszió, a szeretethiány, a láthatatlanság, mind megjelent előttem, mint ahogy az is, hogy a karaktered az öngyilkosságban látja a kiutat. Akkor talán végre a középpontba kerülne, az emberek foglalkoznának vele. Ebben is van valami. Éltében az embert elfelejtik, átnéznek rajta, sokszor a saját családtagjai is, de ha megtörténik a baj, jön a sírás-rívás, a keserűség. De ez is csak ideig-óráig tart. Bár a te karaktered visszatért, van egy olyan érzésem, ha halott marad, akkor is ez lesz a mese vége, feledésbe merül, annak ellenére, hogy ő máshogy látja. Ő azt hiszi, akkor neve örökké élni fog.
Tudtam veled, a karaktereddel azonosulni, és átérzem a fájdalmát, de neki is csak azt tudnám mondani, ez nem megoldás. A múlt okozta sérelmek el fognak múlni, a sebek begyógyulnak, és nem szabad engedni, hogy felülkerekedjen rajtunk, elpusztítson minket. Ha mi győzünk, megedződve, megerősödve nézhetünk farkasszemet a ránk váró kihívásokkal. Ez az élet. Valami jön, valami elmegy, valamit megkapunk, valamit nem, valami születik, valami meghal.

"A látvány nagyon megnevettet" - Ezzel megint csak nem voltam kibékülve. Itt én valamiféle felszabadult örömöt, kirobbantó, feloldódó feszültséget, elégedettséget vártam volna, ezzel a nevetéssel kb. olyan, mintha szánakozna az élőkön.

Nagyon őszintén és hitelesen ábrázoltad a benned dúló viharokat, és kerekítettél köré egy szatírikus hangvételű, túlvilági paródiát. Ez mind rendben volt szerintem, nagyon élveztem. Volt néhány nagyon eltalált mozzanat, gondolok itt az sms-re, vagy arra az abszurd helyzetre, hogy a Jóisten milyen megoldást kínál a bajodra.

Tudod, mi jutott még eszembe? Hogy hogyan mutatna ez az írás egy letisztult, leegyszerűsített, amolyan keserédes humorú, groteszk nélküli stílusban. Szerintem nagyon jól, mert az a legzavaróbb, hogy minden írásodhoz le kell írnom ezt: Nem biztos, hogy jól értelmeztem.
Én nem akarok bizonytalanságban maradni, tudni akarom, hogy mit olvastam, és gondolkodni akarok a mondanivalón.

A stílusoddal még mindig nem vagyok kibékülve és nem is leszek, mert elég belegondolni, mit hagysz ki azzal, hogy nem váltasz. Nem mellékesen megspórolnád a fejtörőt az olvasóidnak.

Még valami: Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de rettentően zavarnak az olyan szavak, mint az "interurbán" vagy a "prejudikál", amikhez szótárt kell nyitni. Tessék magyarul írni, mert ezeket nagyon szépen ki lehet fejezni hétköznapibb módon is.

Válasz

Már egyszer olvastam, de úgy gondoltam, adok még ennek egy esélyt, hogy megfogjon. Ha felszínesen olvasom, bizony akkor képes vagyok elhitetni magammal, hogy értem. De a mélyebb értelmét még keresem.

Válasz

Köszönöm a jelentkezést- első vagy , a többit a végén! Sikerült első olvasatra.

Válasz

Egy kicsit átvitt értelemben ugyan, de remélem sikerült a feladat kritériumat teljesítenem. ;)

Válasz