Az én városom, és környéke 45.

           Kemény volt a tél. Az emberek, csak ha nagyon muszáj volt  akkor mozdultak ki a házból. Az asszonyok többet - a férfiak kevesebbel is beérték mert nekik elég volt ha ellátták a jószágot és egyszer - kétszer átmentek a szomszédba egymás egészsége után érdeklődni.Nem úgy az asszonyok, nekik többre volt szükségeűk , ők többet akartak megtudni a falú életéből és ezért nem átalottak néhány házzal is tovább menni, ha valami érdekeset akartak hallani, vagy amit hallottak, azt egy kicsit másképp tovább adni.

          Bár most előtérbe került a Póli és a Kálmán közelgő esküvője  - még nem feledték a rémtörténetet amelyik tovább gyürözött különböző változatokban. Mert a templomból kijövet mindig akadt valaki aki szóba hozta, netán újabb felfedezést tett a történetben.

          Folytak az előkészületek az esküvőre. Kálmánék szülei mindent elkövettek , hogy az esküvő a lakodalom a legnagyobb rendben és mindenki megelégedésére történjen. Nagyon szerették leendő menyüket, ezért mindent elkövettek , hogy feledtessék vele , hogy árva lány és bármiben is hiányt szenvedjen, az esküvőjűk lakodalmuk bármiben is különbözzön egy olyan esküvőtől, ahol mindkét félnek élnek a szülei. De Póli is kitett magáért, mert nem tudtak neki olyat mondani , hogy ő azt maradéktalanul ne teljesitse, mert ő is nagyon tisztelte és szerette a Kálmán szüleit.

          Hét szál cigányt rendeltek, disznót és bornyut is vágtak, nem beszélve a szárnyas jószágokról. De kellett is az étek mert a lakadalom szombaton kezdődött és addig tartott ameddig az utólsó vendég is eltávozott. És azt igazán nem lehetett tudni , hogy kinek mikor lesz elég, mert ebben is igyekeztek rá licitálni egymásra, mert ha valahol egy napig tartott akkor a következő, nem adta alább másfél napnál, és az utána következő meg még igyekezett rátenni egy lapáttal. Ha nem időben tolták ki a lakodalmat, akkor egyebekkel próbálták színesebbé emlékezetesebbé tenni azt. Ha valahol öt cigány húzta akkor a következőnek  az nem volt elég, hanem hatot hetet akartak, hogy egy pillanatra se unatkozzon a szórakozni vágyó közönség, akik megtisztelték jelenlétükkel a házasodni készülők házát és azok szüleit.

          Aztán csapra ütötték az új borral teli hordót, ahol legalább öt férfiembernek és legalább két asszonynak kellett jelen lennie, hogy megállapithassák , hogy a bor alkalmas-e arra hogy biztositsa jó hangulatot a lakodalom folyamán vagy sem. De ez csak ürügy volt, célja nem volt más, csak az hogy már a lakodalom előtt néhány nappal hozzá edződjenek a kilátásba helyezett hosszú mulatsághoz. Az asszonyokra meg azért volt szükség , hogy legyen valaki , aki megpróbálja mérsékelni a férfiakat a kóstolgatásba. Persze, ez vagy sikerült vagy nem, de végeredmény az volt, hogy megállapitották, hogy  a bor alkalmas a lakodalomban való felszolgáláshoz. Ezt különben onnan is meglehetett állapitani , hogy mennyire dülöngőztek a  kóstolók, és abból is, hogy kifelé jövet  nem jó írányba indultak hazafelé.

           Egy héttel az esküvő előtt  amolyan leány búcsuztatót, illetve legény búcsut tartottak. Kálmán összegyüjtötte  gyerekkori barátait , és néhány fiatal nős embert is akikkel együtt gyerekeskedtek, és csendes borozgatás közben elbeszélgettek. A nős emberek néhány jó tanáccsal látták el a fiatal házasulandó férfit, amiben voltak komoly dolgok is , de nem maradtak el a rosszízű tanácsok sem. Az egyik nem rég nősült pajtás, azt a tanácsot adta Kálmánnak , hogy ha azt akarja megtudni, hogy az asszony arra való vagy sem, akkaor a nászéjszakán verje jól el, és ha azután ott marad akkor biztos jó asszony lesz belőle. Persze ez csak vicc volt, ezért aztán jót derültek az izetlen tréfán.

          Ugyan ezen alkalommal beszélték meg azt is hogy kik vállalkoznak a lakás feldiszitésére, és a felszolgálásban. Mikor mindez meg volt még iszogattak és nótázgattak egy kicsit.Igy is rájuk hajnalodott, anélkül , hogy befejezték volna a sok megkezdett beszélgetést.

          A leány búcsú egy kissé visszafogatabb volt. Csak néhány lány és asszony vett részt rajta. Hasonló dolgokról ejtettek szót mint a férfiak csak egy kicsit másképp. Az asszonyok is igyekeztek , hogy pikáns dolgokra is felkészitsék a leányt - ilyenkor nevén nevezték a dolgokat, amitől a mennyaszony és a fiatalabb lányok fülig vörösödtek ugyan, de csillogó szemekkel hallgatták az éppen beszélő tapasztaltabb asszonyokat. Ebben jeleskedett  Sára is aki  nem rég ment férjhez, de mint a legközelebbi barátnő igyekezett a legjobb tanácsokkal ellátni barátnőjét. Aztán ők is énekelgettek beszélgettek, de senki nem merte szóbahozni  a babonával teletüzdelt régmúlt történetet.