Nekem egészen más véleményem van, bár ebben rejlik a vers nagyszerűsége, lehet róla véleményt alkotni. Úgy érzem tudsz valamit mert szerintem meg tudtad ragadni a szavakkal a saját érzelmeidet. Ez egy szép dolog. De ez a nem is tudom társadalom kritika... ez nekem kicsit hibádzik. Úgy érzem hogy ezt a verset nem az embereknek összességében hanem a nőknek szántad. Kicsit olyan érzés az egész mintha egy olyan ember írta volna le aki saját hibájából nem ért az ismerkedéshez.

Azt írod hogy megvan a kémia és mégis elmegy a másik fél. Nem ez nem így van ha van kémia akkor jön a másik fél. De ha mégis elmegy akkor te hitted azt hogy van, szerintem.

Érzéseiteket zárjátok lélekben. Nem. A nők nem azt várják el, hogy a semmiből gondolatot olvass, egyszerűen azt akarják elérni hogy figyelj rájuk. Mert jelzik az érzéseiket csak oda kell figyelni és nem csak úgy eléd dobják. Tulajdonképpen ezzel erősítik meg magukban hogy szereted őket, mert ha figyelsz akkor érted mit is akarnak.

Elkövetitek a hibát mely lenne tanító. Vannak olyan lányok akik valóban non stop a szemét pasit keresik, mert az érdekes domináns. Egyszerű a megoldás kerülöd őket. Az intelligens nők igenis keresik a rendes fickókat és szeretik a stabilitást.

Ugyanakkor a folytonos kritika affelől hogy ami tiéd lehet az nem kell. Hát ez nem baj épp ettől lesz érdekes a dolog. Hogy a nő aki tetszik, nem egyból odaveti magát. Ez párkeresésnél normális ettől lesz érdekes a dolog. Nem csak így zéró ismerkedéssel odamész, cső tetszel aztán instant öröm. Ennek ez a szarakodás a sója és borsa és ezt lehet élvezni.

Az utolsó előtti versszak valahogy kiesik ebből az ismerkedés kritikából. És aztán afféle következtésnek leírod hogy rázza a csontokat a magány, nem hiszem. Ha az aktuális társadalmi állapotokat akarnánk kritizálni akkor nem a magány az elsődleges probléma.

Szóval nekem ez amolyan nem tudok ismerkedni a nőkkel vers, és ezek a tipikus friendzoneos tévképzetekkel teletűzdelve. Szóval bocsi, de gondolt át.

Válasz

Afféle "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" mélységű kesergés a magányról, az emberek közötti látható és láthatatlan falakról. Példabeszéd és segélykiáltás, költői képekbe ágyazva. Szép vers.

Válasz