Újabb embert öltél meg. Gratulálok!

Nem vagyok ironikus, ember – te zseniális vagy, ez volt eddig a legszörnyűbb ötleted! Ismét magadra veszed Canossát, én ismét segítek – te Raszkolnyikov, én Meursault. Őszintén remélem, ha volt szándékod, élvezted.

Majd én frusztrálom magam, hogy a védőburkokat kisajtoljam a bizonyítékokból – ha nem te lennél? Úgyse változik a protokoll – a pénz hozománya az erkölcs.

A feleséged? Komolyan? Huh, legalább híres vagy – a dicsőség sétányán még egyszer majd csillagot adnak.

Egy, nem túl picinyke keresztes pók,

( nem mondom azt, hogy szegény)

Kucorgott szűk konyhám sötét szegletén

De, mivel mérges volt ő,

Lespricceltem én

A kemény,

de

annál félénkebb nő

Tán, gyilkost kiáltanak e tettemért a fajtavédők,

De, kérdem én,

mit tennének ők

Ha egy, nem túl picinyke, keresztes riogatná személy szerint őket

(főleg a nőket)

Konyhájuk setét szegletén

Bár hívő vagyok, de nem hinném, hogy csupán annyit böknének feléje ők,

 hogy

- Mit kucorogsz itt a sutban, te édibédi, keresztes kis ripők

Első Levél

Szia!

Remélem egyszer célba érnek ezek a levelek, és elolvasod őket. Nagyon szeretném tudni, hogy élsz-e még vagy mi van veled. Eltűntél, mint szürke szamár a ködben. Tudom én is, nehéz helyzet volt akkor. De tudod mit? Én egyből oda rohantam hozzád. A nagy káoszban, pedig ember- embert taposott, dugók voltak, és pánik. De nyilván ezt te is átélted.

Pripjatyot annak idején evakuálták, hát minket nem, ilyen ez, mindenki menekült, amerre látott, miután azon az éjszakán felrobbant az erőmű.

Tartalomból

" - A gyilkolás művészet. Egyszer majd megmutatom Önnek... ha már készen áll rá.

  - Nem vagyok kíváncsi a maga műalkotására!

  - Hazudik. Az emberi elme kíváncsi. Vissza fog jönni hozzám. "

Charles Cellien

- Tehát Ön Charles Cellien, 1960-ban született a Pennsylvania beli Betlehemben.

- Betlehemben, mint a kis Jézus, a mi megváltónk – az előttem ülő betegesen sovány, őszülő férfi összetette két kezét és a plafonra emelte szemét.