Az én városom, és környéke 31.

           Szuszantak egy sort, miközben Póli arra gondolt , hogy itt az alkalom , hogy érdeklődjön egyet és mást a régi dolgokról. És Cika erre nagyon is alkalmas, mert kevés idősebb asszony él a faluba, de az is lehet , hogy egyáltalán nem, mert hogy Cika hány éves azt senki, talán ő maga sem tudta,mert a keresztlevele már régen elkallódott, és ha csak a ráncai után itéltek, akkor egészen bizonyos, hogy a legöregebbek között van. Mellette szólt még az is, hogy olyan izgő - mozgó asszony volt, aki mindenütt megfordult, mindenütt bejáratos volt, és sok mindent megtudhatott, és meg is tudott. Dea megtudott dolgokat olyan diszkréten kezelte , hogy fölöslegesen nem szórta szét az információit - ez viszont nem jelentette azt , hogy nincs ismeretében olyan dolgoknak , amit csak nagyon kevesen ismernek , tudnak.

- Cika néni mondja már miért haragudnak maguk annyira egymásra Berta nénivel?

- Azért mert az egy boszorkány , de nem csak ő , hanem már az anyja is az volt. Már az is mindig szitotta az ellenségeskedést, és mindenfélét kitalált, hogy összeugrassza a falu népét.

- Azzal a föld elszántással hogy volt? 

- Jajj , hát az sem volt igaz, úgy ahogy a Berta meséli, mert az úgy volt , hogy a Bertáék földje éppen a Szamos kanyarulatánál volt, és nagy viz, bizony egy jó néhány métert elvitt a földjükből. Bertának meg könnyebb volt ráfogni valakire mintsem a Szamoson számonkérni -  és hogy a Kálmánék földje éppen szomszédos volt, hát ő rá fogta. És átkozódott nap mint nap, és tele beszélte a falu fejét az ö általa kitalált változattal.

- És az igaz , hogy Kálmánnak volt egy nővére, aki nagyon korán meghalt?- azt mondták , hogy a Berta átka fogta meg.

- Na látod azt nem tudom biztosan, azt meg pláne nem  , hogy az átok fogta volna meg - csak azt tudom ,hogy a Kálmán szülei nagyon szorgalmas emberek, és a Kálmán anyja már egészen előrehaladott állapotban volt, amikor még mindig dolgozott a mezőn-  amit persze nem lett volna szabad. Úgy hogy ott érték utól a szülési fájdalmak és oda kellett vigyék a bábát és ott a mezőn szülte meg a kislányát. Az viszont való igaz , hogy nem sokáig élt , a bába asszony meg is mondta , hogy nagyon gyenge a kislány, és nem sok remény van arra , hogy megérje a fenőtt kort. Hargudtak is bábaaszonyra sokáig, hanem, amikor meghalt akkor békéltek meg, mert a bábaaszony azt is megmondta , hogy már rég nem lett volna szabad , hogy dolgozzon a mezőn.            Póli szinte tátott szájjal hallgatta a Cika meséjét, és egyre inkább megnyugodni látszott, arra gomdolva , hogy mégse igaz minden amit Berta néni mesél. Teljesen megnyugodni mégsem tudott mert Cika, úgy folytatta - az viszont biztos , hogy tud rontani , mert történtek olyan esetek , a mi falunkban , sőt még a szomszéd faluban is amit másképp nem lehet megmagyarázni csak a rontással.

        Póli már indult volna hazafelé , de Cika marasztalta.

- Várjál még egy kicsit!- ezt még biztos nem hallottad - elmesélem ha még pihenünk egy kicsit. Megboldogult fiatalkoromban , amikor még nem voltam ilyen ráncos, Berta ura szemet vetett rám - igaz nekem is tetszett az ember, de hát ő már nős volt, és azt állitotta , hogy értem még Bertát is elhagyná. Én meg fiatal voltam , és hajlottam is dologra, mert szép szál ember volt a férje,de az utólsó pillanatben, elmeséltem anyámnak , hogy a Berta férje igen-igen udvarol nekem. De az anyám kinyitotta szememet , hogy maradjak csak én a magam fajtájánál, meg hát más urát elszerteni nem illik. Igy aztán nem lett belőle semmi, mert én szót fogadtam az anyámnak. Viszont ez a boszorkány Berta azt hitte , hogy én lefeküdtem az urával - ami persze nem volt igaz, de arra jó volt , hogy egy életen át üldözzön a pletykáival. De azért ha megkérdezel bárkit a faluba , rajta kívül, más emberek nem sok rosszat tudnak mondani rólam.Mert sok embert elsirattam én ebben a faluba, mert te is tudod, hogy senki olyan sirató asszony nincs a környéken , mint amilyen én vagyok.

        Lassan  alkony borult a tájra, és indulni kellett hazafelé. Cika nehezen tápászkodott fel a nagy fűből, de Póli segiett neki, sőt felajánlotta , hogy segit neki vinni fűzfavesszőt. De Cika azt nem engedte, hanem azt mondta , hogy csak annyit segitsen, hogy feladja a  hátára a vesszőköteget, mert seprőt is csak addig fog kötni, ameddig  egyedül haza tudja vinni a hozzávaló vesszőt.

         Cika faluvégi házáig együtt mentek - már nem sokat beszélgettek.Cikának már elég volt a teher a hátán, Pólinak meg már régen Kálmánon járt az esze, és arra gondolt , hogy előbb -utóbb megkérdezi Kálmánt is, hogy mit tud ő ezekről a dolgokról, bizva abban , hogy Kálmán megerősiti a Cika féle változatot, és egyszer és mindenkorra kiderül számára ez a pletykákra alapozott rejtély. Póli megvacsorázott és fáradtan esett be az ágyába, és maga mellé képzelte Kálmánt.