Az emeletesházból kirohanva, egyenesen az ijesztően zsinatos városba,  és a magasba emelkedő West End bevásárló központ elé kerülve, szembesülnie kellett a következő ténnyel: nem Cegléden volt, hanem Pesten.

  Ezen a napon, legyőzte csapatával a Balmazújvárost és ráadásul egy hatalmas buliba is hivatott volt, ám ennek ellenére hihetetlen módon, két emberrabló ellen menekül.  Az már mellékes, hogy összekeverték őt az eredeti áldozattal.  Hol máshol történne meg ehhez fogható szeretncsétlen eset, ha nem Magyarországon?

   Nem tehetett mást, meg kelett vállnia ezektől a rettenetes gondolatoktól, ha minél előbb haza akart jutni.  Elsétált a hosszú járdán, melynek jobb oldalán, az autóktól hemzsegő út szélén, többféle bódék is álltak, különféle újságokat, könyveket és nyalánkságokkat árusítva.   Mivel a nyílt utcán egy pesti embert sem volt bátorsága leszólítani, így arra a következtetésre jutott, hogy talán majd az egyik kedves újságárus ki tudja majd őt segíteni néhány forinttal, hogy haza tudhasson telefonálni.

    Már azelőtt borzalmas érzés fogta el, mielőtt még beköszönt volna a látszólag vidám hangulatú, kopasz, szemüveges úrnak aki a közelebbi újságos bódéban ropogtatta a szotyolát.   Még soha életében nem volt ilyen helyzetben.    Fogalma sem volt arról, hogy miért pont itt és most teszi mert ezt a segítségkérést, és miért nem inkább egy kedves, idős házaspárhoz fordul.

  Nem maradt ideje tovább habozni.

 Itt állt az újságos bódé előtt, behajolt jobban hogy a vígan dúdolászó úr észrevehesse.

- Jó napot kívánok! - köszönt neki Bence.

- Szebb jövőt, fiatalember! - érkezett a köszönés az úrtól, akinek esze ágában sem volt kezet rázni a feléje kinyújtott tenyerű Bencével. 

- Tudom, ez nagyváros és furcsa hogy pont egy újságárushoz fordulok segítségért, de tudnia kell, nagyon nagy bajban vagyok! - magyarázta Bence, miközben egyre jobban csak azt érezte, hogy a nem mindennapi kellemetlenség, iszonyatos fejfájás formájában, hamarosan ledönti őt a lábáról.

- Mindannyiunkkal megesik! - mosolygott rá ünnepélyesen a férfi, aki ekkor nézett fel csak rá, méghozzá olyan széles vigyorral az arcán, mintha épp egy csinos, meztelen lány áldogállna előtte. 

 - Azt szeretném kérni Öntől, hogy egy ötszáz, vagy csak egy három száz forinttal segítsen már ki engem, tudja haza szeretnék...

 - Nem - vágott a szavába határozottan a férfi, aki továbbra is vigyorogva meredt rá a szemüvege mögül. Úgy tett, mintha nem is negatív válasszal illette volna meg Bencét, hiszen látszólag a nyájas mosolya, továbbra is feszült az arcán .

 - Nem? - nézett rá csalódottan Bence. 

 - Úgy van, nem - ismételte magát a férfi.

 Már úgy tűnt, hogy a szűnni nem akaró mosolyából hamarosan egy jókedvű nevetés fog előtörni. Elképesztő hogy mennyire megőrizte a jókedvét, még ha elutasító is volt a fiúval szemben. 

 - Uram, kérem segítsen rajtam,csak haza szeretnék telefonálni a szüleimnek, hogy jöjjenek értem! Ceglédi vagyok!

 - Én meg Katolikus - érkezett a szellemes válasz, majd levette szemüvegét s összekulcsolt kezeire helyezve az állát, immár sokkal komolyabb szemekkel nézett a fiúra. - Nézze fiatalember, nem most jöttem le a falvédőről! Megfordultak már jó páran nálam, akiknek magához hasonló gondjai voltak, mégis a kasszám tartalmára fájt a foguk. Szóval ez a báránybőrbe bújt farkas sztori már túlságosan is átlátható! Nem fog rajtam! 

   Bence elkeseredetten rugaszkodott el a bódé fából készült pult részétől.    Köszönés nélkül hátat fordított az újságárusnak és elsétált. Azt még ő maga sem tudta hogy hova, de minél messzebb ettől a magában dúdolászó féregtől, még mielőtt dühében kitépné a nyelvét a szájából és a szemei közé ragasztaná.   Mocskosak ezek a pestiek!