Az én városom, és környéke 30.

            Teljében volt a nyár , már az aratáson is túl voltak, de dolog az még akadt bőven. De ha maradt egy kis idő, azt igyekeztek együtt tölteni . Ezen kivűl, a vasárnapokat  mindig együtt töltötték. Hol Póliéknál , hol meg Kálmánéknál. Ezeken a találkozókon, a főtéma az esküvő a lakadalom volt. A szülőket is elkapta az a lelkesedés, ami a fiatalokban már lángolt.Öröm volt rájuk nézni, ahogy keresték egymás gondolatát vágyait, hogy azt mielőbb kielégithessék.

             Póli néha átment a Kálmán rokonaihoz is, igy is erősitve a rokoni kapcsolatot. A rokonoknál gyakran megjelent a biró anyja Berta is, aki hordta szót és pletykát az egész faluba. Ha nem akadt témája, akkor Cikát vette elő, és minden elképzelhető rosszat elmondott róla, függetlenűl attól , hogy volt a dolognak valós alapja , vagy nem volt. Hanem egy ilyen beszélgetés folytán Póli elmesélte , hogy mit álmodott Kálmánnal kapcsolatban , hogy valami lovak, fekete lovak megakarták taposni, és az neki nagyon rosszul esett, mert Kálmán nem érdemel ilyesmit, mert az nem árt senkinek.

- Nem jó az lányom, nem jó az, az ilyen álom nagyon rosszat jelent. Mert tudom , hogy a Kálmán az nem rossz ember , nem olyan , de a szülei ,de még inkább a nagyszülei hát azok azért nem voltak szentek - mondta Berta jelentőségteljesen. Ha akarjátok akkor el is mesélhetem, mert tudok én egyet s mást! Szóval az úgy volt - van annak már ötven esztendeje is - hogy a Szamos nagyon megáradt, akkorának  még senki sem látta, alig néhány méter választott el , hogy bejöjjön a házakba is. Hanem a parton, óriási pusztitást végzett.Akkorát , hogy teljesen elmosta a viz barázdahatárokat és senki sem tudta , hogy hol meddig is tartott a földparcellája. Na, ezt a tudatlanságot használta ki a  Kálmán nagyapja,mert amikor rálehetett  menni a földre, ő volt az első aki neki fogott szántani , és elis szántott  néhány barázdát a földszomszédok földjéből is. Többek között , tőlünk is. Anyám mesélte , hogy akkor fekete lovai voltak. Hanem az anyám -  aki tudós asszony volt -megátkozta őket, hogy hetegiziglen egyetlen pereputtyának se legyen szerencséje. És az átok fogott. Mert ti fiatalok nem tudjátok , hogy a Kálmán anyjának , még Kálmán előtt volt egy kislánya. De az betegen született, és nem is élte meg, még az egyéves korát sem. 

         Póli hitte is meg nem is, de inkább nem, de hogy megjegyezte magának az biztos. Már készült is hazafelé, ezért Berta még utána szólt , nem baj lányom, hogy most menned  kell, majd legközelebb tovább mesélem, mert még nincs vége.

         Arra gondolt , hogy majd adandó alkalommal, utána néz, meg érdeklődi esetleg másoktól is. Addig is megkérdezheti a barátnőjét Sárát. De most arra nincs idő mert , be kell hordani a búzát, és kapálni kell a kukoricát is. Akaratán kívül  ugyan, de egy kicsit megfeledkezett erről a dologról, mert bár milyen érdekesnek tűnt, nem tartotta elég hitelesnek. Ám amikor valami hasonló esetről szerzett tudomást,  és a falu népe , pontosabban annak idősebb lakosai meg is erősitették, azt akkor hajlamos volt elhinni bizonyos dolgokat. De a Kálmánra , illetve felmenőire vonatkozó szóbeszédet nem akarta elhinni.

         Persze az is eszébe jutott , hogy a legilletékesebbet, leendő anyósát kérdezze meg, de valahogy nem vitte  rá a lelkiismerete , mert arra gondolt , hogy fájó sebeket szakit fel az asszonyba.

        Később aztán munka közben az is eszébe jutott, hogy megkérdezheti Kálmánt is, hiszen vannak olyan jó viszonyba, hiszen nemsokára a felsége lesz , amiatt azért neki szinte kötelessége elmondani mindent a családjáról. Napok teltek el , hogy nem is gondolt rá , majd nagy hirtelen rátört a gondolat, és szeretett volna azonnal mindent megtudni.

        Egyszer azonban, amikor éppen fáradtan a mezőről ment haza felé , melléje szegődött Cika. Azt sem tudta , hogy honnan bújt elő, csak azt vette észre , hogy mellette van, és egy nagy köteg  fűzfa köteg vana hátán, amit szinte alig bir. De mindezek ellenére tartja lépést vele, és beszélgetni való kedve van, mert mindjárt azzal kezdte: Jaj Pólikám, aztán mikor lesz már az az esküvő , hiszen oly szép pár vagytok , hogy már én is alig várom , hogy táncoljak a lakodalmadba.

- Hát arra még várni kell egy kicsit, de ha a Jóisten is úgy akarja az idénmeglesz. Aztán kivel akar táncolni Cika néni?

- Ha az igazat akarod tudni, én neked megmondom , mert legszivesebben én Bertával táncolnék - de addig, ameddig kinem leheli azt a  gonosz lelkét. Mert boszorkány az, már az anyja iza volt , sok kárt okozotta faluab , elválasztott, férjes aszonyokat, meg  betegséget küldött az egészségesre - sok van neki a lelkén csunyán fogja  végezni. Hanem üljünk le már egy iicsit mert elfáradtam a vesszőszedésben, de muszáj most szedni mert csak akkor lesz jó seprő belőle.