Amatőr Írók Klubja

J. István biennále beszélgetését végezte a fülkében. Spórolási szempontból így jött ki jól, az angyalföldi koldusoknak ez az arány a legmegfelelőbb. Felesége, Mariska szépen összefoglalta a két év történéseit; Zsófi, a lány csillagásznak álmodja meg magát, s ehhez képest tanulmányai is a csillagok határait súrolják, és arra is felhívta férje figyelmét, hogy nemrég kezdte a középiskolát. A legfontosabb mondat azonban, hogy a távozásával megtérült rezsi szépen építi magát a csonka család kasszájába.

Egyperces nyelven összevetve: a világ kereknek, tökéletesnek vallotta magát. Néha még Mariska is eljött meglátogatni, s hogy ne tűnjön polgárpukkasztónak, adakozott, és – most először – nyitottnak vallotta az évtizedes házasságot.

J. Istvánnak tehát nagy napja volt. A napi rutin szürkületét újfajta napfények cirógatták. Feszes és vérlázító dekoltázstartalmakat kívánt maga elé, melytől alkalmi életszépségeket kívánhat. De a ,,masszőrök" mit érnek? Egy ,,masszőr" önmagában és igényeivel együtt is csak egy szobor aszcendensével vághat fel.

Adott az alkalomnak egy hölgyemény – csinoska, egyetemista forma. Ok nélkül, elhagyta a tárcáját. S a mi Pisták heroikusan érte szaladt, megringatta egy kicsit, hogy kényelmesen izolálja a világ nagy veszedelmeitől. Vállon fogta a diáklányt, az megfordult, elvette a tárcát, nagy örömök közt megköszönte J. István tettét, aztán orron csókolta. Végül, emelt fővel, visszaültette a helyére koldulni.

Magyarázat nincs. De a dolgok attól még rendben gördültek tovább.

Címkék: egyperces groteszk novella szatíra zádori bence