Amatőr Írók Klubja

Kihűlt teadélután

11 éve | Nagy Tünde | 3 hozzászólás

Odakinn hűs levegőben

hólepte, fehér mezőben,

fáznak a fák és megfagy a lehelet,

míg én itt benn, teázok teveled.

Száll a gőz, és éget a tűz

ezernyi álmom hozzád fűz,

veled még a télből is újra nyár lesz,

csodaszép zenévé válik a nesz.

Nem vágyom innen elmenni,

kabátom újra felvenni

aztán búcsúcsókkal elválni tőled,

Nem! én sohasem tűnök el mellőled.

Odakinn csillog a minden

kezem már ott a kilincsen,

szállnak a hópelyhek a földre,

tudom úgysem válunk el örökre.

Lesz teadélután, máskor,

majd másvalakivel, máshol,

talán akkor is rád fogok gondolni,

vagy tán a csészéből akkor sem fogom majd,

kortyolni.

Címkék: vers

Kapcsolódó hírek:

Bozsik Barbara: Megérintettél

Téglamadár

Szociális Zavar

Lóverseny

Kommentáld!

Hozzászólások

Kozma Norbert üzente 11 éve

Nekem is tetszett!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

Az elő négy versszak az örök szerelem létezését hirdeti, az ötödik viszont a bizonytalanságot sugallja - a kihűlt teadélután szintén. Most akkor van örök szerelem vagy nincs. Az ötödik versszak azt hiszem nem sikerült a legjobban, az utólsó két sora egészen biztosan nem. Üdv.

Válasz

Gráma Béla üzente 11 éve

Csodálatos vallomás! Szerintem az utolsó sor el is maradhat,úgy érzem,hogy rontja a hangulatot.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben