Nekem is élnem kellett a Norbi ötletével,mert mint már írtam háromszori próbálkozásom mondott csödöt.Verseny után törlöm!

ÁLOMUTAZÁS (Játékra fel)

         Bernát már rég készült, hogy meglepetéssel kedveskedjen Izoldának. Kapcsolatuk már annyira mélyült, hogy nem fukarkodott a kiadásokkal, érezte, hogy a vége úgyis házasság lesz. Hogy mégse okozzon sokkos állapotot a meglepetése,csak beavatta,elárulta, hogy a tengerre szeretné levinni,mert még sosem járt arra és fogalma sincs milyen hangulatot teremt ,a morajló tenger partján elmerengeni. De azt elhallgatta,hogy mi váltotta ki a tervet,hogy őt mi készteti,hogy kíváncsiságát mindegyre fokozza, milyen lehet sós vízben dugni.? Nem! Erről egy szót se!

        Nagy a távolság a Székelyföld és a Fekete-tenger között, de Jancsit és Juliskát sem érdekelte, nem mérték a távolságot, hogy mennyit barangoltak az erdőben, amíg elérték a boszorkány csokoládé palotáját. Vágtatott a vonat a rónán át,de Bernátnak mégis úgy tűnt ,mintha fogaskerekeken döcögő vicinálison ülne. Csak ketten voltak a fülkében és annak ellenére, hogy éjjel volt és benne fokozódott a kandüh, mégsem látta helyességét egy forró szerelmeskedésnek, mert sosem tudható, hogy az éjszaka leple alatt ki lepheti ofszájdban. Fejét kedvese ölébe hajtotta és a vonat enyhe döccenése, amely szerinte fogaskerekeken döcögött álomba ringatta. És álmodott!

         Álmában érezte, hogy valaki szorosan átöleli, és forrón liheg a fülébe. Megfordult, hogy csókkal feleljen a kihívásra, biztosítsa együttérzését, de megremegett, amikor Izolda helyett egy csúnya csontváz ült mögötte, hosszú csepű haja lobogott és szemgödreiből lángolva sugárzott a szerelem. Megsimogatta csontos ujjaival és csábítóan duruzsolta a fülébe:

-Tudom a terveidet, előttem hiába is tagadnád, és bízz bennem, megvalósítjuk. Te sós vízben szeretnél kettyinteni. Nekem és csak nekem van gyakorlatom ehhez. Velem jössz és meglátod milyen a mennyországi áldásos égi boldogság. Csak hallgatnod kell rám és követned engem!

Ölbe kapta Bernátot és pillanatok alatt ott álltak a hullámzó tenger partján. Ködbevesző távol , az azúrkék remegő víz felett csapatokban sirályok kergetőztek, majd le-lecsaptak a vízre hal után. Elmerengve nézte a messzeségben a román határőrök hadihajóját, szinte megfeledkezett a vén csoroszlyáról. Felfigyelt,hogy a víz mélyen van és a meredek partot kerítés szegélyezi,hogy megelőzze az esetleges karambolokat. A csonthalmaz, akit Mirigynek hívtak könnyed tánclépésekkel sétált a kerítés tetején és Bernát azon csodálkozott, hogy nem zörögnek a csontjai. Pedig balettezett is. Részleteket lejtett a Hattyúk tavából,,Utánozta a Diótörőt és Giselle-t. Bernát is felkapaszkodott és mintha tornaszeren lenne, könnyedén körbe forgott és lólengési mozdulatokkal szerette volna ámulatba ejteni partnerét.. A kerítés hosszú volt és a végénél egy romos kastély éktelenkedett. Bernát megrémült, amikor minden nagy ködarab mögül egy pislogó fej nézett rá. Elbátortalanodott, de Mirigy megnyugtatta, hogy nincs oka félelemre, ez az ő sokfejű férje, nem veszélyes, csupán gyermekded módon bámulja az idegeneket. Amikor Bernát egy résen belesett a kastélyba, valóban egy töpörödött emberkét látott, akiről lerítt a valamikori fiatalság, de egykedvűen ült és bámult a semmibe.

-Ne félj, mert ártalmatlan. Rég az ideje impotens és erőtelen. Semmit sem tehet az én akaratom nélkül. Ezért is tartom magam mellett, mert néha szükséges,hogy egy gyengébben töltsd ki a bosszúdat,ha már elfordul tőled mindenki. Szép volt, erős és izmos, mint te. Egyetlen vágya volt, hogy sós vízben szerelmeskedjen. Kellemes volt vele, értette a dolgát, még nekem is feltűnt, hogy mennyire bírja a sokáig tartó kettyintést. És vállalta a következményeket, az átkot, hogy impotens lesz, örök gyermek, már sosem fog felnőni. Akkor bizonyára nem gondolta komolyan az élvezet rajtjában. De miért is húzom az időt, most csendes a tenger, most élvezetes elkezdeni. - Ölbe vette a srácot és sietett minél messzebb menni a parttól. Mikor beértek a megfelelő távolságra kezdett fokozottan hullámzani a tenger és Bernát azon morfondírozott, hogy ebben a csontvázban, hogyan találja meg a lyukat. És mi lesz, ha ő is úgy jár, mint a kastélyban látott fiatalember?

  Örvényleni kezdett a tenger és elszakította őket egymástól. Mirigyet mind bennebb sodorta. Csapkodott és mindjobban fokozódott benne a félelem, hogy kielégítetlenül marad, egetverő harag lés bosszú tombolt arra az esetre, ha elveszíti áldozatát. Szeméből és szájából lángok sugároztak, majd recsegő kacajjal és csattogó fogakkal igyekezett Bernát felé. A srácnak szerencséje volt, mert a magas hullámok eltakarták, néha szándékosan is elmerült, de fulladási roham vett erőt rajta, hatalmas köhögés tört fel a torkából és akkor felébredt. Izolda aggodva nézte és zsebkendőjével törölte gyöngyöző homlokát.

-          Mi történt? Annyira vergődtél és izzadsz, hogy kezdek aggódni.

-          Ó, semmi, csak rosszat álmodtam. - mondta, majd összefogta kezét és lehunyt szemekkel, mélyen magában rebegte:” Én ne vígy minket kísértésbe,de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké!”