Hosszas idő eltelt már amióta Éva kiment a fürdőszobából. Bence pedig nem érezte még eléggé otthonosan magát ahhoz, hogy huzamosabb időt eltöltsön, ráadásul egy fürdőszobában, így kiment a folyosóra, majd lefelé indult a lépcsőn s a konyhába érve, szétnézett, de sehol senkit nem látott. 

Abban a pillanatban hogy betette a lábát a konyhába, váratlanul erős ütést kapott a jobb válla és a nyaka közé. Még ideje sem volt hogy megforduljon és szemügyre vegye ismeretlen támadóját. Fennmaradó energiája és akarata ellenére térdre rogyott, s tehetetlenül a hasára zuhant. Hangosan koppant a feje a kemény parkettán, ami után már semmire sem emlékezett. 

    A leütése után órákkal később tért magához Bence.

 Fejét iszonyatosan fájlalta, fülében pedig mintha valamilyen kellemetlen hamis nóta harsogott volna úgy zengett.  Szája olyannyira ki volt száradva, hogy amikor a nyelvével a szájpadlásához ért, úgy érezte, mintha sót nyalt volna. 

    Amikor szemeit kinyitotta, hiába vezette körbe az ismeretlen, kivilágíttatlan kis helységben, ahol annyi fény tudta beverekedni magát amennyi az ablak köré szögelt redőny ritkás fokai között bevilágított, egyenest a kényelmetlen méregzöld színű ágyban fekvő testére.   Fogalma sem volt róla hogy mi történhetett vele, sem arról, hogy mit keres ebben a nem éppen összekomfortosnak tűnő szobában.

   Bence még azután sem tudta eldönteni hol létét, miután láthatatlan súlyokkal megültetett karjait felemelte, s belekapaszkodván az ágy mindkét szélébe, feljebb csúszott rajta.  

  Alaposabban körülnézett.

 Ezt követően borzalmas előérzete támadt.   Az is lehetséges, hogy elrabolták, vagy pedig súlyos balesetet szenvedett, melynek következtében kihagyott a memóriája s nem volt képes elraktározni azt az infót, ami  közvetlen a baleset utáni napjaiban történt.

Mielőtt azonban téves kétsébeesett gondolatai a sírásig gyötörték volna, arra lett figyelmes, hogy a háta mögül, ahol ezek szerint még volt egy kisebb zúga a nem túl tetszetős szobának - egy vékony, fekete hajú kék szemű lány lépett mellé. Az egyik kezében egy műanyag edényt tartott, míg a másikban egy vastag gézcsomót, amivel óvatosan Bence homloka felé közelített.

   A fiú megijedt ls az ágy fejtámlája felé hátrált.   Igazából nem is tudta miért ijedt meg a lánytól, elvégre nagyon csinos volt.   Arca kissé szomorkásnak tűnt, hiába fénylett rajta mosolya, bármennyire is ragyogtak szemeiben az aprócska csillagok, valahol beljebb óriási fájdalom húzódott ami búsra formázta ezt a gyönyörűséget. 

 - Maradj nyugton - felelte a lány, hallk s kedves hangnemben - Megtisztítom a sebed!

Azzal újból felemelte a kezét s immár még lassabb mozdulattal közelítette meg Bence homlokát.   A fiú ekkor látta, hogy a lány kezében lévő műanyag edényben víz volt, amelybe a homlokáról leemelt s a kicsavart gézcsomóból vér került elő.   Erre a fiú ijedten felugrott.   A saját vére láttán olyannyira pánikba esett, hogy ingerült viselkedései közepette kiütötte a lány kezéből az edényt, melyek tartalma egészben loccsant a szőnyegre. 

 - Mi történt? - zihálta kétségbeesetten Bence. - Hol vagyok? Foglyul ejtettek?

- Nagyon kérlek ne kalimpálózz, mert így nem tudok segíteni rajtad! - állt fel az ágy mellől a lány. - Már nem vagy veszélyben! 

 - Miért, eddig abban voltam?

 - Majd elmesélem részletesebben ha lenyugodtál! - felelte a lány, ezúttal kevésbé kedvesen és annál inkább domináns gesztussal a hangjában. Azzal a kezében lévő még megmaradt száraz gézcsomóval alaposan áttörölte a már nem vérző hangyányi sebet Bence homlokán, majd miután végzett, felvette a földről a már üres műanyag edényt és belehelyezte a gézcsomót. 

 - Miért vérzett a homlokom? - mutatott a szépen megtisztított sebre a fiú. - Miért itt tértem magamhoz?

 - Megmondtam, hogy mindent elmagyarázok, de csak ha megnyugodtál! - tisztázta a lány, aki ekkor ismét felállt s gondterhelt sóhajok közepette visszaindult a szoba hátsó felébe, ahonnan nemrég előjött.    Bence felkelt és az ágy szélére ült, hogy alaposabban szemügyre vegye a szobát.    Ekkor látta, hogy az ágy mögötti lévő túlsó falig húzódó helység, csupán egy gázrezsó és egy hűtőt húzódott, mellettük fent  pedig egy gondosan összeeszkábált fali polc volt a falhoz rögzítve.    Oda helyezte az edényt, majd a hűtő tetejének támasztotta mindkét kezét, míg fejét maga elé hajtotta.   Hagyta, ahogy hosszú hajtincsei az arcába lógjanak. 

    Így elnézve hárulról, immár Bencét kevésbé foglalták le a gondolatai affelől hogy mi történhetett vele s valójában mi okozhatta neki a fejsérülését.  Sokkal inkább most csak az általa megismert lány vékony dereka, formás kissé túlzottan is telt feneke és gyönyörű combjai érdekelték.    Nagyon vékony fekete rövidnagrág volt rajta, amelyről Bencének nem más mint Angelina Jolie alakította Lara Croft jutott az eszébe. Nagyon tetszetősen mutatott rajta, kiválóan emelte ki popsijának a formáját. 

 - Mond, miért segítettél nekem? - tette fel a kérdést Bence, a hosszas popsi nézegetése után.   A lány nagyon sokára fordult vele szembe, azaz nem is igazából szembe, hanem csupán az oldalával fordult s tekintete a csupasz, fehér falon volt.    Bence nem volt biztos abban hogy jól látta-e, de mintha a lány csodaszép arcocskája könnyektől csillogott volna, vagy talán az előbb kiömlő víz cseppjei lehettek.

 - A modorodat tekintve, ez egy jó kérdés!

- Úgy értem, miért tisztítottad le a sebem?

Tekintetük még csak ekkor találkozott.

 Bencének halvány fogalma sem volt arról, hogy segítője, az eddig határozott, domináns stílusát most miért óvakodó, szinte minden pillanatban rettegő tekintet váltotta fel s miért nézett ezúttal a fiúra is olyan félelemben forgó szemekkel. 

 - Mondjuk úgy, hogy nem bocsátotta volna meg a lelkiismeretem - azzal odasétált Bencéhez közel és leült mellé az ágyra. - Abban a házban, ahol a délelőtt folyamán tartózkodtál, néhányan betörtek! Túszul ejtették a nőt, akivel voltál, téged pedig leütöttek majd az autóból menet közben egy árokba dobtak! Ott találtam rád! Nem voltál magadnál! Bizonyára az árokba zuhanáskot sérülhetett meg a homlokod! Autóval voltam, így elhoztalak téged a lakásomba! Itt tértél magadhoz!