Első rész

Az ifjú fegyvernök izgatottan hajolt meg ura előtt; kipirulva, s még kissé zihálva a rohanástól.

- Igen, uram?

Majd’ szétfeszítette a lelkesedés. Mathias, az öreg csatlós nem árult el semmit, csupán annyit: igyekezzen, ura fontos paranccsal várja. „Mindjárt bejelenti, hogy végre elismeri ragyogó kardforgató tudományomat, és hogy az én segítségem nélkül el sem tudja képzelni magát a lovagi tornán, és itt helyben lovaggá üt… na jó, talán nem pont ezt akarja; de biztos valami fontos feladatot szán nekem! És akkor az a bizonyos ütés sem késik már soká, és…”

- Miután sikeresen felforgatta udvarházam rendjét, gondolom, már te is értesültél Florian ittlétéről.

Nekem is élnem kellett a Norbi ötletével,mert mint már írtam háromszori próbálkozásom mondott csödöt.Verseny után törlöm!

ÁLOMUTAZÁS (Játékra fel)

         Bernát már rég készült, hogy meglepetéssel kedveskedjen Izoldának. Kapcsolatuk már annyira mélyült, hogy nem fukarkodott a kiadásokkal, érezte, hogy a vége úgyis házasság lesz. Hogy mégse okozzon sokkos állapotot a meglepetése,csak beavatta,elárulta, hogy a tengerre szeretné levinni,mert még sosem járt arra és fogalma sincs milyen hangulatot teremt ,a morajló tenger partján elmerengeni.

Ezt a történetet a Játékra Fel fórumjátékra írtam, Kovács András, III. Játékmester szabályai alapján.
Sajnos a mese 9100 karakter körül mozog, ami háromszor akkora, mint amennyit a fórum megenged, ezért folyamodtam ehhez a módszerhez.
 

                                                    Afrika Csillaga

      A nap már régen lenyugodott, amikor hirtelen fény gyúlt az éjszakában. Tábortüzek pirosló lángjai emelkedtek a magasba, fáklyák táncoltak a sötétségben, őket pedig az ősi kántálás misztikus nótája kísérte.

Mámoritó jövő 

                                                 1.Fejezet.                                           

Minden ember hiszi, hogy egyszer minden jobb lesz. Reménykednek, hogy másnap reggel szebb napra ébrednek, de jó pár embernek soha nem jön el az a bizonyos nap. Hisznek benne és vágynak is rá mindennél jobban, de egy idő után rá kell jönniük az igazságra.

   Életében mindössze kétszer járt Pesten.

 Ez volt neki a harmadik alkalom, persze nem hitte volna hogy ilyen módon fog ismét eljutni ide.   Az első négy évvel ezelőtt volt, amikor a focicsapattal keretedzésre jöttek az Üllői útra.   Bár akkoriban sem sikerült tájékozódnia a fővárosban mivel téli időszámításban, délután fél öt órára érkeztek s az est már javában belepett mindent. 

Most sem tudta hogy mi merre van, elveszettnek és reménytelennek érezte magát. 

   Az egyik pillanatban azonban észrevette, hogy egy fekete audi lassan követni kezdi őt a háta mögött.

                                     Az én városom és környéke 34.

           Sára belevetette magát  a munkába, és úgy tett mintha semmi sem történt volna. Aztán jóizűen ebédeltek a férjével,majd a kertben dolgozgattak, a veteményesbe. Estére járt már a idő, és eszébe jutott,hogy sem Póli, nem jött át , de ő sem kereste. Vacsora után átszaladt Pólihoz,hogy még beszélgessenek egy kicsit. Beszélgettek is egy sort, amikor Póli töredelmesen bevallotta Sárának,  ahogy közeledik az este egyre jobban fél.

Lelkünk bugyrai : határtalan határok !

Nevetek ... nevetnek

hergelek ... hergelnek

Istenem... istenek

értékeim...értékrendek

nézek... néznek

Az életet éljük, vagy a túlélésért küzdünk?

Egy csapatban játszunk vagy játszmázunk?

Egy Isten ezer arca, vagy sok Isten hasonló arca?

Vannak határok vagy mi vagyunk a határok?

Színes város London, kis emberek ezrei tömik meg. Kis emberek, kik egyre kisebbek, minden nappal csak össze mennek.

Színes város London, harcolnak az elvek, néznek s megítélnek, míg szidod ezért őket.

                                   Az én városom, és környéke 33.

             -Reggel mikor felébredtem,csurom viz volt rajtam a hálóing és az uram nem volt mellettem-folytatta Sára az elbeszélését.Nem tudtam még , hogy ébren vagyok, vagy még mindig álmodom, egészen addig amíg be nem jött, és nem mesélte el , hogy milyen hánykolódásban voltam az éjjel , hogyan kapaszkodtam bele, meg az ágy végébe , és bármit mondott nem voltam hajlandó megébredni.Évek óta ilyen sokáig nem aludtam, és amikor felkeltem akkor is nagyon fáradtnak éreztem magam.

Az emeletesházból kirohanva, egyenesen az ijesztően zsinatos városba,  és a magasba emelkedő West End bevásárló központ elé kerülve, szembesülnie kellett a következő ténnyel: nem Cegléden volt, hanem Pesten.

  Ezen a napon, legyőzte csapatával a Balmazújvárost és ráadásul egy hatalmas buliba is hivatott volt, ám ennek ellenére hihetetlen módon, két emberrabló ellen menekül.  Az már mellékes, hogy összekeverték őt az eredeti áldozattal.  Hol máshol történne meg ehhez fogható szeretncsétlen eset, ha nem Magyarországon?

                                          Ki érti ezt?

                               Honnan jön a gondolat,

                               meg a hang

                               mely megszólal benned,

                               mint harang.

                               hogy le kell írni a szót,

                               mint valami

                               fontos mondani valót?

Most az új szereplőé lesz a főszerep, Tony mutatkozik be nektek. Jó hosszú lett, de csak így tudtam kibontani, hogy ki és milyen is ő valójában. Bocsi.

Igazság a hazugságban

            - Tetszik az ajándék, Tony?

            - Persze, nagyon szuper, pláne, hogy nem üresen adtad, köszi, hugi.

Reggel a mobiltelefon csörgése ébresztett, Cassie keresett. Mielőtt lelépett volna, látni sem bírt, sokat veszekedett rám, pedig, ha jobban belegondol az ember, ő se volt sokkal jobb nálam.

- Én úgy feljelentelek titeket mint a szar! - sziszegte Bence határozott eltökéltséggel a hangjában. Fogalma sem volt arról hogy miket mond, arról sem hogy kinek mondja, de még arról sem, hogy akihez beszél, egyáltalán igazat mond-e. A sok hihetetlenül hangzó információ áradása következtében, teljesen összezavarodott. Rettenetesen szédült, fülei mindkét oldalról zúgni kezdtek. Néhány perccel ezelőtt még torka szakadtából kiabálhatott, ám mostanra mintha minden ereje kiszállt volna a testéből. 

Viktor csitításra kérlelő arca kezdett egyre jobban homályosodni előtte.

                                                          1

Ádázul hánykolódva, megsemmisülve hevert a padló repedezett felületén. Akár egy darab hús. Akár, egy székre dobott, használt rongy darab, vagy ruhadarab. 
Az érzelmei kiismerhetetlenül tengődtek a lelkében. Ezek után mi legyen? Mit tegyen? Merre menjen, vagy kitől kérjen segítséget? Pénze nincs, kapcsolatai nincsenek és nem mondhatja el senkinek ezt a megalázó titkot. 

Gondtalan vasárnap reggelre ébredt Jen Cample, a fagyos, szeles Londonban. 
Édesanyja, Ellie Cample, gyönyörű, magabiztos és erős nő volt.

- Nem fogod fel hogy elbuktuk? - üvöltötte Kira. - Nem ő az! Nem derült volna ki, ha már most elengedtük volna! De persze hogy el kell járnia a mocskos pofádnak, te barom!

Bence hirtelen felpattant és a két fiatal elé ugrott.  Azaz pontosabban inkább Viktor elé, mivel a vérben habzó szájjal üvöltöző Kirával esze ágában sem volt szembefordulni.

 - Álljon meg a menet, mi folyik itt?

Viktor habozni kezdett, akármennyire is gyorsan tudott beszélni, zavarában még egy értelmes mondatot sem tudott elkezdeni. 

 - Ebbe te ne szólj bele!

                                    Az én városom, és környéke.

           Másnap reggel Póli átment Sárához , hogy megbeszéljék a tegnap történteket - pontosabban azt , hogy mit szól Sára mindahhoz amit hallot és megtudott Cikától , és ami homlokegyenest ellentmond a Berta által terjesztett több évtizedes pletykának, pedig ők is érintettek voltak, mert Berta őket is gyanusitta . Sára, nem sokkal többet tudott a dologról , sőt kevesebbet mert ő csak a Berta féle változatot ismerte.

Bence éppen hogy csak be tudta fejezni a mondatot, mindketten erős és rettentően gyors ütemű kopogásra lettek figyelmesek, az ajtó felől.  

Egy pillanatra ijedten forgatta a fejét Kirára, azután pedig a mozdulatlan ajtóra, ahonnan két másodpercenként ismétlődtek meg a kopogások. Olyan gyorsan koppantak, mintha nem is emberi kéz, hanem valami harkály okozná az ajtó másik feléről. Nagyon remélte hogy nem azok a kellemetlen alakok kopogtattak, akik nemrég betörtek hozzájuk abba a házba.

Bölcskei Imre

Ha meghalok

Ha meghalok, por lesz belőlem S a szél visz majd a hátán Messze, délre Esővíz fog majd beletolni a medrébe Fa leszek, vagy virág, a föld széle, délibáb Majd egy fiú fog leszedni S unokám fejdíszébe tűzni

Ott leszek és ott is voltam Minden pillanatban A méregben, a borban Itt is maradok mindörökre Hisz én is csak egy csepp Egyetlen csepp vagyok a végtelenbe

                                                Vércukor

           Ez a cim jutott eszembe legelőször, amikor Páskándi Géza halálhírét vettem, és ez nem volt véletlen. Valamikor a hatvanas évek közepén - teljesen véletlenűl - a Miorica vendéglő kistermének sarokasztalánál volt szerencsém félórányit eltölteni - többedmagammal Páskándi Gézának a társaságában. Azidőtájt jelent meg "Holdbumeráng" cimű verseskötete.

Aranyhasú lány

A fiúk jelentőségteljesen összenéztek, amikor végigment az utcán, ujjukkal a homlokukra böktek, vagy csak nyerítettek, mint afféle kamaszok, fiatal csikók. A lány úgy tett, mint aki se hall, se lát, mindig sietett. Ki tudja, hová sietnek ezek a kicsi lányok? Mert ha a sorsuk elől akarnak menekülni, előbb-utóbb rájönnek, hogy hiába minden kísérlet.

De mit keresnek itt az olyan nagy szavak, mint sors, végzet vagy eleve elrendelés? Az ember elég tevékenyen bele tud nyúlni a saját életébe, csak akarni kell. Látszólag apróságokon múlik, egy kis elhamarkodottság itt, egy perc késés amott, és máris találkozhatunk azzal, vagy elkerülhetjük azt, aki alaposan beleavatkozhat az életünkbe.

törölt kisregény

                                Az én városom, és környéke 31.

           Szuszantak egy sort, miközben Póli arra gondolt , hogy itt az alkalom , hogy érdeklődjön egyet és mást a régi dolgokról. És Cika erre nagyon is alkalmas, mert kevés idősebb asszony él a faluba, de az is lehet , hogy egyáltalán nem, mert hogy Cika hány éves azt senki, talán ő maga sem tudta,mert a keresztlevele már régen elkallódott, és ha csak a ráncai után itéltek, akkor egészen bizonyos, hogy a legöregebbek között van.

járva keltem útamon,ha kelett feledtem,de hisz úram én emlékszem,minden szépre és valóra-váltom álmommat, ha kell bár elcsépelt-valonak VÁLTEM-E AZ ÁLMOMMAT....

                                   Az én városom, és környéke 30.

            Teljében volt a nyár , már az aratáson is túl voltak, de dolog az még akadt bőven. De ha maradt egy kis idő, azt igyekeztek együtt tölteni . Ezen kivűl, a vasárnapokat  mindig együtt töltötték. Hol Póliéknál , hol meg Kálmánéknál. Ezeken a találkozókon, a főtéma az esküvő a lakadalom volt. A szülőket is elkapta az a lelkesedés, ami a fiatalokban már lángolt.Öröm volt rájuk nézni, ahogy keresték egymás gondolatát vágyait, hogy azt mielőbb kielégithessék.

Forró nyári nap volt, nem szerettem. A levegő mozdulatlanságában a napsugarak agresszívan égettek, és minden pórusomat verejtékezésre késztették. Egyedül róttam az utat, kerestem a helyem.

„Egy sárga ház a jobb oldalon, egy sárga ház..,” mondogattam magamban. Nagy sárga ház… Mintha láttam volna egyet a jobb oldalon bent egy utcában. Arrafelé vettem az irányt. Akkor láttalak meg először. Kint szívtad a méregrudat a kapu előtt. Semmi. Ezt éreztem. Bemutatkoztunk.

                                Az én városom, és környéke 29.

           Másnap Póli a nappal ébredt, és azonnal fel is kelt,  hamar túltette magát a reggeli teendőin, és mosni kezdte a heti szennyest. Az előző nap összepiszkitott ruháját  mindentől külön mosta ki.Közben mosolygott, és arra gondolt , hogy akár roszabbul is járhatott volna. Örömmel tapasztalta, hogy semmilye sem fáj különösebben ,talán a gyomor tájéka egy kicsit, de az, talán a tegnapi bőséges evéstől is előfordulhat.Történt vele ilyesmi már máskor is.

A következőkben csak pár érzésvilágot megjelenítő kis, szimbolikus szösszeneteket szeretnék megosztani Veletek, várva a véleményezést és az észrevételeket, vagy csak pár gondolatot...
Különösebb célja nincs neki, inkább csak kíváncsiság, hogy mennyire változhatnak az emberek tárgyakhoz köthető gondolataik (milyen szimólumokat gyárt magának minden más emberi elme - elvileg vannak egyénenként változók is). 
Köszönöm a türelmet/figyelmet! :) 

___________________________________________

1. 

Fény és világosság árad szét a szobában,

mert ki lett cserélve az égö a szívem padlásán. 

Meglazultak a parketták, s felkavarodott a por,

fuldokolva vesződöm, s bolyongok sorsom káoszában. 

Emlékszikrák fel-fel villannak az egyik sarokban,

de az elmúlás hamva elrejti őket előlem újra.

 - Abban a házban, ahol a délelőtt folyamán tartózkodtál, néhányan betörtek! Túszul ejtették a nőt, akivel voltál, téged pedig leütöttek majd az autóból menet közben egy árokba dobtak! Ott találtam rád! Nem voltál magadnál! Bizonyára az árokba zuhanáskot sérülhetett meg a homlokod! Autóval voltam, így elhoztalak téged a lakásomba! Itt tértél magadhoz!

  Amint a lány befejezte a történet mesélést, Bence olyan erővel rugaszkodott el az ágytól, mintha egerek mászkáltak volna a nadrágjában.

                                  Az én városom , és környéke 28.

            Az ebéd befejeztével a két fehérnép azonnal neki kezdett a mosogatásnak, aminek nagyon hamar a végére is jártak, mert nem volt sok edény, a kezük meg úgy járt mint a motolla. Ezt  Kálmánnak az édesapja szóvá is tette, hogy alig volt idejük egy pohár bort meginni, és már kész is vannak a mosogatással.

- Minden esetre a poharakat még ne mossátok el, inkább gyertek vissza az asztalhoz - aztán igyünk még egy pohár bort ,mert még meg talál melegedni ebben a hőségben.

A keskeny szoba

   Az életben számos kérdés bontakozik ki a sötétségből; gondosan előtör a nagy semmiből, végigszánkázik egy rugalmas membránon, hogy végül az arcunk valóságos látványán csattanjon ki, mint a betegség, vagy a vidámság; a kérdések megvillantják a szemekben megbújó haldokló parazsat, hogy újra lángra kapjon az érzelem olajával leöntött zsarátnok. A kérdések foglalkoztatnak minket nap mint nap, mint dőrén pajkos kölykök, ugatják a láthatatlan, éppen csak érezhető Holdat.

Az első poharat mindig lassan ürítem ki. Kiélvezem minden kortyát, nem csak arra koncentrálok, hogy a szesz égeti a torkomat, hanem arra is, ahogyan lassan lecsorog a nyelőcsövemen, egészen a gyomromig, szétterül a testemben, bizsergeti az izmaimat, s elkezdi tompítani az agyamat. De ez az érzés nem jön hamar. Az első pohár a legnehezebb. Még szó sincsen megváltó könnyedségről, szédülésről, öntudatlanságról, „mindegy”-ről. Olyan, akár egy élő lángcsóva, amelyet minden küzdelme ellenére magamba zárok és cikázik a belsőmben, amíg holtába nem hamvad.

12.rész: Emlékszel még a szörnyetegre?

Válassz! A családod és a mostani munkád vagy London és én – visszhangoztak Hannah szavai Rian fejében, miközben az öntudatlanság állapotából lassan magához tért.

- Bárcsak téged választottalak volna – préselte ki a szavakat a fogai között, miközben lehunyt szemmel feküdt. Még mindig látta maga előtt a nő rakoncátlan, szőke tincseit, szép mosolyát és igéző tekintetét.

- Rian Oneill! – harsogta egy mély hang a nevét, miközben egy nagy durranás vízhangzott a közelből.

Hosszas idő eltelt már amióta Éva kiment a fürdőszobából. Bence pedig nem érezte még eléggé otthonosan magát ahhoz, hogy huzamosabb időt eltöltsön, ráadásul egy fürdőszobában, így kiment a folyosóra, majd lefelé indult a lépcsőn s a konyhába érve, szétnézett, de sehol senkit nem látott. 

Abban a pillanatban hogy betette a lábát a konyhába, váratlanul erős ütést kapott a jobb válla és a nyaka közé. Még ideje sem volt hogy megforduljon és szemügyre vegye ismeretlen támadóját.