Néma csönd, hullaszag lepi be a 13-as termet. Tihanyi tanár úr elégedetten pöffeszkedik kényelmes bársony székében, ő itt az alfa és omega, a kezdet és a vég, az atyaúristen, ki mások sorsa felől rendelkezhet… És élni is fog a helyzetével, amint kézhez kapja a tanulók dolgozatait. Különösképp a Szilvás fiú irománya izgatja, aki idáig egy betűt se vetett papírra, helyette inkább a fejét fogja, tollát rágja, esetleg, ha úgy tartja kedve, pedig az utcán kéregető Kolbász Gyulát bambulja. Nem mintha arról volna szó, hogy nem tud semmit, hisz ő komolyan készült erre a dolgozatra, az egész tesi órát ellógta, nem azért, mert nem tudná, vagy akarná lefutni Tesztoszeron Gábornál a 2000 métert, ő csak azért hagyta ki ezt az órát most, hogy jól sikerüljön megírni azt a bizonyos témazárót.

Megint elbambult a semmibe, pedig az óra ketyeg, papírja pedig üresen áll. Kéne valami frappánsat firkantani, valamit, amibe őfelsége nem tud belekötni. Talán kezdésnek át kéne olvasni a verset, amit elemezni kíván. Állítólag, az ilyesfajta elemzéseket mindig a cím megvizsgálásával kezdik. Lássuk: A reményhez. Hmm, mit lehetne róla írni? Hisz ez csak egy megszólítás nem több, miért kéne neki oldalakat írnia egyetlen egy szóról?  Nem is beszélve a tényről, hogy ő leírhatja azt, hogy mennyi mindent jelent, de a kutyát nem fogja érdekelni, mindenki a saját szájíze szerint szokta értelmezni a műveket, és nem az alapján, ahogy ő értelmezte… vagy legalábbis így gondolja Endre. Nem számít, megragadta a tollát, és hozzá látott az irkáláshoz. Próbált nagybetűkkel írni, hogy soknak tűnjön, melynek végén az a 4-5 sor, amit írt, 3-4 szóból állt. Átnyálazta újra a verset, és hirtelen megvilágosodott, megjött az ihlet, amivel egy remekművet fog írni. Elsőként adta be a dolgozatot, és önelégült vigyorral hagyta ott a szerencsétleneket, akik nem hogy egy remekművet nem tudnak írni, de még a verselemzéssel is gondjaik vannak
- Amatőrök – vetette oda nekik, mikor kilépett a teremből.
Nem sokkal később egy kevésbé távoli, sőt igazából teljesen ugyanabban a galaxisban,  a Föld nevű bolygón, konkrétabban Magyarországon,de ha még pontosítani szeretnék, akkor azt is elárulhatom még, hogy Csepel panelerdejének egyik aprócska kis lakásán a félhomályban egy magyar tanár látott hozzá a nebulók irományainak korrigálásához.
- nem nem nem! – zsörtölődött hangosan Tihanyi tanár úr, kicsit visszafogottabb módon, mint ahogy szokott. Épp Melegszívű Viktória verselemzés szerű izéjét korrigálta.
- Milyen indok ez, hogy mert? Mert ő úgy gondolta, és az már úgy van? Ostoba kölyök, ha figyelne az óráimon, akkor tudna rendes esszét írni – áthúzta az egészet, és ráírta a lapra a nagy kövér egyest.
Már túl van a témazárók felén, még ugyanennyi van hátra, de egyszerűen nem bírja már, muszáj szusszannia egyet.  Vet egy pillantást a Gesichtbuchra, hátha érkezett új értesítő egy komájától, vagy történt valami a farmjával, amíg ő ezeket a borzadályokat javította.  Sehol semmi. Leemelte óriási keretes szemüvegét, megtörölte kék kockás ingjében, és visszarakta a nagy görbe orrára, hátha valami aprócska piszok miatt rosszul látta. Megint semmi.  Ilyen sem történik gyakran, hogy ne keresnék őt a közösségi oldalon, de hát üsse kavics, ennyivel több ideje marad azokra a mesterművekre, amiket a diákok írtak. Szíve szerint az összeset áthúzná, és ráírná a nagy, csillagos egyest, hisz ugyan mit tudnak ezek a fajankók a művészetről, hogy tudnának ezek a suttyók egy Kölcsey művet értékelni, ha a szókincsük fele alpáribbnál alpáribb szavakból áll. Nem is beszélve róla, hogy indokolni se tudnak rendesen. Mert. Kész ennyi, itt meg is állt a tudomány számukra
Most, hogy ezt átgondolta, még idegesebb lett. Benyúlt a farmerzsebébe, és kiveszi a cigis dobozt belőle. Még egy szál van benne. Szájához emeli a bagót, és meggyújtja. Halk sistergés, ahogy a dohány és a papírlap a tűz martalékává válnak, a finom érzés, ahogy a nikotin szétáramlik az ember testében, leírhatatlan érzés… Legalábbis egy láncdohányos számára mindenképp az. Nem fújja ki a füstöt, hátradőlt, és hagyta, hogy az ráérősen elhagyja a testét.
- Ez már járt nekem. – sóhajtott nagyot, és bambult a semmibe. Csend telepedett a szobára… vagyis csak telepedett volna, ha a szomszédnál be nem indul a buli. Mintha edények csapódtak volna a falhoz, az ordibálásról nem is beszélve. 10 perc és a rendőrök is csatlakoznak a partyhoz.  Panelprolik.
Szívott még egy slukkot, majd hamuzott.
- Hozzá kell látnom, különben sosem végzem – törődött bele sorsába, és leemelte az újabb köteg papírt.
Endre elemzése volt az. Gúnyosan kuncogott a tanár úr, és készült, hogy minden egyes mondatban valami aprócska hibába belekössön.
                                                     Csokonay Vitéz Mihály : A reményhez verselemzés
                                          avagy egy LSD függő panaszai, mikor megvonják tőle a szert

Egy jó verselemzés első pár mondatában mindig egy átfogó nézetet várnak az embertől, így hát bátorkodom hasonlóképp cselekedni. A vers egy drogosról szól, ki elvont dolgokat tart valósnak, illetve a képzelgései oly annyira eldurvultak, hogy már képtelen különbséget tenni a való világ, és a fantáziája között. A 4 versszak a 4 fázist takarhatja, amit egy drogos átél a szer szedése közben. Az első fázis mikor még nem ismeri az anyagot, és csak közhelyekkel játszik ( Istenségnek látszó, csalfa vak remény, kit teremt magának boldogtalan ) Eme idézetben arra próbál utalni, hogy csak azok használják ezeket a csodaszereket, kiknek alapból pocsék az élete, ám egy józan ember könnyen felismerheti, hogy igazából ez csak egy átverés, és csak mélyebbre kerül az ember. A második szakasz mikor a drogos elkezdi adagolni magának a szert, minden szépnek és gondtalannak tűnik, Lilla pedig a boldogság metaforája lehet, amit ezek az anyagok okoznak ( Lilla kezét kértem, és megadá az ég ) Eme idézet remek példa arra, hogy a még tapasztalatlan agy, miként éli át az egészet. Boldog akart lenni, és megkapta, kell ennél több egy ember számára? Azonban, mint tudjuk, egy drogos számára sosem elég az előző anyag, mindig többet és többet akar, egész addig, míg nem tud elegendő mennyiséget bevinni és jön a csúf valóság, a fájdalmak (  jajj de friss rózsáim elhervadtanak ) remek természeti képpel kívánja a romantikus költő, hisz a természet képek gyakori használata a romantikára jellemző, hogy a boldogság szerte foszlik. Míg végül jön a negyedik versszak, a leszokás ideje, mikor már nem kívánja az anyagot és az élet számára szürke, élettelen lesz, ( Kedv, remények, lillák: Isten véletek )ezzel a mondattal pedig örökre búcsút mond az örömtől, és tudja, hogy sosem lesz  olyan, mint régen.  Zseniális, ahogy a 18. Századi költő visszaadja a korunk egyik égető problémáját, hogy ily alaposan ismerte a drogfüggőséget.
Természetesen fel lehetne tenni a kérdést, hogy miért pont LSD? Nem túl szakszerű tudásom szerint az szokott különös halucinációkat okozni, ebben a versben pedig dögivel akadnak érdekesebbnél érdekesebb tájképek , ami egyértelmű jele annak, hogy a szer hatása alatt írhatta. Csak képzelje el tanár úr milyen lehetett volna eme vers, ha az illető a krokodil drog hatása alatt írja.
Összegzés: Egy zseniális költő zseniális leírása egy versben, milyen lesz annak az élete, aki a droghoz nyúl

UI: Azért merészkedtem kipróbálni eme új formulát, mert a tanár úr mindig is bíztatott arra, hogy új meglátásokat, gondolatokat használjunk, és kerüljük a közhelyeket. Tudom hogy arra számított, hogy majd szerelmes versnek fogom írni, de nem… Hála önnek, sikerült megszülnöm ezt a rendkívül egyedi elemzést. Köszönöm tanár úr, hogy felnyitotta a szemem, és arra sarkalt mindvégig, hogy új nézőpontokat keressek.

Tihanyi tanár úr nem szólt semmit. Ledermedt. Nem csoda, hisz egy ilyen elemzés nem mindennapi. Igazi kuriózum.  Megvakarta kopaszodó fejetetejét, de nem jutott előrébb.
- Végre valaki érti a művészetet, aki mélyre lát, és tud indokolni, végre valaki aki nem csak bemagolja a tananyagot,hanem tudja is azt használni… Ez egy csillagos ötös dolgozat lenne…  Kár, hogy te írtad Endre – áthúzta az egészet és ráírta az egyest. Olybá tűnik mégis csak igaz a megállapítás: Az irodalomtanárok pofa alapján osztályoznak