Az én városom, és környéke 49.

            Berta mindent elkövetett, hogy tisztességes becsületes asszonynak tartsák. Ez viszont nem sikerült neki, mert túl sok minden jel mutatott arra , hogy valamilyen kapcsolata van a boszorkánykodással. Nem nyilvánult ez meg naponként, de ha valami kellemetlen dolog történt  - haláleset, baleset vagy bármilyen szerencsétlenség - közvetve vagy közvetlenűl előbb -utóbb kapcsolatba lehetett vele hozni. Bizonyitani nem lehettett , sőt nem is kellett mert hosszú élete folyamán annyi minden rossz tapadt rá , hogy azt semmiképp nem lehetett lemosni , megszabadulni tőle.

             Megtörtént , hogy beteg lett a második szomszédasszonya aztán kiderült , hogy éppen azon a napon Berta két fekete tyukot vágott le pedig nem volt semmiféle ünnep. Pedig két tyukot - ráadásul feketét levágni az csak boszorkányság lehetett. Egyébként valóban túl sok volt Berta körül a fekete. Azontúl , hogy állandóan feketébe járt - az érthető volt hiszen régen özvegyasszony volt már - de hogy a család lovai, tyukjai csirkéi kacsái is inkább hajlottak a feketéhez , mint bármelyik más szinhez az már feltünő volt mindenki számára. Azt is tudni vélték , hogy Berta a tyuknak nem főzi meg a zuzógyomrát, és a tyuk és csirkecsontokat soha nem adja , sem macskának sem kutyának, hanem azt elteszi és azokkal valami varászlatokat boszorkányságokat müvel, miután hét éjszaka kiakasztja az utcafelőli keritésre. Ezt többen is látták, de megemliteni neki - hogy miért teszi ezt, senki sem vállalkozott - hanem inkább besorolták a boszorkánykodásai közé.

            Most hogy meglátogatta Póliéket - most is úgy járt a szeme mint a vasvilla - és bár mennyire is dicsérte a fiatalok előrehaladását, látni lehetett látni rajta az irigységet , és azt is hogy valamit forgat a fejébe aminek a kimenetele egyáltalán nem volt  biztató. Most különösen sokat kérdezősködött. Hogy mikor akarnak kész lenni a fogadóval?- van -e egyáltalán rá igény? , fogják-e tudni olyan jól csinálni  mint a szüleik, nagyszüleik. Ezen kérdezősködései közben egyre ingatta fejét , mint aki nem hisz az egészben bár a szája mást mondott.Dicsérte a fiatalokat , de egyuttal elhintette bennűk a kételkedés magját is, ami éppen elég volt a fiataloknak ahhoz , hogy eszükbe jussanak mindazok a dolgok amit akaratlanul is összehgyűjtöttek Berta multjából. 

           Félni úgyan nem féltek , mert hát üdék és fiatalok voltak - ráadásul kitünő erővel, és munkakedvvel  áldotta meg őket a Jóisten.

           Nem sok ideig maradt, de sokkal többet kérdezőskött mint általában szokott.Ez a tény  megerősitette a fiatalokban azt a tudatot , hogy Berta valóban valami rosszban sántikál. Ők megpróbálták túltenni magukat rajta, és hajlottak arra is hogy ez csak amolyan vénasszonyos kiváncsiskodás, de valahogy a kétely mindig vissza tért beléjük, mert valami miatt mindig felidézésre került. A legritkábban ők maguk vették elő  Berta ténykedését, de az idő elörehaladtával, mindig akadt valaki aki szóba hozta , már csak azért is mert már  régen nem történt semmi érdemleges a faluba. Ezért aztán azt emlegették amit még nem felejtettek el.

            Már teljesen kész volt a fogadó,de a hó még nem olvadt el ezért teljes joggal várták a vásáros vendégeket. Jöttek is,  előbb csak egy kettő, öt-hat jószággal aki a szomszéd falusi vásárra mentek , de éppen  itt esteledett rájuk aztán Póliéknál szálltak meg. El is mondták , hogy ismerősök jártak már itt régen, azok mondták , hogy ez a ház nagyon is alkalmas arra, hogy megszálljanak, mert jól főz a gazdasszony, jó boruk van és a jószág elől sem sajnálják az eleséget. Póliék tudták jól , hogy ezek a bókok,  még szegény szüleiknek szóltak, de szivesen elfogadták mert igyekeztek ők is azon a kitaposott uton haladni amelyiket  még a szűlök  tapostak ki  maguknak és számukra. A vendégek elégedettek voltak, és hamar terjedt a jó hir a Póliék házáról. Még ezen a télen beindult a vendégfogadás úgy annyira , hogy a szezon végére, a tavaszi munkák megkezdése előtt szépszámmal érkeztek a vásáros vendégek.

          De már kopogtatott a tavasz - ezt onnan vették észre , hogy napközben a déli oldalon a félméteres jégcsapok maguktól hullottak le az ereszről,és másnapra már jóval kisebbek képződtek. A háztetőn is egyre vékonyodott a hó, és már számolgatni kezdték, hogy hány hét is van amig visszatérnek a gólyák a kéményre, és mikor költöznek vissza a fecskék az eresz alá. Ezekben jobban bíztak mint a kalendáriumokban, mert gólya meg fecske minden háznál volt a kalendárium meg csak ritkán   és csak módosabb házaknál.

         Az udvaron is elolvadt a hó ezért az udvart kezdték takaritani, ám a legnagyobb meglepetésükre a ház tövében, egy rongyba csavart tyukcsontokat találtak, valami oszlásnak indult masszával együtt.