Amatőr Írók Klubja

Hol lehet már, hol lehet már...kérdezte önmagát türtőztetve Kormányos Árpád végzős gimnazista. A cseresznyefa árnyékába ítélt padon pihent. Áttanulta az egész délelőttöt. Léktelenre cipzározott táskája hallgatott rá. A fiú egyébként enyhén fájlalta a hátát, a padok pedig nem garantálnak kényelmet. Forgolódott, arrébb ült, karfára könyökölt, beakasztotta lábát, lefeküdt; egy pozitúra sem kedvezett. Táskája nem bizonyult kielégítőnek többszöri kipróbálás után sem. Matuska Erzsike két fagyival tömött tölcsérrel indult felé.

– Jaj, drágám, úgy sajnálom, hogy késtem! – mondta, majd leült és megpuszilta Árpádot. Kényelmesen telt az együttlét. Talán már nem is a padon ült a szívük. És valahol a beszédhuzatokon keresztül átpárologtatták a fájót. Nem élték túl, nem is haltak bele. Csak a női orca bizsergetett egy férfi vállat. A hajfürtök is elpilledtek.

Nyílván ezért múlt el a fiú hátfájása. Miközben pihent, átrepülte a fél világot. Két helyen volt egyszerre.

Címkék: egyperces groteszk zádori bence

Kapcsolódó hírek:

Atombomba Bébi

Nyár a koponyán

Az átváltozás krémje

Átmeneti gyász (Játékra fel!)

Kommentáld!

Hozzászólások

B. I. January -Orsi- üzente 11 éve

Olyan különleges világot teremtesz az írásaiddal, hogy egyszeriben kibillenti az embert a megszokott dolgok alkotta kavalkádból egy egészen másfélébe. Nagyon jól esett olvasni, egészen varázslatos volt a számomra. :)

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

A pad és Árpád között nem volt harmónia - de ez nem is fontos. A harmóniát a lány hozta meg - a beszédhuzattal együtt! tetszik.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben