*színpadi dráma

**a nyelvezet kissé furcsának tűnhet elsőre; próbáltam úgy megírni, mintha Shakespeare korában élnénk


LIDIA - a lány
AURORA - LIDIA anyja
ÁRON - LIDIA apja
ROLANDA - a cseléd
MATHIAS - a katonalegény


    I.szín
    (palota folyosója)

LIDIA        (palota folyosóján)
        Ó jaj, anyám, ha tudnád mi lelte lelkem
        Ördög és pokol, Istenem, könyörgök, kegyelem
        Annyira imádkoztam, hogy ez újra meg ne történjen
        Lelkemet, testemet megint birtokba vette a szerelem
        Megpróbáltam mindent, hogy elzárjam az útját
        Megpróbáltam mindent, hogy elfelejtsem múltját
        Mert miatta én annyit, meg annyit szendvedtem
        Megtört, s megtiport engem a mélabú, a szerelem

        (királyné jő)
AURORA    Jaj, hát lányom, mi ez a jajgatás
        Próbálok aludni, csendet teremteni fejemben, s amit hallok óbégatás
        Mi történt hát beszélj hozzám!
       
LIDIA        Jaj anyám, megtörtént megint!
        Szívemre eme betegség újra mérget hint
        Találkoztam egy férfival az éjszakában
        Találkoztam, s Istenemre, de megbántam   
        Ez a fiatalember nem olyan, mint a többi
        Kedves, romantikus, képes nem volna ölni
        Ezért is hiszem azt, hogy ő az kire vártam
        Ő akire egész életemben mindúton vágytam
        Meghalok ha nem lehetek vele
        Ő lett az én testemnek a másik fele
        Csak azt kívánom itt lenne, hogy bemutassam neked
        Imádnád te is, nekem ezt igazán elhiheted

AURORA    Jaj, már megint ez az égszakadás
        Földindulás, dulás, fulás
        Ki az a férfi mondd hát
        Isten adja csak ne lásd a kárát

LIDIA        Mathias a katona a völgyben él
        Ő az a férfi aki semmitől se fél
        Erős és bátor és bérceg és ő
        Ő az aki mellett nő lehet a nő

AURORA    Úgyhát, a hétszentségit, megint rákezdé
        Meghalt már egyszer ez a lány, miért ez az izé
        Játszol vele úr isten vagy végre ez a boldogság
        Mindennek van ára, megint megfizeti hát az árát?
        Csak ne legyen ez is olyan, mint az
        Szegény leányom itt hagyta a gaz
        Összeomlott, belehalt, belül elhalt szegény
        Amikor a földhöz vágta a hullámról a legény
       
LIDIA        Anyám nem lesz semmi baj, ígérem magának
        Holnap jön majd bemutatom anyámnak, apámnak
        Megmutatja magát majd lássa milyen derék
        Mint a szekér úgy gurul eszében a kerék
        Ő a minden, a föld a kék ég
        Belehalok most, hogy nem lehetek vele még

AURORA     Hajaj, jajaj mi lesz ebből még
        Ez a lány már most tűzön ég
        Elégsz te lány nem lesz még elég
        Odaadja vakon megint valakinek a kezét
        Ez a lány egyszer még megöli magát
        Jaj Istenem mutass neki hazát
        Menjünk inkább most aludni, csituljon a ház
        Holnap még erről beszélünk, micsoda nász
        Új és ismeretlen, remélem nem egy kanász
        Derék, legény katona, legalább nem egy halász
        Csitulj lányom hát, menj s hálj hát
        Én is megyek, fekszem de előtte még megáldom a mát
        Áldja a jó Isten ha ez most jó lész
        Ha nem akkor remélem a pokol által vész
        Na gyorsan hess hess, mielőtt még felkel még a cseléd
        Felráztad az egész kastélyt, többet ne légy íly merész
        (Aurora el)
        (Lidia el)

    II.szín
    (király, királyné hálószobája)

AURORA    Mondom én neked semmi sincs rendjén
        Felpendült tegnap éjjel a kastély csendjén
        Bezengett mindent, boldog boldogtalan tudja
        Hogy a lányunk megint a szerelem bolondja
        Valami férfi találka volt tegnap éjjel
        Csak tudnám miért lovagolt az ördög a kéjjel
        Veszélyes ez így ennek annyi lész
        Eléri ezt a szegény lányt a vész

ARON        Túlzásba viszed ezt a tényt drágám
        Cipelt eleget a lányunk a hátán
        Megérdemli ezt a kis boldogságot
        Had érezze hát az égető lángot
        Mi is voltunk szerelmesek egyszer régbe
        Nem megy el az ilyen csak úgy a messziségbe
        Inkább arról mesélj hát ki ez a lény
        Fiatalabb, öregebb, erős-e ez a legény
        Hogyan néz ki mit mondott hát
        Áruld hát el a titkát

AURORA    Nekem csak annyit mondott katona a legény
        Biztos vagyok benne, nem gazdag az szegény
        Idehozza ma mert látva akarja tudni
        Nem akar előttünk többet hazudni
        Hozza ide hogy aztán bemutassa
        Hozza ide, hogy aztán azt is letudhassa
        De félek én, hogy úgy lesz mint rég
        Hogy elnyeli majd ezt is a sötét ég
        Itt hagyja majd Lidiát az átok
        Teljes kudarc az amit én a végére látok
        Érzem én érzem én, hogy ez így nem lesz jó
        Az ilyen végén történik mindig valami hasonló
       
ARON        Tisztítsd ki a fejed asszony járjál inkább egyet
        A cselédnek meg mondja meg szedjen egy kis meggyet
        Süssön, főzzön valamit mert hát ha idejön a derék
        Megetetjük itt annyira, hogy elfelejti majd a nevét
        Érezze hát jól magát ha így ömleng róla lányunk
        Érezze otthon magát idehaza nálunk
        Szóljál hát a cselédnek, de tüstént
        Takarítson, tegyen rendet, szálljon ide-oda füstként
        Készítse el gyorsan amit készíteni kell
        (Aurora el)


        III.szín
        (konyha)
        (a cseléd takarít, Aurora megjelenik)
       
AURORA    Jaj gyorsan Rolanda, gyorsan adjon valami hatásost

ROLANDA    Mit szólna egy bárdhoz?

AURORA    Ne viccelődjön velem mikor komolyan beszélek
        Meghalok gyorsan mindjárt el is eszmélek
        Idejön az ifjú főzzön süssön egyet
        Menjen ki meg aztán szedjen egy kis meggyet
        Katona jön hozzánk a lányom belé zúgott
        Tegnap éjjel egész éjjel csak róla búgott

ROLANDA    Na na! Álljon meg a nászmenet!
        Lassan csak lassan ha lehet
        Mi jön ide ki jön ide, királyné drága
        Mondja meg érhetően ne ássa alába
        Férfi? Milyen férfi? Viccel maga dáma?
        Férfi miatt kapkodni, ki az, a dalai láma?!

AURORA    Ha csak egy láma lenne
        Örülne a fáma
        Rosszabb ez Lidia szerelmes lett de nem máma
        Éjjel harangozta be a kastélyt, hogy tele a láda
        Mibe szívét tette bele, s most meg van hozzá a párja
        Katona a férfi és a völgybe lakik le
        Nem enged a negyvennyolcból, hát hozza ide izibe
       
ROLANDA    Áhá! A szerelem a ludas itt már megint
        Egy jó cselédlány erre csak legyint
        Mert tudja meg maga ides királyném
        A szerelem csak megront, kifacsarja lém
        Szárazon hagy aztán ott a parázson
        Eléget aztán a tűző akaráson
        Az ember aki szerelmes lesz elveszti az eszét
        Az ember aki szerelmes lesz nem boldogságot talál csak a vesztét

AURORA    Volt-e már maga szerelmes cseléd
        Tudja hova tette-e az eszét
        Miért mond ilyeneket miről beszél
        Miről beszélek én hogy nem hiszem az eszét
       
ROLANDA    Erről beszélek én
        Lidiát már tönkretette egyszer egy vén
        Így hívom én a férfiakat az összes tömnivaló prém
        Az összes tenyérbemászó rém
        (Aron megjelnik)

ARON        Nahát már megint a cselédbeszéd
        Nem tudja hova tette az eszét
        Menjen süssön, főzzön szedjen cseresznyét
        Meggyet meg zöldséget itt meg ne lássam én
        Addig amíg nem főz csak a szája jár
        Addig amíg a szája jár egy pofon is kijár
        Megteszem én ha nem csinálja a dolgát
        Mással foglalkozik járatja itt a polkát

ROLANDA    Na, ne legyen rám panasza már itt se volék
        De én megmondtam mit megmondtam tudom én már rég
        Amíg férfi van a háznál addig baj is van
        Itt se vagyok már jobb ha maga van csak kan
        (Rolanda el)

ARON        Jobb is ha elment elég a sült beszéd
        Ez a kis cseléd megette már a meszét
        Buta nem tud semmit beszél meg mondja
        Nincs is ennek semmi más gondja

AURORA    Inkább hagyjuk, menjünk, készüljünk el
        Rolanda majd megfőz, megsüt idővel
        Kíváncsi lettem hirtelen
        Látni akarom ezt a férfit a színteren
        Ha lányunk ennyire szereti
        Megbékélni nekünk kell hát veli
        (Aurora, Aron el)

        IV. szín
        (Rolanda a kertben szedi a cseresznyét, Aurora egy százszorszépet csipeget mikor a gyümölcsfához ér)

ROLANDA    Na álljon e meg.
AURORA    Hozzám beszél?
ROLANDA    Ki az a fiatalember aki elvette az eszét?
AURORA    Nem gondolja, hogy ez túlságosan merész?

ROLANDA    Én csak vigyázok a kisasszonyra
        Ezért érdekel
        Ki ez a férfi akiért majd letérdepel
        Mikorra várható mert oly gyors leszek
        Teszek veszek aztán gyors én is férjes asszony leszek
        Jaj ne vegye kebelére csak vicceskedek
        De ha beszél róla cseresznyével kedveskedek

AURORA    Majd meglátja maga is hogy milyen derék
        Ő az a valaki akinek megvan a négy kerék

ROLANDA    Jaj tudom, igen édes meg nyalás
        Érte érdemes bármíly kifakadás
        Ő a víz a tűz az ég
        Ő a föld, a vér a lég
        Nélküle egy nő semmit nem ér
        Nélküle az élet csak légüres tér

AUROA        Nem hallok én semmit
        Itt sem vagyok már
        Elnyel engem a kastélyhatár
        (Aurora el)


        V.szín
(Víg szobában, víg ebéd, férfi fogja lány kezét)

ARON        Meséljen hát derék legény
        Mi járatban az élet terén
        Mindent tudni akarék
        Mielőtt magának adom a lányom kebelét

MATHIAS    Itt lakok uram királyom a dombon túl
        Mióta megláttam lányát szívem érte dúl
        Anyám rendes takaros kis cseléd
        Deréken viselem halott apám nevét
        Katona volt ő is, hazájáért halt
        Az egyetlen cél ami engem is hajt

AURORA    A hazáért küzdeni míly derék cél

ARON        Hazafias férfi kit egy apa lányának remél

        (Rolanda jő)
ROLANDA    Én meg hoztam az ebédet, én is itt vagyok
        Jöttem én is, hadd hallgassam a maszlagot
        Mit zeng most idén a férfiszív
        Remélem újat, mert unom a régit

MATHIAS    Örvendek magának kisasszony
        Épp mesélem anyám is íly kis asszony
        Dolgozik ő is éjt nappá téve
        Meglegyen a betevő, a bére

ROLANDA    Nocsak, kezdetnek elég érdekes
         Való, s tényleges

ARON    (cselédhez)     Menjen inkább innen maga nő
            Nézze meg a konyhában hogy mi fő
            Mert elered a mérgem és megnézheti magát
            Ha nem vigyáz a pimaszságával kiverem a fogát

ROLANDA    Ejj, a hétszázát, micsoda modor
        Eszem ígyis-úgyis a kíváncsiságba sodor
        Hallgatok én, ha úgy parancsolja
        De megadom magamnak azt ami a módja
        Megtartom magamnak a véleményem
        Majd akkor kérjék ha lesz engedélyem
        Mostantól egy szót se szólok
        És le mondok én magokról meg rólok
        (Rolanda el)
       
       
        VI. szín
(palota előtere, Mathias búcsúzik Lidiától; Aron és Aurora messzebbről figyelik őket)

    (Aronhoz)
AURORA    Nézd, hogy kéz a kézt karolja
        S nézd hogy száj szájt dalolja
        Csókok közepette égető szenvedély
        Lopott csókok, tikok, sötét éj
       
ARON        Szeretik egymást efelől nincs kétség
        Övé lesz, a katonáé a szépség
        Lányunk végre boldogságra lelt
        Idő kellett nekünk, néki s telt

AURORA    Az idő sebeket gyógyít ez való
        Idő, idő nagy úr, nem csaló

        (Mathias kézen csókolja Lidiát majd el, Lidia boldogan szalad el édes szülei mellett; Aurora, Aron egymásra mosolyognak lányuk boldogságát látva)

        VII. szín
(palóta előtere, cseléd fel-alá járkál)

ROLANDA    Hol jő már?
        Jöjjön már
        Mindjárt megkötök mint a sár
        Nem is tudom még hogy mondjam el
        A borzadalmas hírt, hogy kell
        Jaj én mondtam, hogy ebbül nem lesz semmi jó
        Hogy ez nem emberi csak halál kacagtató
(Aurora jő)

AURORA    Mi az cseléd, miért hívatott?
        Mi az mi miatt oly elhivatott
        Beszéljen hát de csak a lényeget
        Semmi rizsa, az a konyhába való, csak a tényeket

ROLANDA    Királyném a hírt hozá a mondó
        Nem kívánék én oly lenni amondó
        De hozzá hírt, hogy katona elesett
        Csatában megsebesült s leesett
        Lóról próbált földön kúszni-mászni
        De gyorsan kezdett el dideregni, fázni
        S már nem volt senki ki odajővé hozzá
        Elhagyván őt a lélek, változni tobozzá
        Megmerevedvén a halál küszöbén
        Meghalván ottmaradt a sortűz közén
(Aurora ledermed, kezét szája elé helyzi)

AURORA    Hogy mondá?

ROLANDA    Ahogy mondám úgy igaz
        Nem kukacoskodni akarok, mint gaz
(Lidia sikítva előlép az egyik oszlop mögül)

LIDIA        Meghalt?
        Hát haljak én is!
(Lidia el)

AURORA    Jaj!

ROLANDA    Utána! Érzem itt nagy lesz a baj!
(Aurora, Rolanda el)

        VIII. szín
(Aurora, Rolanda mind Lidia után futnak; elérnek egy folyó melletti tisztáshoz)
        (Lidia beleveté magát a folyóba, amely azonnal elnyelé őt)
AURORA    Jaj! Túl késő! Ó istenem!
        De ha lányom vitted! Ó! Rendelkezz is velem!
        (Aurora, lánya után ugrana, de a cseléd visszafogja)
ROLANDA    Hát ennyi kél a víg végzet
        Micsoda egy torz kinézet
        Eszem megáll még az is mi nincs
        Bár csak előbb jövé én, hogy mentsem ő kincs
AURORA    (cselédhez)    Engedj!
    (Aurora térde)
   
ROLANDA    Hát lássa világ mit még mondtam
        Még én is megtorpantam
        A szerelem, a gyilkos, újra lecsapott
        Mindannyiójukat becsapott