Az utóbbi időben rá voltam gerjedve egy átkozott Knoppersra! Ostya, kis csoki, mogyoró krém, apró mogyoró darabkákkal, a rohadt, de finom. Na jó, várjunk, kicsit előre szaladtam.

Mindig az erkélyen szoktam cigizni, első emeleti lakás, pont az útra néz, jó bámészkodni, ki kéne próbálnotok, komolyan beszélek. Van errefelé egy srác, hajléktalannak tűnik, mindenhol ott van a városban. Egyszer történt, még nyár vége felé, hogy füstöltem az erkélyen, ő meg erre sétált.

4.

Elmondjam, milyen a tökéletes reggel?

Ébredés után, munkába indulás előtt ért a szörnyű felismerés: elfogyott a cigi. Nem volt pénz nálam, a kártyámon is pont egy dohányra való összeg várta, hogy beteljesüljön a sorsa. Elindultam hát az elsötétített boltba, hatalmas 18-as karikával az ajtaján. Ázsiai turisták voltak a környéken, és azon gondolkodtam, hogy vajon mit gondolhatnak, hová megyek. Nem hiszem, hogy sejtették, mi is az a hely. Mindegy. Kértem a dohányomat, nyújtom a kártyát, de nem vette be a gép, elutasított.

Hogy miért utálom az embereket?  Figyelni szoktam őket, ki, mit és miért, és azt hogyan teszi. Rá lehet jönni pár dologra, abból, hogy valaki hogy fogja a cigit, hogyan sétál, hogyan moderálja az idegesítő kölykét, vagy csak simán a szemébe nézel valakinek, és látod, hogy ez egy kretén. Milyen helyszíneken látod újra és újra ugyanazt az arcot. Van aki elárulja magáról ezt egyetlen szóval, vagy a véleményével. DE! Vannak olyanok, akit nem tudok megfejteni

Tegnap hárman majdnem megdöglöttek miattam. Jó idő volt, ezért előkotortam a bőrdzsekimet, hogy abban menjek el a Tescoba. Kenyér kellett, meg egy energia ital a cigi mellé. Át kellett mennem egy forgalmas négysávos úton, de nem működött a jelző lámpa. Visszafelé ezzel már tisztában voltam, és megállás nélkül leléptem az útra, ahogy azt egy faszagyerekhez illik, aki cigizik és közben szarik bele a dolgokba. Na már most, egy idős nő, egy cigány csaj a karjában egy kisgyerekkel álltak még ott.

Amikor itthon vagyok a szülői házban, lejárok a lépcsőház elé cigizni, mert nem tűrik meg, még az erkélyen sem. Így ismerkedtem meg Figgel. Fig egy pók, aki este hat és hét óra között mászik elő, a tető és vízelvezető csatorna közé szőtt hálójára. Mindig lestem, ahogy javítgatta a hálót egy eső után, aztán már etetni kezdtem, amikor láttam, hogy nincs fogás. Elkaptam egy-egy bogarat, ami betévedt a lakásba. Utána jött, hogy nevet adtam neki. Aztán bemutattam a barátnőmnek, és a barátaimmal együtt cigiztünk Figgel.

Az ördög vinné el, hogy itt nem lehet hasábokat létrehozni. A szövegszerkesztőmben úgy írtam meg, hogy a cím alatt a két történet, hasábokban, egymás mellett, szimmetrikusan helyezkedik el. Nem pedig így, egymás alatt. Átkozott legyen az oldal, hogy nem ad teret a kreativitás kiélésére, ráadásul elrontja az olvasásélményt. Nem sok értelmét látom így bemutatni a történetet, de ha már megírtam… Te meg kapd be, network!

Győzni és veszíteni

A poszméh az egyik gyermekláncfűről röppent a másikra.

   Hazaérve rögtön megbontottam egy olcsó bort. Fehéret. Arra az esetre, ha megint hánynék, lássam, mi van benne. Féltem bele inni, mert rettegtem a következményektől, de amiért meg voltam ijedve, és elgondolkodtam a következményeken, jobbnak éreztem, ha jól meghúzom az üveget. Ugyanakkor, úgy éreztem magam, mintha másnapos lennék, nagyon régen volt már ilyen, nem is értettem. Nem kellett sokat várni, pár korty után éreztem, hogy rögtön vissza is kívánkozik.

Nagyon elnyúlt ez a fejezet, ezért két részletre bontottam.

A leszokás velejárói

            Ettem volna valami pirosat?

A sok bortól amúgy is rohadt bizarr színű szokott lenni a székletem, fekete meg ilyenek, mindig meg is lepődöm rajta. De ebben volt valami piros, ami nem hagyott nyugodni. Átkutattam a szemetest, hogy rájöjjek mi a fenét ehettem, amiben van valami piros. Semmi. Kenyér, felvágott, leves, csoki, gabonapehely, bab konzerv, túró, joghurt… Várjunk!

Csupa jó döntés

            Fura.

Minden reggel, miután kilépek az ágyból, az első dolgom az, hogy felhúzom a redőnyt. Bámészkodom egy kicsit. Nézem a forgalmat, az embereket, ki hogy van felöltözve, és persze az időjárást. Csodás idő van odakinn… Angliában csodás idő van? Hétágra süt a nap, kellemes őszies az idő. Legutoljára, amikor ilyen előfordult, felriadtam az álmomból. Csipkedtem magam, de semmi. Attól tartok, ez a valóság.

            Másfél hét után végre sikerült összehozni egy találkozót Finley-vel.

Az utolsó induló a szerezz csajt versenyben.

Ray:

            - Pöcspicsát akarsz? –kérdezte Tom.

            - Nem akarok pöcspicsát! –feleltem. - Egy egzotikus, ázsiai szépséget szeretnék. Mindig is vágytam egy után, ne szórakozzatok már.

            - Honnan tudod, hogy akit választunk neked, az nem az?

            - Az ég szerelmére, nem Thaiföldön vagyunk, miért lenne az? Ne általánosíts!

            - Ez nem kívánság műsor –szólt közbe Fin.

Mindenki kedvenc Finley-je újra próbálkozik. Kis emlékeztetőt tőle:

Elindultam a kiszemeltem felé. (...) Megérintettem lágyan a hátát, és köszöntem neki.

            - Szia! –az életben nem voltam még ilyen határozott.

            - Mit akarsz, törpe? –és ennyi volt, kész, vége.

            Ha megkérdezné valaki, hogy mi a legpusztítóbb, legkönyörtelenebb fegyver a világon, azt mondanám, a szavak. Főleg ha egy lány intézi hozzád.  Már csak három szóval is akkora pusztítást tud végrehajtani egy ember lelkében… 

Fin:

            Elképesztő!

Kis emlékeztető Tomtól:

"- Mindezek ellenére mégis azt mondom, hogy Tim még él, ott abban a hülye fejedben. Az ő létezése akkor ér véget, ha az utolsó ember is kimúlt, aki emlékezett rá. Szóval ott van a fejedben, a szívedben, és nem csak magadat, hanem őt is kínzod, ha nem a szép emlékeidet veszed elő róla, oké?" 

Tom:

                Ezek hülyék, mind!

Mármint a srácokra értem. Az verseny jó ötlet, tetszik. Mióta Tim meghalt, nem nagyon lőttem magam, ezért a szerszám is működik, visszatért az igényem a szexuális tevékenységek iránt.

  Emlékeztek még, hol hagytuk abba? A srácok elindultak egy „szerezz csajt versenyre.” Egyesével végig követjük őket. Eddig Fin próbált próbálkozni, de még annyi sem jött össze, Joe nagyobb sikerrel járt, de abból se lett semmi. Most pedig Roy, (aki meleg) dobja be magát. Lássuk!

Figyelem! A történetben leírtak, mind Roy jellemábrázoláshoz tartozik, az ő gondolatai. Tisztában vagyok vele, hogy az éremnek két oldala van, kivételek pedig léteznek.

Roy:

            Azt se tudom, mit kell csinálni.

Gondoltam írok már valamit, de szerencsére találtam egy olyan fejezetet a Vacak Világ folytatásából, amit még nem mutattam be valamiért. Tök jó! Szóval legutóbb Tony-val, az új szereplővel fejeződött be a történet, aki közmunkára lett ítélve, mert összeverte azt a skót albérlőt. 

Szerezz csajt verseny

           Úristen!!!

Sok elborult szarságot álmodtam már az életem során, ami rám nyomta a bélyeget, és nyomott hangulatom lett tőle, máshogy tekintettem az életemre, vagy egy elmúlt, soha vissza nem térő helyzet mégis helyreállt.

Mivel úgysincs visszaválasztás, és nincs tétje az írásomnak, kihagytam belőle a szavakat. (ez nem jelenti azt, hogy nem vettem komolyan, csak ha felesleges, minek erőlködni, nem igaz?) Remélem Olívia nem haragszik meg érte. Jó feladvány volt.

Útban vagy, öreg!

            Majzi már csak ilyen volt.

Peti életében sosem volt nagy szerepe, és mégis. Az ágya párnáin pihent csak, de ha nem lett volna, az élet mégis üresebb lenne nélküle. Néha oda szól neki, hogy:

            - Menj már arrébb, öreg!

Nyolcadik kerületben egyedül

            - Oké, ez baj!

Mondta Tamás, amint elvesztette Ildi nénit szem elől. Egerből jöttek osztálykirándulásra a fővárosba. Ildi néninek pedig akadt egy kis halaszthatatlan elintéznivalója, ezért megkérte az osztályt, hogy amíg eltűnik tíz percre, maradjanak szépen a fenekükön a McDonald’s épületében. Andris, Peti, Krisztián és Tamás kalandvágyó kissrácok voltak, ezért megszegték a kérést, és izgatottan indultak a fiatal és csinos, frissdiplomás Ildi néni után.

Akkor ugye nem baj, hogy nem korhű a történet?

Pszichológiai fegyverek hatékonysága

            - Dögöljetek meg mind, jó?

Kiáltotta a király, a normannoknak a tornya tetejéről. Nem sokkal azután, hogy kiejtette az utolsó hangokat is, hirtelen nyílzápor zúdult rá, és az egyik átdöfte a mellkasát. Összeesett és mielőtt még kilehelte volna a lelkét, rámutatott az udvari bolondra:

            - Hallgassatok rá, csak akkor menekülhettek meg, ha rá hallgatok –majd elvérzett.

Szívás a feladat

            - Színházjegy! Ismétlen, Színházjegy!

Amint befejezte a mondandóját Márton, a lőszergyár igazgatója, elengedte a titkárnőjével összekötött telefon gombját. Ez egy titkos kód volt, ha a főnök színházjegyet szeretne, az azt jelentette, hogy szeretné, ha titkárnő orálisan elégítené ki őt, mert az asszony otthon rosszul csinálja. Persze ő is csak direkt, hogy ne kérje tőle Márton.

            Az alacsony, de kecses, világos barna hajú lány félénken lépett be az irodába.

Monte A. Melnick

Fura ezt így leírni, de amikor lehetőséget kaptam, hogy a Time-nak írjak, egyetlen egy dologra vágytam igazán, hogy meginterjúvolhassam a világ egyik korszakalkotó és legmeghatározóbb zenekarát, a Ramones-t. Itt jogosan merül fel a kérdés, hogyan tehetném ezt meg, miután sajnálatos módon a banda alapító tagjai közül már csak a Magyarországon született Tommy Ramone-t (Erdélyi Tamás) tudhatjuk az élők sorai között?

            Ha mégis egy teljes körű, mindent átlátó képet szeretnék kapni az egykori bandáról, ki máshoz kellene fordulnom, ki más láthatott volna belőlük többet, ha nem a menedzserük, a turnémenedzserük, a banda anyja és apja, a bébi csőszük, az őrangyaluk, a malter a téglák között, amely nem engedte szétcsúszni őket.

Világ a kalapban            

- Szörnyű teremtések, távozzatok, vagy sötét mágiát szórok rátok!

Kiáltotta egy kisfiú az ezerkilencszáznyolcvanas évek vége felé, apja üzlete, a Fácántoll bűvész bolt előtt, ahogy a galambokat rugdosta. Kora reggel volt, most nyitottak ki, a galambokat pedig senki sem kedvelte, ezért nem tett jót az üzletnek, ha ott tanyáztak a bejárat előtt.

            Szegényesen csak ketten laktak a bolt hátsó részlegében.

Ez is valami

            Ó, milyen váratlan meglepetés!

Szeretem a reggelt korábban indítani, mint mások. Így jut egy kis idő magamra, és nem olyan rossz szájízzel indulok el munkába. Miközben az internetet bújtam, rábukkantam, hogy a kedvenc képregény kötetem le lett árazva harminc százalékkal. Ettől úgy fellelkesedtem, hogy betelefonáltam a melóhelyre, hogy ma nem megyek be. Magamra kaptam a dzsekimet és útra is keltem. Szerencsére a könyvesbolt nem volt messze, pontosan nyolcra oda is értem.

Most az új szereplőé lesz a főszerep, Tony mutatkozik be nektek. Jó hosszú lett, de csak így tudtam kibontani, hogy ki és milyen is ő valójában. Bocsi.

Igazság a hazugságban

            - Tetszik az ajándék, Tony?

            - Persze, nagyon szuper, pláne, hogy nem üresen adtad, köszi, hugi.

Reggel a mobiltelefon csörgése ébresztett, Cassie keresett. Mielőtt lelépett volna, látni sem bírt, sokat veszekedett rám, pedig, ha jobban belegondol az ember, ő se volt sokkal jobb nálam.

Bocsi, nagyon hosszú lett, de elolvasva nem tűnik annak. Próbáltan ketté bontani, de nekem nem volt az igazi úgy

Rendeződni látszó sorok

            A kurva eget, hogy nem bírok visszaaludni!

Mérgemben lerúgtam magamról a takarót és ökölbe szorított kézzel csapkodtam a matracot. Ennek a kiváltó oka pedig a legrosszabb álomfajta volt, ami csak akkor válik szörnyűvé, ha felébredünk belőle. Azt álmodtam, hogy Cassie-vel újra együtt voltunk, visszajött hozzám és boldogan éltünk.

Továbblépni nem egyszerű

              - El kéne már húznod, Ray!

Tom nyitott be a szobába, aggódva tekintett végig rajtam, tudom, anélkül, hogy rá néztem volna. Nyikorgott az ágy, ahogy lassan felálltam róla. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még egyszer körbe néztem, szippantottam egyet a levegőbe, majd lekapcsoltam a villanyt.

            - Ne érts félre, öreg, jöhetsz bármikor, tudod. De most már állati késő van, és neked reggel indul a napod, dolgoznod kell menni.

Ugye emlékeztek még az előző történetemre a három muskétásról, Finről, Ray-ről, Timről, meg többiekről. (Nem volt címe, utólag Vacak világra kereszteltem) Úgy terveztem, hogy egyszer még folytatni fogom, nem ilyen hamar, de most csapott meg az ihlet. Félve írom, nem mindig sültek el jól a folytatások, de volt már rá példa, remélem, én sem barmolom el, szóval ha valaki olvassa, és ismeri az előzményeket, szóljon, ha valami már nem működik, ha kérhetem. Kicsit hosszú lett bocsi.

Egy másik ilyen porfelhő is elindult, ráereszkedett a Hotel Eger és a mellette lévő szintén kimagasló épületre, majd elnyelte azokat, semmi nem maradt utánuk, ahogy a környező házakból sem. Miután lecsupaszította a környéket, felénk vette az irányt, szökőárként sodorta el a parkoló autókat, döntötte ki a fákat, rombolta le az épületeket, mielőtt teljesen el nem nyelte volna azokat.

            - Futás, mindenki utánam! –kiáltotta a Doktor. Megfogta a kezemet és a Tardis felé kezdtünk el szaladni az emberek sokaságával együtt.

Doctor Who:

Ég veled Eger!

            - Kávét kértem, nem?

            - Sajnálom, csak ilyen volt a… –próbáltam mentegetőzni.

            - Nem érdekel! Csak egy kávét akarok, nekem bent kell maradnom éjszakára, koffeinre van szükségem, egy erős kávéra, egy atombombára, rendben? Vidd innen ezt a szemetet, és hozz nekem egy másikat, világos?

            Utálom a munkám, utálom a főnököm, utálom az emberi természetet.

Veszteségek bármikor érhetnek

            Állatira szúr ez a zakó.

Nem volt egy rendes sem otthon, ezért kérni kellett Cass faterjától. Nem elég, hogy nagy rám, szúr is, de még csak nem is fekete színű, hogy az ördögbe lehet gyászolni egy istenverte kék zakóban. Kitűntem a többiek közül Tim temetésén, úgy néztem ki, mint egy buszsofőr. Mondjuk Roy és Tom szakadt fehér sportcipőben jöttek el, ez némi vigaszt nyújtott.

            - Esőtáncot jársz, Finley? –kérdezte Joe, mert nem bírtam megállni egyhelyben, annyira szúrt a zakó.

Mielőtt véget érne a történet, előbb még elétek tárnék egy karácsonyi különlegességet a kedvenc triónkról. Ray, Fin és Tim, sajátos módon ünnepelnek. Úgy terveztem akkor mutatom be, de a lustaságom miatt elcsúszott idáig. 

Menekülés karácsony elől

            - Ti nem érzitek, srácok?

            - Az orromig sem látok, Tim, hogy éreznék bármit is? Rohadt élet! –veszekedett rá Ray. Tim nem szereti a karácsonyt, irtózik a gondolatától is.

Karmikus számlák törlesztése

            - Hazudnék én nektek?

Tim tiszta dilinyós, amióta ő és Ray átjött hozzám, másról sem beszél, csak arról, hogy elrabolták az idegenek.

            - Ennyi volt Fin, lezártam a Cassie-s dolgot. Egyáltalán nem viselte meg, el is csodálkoztam rajta.

            - Csak feküdtem az ágyon, srácok, nem viccelek, ez nem a képzeltem volt, hanem a színtiszta valóság. –mondta a magáét közben Tim.

Tim

            - Szia, Anya! Bocs, hogy megint zavarlak, csak el akartam újságolni a jó hírt. Nagyon büszke leszel rám. Joe, tudod az a barátom, szerzett nekem egy állást, nem is akármilyet. Fel fogunk csapni roadie-nak. Tudod, hogy mi az? A zenekar személyzete, akik végig kísérik őket az útjukon. Nekünk kell majd pakolászni, összerakni a dolgokat a színpadon. Van egy fiatal feltörekvő együttes, és velük fogunk utazgatni pár hétig… Szóval egy időre majd el kell búcsúznunk.

Sörös baráti beszélgetés

        - Minek ez a sok lom, Joe?

       - Ne így tekints rájuk, lásd bennük a pénzt, a lehetőséget, az üzletet. –Fin akárhányszor jön fel, mindig megkérdezi. És amióta Ray meg ő összebalhéztak Cassie miatt, azóta többször jön fel. Mindig megkérdezi, hogy minek ez a sok szar? Én pedig mindig ugyanazt válaszolom. Ha valaki el akar passzolni egy tv-t, én segítek neki. Az ismerősök is mindig engem hívnak először.

Lement a Nap

            - Nem is tudom, te mit javasolsz?

            - Azt, hogy válasszatok végre valamit, vagy takarodjatok innen a picsába!

Nincs türelmem, és a vevőket is utálom. Főleg ha nem tudják, hogy mit akarnak. Ez nem egy bolt, hogy bemegyek és nézelődök, majd eszembe jut, hogy mit is akarok készíteni estére. Ha drogozni akar az ember, legyen konkrét elképzelése. Nyílván buliba kell, hát nem lehet tudni előre, hogy mire lesz szükség, le akar nyugodni, vagy fel akar pörögni?

Tomnak elege van

            A tökéletes pillanat.

A könyökhajlatomban az erecske már alig várta, hogy a falát átszakítsa a tű, és befecskendezzem ezt a csodás mérget. Pont olyan, mint amikor egy fáradt nap haza érsz, és végre jólesően leülhetsz pihenni. Ez az egyik kedvencem az egészben, a tökéletes pillanat… Ami sikeresen el lett rontva, ugyanis valaki becsengett. Nagyon mérges lettem az időzítése miatt. Ha csak egy kicsit várt volna, akkor már rég máshol lennék, és nyomkodhatná anélkül, hogy az idegesség kárt tenne a szívemben.

Meglepetés adok-kapok

            - Karaoke bár?

            - Úgy bizony, cimbi, mekkora ötlet, nem igaz? –Fin álmos tekintete semmit sem változott. Nagyon morcos kedvében volt, biztos az is közre játszott, hogy reggel fél hatkor hívtam fel, hogy szaladjon át, amilyen gyorsan csak tud.

            - Emiatt hívtál fel? Emiatt rángattál ide hajnalok hajnalán, munka előtt, hogy ezt elmond? Szórakozol, vagy mi van?

            - Ó, te kis hálátlan.

De aztán mégsem

            - Biztos vagy benne?

Ray három hétig dekkolt nálam. Nehezen hittem el, hogy ilyen rövid idő alatt teljesen rendbe szedte magát, de bíztam a barátomban, hittem neki. Most mégis bizonyítási vágya támadt, ezért Cass és jómagam eljöttünk vele keresni egy kóla automatát, amit egy általános iskola bejárata mellett meg is találtunk. Ray elkérte a krikett ütőmet, hogy bezúzhassa vele az automatát. Megforgatta a nyelét, kidugdosta a nyelvét a szájából és koncentrált, de amint meghallotta kérdésemet leeresztette az ütőt.

Facelessbook

            A lány egy hírt tett közé a közösségi oldalon, élete legnagyobb örömét, ami csak adódhat: Kisbabát vár. Másnap boldogan mesélte egy barátjának.

            - Képzeld, kisbabám lesz, anyuka leszek.

            - Ja, tudom, láttam a facebookon, like-oltam is.

            A barát csak remélni tudta, hogy ezzel kielégítő választ adott.

Túl kell élni

            - Van egy ötletem hogyan rendezhetnénk a számlát, Cass.

Shaunt nem lehet igazán a barátunknak nevezni, néha eljövünk hozzá, amikor venni akarunk tőle valamit, jól elszórakozunk a társaságában, de nem nevezném barátnak, se havernak, se semmi ilyesminek. Ő csak a díler, muszáj vele megtartani a jó viszonyt. Azért jöttem fel hozzá, mert amióta nincs hová mennem, esélyem sem volt felszippantani egyetlen csíkot is. Az egyetemen jó dolgom volt, szinte mindig volt valaki, aki megkínált.

Mindenkinek, ami jár

            - Alkalmasnak érzi magát erre a munkára?

            - Már hogy ne! –vakarásztam az orromat, tágra meredt szemmel figyeltem őket. Próbáltam igazán érdeklődő fejet vágni.

            - Van valamilyen szakmai tapasztalata?

            - Már kétszer kapott el a kaller a buszon. Tudom hogyan kell kitölteni a papírokat. Vagy ez nem számít annak?

            - Valami nyakatekert módón vehetjük annak is.

Cassie története

            - Úgy tűnik átaludta az előadásomat kisasszony.

Valóban így történt. Jonathan előadási szörnyen érdektelenek, máshogy pedig nem lehet művészettörténet tanítani. Ha nem adja bele saját magát az ember, nem marad meg belőle semmi a közönségben. Ez a tanítás művészete, csak igazán különleges egyéniségektől lehet tanulni. Jonathan pedig egy boldogtalan, egyedülálló, negyvenes faszi. Irritáló, vékony feje van, mint egy gyámoltalan ördög.

A poszttraumás stressz

            - Finley! De örülök neked!

Ray nagyon lelkes volt, amikor meglátta, hogy beléptem a kórterembe. Már tegnap kiengedték volna, de ragaszkodott, hogy benntartsák éjszakára. A való életben nem bírja annyira a szervezet a bunyót, könnyen elrepedhetett volna egy ér az agyában. Félt haza menni. Engem kért meg, hogy jöjjek el érte, de csakis akkor, ha már feljött a nap.

            - Jézusom, Ray, úgy nézel ki, mint a régi foci labdám.

Az esti levegő

            - Már megint ezt csinálja? –kérdezte Fin.

Ő, Tim, Cass és jómagam beültünk egy kocsmába társalogni, ápolni a barátságunkat. Cass-t bámultuk, irtó dögös csaj, rövid, vállig érő, festett szőke haja van. Szakadt farmer lóg rajta, és fehér ujjatlan, jól kivágott topban domborodnak a mellei. Le sem tudtuk venni róla a szemünket. Igazán értelmes csajszi, de nagyon szereti a kokaint és olyankor nagyon ellazul. Éppen rámászott egy ismeretlen faszira a sarokban, falták egymást.

Nem jó ajándék

            - Hányadik is?

Az erkélyen támaszkodtunk a korlátra, sörrel a kezünkben csodálkoztunk a naplementében. Az egyik kedvenc látványom, ahogy eltűnik a panelházak és a távolba vezető hatalmas villanypóznák között.

            - Jézusom, neked meg mi bajod van? Nézz oda, egy gyönyörű este elébe nézünk, tele lehetőségekkel. Muszáj emlékeztetned rá, hogy szülinapom van? Hogy a régi szép emlékeim egyre távolabbiak.

Emlékezz november ötödikére

            - Én nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet.

Mondta Fin, miközben a sörösüvegek szájába dugta a tölcsért. Megemelte a kis ötliteres kannát és megtöltötte benzinnel azokat. Értetlen arckifejezéssel fordultam oda hozzá.

            - Fel fogunk gyújtani valamit, hogy lenne már ez jó ötlet? –keserű mosoly ült ki az arcára, de újra felcsendült.

            - Ó, ó! Van egy jó

Az utálom lista

            - Úristen, mi van a kezén?

Olyan hangosan kiáltott fel, hogy rajtam kívül még másnak is sikerült kilöttyentenie a kávéját az étkezdében. Az ablakra volt tapadva, mint egy izgatott kisgyerek a buszon, amikor nyuszit lát a mezőn. Egy lány haladt ellőtte az ő kezére mutogatott. Amikor felém fordult le volt konyulva a szája, mint aki leírhatatlan undorítóságot látott.

            - Kesztyű, mégis mit hittel?

Az amerikai szuperember

Nagyon fontos számomra ez a történet. Évek óta bennem volt, évek óta meg akartam írni, de csak most éreztem úgy, hogy megértem rá. Szeretném megmutatni, hogy mik is bújnak meg a sorok között, mikre utaltam, miket loptam/használtam fel. Mi miért lett olyan amilyen, vagy csak az egyszerű érdekességeket. Elmondani, hogy mennyire befolyásolt a nyaralásom, vagy a kedvenc sorozatom. Fogadd szeretettel, és bocsánat, ha untatlak vele.

Jan karakterének a története a legkellemesebb.

A legnagyobb hőstett

            Nem volt ez jó ötlet!

Szuperbunyó meg időutazás? Ugyan már, még én magam sem hiszem el, pedig az imént történt meg. Olyan az egész, mint amikor délelőtt 11-ig szoktam aludni, és bizarr dolgokat álmodok. El sem hiszem, hogy volt olyan időszak, amikor könyörögtem Istenhez, hogy küldjön nekem egy ilyen szuper dili bogyót. Amikor itt van, és feltörli velem fél New Yorkot, már nem tűnik olyan szuper ötletnek. Tönkre tette az eddigi gondosan felépített szuper image-emet.

Megjött a baj

            Őt meg akartam tartani.

Már annyira hozzá szoktam a hangjához, hogy nem tudtam volna elképzelni, egy reszelős hangú faszit, vagy egy unott, rágógumin csámcsogó nőt a helyére. Mivel ő is szívesen elvállalta az állást, így sikerült megszerveznem, hogy Barbara maradhasson. Két hónap alatt összeszoktunk, meg sem kellett szólalnom és már tudta, hogy mit akarok. A kormány kialakított egy újabb monitor szobát neki. Személyzetből viszont kijárt egy új. Még így is szörnyen üres volt a ház, rettegtem a gondolattól, hogy alattam üres emeletek helyezkednek el.

Intsünk búcsút egymásnak

            Ki sem mertem nyitni a szemem.

Biztos sokunknak volt már olyan, amikor félálmunkban azt sem tudtuk, hol vagyunk. Úgy éreztük magunkat, mintha fordítva feküdnénk az ágyon. Fogalmam sem volt róla, hogy ha kinyitom a szememet, hol is fogom találni magam. Elaludtam a reptéren egy halom dagi biztonsági őrön, plusz a tudat, hogy ha nem kapom el Franco-t, mehetek isten hírével, plusz, puha ágyneműk frissen mosott illattal.

Menekülés New Yorkból

            Isten látja lelkemet, tényleg meg akartam kérni.

Amint haza értem, egy nem kívánt meglepetés vendég fogadott a kanapén. Gleason Ezredes. Jan arcáról semmi jót nem tudtam leolvasni, a feltevésemet pedig meg is erősítette:

            - Szörnyű nagy baj van, Nick! –lassan letessékeltem magam velük szemben egy fotelbe. Az első gondoltam az volt, hogy anyával és apával történhetett valami. Ha nem velük történt valami, akkor nincs olyan dolog, ami problémát okozhat nekem.

Családnál nincs fontosabb

            - Hallottál már olyanról, hogy időeltolódás, nagyokos?

Felhívtam a fatert, hogy adjon valami lánykérő tanácsot, és hogy beszéljek vele a félelmeimről, miért nem merem feltenni a nagy kérdést?

            - Mi a fenéről beszélsz, azonos időzónában lakunk mindketten.

            - Sosem ellenőrzöd le az e-mailjeidet? Írtam üzenetet, amíg Franciaországba voltál, hogy anyáddal mi is elutaztunk. Tudod, mennyire oda van Japánért, szóval elhoztam ide.

Európa másabb hely

            Egyszerűen imádom a fényes padlót.

Úgy szedtem a lábamat, hogy minden egyes lépésem csikorogjon a Louvre kövén. Megtörte a fagyos hangulatot, elbizonytalanította a terroristákat. Terroristák, miket beszélek, fiatal egyetemi suhancok, akik valami nagy művészeti forradalmároknak hiszik magukat. Igazából még hálás is lehetek nekik, pont megmentettek egy kellemetlen válaszadástól. Szóval, visszatérve a lényegre, éppen besétáltam a teremben, ügyet sem vetve a hat fegyveres kölyökre és a rettegő túszokra.

Brooklyn hídi beszélgetés

            Átkozott képregények!

Elhitetik az emberrel, hogyha két szuperfickó összetalálkozik, és hiába állnak ugyanazon az oldalon, egy kis bunyó akkor is kikeveredik a dologból, még mielőtt tisztázódna, hogy közös az ellenség, aki után loholnak. Francis Laurent egy rendes fickó. Franciaországban él, felesége és két gyereke van. A Brooklyn híd tetejéről lógattuk a lábunkat, nyaltuk a tölcséres jégkrémünket és beszélgettük.

Mi volt előbb?

            - Ironikus, mi?

Kérdezte a rendőrtiszt, ahogy a tüzet figyeltük. Egy öreg bérház állt lángokban. Az egyik emeltem egy igen szép kis drog labor működött, a szakácsok pedig elrontottak valamit és az egészet magukra robbantották. A mindenféle kemikáliának köszönhetően a tűz hamar elterjedt. Mivel nem ez a legjobb környék Manhattanben, így történetesen a lépcsőház tele volt szeméttel és mindenféle lommal, a tűz pedig kiterjedt az egész épületre.

Lánykérés Cronwell módra

            Egyszerű, de annál hatásosabb.

Nem is értem idáig miért nem jutott eszembe, pedig nem tegnap volt az első alkalom, hogy elkezdtem a szakmát. Minden… jó… Majdnem minden este kijövök egy őrjáratra, körberepülöm a várost, vagy csak lebegek az utcák fölött, pszichológiahatást gyakorolva az emberekre, hogy ne rosszalkodjanak. Ha valami szokatlant látok, vagy szirénázását hallok, a baj helyszínére sietek rendet tenni.

Egyesült Nemzetek Szervezete

            Ebből tényleg majdnem emlékezetes lánykérés lett.

Ez az Earl nevű közlegény éppen a legjobbkor jelent meg a telefonnal. Ha egy csak egy pár másodpercet késik, Jan életének legszebb pillanatát tehette volna tönkre. Az hiányzott volna csak. Most viszont egy újabb módszeren törhetem az agyam, hogy miként kérjem meg a kezét. Sok lehetőségem lett volna, de mind elszalasztottam a gyávaságom miatt... Ez legyen a legnagyobb gondod, Nick, amikor ártatlanok százait gázosították el. Mit lehet tenni, a gondolataim önkénytelenül is elkószálnak, ha egy unalmas ENSZ tárgyalást kell végig ülnöm Amerika elnökével az oldalamon a Biztonsági Tanács termében, újra New Yorkban.

Vakáció mindenkinek jár

            - Ez eszméletlen, fent vagy a Wikipédián!

Éppen a reggeli kávénkat szürcsölgettük. Az konyhaasztalnál ültünk, Jan pedig fedetlen keblekkel a laptopját böngészte. Kedvenc látványom reggelente, ahogy ott ül, fürdőzik a lassan egyre magasabbra emelkedő nap sugaraiban.

            - Hogy mondod?

            - Le van írva rólad minden! Az összes dolog, amit a gyerekkorodról meséltél bármilyen interjúban.

Bonyodalmak innen-onnan

            - Jézusom, Larry, elvégre szuperhős lennék, nem pedig az apokalipszis egyik lovasa.

            - Nem is arra céloztam, de legyünk őszinték. A szuperhős feladata az, hogy megvédje az embereket. Nos, mióta is már, 32 napja, hogy feltűnt, Nick? Ez itt a való világ, nincsenek magához hasonló szuperbűnözők. Tehát felteszem újból a kérdést, nem más országok ellenséges intézkedéseit kéne elhárítania? Nem atomrakétákat kéne leszerelnie vagy ilyesmit?

Csak szabályokkal működhet

            Katonák, mi?

Pedig csak meg akartam kérni a barátnőm kezét, mégis az én cerkámmal lett tele a sajtó. Éppen a hadsereg egyik teherautóján csücsültem bekötött szemmel. Nem mintha a ponyva alól kiláttam volna. Egy ideig még követni tudtam, hogy merre is mentünk, de volt egy olyan sejtésem, hogy a G. I. Joe-k tettek pár extra kanyart, csak hogy összezavarjanak. Okos húzás.

            Ilyen helyzetben szinte lehetetlen meghatározni, hogy mennyi ideig is utazgattunk. Amikor megérkeztünk, elvezettek valahova, majd egy üres teremben leszedték a kötést rólam.

Tudom, sok jót igértem, de ez nem ebben a résszben lesz. Nem érzem erősnek ezt a kezdést, de ígérem a továbbiakban tényleg az ember kerül előtérbe, és nem a szuper. Bízzatok bennem. Tudjátok, a gitárt is be kell hangolni, hogy jól szóljon.

Miért pont én?

            - Jóisten! Gondolod, hogy most kezdődik el a világvége?

            Mindenki az irodaház ablakára volt tapadva. Nyár közepén bőven délután négy óra előtt nem volt szokás, hogy besötétedjen.

Legutóbb valamennyire bemutattam, hogy milyen is lehetne egy vámpír élete a való életben. Most viszont valami mást szeretnék áthelyezni az "igazi világba", és megmutatni, hogy nem is lenne annyira szép, mint azt a filmekben, rajfimekben, képregényekben látjuk.

Mi történne, ha feltűnne egy férfi a világban, aki szuperkepeségekkel rendelkezik?

Jelentene bármiféle különbséget, ha ez a férfi amerikai állampolgár lenne?

Hogyan reagálna rá az ország?

Hogyan reagálna rá a világ?

Bepótoltam A Szerelem bajonkából kimaradt részeket és véleményeztem őket. Remélem, nem baj, hogy ilyen formában teszem közé, nem akartam mindegyik alá írni, így könnyebb vissza olvasnia Krisztiánnak.

31: Hű, csodálom, ahogy leírtad a környezetet, nem volt elkapkodva benne semmi, sok türelmet éreztem benne, és számomra ez becsületre méltó. Én nem vagyok rá képes, igazából nem is szeretem. Azt viszont jobban bírom, ha a beszélgetések jobban el vannak osztva a leírások közt, de ezt csak én mondom, oké?

Lassan már én is visszatérek közétek, azt hiszem lesz mit pótolni. 

Más is lehet a dolog mögött

            Jaj, ne!

Elcsípett egy beszélgetés töredéket a mögötte ülő lányoktól. A hírekről társalogtak, amiben arról számoltak be, hogy egy férfi minden éjjel a barátnője ágya felett ácsorgott egy késsel. Szerintük ez marhára ijesztő, és bevallom, egy kicsit engem is megrémített.

            - Lá… Látod! Pont ezért, pontosan ezért utálom a híreket!

 Milf

            Igazából nem is szeretem őket, de komolyan.

Nem is nézek annyi pornót, mint így elsőre gondolnád, sőt. Nem is izgulok rá az öregedő pornószínésznőkre, úgy igazából egyikre sem, nem erről van szó. Ez egy fogalom, amit pornó vezetett be. Nem is tudom melyik a jobbik eset, ha tudod, hogy mit jelent, vagy ha nem. Ha igen, akkor egy kicsit szégyellheted is magad.

            Akiről viszont szó van, annak semmi köze pornóhoz.

Bármilyen azonosság velem vagy a magánéletemmel pusztán a véletlen műve, oké?     

 Párkapcsolat, szájsebészet, mérgek   

 Logikus bekapcsolódási pont? Ugyan…

Az Eszterrel való szakítás nem nyomta rám annyira a bélyeget, mint ahogy az az előző kapcsolatok végén is megesett. Ebben mondjuk az is közre játszhatott, hogy képtelenek voltunk igazán elszakadni egymástól. Mindig is találkozgattunk, a barátaim, sőt még a saját anyám sem hitte el, hogy valóban szétmentünk.

A maszturbálás kozmikus kivetülései

            Még nem láttam ilyennek.

Mindig erősnek és magabiztosnak mutatja magát, megfoghatatlannak. Most mégis az asztalra könyökölt. Az egyik kezével a szemét takarta el a másikkal beletúrt a hajába. Tudtam, hogy nem fogom megúszni, ezért inkább rákérdeztem, hogy gyorsan essünk túl rajta.

            - Nem tudom nem észrevenni, hogy most annyira nem élvezed a reggelidet, mint általában szoktad. Nem az omlett a kedvenced?

Rap zene és borravaló

            - Mondtam már, hogy utálom a rap zenét? –kérdezte.

            - Igen, már kétszer is.

            - Komolyan? –csodálkozott el a szemöldökét magasba emelve. Bele bámult a poharába, ahogy az italt lötyögtette.  –Nem baj, elmondom megint, most már úgyis jobban ki tudom fejteni, hogy miért.

            A tv-ben éppen az említet zenestílus egyik gyöngyszeme szólt, és a „gyöngyszem” szarkasztikusan értendő.

Villámháború

            Gondolnád, hogy minden egy egyetemista sráccal kezdődött?

Éppen vizsgaidőszak volt, de még egy percet sem sikerült tanulnia, mert a haverokkal és netezéssel pazarolta el az idejét. Arról nem is beszélve, hogy milyen kellemetlen tud lenni, ha egy új videojáték is pont ebben az időben kerül a piacra. Nem tudott szabadulni a virtuális börtönétől, a tanulásra meg pláne nem tudott koncentrálni. Hiába vette kezébe a jegyzeteket, csak azon rugózott az agya, hogy miként pusztítsa el azt az átkozott helikoptert, ami miatt már hétszer kellett újra tölteni a játékot.

        Gyémánt férfi teória

- Van egy kérdésem és fel akarom tenni neked. Már napok óta itt van a fejemben valami, itt motoszkál bennem, nem hagy aludni, oké? –kopogtatta meg a fejét. Közben vigyorgott rám. A rövid szünet után folytatta. – Képzeljük, hogy létezik egy ember, akinek a teste szerves gyémántból épül fel. Gyémánt a bőre, az izmai, gyémánt az agya és minden belső szerve, megvan? Még az átkozott ereiben is folyékony gyémánt folyik vér helyett.

Bicikli tolvaj praktikák II.

            Megmondom én a frankót.

Az emberek magasról tesznek rá, hogy mi folyik körülöttük, hacsak nem a testi épségük kerül veszélybe. Így fordul elő, hogy egy biciklit is gyerekjáték eltulajdonítani. Éppen sétálgattam az utcán egy tölcséres jégkrémmel a kezemben, amikor egy fura fickót láttam meg. A kerékpár tároló mellett állt egy erővágóval a lábának támasztva. Egy utolsót szívott a bagójából, majd a galambok közé pöckölte.

Bicikli tolvaj praktikák

            Egy kreatív köcsög vagyok, ez az igazság.

Egy órán át ültem egy padon a szabadban és bámultam azt a gyönyörűséget, amit egy, talán közép sulis kölyök lakatolt le elém.  Szép, zöld színű, tárcsafékes, Isten tudja, hány sebességes bringát hagyott itt nekem. Olyan vastag kerekei voltak, mint a karom. Az ilyen úgy gurul, akár a kisangyal. Régóta fájt már a fogam egy ilyenre, de az is tuti, hogy marha sokat kóstál.

Holtak közt ’˙˙’

         Milyen volt meghalni?

Mint amikor kikapcsolod a tv-t. Egy fél pillanatig még látod a képet, mielőtt teljesen eltűnne. A készülék leáll, nem sugározza tovább az adást. Pedig az adás, attól még ugyan úgy meg van.

            A lelkem kívül rekedt téren és időn, ott lebegett egy negyedik dimenzióban. Egyszerre voltam ott mindenhol, minden időben. Galaxisokat láttam születni és elpusztulni. Fekete lyukakat összeütközni.

Csak összejött neki.

            Ideje volt tisztázni végre a dolgokat.

Legelőször is magamban, hogy mit is akarok Ronnie-tól. Akarok-e egyáltalán valamit? A fejemben a válasz egyértelműen igen volt. Hiába jelentettem ki magamban határozottan és megcáfolhatatlanul, hogy igen, az agyam másik fele azokra a dolgokra emlékeztetett, ami miatt nem, vagy csak nehezen jöhetne létre ez a kapcsolat. A józanész ellenünk szólt, és mégis pont emiatt érdekelt ennyire Ronnie.

Boldog önfeledt pillanatok ’˙˙’

Bob le akart lőni egy almát a fejemről.

Nem vagyok én semmi rossznak az elrontója, és inkább én álljak a nyílvessző útjába, mint Marley. Nem arról volt szó, hogy nem bíztam volna meg Bob célzó képességében, de én olyan vagyok, hogy nem bízok semmit a véletlenre. Megfogtam a legvastagabb Arany oldalakt, és oda tartottam a szívem elé. Szemeztem a nyílheggyel. Bob meghúzta a húrt, a fa markolat meghajlott, a szája szélére biggyesztette ki a nyelvét.

Stressz oldó tevékenységek.

            Anyám valamit elronthatott.

Igaz a tandíj alapomnak lőttek, de valahogy mégsem sikerült akkorra összeget átutalni magának, mint amekkora szándékában volt. Apának még időben sikerült letiltani a kártyát, aki elég furcsán dolgozta fel a történetek. Előszedett pár újságot meg egy piros filctollat. Leült velük a konyhaasztalhoz és minden nő szemét vörösre satírozta. Miután végzett egyel, ostobán felkuncogott.

Egy baráti látogatás ’˙˙’

            Meztelenül a szabadban, az ám az igaz.

Átadni magam a természetnek, szabadjára engedni az állati ösztöneimet. Csak környezetem és én létezünk. Egy őzt figyeltem ki, kicsi volt és kecses. Ártatlan. Reszketett, mint aki a vesztét érzi. Nesztelen próbáltam lépkedni, de egy ág megreccsent a talpam alatt. Felém kapta a fejét, dermedten figyeltük egymást. A hatalmas fekete szemeivel a lelkem legmélyére nézett.

Nem kívánt visszatérés.

            Csilingelt a pókösztönöm.

Ez nem vicc. Valami fura módon mindig is előre megéreztem a bajt. Úgy feküdtem le, hogy kínzott ez a különös hangulat. Valami feszítette a mellkasomat, mintha egy lánc le akarta volna húzni a lelkemet a mélybe, bele a sárba. Nem tudtam szabadulni tőle.  Azt éreztem, hogy apát éri majd baj. Szerencsére hétvége volt, így nem kellett neki dolgozni menni, szemmel tudtam tartani, és nem kellett annyira aggódnom miatta.

Ronnie az átkozott mázlista ’˙˙’

         Bob megmutatta, hogy mi az az internet.

El sem tudom képzelni, hogy élhettem idáig nélküle. Hihetetlen dolog átadni az életem egy számítógépes hálózatnak, ami körbe szövi az egész világot. Bármilyen információhoz hozzájuthatok. A legjobban viszont mégis csak azt tetszik, hogy tele van tini lányok fényképeivel, akik meztelenül fényképezik magukat a tükörben. Ha nem Isten ajándéka ez az internet, akkor kié?

Vacsora a családdal ’˙˙’

            Roppant kínos egy helyzet.

Te mit tennél, ha éppen egy lány szobájában állnál pucéran, törülközőbe bujtatva? Az egész ház a te összeégett bőröd bűzével lenne tele és az apuka éppen felfele tartana a lépcsőn. Ja és közben nem tudsz sehová sem bújni, mert vámpír vagy, és ha nap éri bőrödet, akkor kigyulladsz, felrobbansz, elolvadsz, elporladsz, vagy mit tudom én. Még nem láttam vámpírt meghalni.

Megfeledkeztem erről az irományomról, erről a projektemről. Amiben egy realisztikusabb, logikusabb Alkonyatot akartam megírni. Amivel a tini lányok kedvencévé válhatok, aztán megfilmesítik ezt is és gazdag leszek. De azóta jobban a szívemhez nőtt, és inkább egy kemény felnőttesebb világ lett belől.

Emlékeztetőnek, hol maradt abba:

Jenny és apja egy új városba költöztek Angliába, miután az anya/feleség elhagyta őket. A szomszédságban, a lakókocsi telepen, a cigány táborban rejtőzködik egy vámpír srác, Ronnie, akinek sikerült megmentenie Jenny életét.

A szikra

Az univerzumban nem volt ám mindig élet, nehogy azt hidd.

Nagyon régen történt, felesleges rágódni rajta, hogy milyen rég, az idők kezdetén szerintem elég kielégítő válasz. Szóval megjelent egy kődarab a semmiből, ami hírtelen, bármilyen külső hatás nélkül csak úgy felrobbant. Nem is gondolnád, hogy ennek a robbanásnak milyen pozitív energiája volt. Egyes helyeken ősrobbanásként emlegetik. Minden bolygón ez az energia indította be az életet, mármint azokon, amik az életfeltételnek megfeleltek.

Időutazók

A két jó barát, Jani és Fecó, egy csendes délutánon a munkától megfáradtan a kedvenc kocsmájukban beszélgettek legújabb találmányukról, az időgépről.

- Mégis hova menjünk vissza? -kérdezte Jani.- Melyik pillanatára vagy kíváncsi a történelemnek? Nézzük meg a világ teremtését, esetleg Jézust? Vagy verjük szájba Hitlert? Tán a jövőbe is mehetnénk, hogy megnézzük a nyerő lottószámokat.

- Az még várhat -szólt Fecó és az asztalon lévő almára mutatott.

Szegénységről és gazdagságról

            - Apa, milyen érzés gazdagnak lenni?

            - Azt nem tudom, de azt elmondhatom milyen szegénynek lenni.

            - Akkor mondd el, légy szíves!

            - Rendben van, fiam. Képzelj egy domboldalt, amin egy út vezet fel. Nem kell nagyon meredeknek lennie, elég, ha csak kicsit emelkedik. Most képzeld el azt, hogy biciklin ül két ember, az egyik gazdag, a másik pedig szegény.

Kicsit el vagyok maradva az olvasással, deholnap pótlok mindent.

Ezzel címlapra kerülsz

            Még nem láttam senkit meghalni.

Szerencsére ez így is maradt. Egyik napsütötte délután úgy döntöttem, hogy kimegyek sétálni egyet a határba, a dombok közé. A panelházak tövében vágtam át, amikor egy kisebb tömegre lettem figyelmes. Aztán a rendőrökre, mentősökre és tűzoltókra, végül az egyik kereskedelmi csatorna híradós stábjára. Mivel mindenki mobiltelefonja a négyemeletes ház teteje felé irányult, oda fordultam én is.

Leírhatatlan Szépségek Délutánja

            Nem okoz fizikai függőséget.

Ha meg nem szokok rá, akkor miért ne próbálnám ki? Tiltott szer ide vagy oda, az LSD-t is be lehet szerezni könnyen, csak okosan kell keresni. No, meg kell egy jó haver is, aki ott lesz veled végig tisztán. A városhatárba mentünk ki, volt egy hatalmas tér, ahol a földön elterülve vettem be a szert. Mivel erős hallucinogén hatású, és egy vasúti sín is közelben futott végig, így tényleg kellett valaki, aki figyel rám.

Beszélgetés egy csövessel

            Hiába, anyukám régi módszere sehogy sem akart beválni.

Azt mondta, ha valami bántja a lelkemet, fájó gondolatokkal van tele a fejem, üljek le a Tisza partjára. Más dolgom nem lesz, csak figyeljem a vizet, és képzeljem azt, hogy kimossa a fejemből a szörnyűségeket. Elviszi a sodrás a gondokat. Vagy ha válaszokat várok, nézzek a folyás irányába, mert a víz majd partra sodorja nekem. Sajnos a Tisza kilométerekkel arrább kanyarog, így be kellett érnem az Eger-patakkal és egy kényelmetlen paddal.

A sült galamb

            Tominak még nem nagyon volt barátnője.

Leszámítva azt az egyet még az oviban, amikor először csókolózott a földbe állított traktor gumi belsejében. Mire kamaszodni kezdett, nem azon járt az esze, hogy sorra döntse meg a lányokat, hanem arra az egyre várt. Arra az egyre, akivel leéli az életét. Nem volt neki b terve, se semmi. Csak is a gyönyörű Nórira vágyott. Amikor csak tehette, róla álmodozott. Elképzelte az egész életüket az első kutyájuk nevétől kezdve, azon keresztül, hogy egy nagy vihar, kicsavarja az öreg eperfát az udvaron, odáig hogy megvénülve közösen fejtenek keresztrejtvényeket a konyhában, miközben az unokákra felügyelnek.

Nem tudom, hogy a szabályzat engedi-e, de nem hiszem, hogy nyakig elföldeltek és megköveztek, ha ezt itt bemutatom. 2012 nyarán forgattunk egy rövidfilmet a srácokkal. A forgatókönyvet egy társíróval kiegészülve készítettük el. A felvétel ugyan egy fényképezővel készült ezért a hangminőség kicsit rossz, de aki jó hangfallal rendelkezik, nem lesz gondja. És van hozzá angol felirat is. Ja, és én is szerepelek! Borzalmas rossz lett

http://www.youtube.com/watch?v=M0RSPv26_OQ

Életre szóló ajándék

            Ha áll a cerka, onnan nincs vissza út.

 Ez az undorító kis féreg, akire másfélévet szántam az életemből, képes volt ennyit mondani arra, hogy miért bújt ágyba egy másik nővel. Szerinte az egész a nők hibája, ha nem mennének oda a férfiakhoz, és nem kezdenének el érdeklődést kimutatni irántuk, akkor az ő estéje is  folytatódott volna békésen. Ki halott már ilyen eszelős dolgot, hogy egy nő megy oda valakihez?

A bosszú igenis jó

            Ha az ellenkezőjét gondolod, akkor valószínűleg még nem ért olyan erős sérelem vagy megaláztatás, ami kiváltotta volna belőled ezt az érzést.  A párod nem csalt meg az exével, nem lapították szét a matchboxodat az oviban, a szomszéd nem mérgezte meg a tündi-bündi kutyádat, vagy nem lőtték le a szüleidet egy sötét sikátorban. Szerencsére velem egyik sem fordult (még) elő. Jó, legyünk őszinték, talán a matchboxomat szétlapította egy hülye állat az oviban.

Éjjel-nappali incidens

            Ki mondta, hogy egy kisboltban a panelházak tövében olyan marha jó dolog dolgozni?

Csakis a legvégső esetben választottam ezt a lehetőséget, hogy a pult mögött ácsorogjak. Előbb azonban fel kellett készülnöm a szakmára, ezért napokat szántam rá az életemből, hogy tanulmányozzam, a híradókat teletömő, internetet elárasztó, bolti incidensekről szóló videókkal. Amit sikerült leszűrnöm a külföldi videókból, hogy tízből nyolc alakommal fekete férfi volt az elkövető, egy alkalommal teljesen elmaszkírozta magát, nem volt felismerhető a bőrszín, a maradék egyről meg teljesen felesleges beszélni.

_{Írtó durvát álmodtam már megint, még a múltkorin is túltesz. Bár alig emlékszem valamire sajnos:}

Zöld Lámpás voltam, vagy legalábbis a Zöld Lámpás Alakulattal kalandoztam. Egy templomhoz mentünk jó páran, nem is templom volt, inkább valami egyházi épület, de bazi nagy volt, az tuti. Pár Lámpás előre ment. Az egész épületet belepte valami zöld növényzet. Hamar ki is derült, hogy nem is növény volt, hanem valami karácsonyfaizzó sor. Voltak kis lámpák rajta fel-felvillantak a sötétben, amikor a sötétből közeledett feléjük egy inda.

Lehetséges, hogy ezt már kitetettem egyszer, ha így lenne, akkor elnézést kérek érte. 

I.

Egy rónin halála

A távoli múltban járunk, abban a korban, ahol a becsület és a tiszteletét még számított valamit. Japán erdeinek mélyén, egy úr nélkül maradt szamuráj vándorolt, míg el nem eredt az eső. A hegyekben egy vízesés közelében ballagott, így talált egy barlangot ahova behúzódhatott pihenni. Valaki már járt itt korábban, mert maradt bent egy kis száraz fa, amiből szamurájunk tüzet gyújthatott.

         Csak egy véletlen volt

            - Ez a legrosszabb a bérgyilkos melóban. Utálok autókban várakozni, teljesen elgémberedtem. –türelmetlenkedett mellettem az anyós ülésen Bohdan. Igaz, ami igaz, ezt a kijelentését nem nekem szánta, hanem a hátsó üléseken kényelmesen elterülő Mikhailnak, mégis én akadtam fent rajta.

            - Ne mond azt, hogy bérgyilkos, tudod, hogy nem szeretem.

            - Akkor mik vagyunk, minek neveznéd a foglakozásunk?

Rossz

            - Ön rákos, Szilágy úr! Rendkívül sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ezek a felvételek itt egy daganatot mutattak ki a központi idegrendszerében.

            - Ez mit jelent, Doki?

            - Semmi jót, attól tartok ez semmi jót nem jelent.

            - De ugye nem cserélték el leleteimet, mint azokban a béna filmekben, amikről hollywood azt gondolta, hogy sokat fognak kaszálni, aztán…

            - Kérem… bárcsak így lenne, Szilágyi úr, de a tünetek alapján, amikről beszámolt, a gyakori szédelgés és a fejfájások, a folytonos zsibbadás a lábában, ezek semmi jót nem jelentek.

Fogalmam sincs, miért fehér a háttér, nézzétek el nekem. Vagy, ha valaki tudja a választ megsúghatná. Nem vagyok dilinyós, megnéztem, hogy van-e háttér szín a szövegen, de nincsen semmi. 

Melegfront

            A T-Rex éppen sétálgatott hazafelé egy hosszú vadász hadjárat után. Rengeteg csinos dínó lányt látott útközben. Lepihent hát egy fa alá maszturbálni, de sajnos nem volt elég hosszú keze, hogy elérje a szerszámát. Gond egy szál se, előlépett a T-Rex haver a fák közül, aki segítőkezet nyújtott.

E történetben azzal kísérleteztem, hogy tükrözni tudjam egy egyszerű munkásember hétköznapját. Aki már ismer, biztos tudja, de aki nem, annak elmondom, a történet szándékosan primitív. 

Dugulás

Apám szerint az egyetem buzeráns seggfejeknek való.

Azt mondta, oda csak olyan nagyokosok járnak, akik nem tudják elvállalni az igazi férfimunkát. Felrakni egy polcot a falra, kicserélni a kocsi kerekét meg minden. A felsőoktatás csak elfuserált alakokat szül, tudod, ügyvédeket meg orvosokat.

Különös élményben volt részem, nem tudok vele dűlőre jutni. Remélem, segítetek eldönteni, hogy csak paranoia vagy valóban egy rossz szándékú emberrel volt dolgom.

Szóval, tegnap késő délután észrevettem, hogy kevesebb a kenyér, mint amire emlékeztem, így arra kényszerültem, hogy elugorjak a közeli Tesco-ba, hogy vegyek egy kilót, mer’ ott olcsó. Szépen sétáltam a járdán, azon filozofáltam, hogy vajon a turkálóban lévő cuccok, valóban halott emberek egykori ruhái, mint ahogy azt a Simpson családban Nelson megmondta.

Irtó különös álomból ébredtem, muszáj vagyok megosztani:

Szarvaskőből buszoztam hazafelé. Valamilyen oknál fogva a sofőr leszállított, így gyalog kellett hazajönnöm Felnémeten keresztül. Nagyon féltem a cigányoktól, hogy megtámadnak, rettegtem. Ezért elkezdtem hangosan ordibálni és szidni őket, hátha így ők ijednek meg tőlem. Szerencsére biztonságban haza is értem. Kicsit megpihentem a panel tövében és szomszéd házat figyeltem hogyan állványozzák.

Itt már hű maradtam magamhoz. :) 

Forró szitu ’˙˙’

            Csöppet megviselt ez a kitálalás.

Nem is a balhé, két világháborút is átéltem, láttam már mindent, de még sosem meséltem magamról senkinek. Pláne nem egy idegennek. Szörnyen ideges voltam és feszült, be tudtam volna verni valakinek a képet. A falat nem üthetem, nem akartam lyukat verni rá. Ezért csak vártam tovább, ami egyre jobban kezdet az idegeimre menni. Az a kurva nap az Istenért sem akart lemenni, hogy kimentem volna vadászni.

Rémálom nap.

           Nincs undorítóbb dolog a világon az alkoholista nőnél.

           Ez a nő úgy viselkedett velem, mintha 8 éves lennék. Nem hiszem, el hogy, nem tud felnőttként kezelni. Ráadásul még ellenszenves is és úgy öltözködik, mint egy útszéli prosti. Piros csillogós koktélruhája volt, hasonló, mint amilyen anyámnak van. Hatalmas keblei ellenére még push-up melltartót is viselt. Majdhogynem kibuggyantak minden egyes lépésénél.

A kis jellel a cím mellett különböztetem meg a részeket, hogy éppen ki a mesélő.  

Gáz van ’˙˙’

            Szeretem a téli időszámítást.

Vissza kell állítani az órát, így egy órával hamarabb sötétedik. Hamarabb dughatom ki a fejemet és még csak lángra sem kapok tőle. Na meg végre kiszellőztethetem a lakókocsit, nagyon el tud használódni a levegő. Óvatosan elhúztam a függönyt, hogy megnézzem süt-e még a nap. Persze tudtam, hogy nem, de erről sosem tudtam leszokni, muszáj mindig leellenőriznem.

Az elmúlt időben azon ügyködtem, hogy összedobjak egy kisregényt, ami a tinilányok kedvence lehetne. Pont mint az Alkonyat és az egyéb ilyen bénaságok. Szóval magas színvonalra nem számítson senki, viszont a továbbiakban (második fejezettől) kicsit elkanyarodtam a témától, sikerült belevinni a stílusumat. Aki ismer, az tudja milyen. :)

1.

Küzdelmek.

Életem sokadik legpocsékabb napjára ébredtem.

Néha úgy érzem, az élet direkt tol ki velem állandóan.

Egy kis mese sem árt néha, bár már lehet mutattam egy éve, de akkor még ennek is más fomája volt. 

A szivárványromboló volt-Istenek

Torzót az olasz mosógépszerelőt egy rendkívüli esethez riasztották. Ki kellett gyalogolni az elveszett dombok közé az ismeretlen tanyára. A tanyán csak egyetlen egy házikó állt, semmi más. Kopogtatott Torzó a korhadt ajtón, ami magától nyílt ki. Az aprócska házban, egy húszméteres folyosó tárult elé, végén egyetlen egy mosógéppel.

Budapest, Budapest, Te csodás!

-Verd ki előtte!

Ez volt Peti javaslata, arra az esetre, ha nem tudnék felkelni. Ugyanis hétfő reggel megdöntöttem a koránkelés rekordomat. Hajnali háromkor keltem fel. Előző este persze, nem tudtam korán elaludni, így kb. ha három órát sikerült szundítanom. Nem vett rá a lélek a recskázásra, egyszerűen nem, akármilyen serkentő hatású is. Kimentem brunzolni egyet, az álmosságtól leültem a deszkára, nem mintha mostanában nem ülve szoktam volna.

Piszok nagy mázli

            Télen, amikor hamar sötétedik, nem túl szívderítő a falu végén lakni. Arra sétálni haza munkától fáradtan, végig gyalogolni az útón, ahol az egyik oldalon a lakóházak, a másikon egy korom sötét mező kísér végig, rendkívül kevés világítással. Sok a róka, mindig jön utánam pár, de most furcsa mód egyet sem láttam. Éppen vettem elő a kapukulcsot, amikor fehér fények villantak fel mögülem. Amikor megfordultam egy kisgyermek alak formálódott meg, hatalmas fejjel.

Az elviselhetetlen csajszi

Dorina egy igen jó csaj.

Vajon azért bírom ennyire, mert ilyen elérhetetlen féle. Fura egy logikája van, de meg lehet érteni. Neki csak olyan faszi kell, aki vele marad egy életre. A megismerkedésünk, na, az munka volt. Nem emlékszem már pontosan. De egy fárasztó napon voltam túl. Amint hazaértem lefeküdtem aludni, aztán telefoncsörgésre ébredtem:

            -Ahh szia, teljesen nedves a puncim, totál rád vagyok gerjedve.

Kizáró jellegű vizsga

Ez a főiskola egy kemény műfajnak tűnik.

Pistával már előre megdumáltuk, hogy elkísér felvételizni. Nem szeretem az ismeretlen helyeket, ismeretlen embereket, ismeretlen szituációkat, mert nem tudok rájuk felkészülni. Ezért kellett mellém valaki, hogy ne egyedül bolyongjak. Perszer Pista nem adott hírt magáról, én meg bepánikoltam. Szóltam Ádámnak, hogy jöjjön el velem, de persze nem gondoltam komolyan.

            -Nem tudok menni, nagyanyámhoz kell mennem.

Figyelem! Ennyi erőszakot egy helyen még nem láttatok. De hát ilyen az igazságszolgáltatás!

32

Én mondom, Hájas Tónitól munkát elfogadni emberellenes bűncselekmény.

Nem emlékszem olyan alkalomra, ami ne sült volna el balul vagy ilyesmi. Vagy ne kapták volna el a srácokat a zsaruk. Na, de ez a mostani buli ez valami igazán nagy durranásnak ígérkezik. Bécsből indul egy hajó, ami annyit kokót szállít, hogy annak az árából életünk végégi vígan meg tudunk élni.

Ihlet

-Mégis mi szél hozott téged a fővárosba? –kérdezte Betti, egy nem olyan régi ismerősöm a közép sulis évekből, sokat buliztam vele és a barátaival, de megromlott a viszony. –Azt hittem nem szereted Budapestet. Nem jön be neked ez a nagy nyüzsgés, jövésmenés, villamosok meg a trolibuszok, földalattik és metrók. Azt mondtad, sose tudnál megtanulni itt közlekedni.

            -Hát igen, de azóta eltelt egy-két hónap. Egy állásinterjúra jöttem, valami idióta nevű reklámügynökségnél voltam, Pegazus vagy mit tudom én.

Bunyó a völgyben

            Simon alapjáraton rendes srác.

Ilyen különc féle, suliban is mindig ment a rivalizálás meg minden. Szinte mindenben ellenkezett a véleményünk. Pont ezért is bírom annyira, mert mindig van miről dumálni vele. De amikor Barbi volt a csajom, nem bírtam Simon képét. Már a végső köröket futottuk, amikor Simon egyre többet volt a közelünkben. Barbi meg láthatóan élvezte a társaságát. De nem úgy, mint Peti vagy Pista társágát.

Taxi

Tibor taxisként dolgozat már 2 éve. Késő este volt a kedvenc időszaka, amikor a sok részeg próbál hazajutni a buliból. Olyankor nem figyelnek, hogy mennyi pénzt adnak oda, vagy mennyit kapnak vissza. Nem ritka, hogy a környező falvakba akarnak hazajutni, olyankor az árak felmennek harmincezer forintokig. Egy ilyen éjjelen történt meg Tibor legkülönlegesebb kalandja.

-Van egy 12-esünk a Petőfi út 46 előtt. –szólt a rádió.

-Úton vagyok. –felelt Gábor, egy másik taxis.

           A hódítás éjszakája

    Rohadtul kellet már pénz anyagra.

Anyámtól nem csórhattam, tudat volna, hogy mire kell, aztán kirakott volna a lakásból. Az utcára nem mehettem zsebelni, mert már kétszer elkaptak. Azok a szemét zsaruk rendesen elverték a képemet, három fogam is oda lett. Rohadt állatok, legalább annyi tartás lenne bennük, hogy tiszteletben tartják az ember fogait.

Láttam plakátokon, hogy lesz ilyen buli. A hódítás éjszakájának hívják, állítólag lesz is egy óra éjjel 1 és 2 között, amikor elsötétítenek mindent.

Titkos Invázió

Ellenséges idegen űrhajó keringet láthatatlanul a föld körül. Nemrég bukkantak rá bolygónkra, de máris ki akarták irtani az emberiséget, egyszerűen csak szórakozásból. A kapitány maga elé szólította legjobb katonáját és azzal a feladattal bízta meg, hogy épüljön be az emberek közé és gyűjtsön róluk információt, mérje fel az erőviszonyokat. Kapott egy alakváltoztató készüléket, amivel fel tudja venni egy másik ember alakját.

Szuperhősök

            Miki és Dani mozizásnak szentelték az idejük nagy részét. A Kick-Ass után komolyan elgondolkodtak az igazságosztó szerepen, de a Zöld Darázs láttán már biztosak voltak magukban. A kocsi megvolt, testfelépítésük tökéletesen megfelelt a célnak, és szüleik révén volt elég pénzük is. Szmokingot öltöttek magukra, sí maszkkal takarták el az arcukat, és kalapot húztak a fejükre. Kocsira egy másik rendszámot szereltek úgy hajtottak végig a városon.

Agresszív állat

            Tudtam én, hogy nem jó helyre költöztem. De hát mit lehet tenni, alig keresek valamit, itt meg olcsó volt a lakbér, sőt szinte semmit sem kérnek érte. De persze a szomszédság… szóval tudjátok milyen fajták.  Állandóan van valami balhé a ház előtt.

            Hajnal egy óra volt, majdnem kettő, amikor valaki dörömbölt az ajtómon. A szívem a torkomban dobogott, felhevült a testem, mint egy kandalló, úgy be voltam tojva.

Gábor és a láthatatlan vámpírkadat

Gábor épp egy szórakozó hely előtt várt barátaira, akik sehogy sem akartak megérkezni. Teltek az órák, leszállt az éj, de sehol nem volt senki. Levette az ujjáról azt a béna gyűrűt, amit még két éve lopott egy osztálykiránduláson, de azt hazudta róla, hogy az apja hozta Írországból. Játszadozni kezdett vele, forgatta az ujjai közt. De mi másért említettem volna meg a gyűrűt, ha nem ejtené el a szerencsétlen, és az nem gurulna bele a csatornába. Gábor heves káromkodásba kezdett. Szerencséjére még látta hova esett az a vacak, így gyorsan elszaladt a sarki éjjelnappali mágnes boltba, hogy vegyen egy kampót és két méter spárgát.

Csúszós gondolatmenet

Reggel elaludtam ezért rohanni kellet az iskolába. Aznap esett le az első hó, szóval csúszósak voltak az utak. Amikor le akartam lépni az útra megcsúszott a jobb lábam… Egy gondolat futott végig a fejemben. Szépen hanyatt vágódtam, a táskámban csak füzetek voltak, semmi más, ezért a fejemet jól bevertem a betonba. Olyan érzés volt, mintha egy bolygó esett volna a fejemre. Fogalmam sem volt, hogy hideget vagy meleget érzek, de az biztos, hogy valami sötét dolog folyt a fejemből.

Eltörölt idő

            -Kelj fel! –szólt a lány a volt barátjához.

            -Te meg mit csinálsz itt… Hol az ördögben vagyunk?

            -Egy időn kívüli állapotban. Erről a pontról el tudok menni oda, ahová csak akarok.

            -És hova akarsz visszamenni?

         -A születésed pillanatába, vagy valamelyik felmenődet ölöm meg, hogy még véletlen se születhess meg. Ki foglak törölni a világmindenségből!

Kösz a fuvart!

Üzleti útról tartottam hazafelé. Debrecenben voltam, hosszú tárgyalásokat ültem végig, és még csak meg sem kellett szólalnom. Szellemileg lefáradtan vezettem haza késő este és a holdat bámultam, sosem láttam még ilyen gyönyörűnek. Mintha felhasadt volna az ég, és két dimenzió közt ott lebegett volna. Fényesebben ragyogott, mint bármikor máskor.

            Ahogy haladtam haza, egyszer csak egy csinos kamasz lányt pillantottam meg az út mentén. Nem tűnt prostinak, inkább egy buliból tarthatott haza.

Haljunk meg együtt

            Pestről mentem Budára, vagy Budáról mentem Pestre, a franc se tudja már. Egy kisebb tömeget pillantottam meg a hídon. Valaki éppen öngyilkos akart lenni, bele akarta vetni magát a vízbe. Ott állt a korlát túloldalán és le akart ugrani. Senki sem fogta vissza, csak a telefonjaikkal kameráztak. Oda mentem a csávóhoz és átléptem a korláton én is.

            -Szevasz! –köszöntem oda vigyorogva.

            -M… Mit akarsz? –dadogta.

Na, azt már nem!

            Este az utcán sétáltam, mert ki kellett szellőztetni a fejemet, amikor szembejött velem egy ilyen buzi csávó. Leopárd mintás, vagy mit tudom én milyen pólót viselt. Kilógott belőle a hasa. Baromi szűk farmergatya volt rajta. Ez épp elég indok volt, szóval kapott is egyet a képibe. Az orra alá találtam be, a fogainak tuti nem tett jót. Elvágódott a földön, de én csak rugdostam és tapostam a szemetet. Védte az arcát a faszi, de azt amúgy is megkíméltem, akkor állat nem vagyok, hogy tönkre tegyem valaki arcát.

IV.

Akármennyire is esett jól, hogy az autó próbált álomba ringatni, képtelenség volt Laci csámcsogása mellett elaludni.

-Laci, mi az anyádat csinálsz?

-Semmit.

-Mit eszel?

-Nem eszek semmit, Kocka, hagyjál már!

-Nincs semmi a szádban te meg csámcsogsz, baszd meg!

-Héj, most mért beszélsz így?

-Mert tudod nagyon jól, hogy ha valami kiborít az a csámcsogás. Próbálom elviselni, mert nem lehet tenni ellene semmit. De azt már nem bírom elviselni, ha a semmin a csámcsog az ember.

Esti séta egy régi ismerőssel

            Hazafelé tartottam. Az utcák üresek voltak, egy árva lelket nem lehetett látni. A fülemben zene szólt, hogy elnyomja a szörnyű csendességet. Egy fémkerítés túloldalán mintha valami mozgolódást véltem volna felfedezni. Senkit sem láttam, így tovább haladtam a lakótelepre. Valaki mégis követett, de amikor megfordultam nem volt ott senki. Éreztem, hogy figyel, éreztem a tekintetét a tarkómon. Hiába fordultam mindig hátra, sikerült elrejtőznie.

III.

Visszahajtottunk a főútra, hogy elhagyjuk a várost. A toronyház melletti buszmegállóban egy váratlan meglepetés fogadott, egy átkozott légkalapács, egy félbe maradt útfelújítás mellett. Egyetlen zombit láttunk a távolban, de nem foglalkoztunk vele, túl messze volt és nem érdekeltük őt. Nem lőttük le, nehogy a többiek ide csődüljenek a hangra. Így újra kiszálltunk, hogy megvizsgáljuk. Ütött kopott volt, néhány helyen majd megette a rozsda. Isten tudja, hány éve volt már itt a szabad ég alatt.

II.

-A kutyát minek hoztad, Laci? Csak bajt hoz a nyakunkra.

            -Ugyan Csabi, mi baj lehetne? Ez csak egy kutya, nem igaz?

            -Felnyal valami vértócsát, vagy kitépi valamelyiknek a lábát. Aztán megnézhetjük magunkat, mit kezdünk egy zombi Farekkal?

            -Miért vagy ilyen paranoiás?

            -Nem vagyok paranoiás, egyszerűen elővigyázatos vagyok!

            -Ne veszekedjetek, inkább kapaszkodjatok meg.

A Zombi Apokalipszis után:

A születésnap

I.

Apám egy ilyen művészlélek féle. Sosem rajongott ugyan a festményekért, de voltak kedvencei. Még kicsi voltam, amikor elvitt a fővárosba, hogy szerezzen nekem pár képregényt. Miután kirámoltuk a boltot elindultunk vissza a kocsinkhoz. Az utca üres volt, de egyszer csak egy förmedvény ugrott ki a szomszéd üzlet ablakán. Apám villámgyors volt és rögtön fejbe lőtte. Majd percekig szótlanul bámulta a vérfoltot a falon.

A kegyetlen

Amióta leszállt az éj senki sem ment át a hídon. Egyetlen sötétruhás kapucnit viselő férfi támaszkodott csupán a korlátra. A lámpák fényének tükröződését figyelte a keskeny, szelíden csobogó patak felszínén. Magas sarkú cipő kopogása törte meg a csendet. Egy fiatal nő lépett a hídra. Amikor oda ért a férfihez, ő hírtelen elé állt. Próbálták ki kerülni egymást, de a férfi a pulóvere zsebéből egy pisztolyt vett elő. Az oldalához szorította csípőmagasságban és felfelé célzott vele a nőre.

Muszáj volt

            Nemrég szedtem össze ezt a csajszit, egész jó meg minden. Tényleg tök jó vele. Most hozott el bemutatni a szüleinek. Harmadnapja vagyok már náluk, de nem bírom tovább. Gyötört, kínozott idáig, de most már muszáj volt elmenni, szarni egyet. Elég szemérmesen mentem el, nem szeretem idegen helyen kitolni a kábelt, értitek, ez meg aztán nagyon új hely volt. Nem szeretem, ha más emberek érzik a szagát, más házában büdöset csinálok.

Időmester

            Biztos ismered azt az érzést, amikor reggel a világ legédesebb álmából ébredsz fel olyan kipihenten, mintha éveket aludtál volna át. Aztán ez a fantasztikus érzés egyik pillanatról a másikra átcsap azzá az iszonyú rémületté, amikor rájössz, hogy hétköznap van és elaludtál. Pont ez történt velem is, kiugrottam az ágyból és a mobilom után kutattam. 9 óra 11 percet mutatott. Berohantam a fürdőszobába, egy turbó fogmosásra és fésülködésre.

Időutazók

A két jó barát, Jani és Fecó egy csendes délutánon a munkától megfáradtan egy kocsmában beszélgettek legújabb találmányukról, az időgépről.

-Mégis hova menjünk vissza? -kérdezte Jani.- Melyik pillanatára vagy kíváncsi a történelemnek? Nézzük meg a világ teremtését, esetleg Jézust? Vagy verjük szájba Hitlert? Tán a jövőbe is mehetnénk, hogy megnézzük a nyerő lottószámokat.

-Az még várhat: -szólt Fecó és az asztalon lévő almára mutatott.- Látod ezt az?

A Félszemű Faszi

Igazából nem is félszemű. Vagyis még régebben egy kocsmai verekedésben valami pöcs kibökte az öreg Laci szemét. Nagy mákja volt, mer meg tudták menteni. Igaz, fél évig szemfedőt kellett viselni. Már meggyógyult, de az idő alatt megkedvelte a félszeműséget. Azt mondja, teljesen máshogy látja a világot, mintha egy új dimenziót mutattak volna meg neki. Máshogy méri fel a távolságot és magasságokat. Azóta is azon gondolkozik, hogy vajon melyik a valóság, amit két szemmel lát, vagy amit csak egyel.