Első rész

A tengerészek elnyújtott kiáltásától megriasztott sirályok felrebbentek, és gyors csapásokkal szárnyaltak a kékellő magasba. Hosszan követtem röptüket, míg már nem tudhattam: az égen csapongó fehér foltok közül melyik a madár és melyik csupán szélkergette felhő.

Gyermekkorom óta szerettem ott üldögélni a kőkorláton és nézni a mindenféle égtáj felől érkezett embereket, hallgatni a pergő nyelvű árusokat, ahogy portékájukat magasztalják, s jókorákat lélegezni a sós párák és az étel- s italmérések felől szállongó fűszeres-zsíros aromák elegyéből.

TÉNYLEG?

Hideg novemberi késő délután volt, csak a legelszántabbak mennek ilyenkor nyitott uszodába.

A sprintelő hatalmas karcsapásokkal szelte a vizet, és araszos hullámokat vetve közeledett a Széchenyi Fürdő hideg nagymedencéjében az ívelt lépcső felé. Ez volt az utolsó mára tervezett hossz, és amikor lába földet ért, felegyenesedett, kiemelkedett a habokból és kifújta az orrából a vizet.  Szálas fiatalember volt, kigyúrt, széles vállú, szőrös és borostás.

Madárcsipogásra ébredt. Hosszan nyújtózott, az addig lanyhadt izmai macskamód nyúltak meg. Mikor megérezte arcán a Nap simogató melegét, lassan kinyitotta szemeit. A gyönyörű csillag fehérarany fénye szinte megvakította, de ő ezt nem bánta. Ám ekkor hirtelen sötétszárnyú madárraj fogta körbe, és éles hanggal rivalltak rá. "Kelj fel!"

- Kelj, kelj, kelni kell! - énekelte boldogan válaszképp, miközben nyurga lábaival végleg lerúgta magáról az álom súlyos, meleg köpenyét.

Furcsák vagytok ti emberek!

Beszélni veletek néha nem lehet

Elviszi az elmét az a bizonyos zavar

És mintsem nyugtod lelnéd…

Makacs vagy felkapod a vizet hamar

Hiába működik a kémia

Elkülditek a másikat a távolba

Tiéd lehetne az túl egyszerű

Egy próbát sem ér…

Inkább mész tovább te együgyű

Érzéseiteket zárjátok a lélekben

Beszélni róla bizton esztelen

De elvárod hogy a másik értse

Ez bizony nem természetes…

Ha mégse lenne látnok haragudtok érte

Elkövetitek a hibát mely lenne tanító

És még is bele ragadtok mint iszapba a ló

Dagonyáztok benne nyakig rendesen

Az helyet hogy tennétek…

Miközben könnyek gyűlnek a szemekben

Szemeitekben egy szebb világ csak álom

Lépni érte nem megy nektek sajnálom

Minden marad “Soha” országban

Pedig szebb világ kulcsa a kézbe…

Felemésztődtök és eltűnik lényetek a bánatban

Elfeleditek az összetartás erejét

Rázza a magány csontok velejét

És mint harc tér felett a halál

Mégis ott a társ a barát…

Bizony mondom áldozat mind ki bele sétál

Az ONlány.com csak egyike azoknak az erotikus tartalmú weboldalaknak, ahol fiatal, felnőtt lányok, nők dolgoznak. Munkájuk, hogy online módon szórakoztatják az arra "tévedő" férfiakat. Noha az arra tévedés erős kifejezés. Minden klikknek oka és nyoma van, utóbbit gyakran elfelejtik. 

Az elmúlt hónapban felbukkant egy megszállott gyilkos. Tíz lányt már kivégzett élő adásban. Félő, hogy az ONlány.com üdvöskéje a következő áldozat.

                                     ***

- Mindjárt kezdődik!

Köszönt az éjszaka, alkut ajánl,
sötét árnya kísért, válaszra vár,
amíg susog, elfog a szédület,
izzó tűzzel hajszol a révület,
perzselő ritmussal repít a tánc,
rég' porba hullott minden ősi lánc,
egyre nő a tét, kéz kézbe simul,
az eskü adott, itt nincs már kiút,
éltet és pusztít az örökös harc,
tükörképem már ismeretlen arc,
éjről éjre vívom ezer csatám,
ha sebet is ejtek, csak nekem fáj,
míg magasba emel a fénysugár,
lelkemmel fizetnem sem túl nagy ár,
csillagködben szárnyal az utazás
- csak soha ne jöjjön el a zuhanás...

Vámpír sztorik 10. rész

Üres lap

Poltergeist halott, az ital ördögi hatása elpárolgott belőlem. Mintha bőröm pórusain keresztül leheltem volna ki gőzét. Feltápászkodtam a csempén. Poltergeist halála kifejezetten váratlan csapás volt, sajnáltam az öreget, komolyan. De sok fontos információt magával vitt a gyilkossággal kapcsolatban. Alaposan végig járattam nyomozó szemeimet a bonctermen hátha találok valami hasznosat. Egy bőrkötésű barna noteszen akadt meg a tekintetem.

Kis Sólyom sorra járta a tipiket, hogy elújságolja, a vadászok hazafelé tartanak. Mivel mindezt üvöltve tette, a tábor távolabb eső felében már nem is kellett elismételnie a mondandóját. A férfiak és nők egyaránt készülődni kezdtek. Az üzenet szerint a vadászat sikeres volt, ami hatalmas dínom-dánom közeledtét jelezte. Quanah-ék csak estére voltak várhatóak, ám délre már összegyűjtötték a fát a főzéshez és a tábortüzekhez. Egy csapat gyerek festéket kevert az ünnepi maszkokhoz, vihogva bemázolták egymás arcát.