Az én városom, és környéke 29.

           Másnap Póli a nappal ébredt, és azonnal fel is kelt,  hamar túltette magát a reggeli teendőin, és mosni kezdte a heti szennyest. Az előző nap összepiszkitott ruháját  mindentől külön mosta ki.Közben mosolygott, és arra gondolt , hogy akár roszabbul is járhatott volna. Örömmel tapasztalta, hogy semmilye sem fáj különösebben ,talán a gyomor tájéka egy kicsit, de az, talán a tegnapi bőséges evéstől is előfordulhat.Történt vele ilyesmi már máskor is. Nem is törődött vele - el akarta felejteni, és csak a szép a kedves emlékeket dédelgette magában, miközben alig várta , hogy átmehessen Sárához , hogy alaposan kibeszéljék a tegnap történteket.

          Póli türelmetlenül várta hogy befejezze a mosást, mert a tegnapi eset elmesélese nem tür halasztást. Arra nem számitott , hogy Sára legalább olyan kiváncsi a dologra, mint amennyire  ő elakarja mesélni azt. Ezért egy kicsit meg is lepődött amikor Sára belépett a kapun, és a lehető leggyorsabban közelitette meg  a gangon mosó Pólit. Szája már nyitva volt előre, annyira várta , hogy feltehesse kérdéseit Pólinak.

- Na hogy volt mondjad már mert a kiváncsiság nagyon furdalja már az oldalamat? Póli abbahagyta a mosást  megtörölte a kezét, és fülig érő szájjal mesélni kezdte , hogy minden a legnagyobb rendbe történt, és a Kálmán szülei beleegyezésüket adták, hogy még az idén összeházasodjanak.

- Hát az nagyszerű , hidd  el hogy nagyon féltettelek , hogy a szülők akadékoskodni fognak , mert én  tudom mi a várakozás , mert én aztán kivártam rendesen, több mint másfél évet, mert  éppen böjtre esett volna az esküvő, és nekem azt kikellett böjtölnöm,mig elmúlik, és csak azután esküdhettünk össze. De azután  bepótoltunk mindent és még most is pótoljuk.

- Igen ám, de végén azért mégis történt egy kis baj, mert elragadt velünk a Kálmán lova, amikor hozott hazafelé, és mi meg leestünk a szekérről és nyakig voltunk  a porral, meg a  kosszal. Éppen most mosom kifele az ünneplő ruhámat ,amelyikkel eddig csak a templomba voltam - a tegnap este meg a porba, de még a fűbe is. Csak most láttam a zöld fűfoltokat a ruhán , és tudom az már soha nem megy ki belőle.

- Aztán egyébb nem volt Póli?

-Jajj , te mire gondolsz Sára, mi lett volna?- Csak tán nem arra gondolsz? Nahát Sára ezt igazán nem gondoltam volna rólad , hogy ilyesmit feltételezel rólam!

Pólinak közben kedve támadt egy kicsit huncotkodni Sárával , ezért , csak úgy félszájjal megjegyezte: - hát azért valami , mégis csak volt.

- Na mondjad már, mi, hogy csináltátok?

-Hát mikor leestünk a szekérről egy darabig tapogattuk egymást -- hogy nem-e tört el valamink, de akkor már a ló meg a szekér nagyon messze volt, és elindultunk megkeresni. - És tudod hol találtuk meg?

- Nem.

-Hát lent a Szamos partján, ahol ki volt pányvázva a biró fekete kancája. Amikor látótávolságba  értünk, éppen akkkor akart a Kálmánn csődöre rámászni a biró kancájára -  de szekerestül együtt és akkor láttuk meg azt is hogy a szekérnek egy kereke , hiányzik.

-Sára nagyot nevetett, és azt mondta: Már azt hittem ,hogy Kálmán mászott meg téged.

         Kálmánnak sem volt jó éjszakája, aggódott a kerék miatt, hogy esetleg hamarabb megtalálja valaki más , ezért amikor világosodni kezdett utána indult , hogy a kereket megtalálja mert az elmúlt este folyamán , a holdfénynél már nem sok reménye volt, hogy megtalálja. Elég nehezen találta meg,  mert a lova amikor megérezte a  kanca szagot akkor már nem igazodott a kitaposott uthoz , hanem árkon bokron keresztül haladt -  futó lépésben - aminek  az lett a kövekezménye ,hogy mire leért a kancához a szekeren már csak három kerék volt található. Ezért aztán Kálmánnak szinte az egész bozótot át kellett kutatnia amig megtalálta azt a csapást ahol a lova végig száguldozott, és ahol a kereket elvesztette a szekérről.

        Jó időbe telt amíg haza guritotta a kereket. Mikor hazaérkezett édesapja éppen a szekeret járta körbe körbe , hogy meggyőzödjön, hogy ez valóban az ő szekere. Minden stimmelt, csak egy kerék hiányzott, de az is éppen megérkezett a Kálmán segitségével.

        Kálmán elmesélte édesapjának, az előző napi esetet , ám a történeten változtatott egy kicsit  - azt a részt amikor Póli átvette a lóhajtást, azt egy saját történettel helyetesitette be.- Az úgy történt édesapám , hogy már majdnem a Póliéknál voltunk, amikor  egy nyúl felugrott lóheréből, a Szellő meg úgy megijedt, hogy akkorát ugrott , mint még soha. Mi meg mindketten leestünk   az út porába. De még ez sem volt neki elég mert megsem állt a Szamos partjáig, de nem az úton hanem árkon bokron. Ott találtuk meg, éppen készült meghágni a  biró fekete kancáját - szekerestül!