Újabb embert öltél meg. Gratulálok!

Nem vagyok ironikus, ember – te zseniális vagy, ez volt eddig a legszörnyűbb ötleted! Ismét magadra veszed Canossát, én ismét segítek – te Raszkolnyikov, én Meursault. Őszintén remélem, ha volt szándékod, élvezted.

Majd én frusztrálom magam, hogy a védőburkokat kisajtoljam a bizonyítékokból – ha nem te lennél? Úgyse változik a protokoll – a pénz hozománya az erkölcs.

A feleséged? Komolyan? Huh, legalább híres vagy – a dicsőség sétányán még egyszer majd csillagot adnak. Egy fotó, egy felvétel, egy név, egy országos frekvencia – máris kész a sztár! John Woodman, napjaink Nyolcadik Henrikje. Nem tökölsz, öregem!

Remélem van üresedés a rögzítőn. Hé, John, bemondta a híradó, hogy megint túlfutattál egy kurvát. Ha megint el akarod kerülni a halálos ítéletet – a tarifám változatlan. Így. Végül is, én védek, az igazság már odaát van. Annyi kell, hogy kussolsz, tehénszemeket és nyugalmat árasztasz, ha gyóntatnak; vallasz, és kicsikarod azt a minimális sajnálatod. Tudod, mint a múltkor.

A bírók füle érzékeny – túlnyomja őket a közvélemény, és ha ezt a sok hangot bezárják egy terembe... Jézusom. Jobb is, ha kalapálnak. Ha várunk egy kicsit, bűn lesz az is.

Tudod mit? Játsszuk azt, hogy te teljes sokkhatásba őrlöd magad, hogy felmentsenek. Cserébe én fizetek. Na? Jól hangzik? Áh, hagyjuk, túl hideg a véred, nem eszközölhető.

Igen, tudod, még a romlottságot megelőzte a fiatalság. Könnyed ügyek jöttek – mi alkottuk az igazságot, az ítéletet, volt merszünk analizálni, és engedtek is, és akkor bemehettem az ügyészhez, hogy az óvadékot elintézzem egy rekesz whiskyvel és a habkönnyű nőkkel, meg lehetett oldani. Megengedték a politikai szemszögű evidenciákat, beengedték a látszatra inkompetens tanúkat; nem válogattunk. De cserébe megadtuk nekik a keménységet. Nem kapott egyensúlyt bűntárs és társtettes? Kit érdekel, a bűnös ígérgethet, a lelke szolid. De nem, mondta az égbelátó a Vatikánban, ők mind Isten ajándéka. És tudod mit? Igazuk van.

Igazuk. Ez egy olyan ajándék, amit ki sem kell csomagolni – fogni kell, amíg felnő, visszazavarni az összeset a picsába Istenhez, hogy vissza se küldje! Én voltam, aki kezdeményezte a törvényeket! Én adtam meg az alapkövet, adtam rá engedélyt, hogy átformálják, kidolgozzák, kiforgassák? Öntögetheted a vizet a teknőbe, de az bezzeg alól lyukas! De leszarom, mert én megkapom a pénzt, én kussolok, én békében élhetek! Ti mi a francot értek? Öltök, loptok? Jó nektek, remek sors! Képtelenek vagytok feldolgozni, milyen "csodálatos" rácsok mögé zavarni. Én megtettem, amit kell, ha nem sikerült, legközelebb adj hozzá többet!

Hé....állj csak meg...hisz én is tolvaj vagyok...a csávó ártatlan, megbuktatom az óvadékot, a tanútól rosszul kérdezek. És én készítem a sablont? A kurva életbe...

Ha minden ember Isten ajándéka....hát....nézzük csak...nem ez az öltöny lesz a legszebb csomagolás, de azért hátha....

De másnak is van ilyen. Más ügyvéd is van. Ők sem tisztábbak. Na talán majd most, ahogy a kitört gerincemen forog a kamera....akkor majd eszükbe jut...

Csak jusson eszetekbe....

Tudod mit, John? Dögölj meg. Ha most nem is, máskor. Előtte azért csekkold meg még a híradót. Adios, haver.