Az én városom, és környéke 44.

           Teltek - múltak a téli napok. Egyforma hosszúak voltak az éjszakák, és nagyon rövidek a nappalok.Az éjszakáktól csak az asszonyok nyelve volt hosszabb - mivelhogy semmi újabb különös esemény nem történt a faluba tovább  éltették a régi , de csak most elterjedt legendát. Tizen egy néhányan hallották - de az elkövetkezö időben már mindenki erről beszélt.Volt aki első kézből - pontosabban első szájból , és volt aki a tizedikből. Mondanom sem kell , hogy a tizedik történet már nem is hasonlitott az eredetihez.

            Az asszonyok, úgy mesélték a történetet tovább , hogy az valamilyen módon, terhelő kapcsolatba kerüljön az ellenségükkel , amit aztán a következő mesélő már kész tényként adott tovább. Cikáról is megoszlottak a vélemények, mert volt aki azt  állitotta, hogy látta kigyót simogatni, és látták varázsigét is mormolni. De ez nem volt elég nekik mert be kellett mártani azt az asszonyt is aki elmesélte, mert ha eltudta mesélni akkor biztos neki is volt kötődése a boszorkánysághoz.

            De a férfiak sem maradtak ki a tovább beszélésből , mert amikor a sokadik pohár bor lecsúszott a torkukon akkor már kezdtek ők is hasonlatosak lenni az asszonyokkal, és képesek voltak soha meg nem történt dolgokat mesélni - de azt úgy, mintha ők maguk lettek volna a hősei. A férfiak beszélgetéseiből sem maradt ki Cika, de náluk egész más megvilágitásba került. Az idősebb férfiak akik ismerték még lány korából, mindig azzal kezdték a mondókájukat , hogy a Cika olyan lány volt , hogy hét faluban nem volt szebb -  ami igaz is volt , csak ami utána következett az már erősen eltért a valóságtól , mert nem egy férfi állitotta , hogy neki bizony meg volt  Cika -  és az amilyen fürgén mozgott és amilyan tüzes, forró volt - hát nagyon hamar lehervasztotta férfit. Ezek a dolgok - szerencsére nem jutottak el a Cika fülébe , mert ha eljutottak volna akkor lett volna nemulasss, mert amilyen dolgos, alázatos, kedves volt a mindennapjaiban, olyan kemény és átkozódós volt, ha valaki felmerte bosszantani, bántani merte. Mert erre, őmaga igyekezett nem okot adni. Éppen ezért a Cikáról kialakult vélemény inkább jó volt mint rossz.Mindenki tudott mondani róla jót, de csak az ellenségei, az irigyei mondtak rosszat róla.

           Aki Cika mellett állt, és vitába keveredett a Cika ellenségeivel, az bár mikor felhozhatta  mentségére , hogy ha Cika olyan rossz boszorkány lenne akkor nem takarithatna úgy református,minta katólikus templomba és parókián, mert azt nemcsak a papok nem engednék meg ,de még maga a Jó isten sem. Ilyen érvek hallatán, a vádló visszavonult egy kicsit, és módositott álláspontján, azt állitva , hogy biztos hogy boszorkány , de hát azok között is vannak jók és rosszak.És ő bizonyára a jók közzé tartozik, de néha csak elkalandozik a rosszak közzé.

           Nos, ezen a vágányon haladt tovább a legenda, aminek terjesztéséből csak nagyon kevesen maradtak ki.És bármit találtak ki és terjesztettek Cikáról, mindig győzött a józan ész, és sohasem tudták úgy besározni, hogy abból ne került volna ki tisztán.

           A másik oldal óvatosabb volt, de csak azért - mert mégis csak a bíró anyjáról volt szó -  Bertáról is beszéltek éppen eleget. Mert Bertáéknak most is fekete lovuk volt, és Bertát sokszor látták a Szamos parton füveket gyűjteni, amiből arra következtettek , hogy azokból varázs teákat főz, és abból iszogatva ráolvas valakire, akit aztán kisebb vagy nagyobb baj ér.Példákat is tudtak mondani, ami vagy igaz volt vagy nem , de mindenképpen magmaradt a köztudatban.

          Kálmán és Póli - a szülők segitségével mindent beszereztek, ami esküvőre és a lakadalomra szükséges, de fontosnak találták, elmesélni azt a történetet amit hallottak, és amit végül is Cika tisztázott , de nem a legmegnyugtatóbb módon. A szülők, akik szintén hallottak egyet s mást  próbálták nyugtatni a fiatalokat, de mindezek ellenére a fiatalokban mély nyomokat hagyott a történet, mert ők voltak a legfiatalabbak és a Cika szavai a jövőre vonatkoztak, ezért a hallottakat magukra vonatkozónak is érezhették.