(Avagy az első múzsaversem Vajda Rubinához, a tetteshez)

Zenta város domboldalán
Porcukorként csusszanok,
Magyarsággal együtt érzek,
S velük együtt ujjongok.
Nem miattuk vagyok ám itt,
Intelmezem kérdésem:
A bűbájnak kék ékkövét
Merre felé keressem?

Nem mutatnak semerre se,
Lelkem tippnek ennyit visz:
,,Arra menj, merre leginkább
A szívednek csücske visz!"
Megértettem, s útra keltem,
Merre húztak érzések;
Olyan jó hogy vagytok nekem
Vajdasági ékszerek!

(Ponyvanovella 2014 márciusából)

Ezt a mesét első kézből akkor mondtam el, amikor Vili bácsi kocsmájában zsíroztunk apámmal péntekenként. A többi gázos parasztot kitúrták innen, hadd játszanak józanul a gázos lotyókkal. Fél mérföldről ki lehetett szagolni, kik és hányan lőtték el a tárat. Meg se csutakolták; az egész gyárüzem fintorogva lebzselt a szalagoknál. Hidd el, öregem; sokkal trehányabb, mint amikor a csövesek a macskakőre szarnak.

Amúgy apám nem ilyen volt, de ő is fricskázta a gusztust tisztességesen.

Kavics

Üreges kavics,

Szürke hámmal.

Rideg, barázdás,

Szúrós tapintású.

Az egyik üregben

Izzó lávafolyam.

A másikban pedig

Jeges, mélytenger.

Poros mezők,

Szárazjég és neonfények.

Sárga falevelek

Bolytos barkavirág.

Fehér homokos

Partról származom.

Az áramlatok viszont

Messze sodortak.

Fekete sziklák közt,

Parton heverek.

A hold és a bíbor színű

Nap fénye a hű társam.

Nehéz a lelkem,

Elnyomja a köd.

Küszködök a fény felé,

De a félhomály megzavar.

                                       Az én városom, és környéke 49.

            Berta mindent elkövetett, hogy tisztességes becsületes asszonynak tartsák. Ez viszont nem sikerült neki, mert túl sok minden jel mutatott arra , hogy valamilyen kapcsolata van a boszorkánykodással. Nem nyilvánult ez meg naponként, de ha valami kellemetlen dolog történt  - haláleset, baleset vagy bármilyen szerencsétlenség - közvetve vagy közvetlenűl előbb -utóbb kapcsolatba lehetett vele hozni.

Rita Vaidanova halála

Nagy sikoly szelte át a pályaudvart. Visszhangja körbefutotta a város egészét.

Hogy megértsük Rita Vaidanova óvatlan sipításának mibenlétét, életének előzményein is el kell rettennünk. Meleg tavaszi reggeleken, négy keréken a munkahelye felé gyakorta szóba elegyedett kollégájával. Először még csak az időjárásról, egymás hangulatairól és az elmúlt napok történéseiről esett szó. Ahogy azonban a rügyek helyett már-már a gyümölcsök bukkantak fel a zárvatermőkön, és a közlevegő is egyre hullámzott, kolóniák költöztek egymás szívére.

                                        Amatőrség.

                             Nem dőreség,

                             nem is bölcsesség.

                             Hanem  valami,

                             egészen más.

                             Nem szokás,

                             Nem varázs.

Mert nem mondhatom,

Élmény volt,

De jól ismerem,

Hogy a kockák fordulnak,

Hogy egyszer neked rossz, másszor nekem,

Hogy nem kell közölnöm,

Megteszed önkezűen,

Hogy vitrinbe zárod magad,

Mások csak átcsodálnak,

Történéseidről elkésnek,

Magukon is túlaludnak,

Nem tudják, hányszor

Borotválod a szíved

És hányszor vágtál lyukat bele,

Hogy a penge az érzékenyebb

Vagy inkább Te,

Hogyha nekem ártasz,

Ki más szeretne,

Hogy a felszínes rohadt élet

Így megbélyegezne,

Merhetném letagadni,

Mit fogant érted e lángelme.

Belenézek a tükörbe, de nem látok mást mint egy kiégett, húsz  éves srácot. Odakint tombol a nyári napsütés,én mégis hófehér vagyok. Egyedül a sötét és erős szakállam ad némi színt fakó arcomnak.

       Egy órás készülődés után nagy nehezen elhagyom kis lakásom bejárati ajtaját, és elindulok az új pszichológushoz. Öltözékemet nem variáltam túl. Szerintem elég egy farmer, kék pólóval és egy baseball sapkával. Ruhámból le lehet szűrni, hogy semmi kedvem sincs dili dokihoz menni. De inkább elmegyek hallgatok  egy órán keresztül okos tanácsokat mint anyámmal veszekedjek napokon keresztül.

Néma csönd, hullaszag lepi be a 13-as termet. Tihanyi tanár úr elégedetten pöffeszkedik kényelmes bársony székében, ő itt az alfa és omega, a kezdet és a vég, az atyaúristen, ki mások sorsa felől rendelkezhet… És élni is fog a helyzetével, amint kézhez kapja a tanulók dolgozatait. Különösképp a Szilvás fiú irománya izgatja, aki idáig egy betűt se vetett papírra, helyette inkább a fejét fogja, tollát rágja, esetleg, ha úgy tartja kedve, pedig az utcán kéregető Kolbász Gyulát bambulja.

     HAZUGSÁGBAN ÉLNI … ( Játékra fel ?)

                                                                                                Mottó: „ Jaj azoknak,akik a vétket hazugságnak kötelein vonszák!”

                                                                                                                                                                                            Ézsaiás 5,18

           Gáspár a börtönkapuját elhagyva, amint andalgott az állomás irányába merész gondolatokon törte a fejét.

                                       Teli tál.

                                Csillog a kanál,

                                villog a  villa.

                                Ezüst a tálca

                                diszitése arany.

                                Hófehér abrosz,

                                hibátlan-- nem rossz

                                Teli a zseb,  és

                                teli a tál.

                                     Alig vagyunk

                               Alig vagyunk.

                               alig írunk,

                               alig -alig

                               olvasgatunk.

                               Volt aki elment,

                               volt ki érkezett

                               van aki csak

                               lefékezett.

Helló világ, csak én vagyok.

Mondd, tőled még mit kaphatok?

Fellegeket a Nap fölé

vagy talán hűsítő esőt

alkonyatkor estefelé?

Ugye nem hagysz most egyedül,

amikor a Nap elmerül?

Sötétkék az ég tengere

és csend lepi el a mindent,

az alkony után, estefele.

Mondd, mit hoz nekem a holnap

ajándékot vagy pofon csap?

Csak kémlelem a nagy eget

és a reményeim felett

az alkony nekem integet.

De nem sírok, nem nevetek,

csak csodálom a fényeket

a városon és afelett

és egy csillag épp rám ragyog..

A lány, aki semmitől sem félt

- Nem, én nem félek semmitől! – mondta a lányka önérzetesen, és aranyszín szeplőkkel hintett orcája azon nyomban pirospozsgás lett. Az arcocska kipirulása azonban egy cseperedő férfikezdemény még avatatlan szemei számára könnyen észrevétlen maradhatott. Különösen, mivel hogy a szóban forgó ifjonc csillogó tekintetét gyengéd gyermeki érzelmek párásították homályosra.

- Nem hiszek neked – csattant fel Zsombor, mert büszkeségét bizony meglehetősen borzolta a kislány bátor kijelentése.

                                          Az én városom, és környéke 48.

            Dolgos hétköznapok következtek, és boldog szerelmes éjszakák tették még szebbé még érdekesebbé a házasélet első heteit. Még tartott a tél és minden idejüket arra szentelték , hogy visszaállitsák,hogy  ujra megnyissák az egykor volt kurta kocsmát -  később fogadót -  ami téli a hónapokat változatosabbá tették. Sőt bőviteni akarták , hogy a vásáros vendégeket még jobban eltudják látni , még jobban ott tudják tartani.

Dadaista, ösztönszerű, prózai strófák sorozata ez. Lehetne vers, és még próza is, a próza a megszokottabb tőlem, s mivel most elég egyetlen mondat mindenkiről, félbeszakítom a stílusfaragást, és köszönök egy nagyot Kazinczyhoz, hogy a kötőszavaknak értelme is van, és bocsánatot kívánok és kérődzök, és elvégzem a hétköznapi kollektív imát, melyben tanáraim iránti hálánk foglaltatik, és hálát adok Péter bácsinak, hogy mindezt megteremtette – túléljük, ne féljen!

László ott ült az asztal felett, fájdalom töltötte el, ha arra gondol, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy itt ülhet. Az apja éveken keresztül megőrizte ezt a helyet, ennél az asztalnál. Nem tudta elvenni tőle se király, se ellenfél. Ő pedig alig pár hónap alatt elveszíti. Arcát tenyerébe temette. Hogy lehet ilyen a sors. Mindent elvesz. Az apját, a várost, a várat. Mit vehet még el?

Sarolta megállt az ajtó előtt, halkan kopogott. Szerette azt a szobát melyben most László ült, régen még Hunyadi idején sokat járt oda, hogy kétségeit megossza a nagy emberrel.

                                         Félelmeink

            Azt mondják az fél, akinek nem tiszta a lelkiismerete. Ez nem lehet igaz, mert akkor miért fél az ártatlan gyermek, aki még soha senki ellen nem vétett. Ezek szerint a félelem velünk született tulajdonság. Ezt a tulajdonságot hordjuk magunkba sokszor úgy is hogy tudomásunk sincs róla. Csak félünk, meg sem tudjuk magyarázni , hogy miért.Félünk az óvónénitől, pedig nem kéne.

Nem tudok véleményezni, ahhoz meg nincs most türelmem, hogy tizenötször küldjem el. Főleg ha el is tűnik, amit írok. Talán ide engedi. Érdekes, a privát levelezéssel nincs gond. Remélem megoldódik a probléma, mert ez már zavaró. 

Vártam már Zoltán értékelőjét. Amit említettél, azt szándékosan írtam úgy, de ezek szerint nem ment át, hogy miért. Erről tudnék írni oldalakat, de nem akarom magyarázni. Ez így sikerült. Jobban bele kellett volna mennem Péter gondolataiba és akkor talán egyértelmű lett volna, hogy miért dönt úgy, ahogy, annak ellenére, amit írtál, azaz ártatlan a főszereplő, egyszerűen csak igazat kellett volna mondania.

            Késő éjszaka van. Forgolódok az ágyban, nincsen teendőm, sóhajtozok unalmamban. Mit tegyek, hogy végre elaludjak? Netán számoljak bárányokat? Nem, a számoktól csak megfájdul az agyam. Esetleg felidézni egy emléket? Kecseset, szépet? Ezen ötlet alapján gondolhatnék Lilyékre is, az eddigi kalandokra, de már a fáradság attól is eltántorít. Semmi sincs. Szemem nyitva, mégis, előttem csak a sötétség. Az árnyaktól már nem félek, ők sem képesek elfoglalni engem.

Kilépni látszok az ajtón, melynek a kallantyúja önzáró típusú; nem enged vissza az átjárt termekbe. Nem engedi újraélni, amikor a csendőrség még csak atyásan hazakísér, s nem viperával toloncol az esküdtszék elé. A terembe, ahol még nem kell keresned az embereket, nem az utcát kell bámulni, hogy nézőtér lehessek mások életútjának.

Maradnék még, de hátulról, a csillagok, akikkel a magasba szálltam, fájóan bökdösnek, s jól tudom, a körmeim hamarost betörik a félfát, nem lesz mibe kapaszkodni.

Sziasztok! 

Egyszeruen nem tudom megirni az ertekelot.

Kulfoldon vagyok es most is eltunt, amit irtam.

Elnezest kerek!

A vegso gyoztest megirom es hetfore igerek egy korrekt kiertekelest.

A jovo heti jatekmester: Eloise!

Gratulalok!

Pragaban vagyok.

Franc Kafka szulohaza elol irtam volna, de nem ment... Sajnalom!

Udv: Zoli

          Jó húsz éve voltunk már szomszédok, jó szomszédok.Közös volt udvarunk , közös volt pincénk, sőt sportszeretetünk is közös volt.Meghitt jóbarátság, kölcsönös tisztelet  jellemezte kapcsolatunkat. Eleinte a labdát rúgtuk a gyerekekkel kirándulni mentünk együtt, és ahogy teltek az évek és fogyott az erő váltottuk a sportokat , elöbb ping-pongra majd, sakkra. Sakkozás közben  fesztelenül beszélgettünk, a világ dolgairól, és a politikai helyzetről.

Második rész

Alessa féktelen jókedvétől zihálva rogyott le a földre, a kunyhójában szerteszórt füvek, tarka kendők és jóskövek közé.

- Végre nincs több szemfényvesztés – ismételte, mintha maga sem hinné még az új életet. Új kezdet… és talán nem egyedül, kapott ajkához, melyen még ott égett Sylvio csókja. Merengve morzsolgatott egy csillagokkal kivarrt levendulaszín fátylat, a könnyű selyem hűvösen siklott ujjai közt. S ahogy rátérdelt az előző este szedett levendulára, a friss, enyhén fanyar illat betöltötte a szobát.

Gombóc paci a lovaglásról

Egy könyv a lovaglás alapjairól szól, de egy kicsit másként…a ló oldaláról megközelített oktatás. Gombóc, egy kedves jól képzett lovacska vezeti be a lovaglás alaprejtelmeibe az olvasót és elmagyarázza a ló és lovas közötti harmóniát. Tudatos lovaglásra nevel, ahol a ló és a lovas egyenlő, a lovaglás öröme mindkét fél kellemes érzésein és kölcsönös megértésén alapszik.

Mit jelent lovagolni? Lépés, ügetés, vágta és mozgásközben ügyesen a ló hátán maradni?!

                                       Az én városom , és környéke 47.

           Póli és Kálmán egyűtt léptek be házba, őket követték a legközelebbi rokonok. A cigányok azonnal munkához láttak, és szinte szakitották szét a húrokat annyira játszottak, mert tudták , hogy fogadás a legfontosabb része a lakodalomnak mert akkor még a násznép józan és képes mindenre odafigyelni. Ekkor már minden készen volt,  a finom falatok, és a nehéz borok -  csak arra vártak , hogy fogyasztásra kerüljenek.

Azért most került elő ez a téma, mert úgy gondoltam, hogy több célt is megvalósíthatok vele egyszerre, melyek már régebben körvonalazódtak bennem. Van köztük olyan, mely néhány hete bukkant fel, és van olyan, amin akár több évtizede is gondolkodtam már, de nem létezett még hozzá megfelelő eszköz, vagy az idő volt kevés, esetleg más foglalkoztatott éppen.

Interaktív könyv? Ha felmész az internetre, hamar rájössz, ilyen már van. Többféle is. Hogy lehet ez az „első”?

Lélek Hotel ***

A férfi elmotyog egy halk káromkodást, miközben az ágy alja vállig elnyeli a jobb karját. Láthatóan nagyon keres valamit. Valami fontosat, bizonyára, hiszen mi másért fektetne ennyi energiát a megtalálásába, ha nem azért, mert a keresett dologra feltétlenül szüksége van. A néhány pillanattal később bekövetkező újabb szitokszó elhangzásáig még pont elegendő időm van, hogy egy kicsit körbenézzek, és magamba szívjam a látványt. A szoba sarkába tolt műbőr pamlag élénkpiros színben pompázik, aranyszínű szegecsek díszítik.

A bánat elillan

Gondoltak egyet, kierezték a fákat. Árnytalanul lehet csak tiszta életet élni, ha nem bújunk el a tölgyek napellenzésében az izzasztó valóságtól fordulva el, vagy csak futólag átpillatva.

Nem maradt más; deszkázott tanyaház, csikorgó szélmalom, ritkásan visszhangzó ól, aszályos vályú. Még ezektől is távol, egy matematikai pontossággal felvonuló völgyön is túl – amelyek után tudván kell tudnunk, hogy ismét domb következik – kötélből és deszkapadból barkácsolt hintán olvasott Karolina.

                                        Óda a mosógéphez!

                         Óh, gépek gépe , családunk mosógépe,

                         te, aki minden koszt viszel semmiségbe,

                         hogy köszönjem meg azt a sok jót neked?

                         -ahogy tisztára mosod a szennyeseinket.

                         Te aki vizet szivsz, melegitsz, és forogsz.

                                        Az én városom, és környéke 46.

           És eljött a nagy nap. Lovasszánkók érkeztek a mennyasszony házához. Ezek élén a vőfély és vőlegény haladt. A vőfély hajtotta lovakat, de közben énekelt is, amit a többi szekeren utazó fiatal nagy odaadással követett. Ezek a nóták egész komoly hangvételűek  voltak, amelyek többé kevésbé a leány és a fiú addigi életének a  szomorú vagy vidám történeteit voltak hivatottak valamilyen formában felemliteni.

Még dübörög bennem a múlt zaja,

még lüktet bennem egy dallam..

Hagyjam?

..Vagy intsem csendre önmagam?

Egy albumot tartok a kezemben,

megsárgult képekkel tele,

és könnyezni kezdek

amikor lassan megérint

múlt néhány szelete.

Emlékek.

Már csak fénytelen képek.

Talán már sohasem lesznek

ugyanolyan szépek

mint voltak oly régen.

Felvillan az összes pillanat

amit valaha átéltem,

ahogy a képeket, egyenként

újra és újra

megnézem.

*színpadi dráma

**a nyelvezet kissé furcsának tűnhet elsőre; próbáltam úgy megírni, mintha Shakespeare korában élnénk


LIDIA - a lány
AURORA - LIDIA anyja
ÁRON - LIDIA apja
ROLANDA - a cseléd
MATHIAS - a katonalegény


    I.szín
    (palota folyosója)

LIDIA        (palota folyosóján)
        Ó jaj, anyám, ha tudnád mi lelte lelkem
        Ördög és pokol, Istenem, könyörgök, kegyelem
        Annyira imádkoztam, hogy ez újra meg ne történjen
        Lelkemet, testemet megint birtokba vette a szerelem
        Megpróbáltam mindent, hogy elzárjam az útját
        Megpróbáltam mindent, hogy elfelejtsem múltját
        Mert miatta én annyit, meg annyit szendvedtem
        Megtört, s megtiport engem a mélabú, a szerelem

        (királyné jő)
AURORA    Jaj, hát lányom, mi ez a jajgatás
        Próbálok aludni, csendet teremteni fejemben, s amit hallok óbégatás
        Mi történt hát beszélj hozzám!

Kedves Tagjaink!

Íme nyári pályázatunkra beérkezett pályamunkák, melyeknek ti magatok lesztek a bírái!

Szavazni itt tudsz: http://amatorirokklubja.network.hu/forumtema/nyari-palyazat

**************

Balogh Zoltán: Nyaralni készülünk!

             Azt ne mondja nekem senki , hogy egy jó nyaralásnak , nem az előkészület a legfontosabb része. Ezt meggyőződésből mondom, mert ha nem figyel oda az ember fia , meg a lánya akkor könnyen előfordulhat , hogy a rosszül előkészitett nyaralás miatt az egész nyaralása dugába dől.

                                 Az én városom, és környéke 45.

           Kemény volt a tél. Az emberek, csak ha nagyon muszáj volt  akkor mozdultak ki a házból. Az asszonyok többet - a férfiak kevesebbel is beérték mert nekik elég volt ha ellátták a jószágot és egyszer - kétszer átmentek a szomszédba egymás egészsége után érdeklődni.Nem úgy az asszonyok, nekik többre volt szükségeűk , ők többet akartak megtudni a falú életéből és ezért nem átalottak néhány házzal is tovább menni, ha valami érdekeset akartak hallani, vagy amit hallottak, azt egy kicsit másképp tovább adni.

SZABADON SZÁRNYALNI...

         Milyen furcsa a fordított városkép, amikor, úgymond, hátból látsz mindent. Itt ülök a zárt osztály rácsos ablaka mögött és előttem a látható városkép, amit a szög megenged. Hétköznapi látvány egy iskolaudvar felöli része, amikor tudod, hogy szemből mennyire impozáns oszlopsor vonja magára a figyelmet. A fronton az út felé, pontosan járó hatalmas óra, mely félkor és egészkor kongatja az idő múlását..

                                       Újra itthon.

     Még az elején  visszatekintést tettem régmult időkre , amikor még őseim jártak  Európába , sokadmagukkal, nagyobbrészt nem úri jókedvükben hanem katonaként parancsra! Ennek kapcsán formáltam én jogot európaiságom igazolására, bizonyitására. A magam részéről már azt is  eredményként könyvelem el , hogy békeidőben , minden kockázat nélkül  jutottam el oda , ahova őket vitték , akár erővel is.

                                   Véleményezés.

          B.I January: Korunknak és generáciojának egy olyan eseményét írja meg ami ugyan nem jellemző, de tarsadalmunkban jelenlévő, megtörtént , vagy megtörténhető eset. Ezt három generáción keresztül mutatja be, vezeti végig , hogy kinek mikor és mi a fontos. Teszi ezt alapos odafigyeléssel, és az embernek egy pillanatra sincs kétsége afelől, hogy ilyesmi elő fordul.

Egy apa és a gyermeke (Játékra fel!)

Ádám fáradtan ért haza a munkából. Gyanús volt neki a nagy csend. Csak a konyhai elszívó ventilátor duruzsolását lehetett hallani. A vita nemrég múlt el a felesége és a fia között. Mindketten visszavonultak és a hadi helyzet éppen a tűzszünet felé hajlott a két fél között. Az ebédlőasztalon még volt a tegnapi almás pitéből. Ádám vett belőle egyet és bement a konyhába a feleségéhez Emeséhez, aki éppen túróslaskát készített vacsorára.

Az iskola végett úgy elhavaztam, hogy nem impelentáltam bele a kért szavakat a beadványba. De javítottam és úgy gondoltam; a régit törlöm és inkább feltöltöm újra. :)

A szúnyog család elvesztette hitét a Balaton partvidékében. Vízfejűeknek való, gondolták. Mégis, a vampirizmus, ez a predesztinált parafília hogy kínálja magát a szúnyogleányzóknak!

A szülők persze szkeptikusak, sokszögletű, freskó szemük nem enged sokat látni a világból. Egyszóval, dilemmás hadihelyzet állt elő.

                                    Úton hazafelé.

           A monoton utazáson, a különféle emberek viselkedésformája  már nem köt le. Inkább gondolataimba merülök , amelyek , hol szülővárosom képeit vetitik , hol meg a közelmúlt történéseit idézik fel. Mindkettőre szivesen gondolok. Egyes dolgok  amelyeket csak meghallgattam és egyáltalán nem tulajdonitottam neki különös jelentőséget, most értelmet kaptak , érzelmeket válltottak ki belőlem.Volt egy fiatalasszony--nagyon erős dohányos volt --ugyannyira, hogy képes volt az én Carpati cigarettámat is elszivni , anélkül , hogy köhintett volna egyet.

Élt egyszer egy kecske, ki ellenben Endrével, nem volt megdermedve. Gondtalan életet élt a Nyulak ura birtokán, a sok tapsifüles között, napi kötelességeit gond nélkül teljesítette. Napkeltekor felkelt, kibaktatott a birtokra, és szorgalmasan falta a friss, ropogós gazokat. Egészen délig tartott a kimerítő munka, ilyenkor keres egy megfelelően árnyékos helyet, ahova leheveredhet, és egészen délután 3-ig aludt. A jól megérdemelt pihenést követően pedig egészen napnyugtáig dolgozott a rét karbantartásán.

1. rész

Ez időtáj töltötte be az ötödik életévét. Anyja alkoholista volt, és rendszeresen, magára hagyta.

Ezen a napon, sem történt ez másként.

Még álmai mezsgyéjén lépkedett, ez volt az, az egyedüli hely, ahol igazán önfeledt lehetett.

Hrrkrr, hrrkrr, hol halkuló, hol emelkedő ritmusban, aztán átcsap, valami rémisztően hangosba, és ismét halkul, majd újra kezdi elölről…

Ő, pedig, még egy ideig görcsösen kapaszkodik az álomba, mely már szertefoszlani készül, de az a rémes hang erőszakosan beléfurakodik, és visszarántja Őt, a számára, egy cseppet se kívánatos valóságba.

                             Újra Nürnberg

           Megérkezünk Nürnbergbe, a vonaton való utazásnak vége , most már egy buszra fogunk szállni amelyik elrepit bennünket Szatmárnémetibe.De előbb a peronról bekell menjünk az állomásépületbe , onnan meg a Willy Brandt Platz-ra. Elméletileg ez megis van, csak a gyakorlatba egy kicsit másképp alakul a kép, mert most egy másik kijáraton jöttünk ki --mint mikor bementünk --ennélfogva az volt az érzésünk , hogy a város elfordult legkevesebb kilencven fokkal , mert semmit nem találtunk ott ahol gondoltuk , hogy kell lennie.

Hol lehet már, hol lehet már...kérdezte önmagát türtőztetve Kormányos Árpád végzős gimnazista. A cseresznyefa árnyékába ítélt padon pihent. Áttanulta az egész délelőttöt. Léktelenre cipzározott táskája hallgatott rá. A fiú egyébként enyhén fájlalta a hátát, a padok pedig nem garantálnak kényelmet. Forgolódott, arrébb ült, karfára könyökölt, beakasztotta lábát, lefeküdt; egy pozitúra sem kedvezett. Táskája nem bizonyult kielégítőnek többszöri kipróbálás után sem.

Generáció X-Y-Z

2014. augusztus 7. (csütörtök)

- Elárulod, hogy miért nem? A sátorban alvással van problémád?

- Nem. Sátorban aludni jó dolog. Nem az alvás helyszínével van gondom, hanem vele!

- Na, ne már! Nem is ismered őt! És ha már itt tartunk, meg sem próbáltad igazán megismerni.

- És nem is szeretném…

- Elárulnád legalább, hogy miért nem?

- Biztos vagy benne, hogy szeretnéd tudni? Hát legyen! Például azért, mert felszínes, egoista és mást sem csinál, csak céltalanul tengődik a világban.

                                Indulás Oldenburgból.

           Az oldenburgi állomás előterében , mint egy félhektáron kerékpártartók sorakoznak --érkezésünkor nem figyeltünk fel rá mert akkor este volt  sötét,ráadásul félméteres hó. Most viszont délelőtt van süt a nap és plusz öt-hat fok a hőmérséklet. Jelenleg csa néhány kerékpár van benne , de nem telik bele egy félóra , és tartók megtelnek kerékpárokkal, és akik lerakták áramlanak be az állomás épületébe--főleg fiatalok , akiket a perceken belül induló vonatok sorra nyelnek el.Mert itt is ingáznak az emberek, ki iskolába , ki a munkahelyére , ki egyetemre.

Forog a föld, mint pörgetett kerék,

csak forog, megállíthatatlan,

s te benne vagy, magaddal s velem együtt

és ebből talán sosem lesz elég.

Add át magad, érezd, hogy repülsz,

feletted úsznak a repülők

az ég szép tiszta tengerén

s itt lenn nincs más csak te meg én.

Elszédítettél - már nem látok tisztán

csak homályt lát a szemem,

de fogd kérlek kezem

hogy ne féljek, hogy kiesek.

Vidámpark. Vidám arc.

A hangod a zene.

El kell most mondanom:

olyan jó fenn veled.

                                Az utolsó délután.

          Hazaindulásunk utolsó napját egy kis városnézéssel, netán nosztalgiazással töltöttük. Ellátogattunk néhány üzletbe, hogy némi ajándékot vegyünk , vigyünk hozzátartozóinknak, és néhány fénykép felvételt is készitettünk, hogy ha évek mulva eszünkbe jut Westerstede,  ezeken a képeken keresztül , élővő tudjuk varázsolni emlékeinket . Aztán vissza fogadóba , ezuttal már gyalog , mert a kölcsön vett kerékpárjainkat leadtuk a cégnél.

                                   Az én városom, és környéke 44.

           Teltek - múltak a téli napok. Egyforma hosszúak voltak az éjszakák, és nagyon rövidek a nappalok.Az éjszakáktól csak az asszonyok nyelve volt hosszabb - mivelhogy semmi újabb különös esemény nem történt a faluba tovább  éltették a régi , de csak most elterjedt legendát. Tizen egy néhányan hallották - de az elkövetkezö időben már mindenki erről beszélt.Volt aki első kézből - pontosabban első szájból , és volt aki a tizedikből.

                                 Hirek, amelyek valósággá válnak.

          Minden rosszban van valami jó --mondja közmondás--és ez most ránknézve bekövetkezni látszik. Hirek szállingóznak , hogy idő előtt haza kell mennünk.Érdeklődésünkre semmi konkrét választ nem kapunk, ezért aztán azt kezdjük feszegetni , hogy esetleg a munkánkkal nincsenek megelégedve. Megnyugtatnak , hogy erről  szó sincs , hanem inkább valami felsőbb utasitásnak kell eleget tenniük.

                               A temető csendje

           Egyesek szerint  egy kissé furcsa az a szokásom , hogy idegen helyen, idegen városban is , ha időm engedi kimegyek a temetőben. Magyarázatot nem tudok rá adni , esetleg annyit , hogy túl sok rokonom ismerősöm barátom költözött már el, és  néha olyanokat szoktam mondani , hogy lassan már több ismerősöm van a temetőben mint az élők sorában. Ezek után, ezen a februári vasárnapon amikor a hőmérséklet plusz tiz fok körül mozgott felkerekedtem és kimentem a Westerstede-i temetőben.

Első fejezet

- Segítségedre lehetek valamiben?

A váratlan hangra a lány ijedtében olyan hevesen ugrott fel, hogy mind kiszórta a kötényébe rejtett gyógyfüveket. Észre sem vette, mikor léphetett mögé a patikárius… és egyáltalán: hogy’ kerül ide ilyen korai órán, gondolta epésen. Leszámítva persze azt az apró részletet, hogy ez a férfi kertje.

Aki éppen most kapta rajta, hogy a gyógyfüveit lopja.

Ezt a nyilvánvaló tényt azonban a patikárius nem látszott észrevenni.

Sándor ült az íróasztalnál és próbált írni. Szorított a határidő és ez nem tette könnyebbé a dolgát. Kényszer alatt nem tudott alkotni. A fantasy sorozata harmadik könyvét írta. Úgy gondolta, hogy ez lesz a történet befejezése. Az első két könyv nagy siker volt. Már nagyon várták a folytatást a rajongók. Sándor párja Mariann is nagyon várta, hogy végre elkölthesse a könyvért kapott honoráriumot. A kiadó tulajdonosa is új autóra vágyott. A szereplőket ábrázoló pólók, poszterek, táskák és egyéb ajándéktárgyak is jól fogytak.

Nézd,

ahogy halványul minden fény

majd csillag jelenik meg az ég sötét tengerén,

érezd, hogy átjár a nyugalom

és számodra is a béke lesz

a legszentebb jutalom.

Nézd,

ahogy a sok csillag lassan összegyűl,

és rád ragyog egytől-egyig,

csillogó fényükkel testedet-lelkedet

lágyan dédelgetik.

Nézz fel,

fentről is figyelnek rád,

így idelenn sosem maradsz majd árván,

bárki ha elhagy és elköszön tőled

valaki mindig veled lesz:

az Úristen!

                                 Újságok, Hamburg ,és egy öreg énekes.

          Az újságokról jut eszembe, hogy amelett, hogy rendkivül szinesek, tele vannak  mindenféle hirdetésekkel , és szenzációsnak szánt történetekkel .Mindennaposak a gyilkosságok ,a rablógyilkosságok, és az erőszakos bűnözések.Azonkivűl,számtalan kép,  aktfotó hivja fel a figyelmet a szerelmi légyottok lehetőségeire. Ezekből a legtöbb Hamburgba várja a szórakozni vágyókat.

Hadd essen minden darabjaira újra, hagyom. 

A padlót érintem, majd elrugaszkodom.

Feneketlen mélység ontja rám mocskát,

Sehol egy lámpa, nem ömlik fénysugár.

A célok távoli szentjánosbogarak,

Megfognám őket,de messze szaladnak.

Sötét az alagút, hol van a fény?

Sehol egy csillag, beborult az ég.

Hol van Ő is? A visszatérő?

A barátok hova tűntek?

Egyedül a világ peremén.

Egyedül a világ legszélén.

Mégsem adom fel, amíg látsz.

Jobb lesz minden egy délután.

Műhelytitkok

„Minden irat fontos. Úgy, ahogy az emberek is. Mind fontos, habár mindig akad közte fontosabb, és mindig akad olyan, amelyik elvész a süllyesztőben. Nincs ezzel egyébiránt semmi gond. Ilyen az élet.”

 (Idézet Wilhelm Young Elveszett kézirat című könyvéből, amely sosem kerülhetett nyomtatásba)

Képzelj magad elé egy kerek arcú, köpcös, középkorú férfit. Vékony fémkeretes szemüveggel az orrán, felette pedig őszbe futó szőkésbarna frizurával.

                                   A város.

          Kisváros. Német mércével mérve. Itt nincs ipar, csak kereskedelem és szolgáltatás , na meg mezőgazdaság, és állattartás a tanyavilágban, de az a  lehető legmagasabb szinten. Egyesek tizenhat , mások húszezer lakost mondanak, mi az igaz, nem tudom meg, de nem is érdekes mert egyéb beszédes adatok  vannak , amiket az ember beszerezhet  , amint sétál a városban. Két autó szalonnal találkoztam --nem mintha kocsit akartam volna vásárolni--séta közben.

Üdv!

Érdekelne néhány vélemény, ha nem túl nagy kérés! :)

Elkezdtem dolgozni egy történeten, amit majd elküldenék kiadóknak is.  Történelmi fikció szerű, viszont a fantasy elemek erősen jelen vannak.

Létezik egy tenger, melynek a partja mentén és a kisebb-nagyobb szigetein királyságok találhatók. A terület a mediterrán térségre hajaz, így az ottani ókori kultúrából és történelemből meríti az inspirációt, ugyanakkor fantasy, mesés lényekkel, saját mítoszokkal stb.
A lényeg az, hogy közeledik egy nagy veszély, s közben a főbb karaktereknek először együtt, majd külön-külön kell saját útjukat bejárniuk számos kalandon át, hogy megmentsék az otthonaikat.

                              Munkások  főnökök és a tanulás.

           Lehet , hogy minálunk  a főnökökkel illene kezdeni , ám itt más a módi  mert itt  tudják ismerik, sőt keleteurópainak szinte hihetetelen , sőt elképzelhetetlen, de el is ismerik a fizikai munkát végző ember teljesitményét, ezért aztán a megbecsűlés skáláján , éppen olyan fokon állnak mint a főnökök. A főnökök fizetése  jóval magasabb,  de  arányos a felkészültségükkel , és a tudásukkal .

A lélek elnémul, egy tenyér, ha csattan

A szív bezárul

A rozsdás lakat feljajdul

Majd halkan bekattan

Néha oly jó lenne csendben élni

A múlt holmijat összetépni

Nem gondolni, hogy mi volt s mi lesz

Hogy a zord világunk velünk mit tesz.

Sétáljunk csendben kézen fogva

Egymás szívét összefonva

Az őszi avarban csak teveled

Alattunk színes falevelek.

Néha oly fölös a szó, mely csaló

Puha kéz kell, simogató

S bár sok a kérdés válasz nélkül

Csendben úszva szívünk békül.

Sok volt a zaj, a hangos szavak

Bosszúból szőtt ádáz harag

Ezért e kis nyugalmat élvezd némán

Ezen a jóleső őszi sétán.

                                      A templom

           A tizenharmadik században épült , pontosabban  1232-ben , akkor vártemplomnak. Kivülről vakolatlan, a kicsi ablakok inkább lőréseknek tetszenek mint ablakoknak. A századok folyamán nem sok változáson esett át, de az ablakokat beüvegezték , új ajtókat tettek rá, és belül levakolták. A falak, puritán fehérek csak néhány  festmény --elsősorban Szűzmáriáról, és Kisjézusról--valamint néhány felirat, ige

idézet.

Odakinn hűs levegőben 

hólepte, fehér mezőben,

fáznak a fák és megfagy a lehelet,

míg én itt benn, teázok teveled.

Száll a gőz, és éget a tűz

ezernyi álmom hozzád fűz,

veled még a télből is újra nyár lesz,

csodaszép zenévé válik a nesz.

Nem vágyom innen elmenni,

kabátom újra felvenni

aztán búcsúcsókkal elválni tőled,

Nem! én sohasem tűnök el mellőled.

Odakinn csillog a minden

kezem már ott a kilincsen,

szállnak a hópelyhek a földre,

tudom úgysem válunk el örökre.

                                 Dáridó a vadászkastélyban

           Az író az ötödik regényét irta. Az előzőeknek  mérsékelt sikere volt. A hivatalos kritika  elfogadta, és  kellőképpen méltatta - olvasói is voltak szép számmal. Csak néhány magán vélemény hangzott el , hogy nem elég ütős, nem elég szókimondó és valami miatt nem elég érdekes, s főleg nem elég izgalmas.

           Az iró értett a szóból, és máris megfogalmazódott benne , hogy ez a regénye még azoknak az igényeit is kifogja elégiteni akik a korábbiakon fanyalogtak.

                                 Kirándulás a legelőre.

          Még mielőtt leülnék a bárban, egy kávé , Liza  néni és Hánzi úr mellé, még valamit feltétlenül elkell mesélnem, elsősorban azért mert egy kicsit furcsa  egy  kicsit meglepő,s talán még egy kicsit bizarr dolgot is megtapasztaltam , a délutáni sétámon. MIután egy kicsit beleuntam a városba, az üzletekbe , a gyönyörű februári napsütés arra csábitott, hogy forditsak hátat a városnak a civilizációnak , és csapjam ki magam a rétre , és nézzem meg  azt a  nagy tarka tömeget , amiről már tudtam ,hogy nem egyébb mint egy hatalmas tehéncsorda.

Pasadena, 2014

   Azon az éjszakán nagy veszekedés bontakozott ki a Fowler családban, és ez már nem az első alkalom volt, annak ellenére, hogy Sheldon és Betty friss házasoknak mondhatták magukat. A nő nehezményezte, hogy férje minden szabadidejét a saját kutatásaira kialakított laboratóriumában tölti, vele pedig nem foglalkozik eleget. Sheldon megszállott volt, de a tudományokban való jártasságát, zsenialitását nem lehetett kétségbe vonni. Betty néhány hét együttlét után besokallt, és úgy érezte, hibás döntést hozott, amikor hozzáment a férfihez.

Veled maradok, ha eljön a tél

Nem fújhat tőlem el soha a szél

Veled maradok, úgy nem fájhat semmi

Nem kell majd félned, nem bánthat senki.

Veled maradok, ha egyedül lennél

Hidd, el többet is adok majd ennél

Mert vigyázni fogok rád, amíg csak élek

Viszonzásul tőled semmit sem kérek.

                                 A környék.

           Annyi féle érzés kavarog bennem , és egyszerűen nem tudom hogyan fogalmazzam meg  ennek a vidéknek a jellegzetességeit , lakosainak lelkiállapotát , egymáshoz és a környezethez való viszonyulásukat. Ezért aztán Hánzi bácsit veszem alapul , akinél a napi három újságjából az első helyen a környezetvédő párt újságja áll, úgyannyira , hogy nem tagja a zöldpártnak de a politikájukat anyagilag támogatja, amivel Frau Lizának is imponál , mert ő is nagy környezetvédő.