Az én városom és környéke 34.

           Sára belevetette magát  a munkába, és úgy tett mintha semmi sem történt volna. Aztán jóizűen ebédeltek a férjével,majd a kertben dolgozgattak, a veteményesbe. Estére járt már a idő, és eszébe jutott,hogy sem Póli, nem jött át , de ő sem kereste. Vacsora után átszaladt Pólihoz,hogy még beszélgessenek egy kicsit. Beszélgettek is egy sort, amikor Póli töredelmesen bevallotta Sárának,  ahogy közeledik az este egyre jobban fél. Sára viccesre vette a dolgot, és megjegyezte , hogy ha úgy gondolja akkor elszaladhat Kálmánért , hogy vigyázzon rá az éjszaka!

- Jajj, ne hülyéskedj már , komolyan félek!

- Akkor átküldöm az uramat, ha gondolod. - folytatta a kedélyeskedést Sára.

- Tiszta bolond vagy, én most nem viccelek, de amióta elmondtad az álmodat , egyszerűen mindig félek ha egyedül maradok, még nappal is - inkább adjál valami igazi jó tanácsot , ne csak nevess, hanem segits!

-Hát hogy tudjak én rajtad segiteni?- mert ha két uram lenne az egyiket biztos neked adnám -  örökbe!

- Te nem veszel engem komolyan, pedig már lassan,  úgy érzem mintha én álmodtam volna mindazt amit elmondtál, és nem te.

- Úgy látom, már gondolkodni sem tudsz, kitaláltam valamit, csak azért mert  barátnők vagyunk.- Vidd be az egyik bérest a házba -  nem muszáj annak kint aludni a kisházba.

- Be a házba, hogy bennt aludjon?

- Hát persze, nem veled, hanem a konyhába!

- Igen , de akkor mit szól a másik , mire gondol?

- Hát, ha neked sehogy sem jó, akkor vidd be mind a kettőt - mit bánom én. Sára megjátszotta a haragost, bár szive mélyén, együtt érzett Pólival.

- Idefigyelj,- eredj ki hozzájuk, s magyarázd meg nekik , hogy a múlt éjjel valami nagyon rosszat álmodtál , és most nagyon félsz, és ennek fele már igaz is, mert valóban félsz. Azután kérdezd meg, hogy melyikőjük vállalkozik, hogy bennt aludjon a házba, annak is konyhájába.

- És ha mindkettő jelentkezik?

- Na - most már elég legyen a sopánkodásból, válaszd az idősebbiket,és punktum. De most már mennem kell mert az uram azt fogja hinni, hogy megszöktem.

- Sára, várjál már egy kicsit,nem lehetne, hogy te gyere át hozzám, és együtt aludnánk, mint régen  gyerek korunkban.

- Nem, nem lehet, mert már nem vagyunk gyerekek, és nekem férjem van,nekem mellette van a helyem - különben is, majd meglátod ha férjed lesz , hogy mennyivel jobb egy férfival aludni, mint egy lánnyal. Ezzel lezárta a vitát, és mosolyogva, nagy sebbel - lobbal elvonult.Póli meg ott maradt, és bánatosan nézett utána, és eszébe jutott , hogy milyen jó volt gyermek korában, amikor nem emésztették mindenféle gondok, és féléjszakákat átjátszottak Sárával. Majd megrázta magát - és csak annyit mondott -  félre félelem, elő bátorság, nehogy meg ijedjek az árnyékomtól, hiszen velem semmi nem történt, csak a Sára esete zavart meg annyira , hogy már az egész esetet, magaménak tudtam.

          Később azért mégis lement a kisházba, és éjszakára a konyhába rendelte János bácsit.

-Aztán mikor menjek Pólika?

- Majd én szólok, mondta harsányan mert visszatért minden bátorsága.

           Sára elnézést kért az úrától a szomszédolásért, és máris arra biztatta , hogy feküdjenek le mihamarabb,mert másnap a mezőre kell menni a kukoricát

kapálni  - már másodjára. Ezért aztán jól ki kell pihenjék magukat, hogy birják a munkát . Ám amikor lefeküdtek, Sára már nem érezte magát olyan fáradtnak, ezért szerelmesen ,szinte turbékolva bújt az úrához. Az meg tudta , hogy mit jelent a turbékolás, és hamarjába ráfordult Sárára.Egymás karjaiban aludtak el, és Sárának eszébe sem jutott az elmúlt éjszaka rémálma.Túl volt rajta mert akkor még nem sejtette a jövőt. Mielőtt elaludt volna,  a kéj mámorába arra gondolt, hogy ez az amit Póli még nem tapasztalt meg - ezért nem tudja , hogy jobb egy férfival hálni mint egy lánnyal.

           Póli , kiment az udvarra és hátra szólt. János bácsi most már jöhet. Mire János bácsi besétált a  konyhába lefeküdni, Póli már a kispárnáját ölelve  gondolt a Kálmánnal való közös jövőjükre.